Friday, September 30, 2005

Miénk itt a tér

Nem csak a Lánchidat zárják le hétvégén és nyilvánítják a gyalogosokénak Budapesten, hanem a Ráday utcát is, ahová csak a célforgalom hajtat be nyáron. A város atyái végre rájöttek, hogy a várost gyalogos-emberbaráttá kell átalakítani, akkor a turisták is sokkal jobban érzik itt magukat, és örömmel költik dollárjaikat és eurójukat.
Ami az éttermeket és kávézókat illeti, szerencsére van is mire költeni a pénzt. Budapest gasztronómialag is fenőtt, vannak hagyományos olcsó, kicsit előkelőbb és méregdrága éttermek is már és nem kell a Gundelbe menni, ha külföldieket szeretnénk megvendégelni nívós helyen. Igaz viszont, hogy a belvárosi, a turistákkal leggyakrabban látogatott helyszíneken a kínálat ugyan az – gulyásleves, paprikás, palacsinta. Amennyiben nem vágyunk ilyesmire, nem kell kétségbeesnünk, csak a Váci utcától kell eltávoldnunk egy keveset.
Három különböző belvárosi helyszínt látogatunk meg a következő sorokban. Az első legyen rögtön a megújult Ráday utca. A fiatal külföldi és magyar vendégeké ez az utca nyáron a leginkább. Rendkívül népszerűvé vált okkal és mára már a jól ismert éttermek is megújultak és megszépültek. Így járt a Pink Cadilac pizzéria is, amely beltere az eredeti négyszeresére bővült és a kényelmetlen székek és asztalok kényelmes és elegáns beltérre változtak, ahol a két, a négy vagy több személyes asztalok nincsenek összezsúfolva. Az étlap, amely az olasz konyha alpételeit tartalmazza, nem sokban változott, és ennek örülnek a törzsvendégek, hiszen az eredeti is nagyon jól bevált. Továbbra is kedvencünk a paradicsomleves, spenótos pizza, a saláták bármelyike és tiramiszu. Az itallap viszont finom borokkal bővült. Nyáron a benti tér is kintivé alakul és egybeolvad a járdán kialakított terasszal, mivel az utcai falat teljesen el lehet távolítani, csak az oszlopok maradnak. Ha valami mást vagy újat szeretnénk kipróbálni, térjünk be a nem messze található Soul Café-ba, ahol a nemzetközi konyha alapételeit és italalait találjuk meg, és amelynek szép nagy terasza van.
A Bazilika környéke is kiszépült. A Café Kör és a Tom and George régi jó ismerősök, de nézzünk most meg két viszonylag új helyet. Az egyik a Sas utcában található Mokka étterem, amelynek vannak ugyan asztalai a járdán, de sokkal jobban járunk, ha bent foglalunk helyet, hiszen ilyen pompás, de ízléses décor-t nem sok helyen láthatunk. Ottjártunkkor a Buena Vista Social Club kubai zenéje szólt hallkan, így a beszélgetést nem akadályozta, viszont kellemes lékört varázsolt. A pincérek egytől egyig kedvesen viselkedtek minden vendéggel – a magyarral és a külföldivel is, ami sajnos a múlttal ellentétben ritkaságnak számít Budapesten manapság. A koktélkínálatból ajánljuk az epres colada-t, amely a pi�a colada epres változata. A levesek, előételek, főételek és desszertek közül bármelyiket bátran kipróbálhatjuk, biztos, hogy valami különlegeset fogunk kapni. Ha esetleg nehezen megy a választás, a pincérek szívesen segítenek. Mi két látogatásunk alkalmával megkóstoltuk a tapaz tálat, amelyen piciny adagban különféle középkeleti különlegességek kínálják magukat, valamint a sült füstölt sajtokat salátával, a füszeres marhahús szeleteket és a datolyás rizzsel tálalt finom fűszeres steak-et. A megújult Mokka árai kicsit magasabbak, mint amihez szokva vagyunk, de véleményünk szerint az élmény megéri.
A Szent István téren akár egy padon is megpihenhetünk, de ha mégis fogyasztani szerenénk, több kávézó kínálatából válogathatunk. Mi a Negro-t, a nevében nem éppen politikailag korrekt, de egyébként remek éttermet ajánljuk. A koktélok listája olyan hosszú és az italok neve olyan ötletes, hogy egyet feltétlenül érdemes megkóstolni. Ebédnek pedig ideálisnak bizonyult a mozarella golyócskák, cseresznyeparadicsomok és salátából összeállított előétel, amelyhez barna vagy fehét pirítóst szolgálnak fel. Forró nyári napokon a Negro terasza azzal is különbözik a többi étteremétől, hogy az ernyő végéről apró vízpermettel mitegy hűvös fallal választja el a teret a vendégektől. Igazán kellemes koktélt kortyolgatni, vagy finom falatogat majszolgatni és közben a Bazilikára tekinteni.
Budapest egyetlen sugáruta az Andrássy út. Régen nem éppen arról volt híres, hogy jó éttermeket találunk ott, most viszont, ha elindulunk a Bajcsi Zsilinszky úttól az Oktogon felé, két remek éttermet is meglátogathatunk. Az egyik a Goa Café, amely jobb benyomást tesz külsőségeivel, mint az étel-ital kínálat minőségével. Sajátos receptúra szerint készül a mozarellás melegszendvicsük, amelyben még szárított paradicsomkrémet és friss bazsalikomot is ízlelhetünk. Salátával vagy hasábburgonyával tálalják. A hasábburgonyát az étlapon valami furcsa oknál fogva steak sült krumplinak hívják. Itt és más helyeken is tapasztaltuk, hogy már nem gond variálni az étlapon szereplő ételeket, így könnyen ehetünk például egy nagy tál salátát grillezett csirkemell szeletekkel. Pár lépéssel odébb, miután kibeszélgettük magunkat a Művész Cukrászdában, az Abszint étterembe bátran betérhetünk. Itt is a régről megszokott francia étel és italválaszték vár, amelyből nehéz rosszul választani. Az ételek furcsa nevei, mint a kacsamell meggyes trombitamártással vagy a grillezett kapribogyós lazac ne ijesszen el bennünket, mert az ételek nagyon finomak.
Az új gasztronómiai Budapesthez szerencsére már hozzátartozik az is, hogy az ételek díszesen, már-már művészi látványt nyújtó módon kerülnek tálalásra. Mint a képeken, mondhatnánk, és gyakran majnem sajnáljuk, hogy meg kell bontanunk a tányéron uralkodó harmóniát. A kártyával való fizetés lehetősége is természetesnek vehető. A korábbi csalásokat elkerülvén, amikor a pincér kétszer húzta át a kártyát a gépen a vendég tudta nélkül, most az asztalnál történik a transzakció, így a kártya végig tulajdonosa szeme előtt van.
�mbátor nagyon örülünk a fennt említett kellemes változásoknak, azért reméljük, hogy megérjük még azt is, hogy Budapesten nem csak az amerikai gyorsétterem láncokban lehet úgy étkezni, hogy az ember ne legyen tetőtől talpig dohányfüst szagú. Arra is vágyunk, hogy amennyiben, például egy McDonalds-ban sorbanállásra kényszerülünk, a mögöttünk lévő sorbanálló tartsa be az ilyenkor betartandó távolságot, és ne lihegjen tarkónkra, valamint ne kelljen kellemetlen izzattságszagát elviselnünk.

Molnár Miriam
Bp. 2005 jĂşlius

1 comment:

Anonymous said...

i wish i could understand this!

-juliette