Dubrovnik, 3.nap
...A csendben a hang felerĹ‘södik, Ă©s talán mĂ©g visszhangzik is. BetonfűrĂ©sz, miegymás. A korai ĂşszĂłk ma is megjelennek. Egy kis szupermarketos cappuccino, Ă©s barackĂzű jeges tea teraszon valĂł elfogyasztása után felkerekedĂĽnk, Ă©s tĂz Ăłra felĂ© el is foglaljuk helyĂĽnket az egyik part menti kis öbölben, ahol hűvösben lehet fekĂĽdni Ă©s ĂĽlni Ăşgy, hogy az ember lába a tengervĂzben mártĂłzik. A festĹ‘ nĂ©ni most nem ĂĽl a megszokott fa tövĂ©ben. Kis hiányĂ©rzetĂĽnk támad… Ăštközben megetetĂĽnk kĂ©t cicacsaládot. A vĂz frissnek tűnik, Ă©s csak tĂ©rdig merek bele állni, de rövid idĹ‘ után Ăgy is fázom. Egy kis medenceszerű betonkeret van az öblöcske elĹ‘tt, ahol sok a gombaszerű növĂ©nyzet -- elĹ‘ször azt hittem, kagylĂłk. Innen a mĂ©lyebb tengervĂzbe acĂ©llĂ©tra vezet.
Egy Ăłra telhet el, amikor megjelenik az elsĹ‘ „öböltársunk”. Egy idĹ‘sebb hölgy, aki csak Ăşszott egyet, megszárĂtkozott Ă©s már megy is tovább. Ĺ�t egy dĂ©lszláv család követi. Ĺ�k maradnak ugyan, de nem sokáig. KĂ©sĹ‘bb, kora dĂ©lután kĂ©t angol fĂ©rfi is Ă©rkezik. Ăšsznak, ĂĽlnek a köveken, majd nĂ©mi olvasás után elmennek. Egy spanyolul beszĂ©lĹ‘ pár sokáig marad: a nĹ‘ szorgalmasan cigarettázik, a fĂ©rfi inkább a vĂzben lubickol. DĂ©l körĂĽl megnĹ‘ a hajĂłforgalom. A hullámok fehĂ©r habszerű anyagot hordanak a partra, talán a hajĂłk ĂĽzemanyaga. Egy Policia feliratĂş hajĂł is álldogál a vĂzen. FĂ©lĂłránkĂ©nt vissza kell motoroznia a kĂĽlsĹ‘ vizekre, mert minduntalan kisodorja a partra a hullámzĂł tenger.
Egy család Ă©rkezik. Papa, mama, kislány, kisfiĂş. Egy nagy gumicsĂłnakot tesznek a vĂzre, ĂĽgyesen beszállnak, Ă©s már eveznek is el. Követni akarom Ĺ‘ket, merre tartanak, de egy idĹ‘ után valami más tereli el a figyelmemet, Ăgy szem elĹ‘l tĂ©vesztem Ĺ‘ket. FĂ©l háromkor elindulunk el az Ă©tterem felĂ©, mert kĂ©t tinilány tĂşl közel helyezkedik el a terĂĽletĂĽnkhöz, Ă©s Ă©hesek is vagyunk.
SĂ©tánk közben sok fĂĽrdĹ‘zĹ‘t látunk. A nĹ‘k elĂ©g nagy hányada monokinizik. KiderĂĽl, hogy bikiniben nem lehet beĂĽlni az Ă©ttermi rĂ©szbe, maradunk hát a kinti kávĂ©zĂłban. Nehezen, de vĂ©gĂĽl sikeresen elmagyarázzuk a fiatal pincĂ©rnĹ‘nek, hogy olyan jeges kávĂ©t kĂ©rĂĽnk, amiben csak kávĂ©, tej Ă©s jĂ©g van. A fagyit, ami egyĂ©bkĂ©nt járna hozzá, hozza kĂĽlön egy tölcsĂ©rben. A fagyi a -- valamikor gyermekkoromban -- Bulgáriában fogyasztott jĂ©gkrĂ©mekre emlĂ©keztet. VanĂliás Ă©s finom. A tölcsĂ©r is. Egy angol pár ĂĽl az egyik asztalnál, mindketten naplĂłt Ărnak Ă©s olvasnak.
Két lány ül le mögénk. Csak mobiltelefon és pénz van náluk. �llandóan és hangosan beszélnek horvátul. Az öblöcskében is volt szerencsénk két ilyen lányhoz, akik még újságolvasás közben is beszélgettek. Érdekes, hogy a csendesen nem tudnak kommunikálni. Belőlük lesznek majd a mély, rekedtes hangú rövid hajú szláv nők, akik legtöbbje erős dohányos. A dohányosokról jut eszembe: a kávézó felső teraszán egy holland család gyülekezik. Mindenki füstöl.
A kis apartmanunkban ebĂ©delĂĽnk meg a mĂ©g tegnapi bevásárlás szerzemĂ©nyeibĹ‘l. Utána sziesztázunk. A redĹ‘nyöket már reggel leeresztettĂĽk, Ăgy a kellemes hűvösben pihengetĂĽnk. VĂ©letlenĂĽl rájövök, hogy a VIP mobilszolgáltatĂł hálĂłzatábĂłl este hat Ă©s hĂ©t között ingyen lehet SMS-ezni, egyĂ©bkĂ©nt 15 korona egy ĂĽzenet elkĂĽldĂ©se. Ennek megörĂĽlök, Ă©s ettĹ‘l kezdve a mamámnak Ă©s a hĂşgomnak minden nap rĂ©szletesen beszámolok az idĹ‘járásrĂłl, Ă©s a nap fontosabb esemĂ©nyeirĹ‘l.
Este a közeli Casa Bar Ă©tteremben eszĂĽnk salátát, paradicsomot, levest, olasz sonkát Ă©s sajtot. Többek között azĂ©rt választottuk ezt a helyet, mert itt lakik az a nĂ©gy vörös kismacska, akiket csak The Four Brothers-nek hĂvunk egymás közt. VĂ©gre megsimogathatjuk Ă©s megetethetjĂĽk Ĺ‘ket. Kapnak a sonkábĂłl Ă©s a sajtbĂłl is, Ă©s elĂ©gedetten játszanak egymással Ă©s velĂĽnk is az asztal alatt.
SĂ©tálunk a promenádon. Borzalmasan zajos, mert minden Ă©tterem, kávĂ©zĂł Ă©s bĂĽfĂ© kötelessĂ©gĂ©nek tartja, hogy más-más zenĂ©t szolgáltasson vendĂ©geinek. A rengeteg ember számunkra inkább riasztĂł, mint vonzĂł. A Hotel Zágreb kertjĂ©ben viszont kellemesen meglepĹ‘dĂĽnk, amikor egy Internet-kertet fedezĂĽnk fel. Egy fiatal nĹ‘ intĂ©zi a számĂtĂłgĂ©pek bĂ©rlĂ©sĂ©t, az elmaradhatatlan cigaretta ott fĂĽstölög mellette a hamutartĂłban. Negyed Ăłra használat öt kunába kerĂĽl. A kertben elĂ©g messze vannak az asztalok felállĂtva egymástĂłl, rajtuk egy kis lámpa, monitor, PC. Egy fĂ©rfi zongorán Chopin-t játszik, igazán szĂ©pen. Nyári internetes idill. De vajon mit törtĂ©nik, ha hirtelen vihar támad…?
A sok fagyis stand közĂĽl egyiknĂ©l sem kapunk cukormentes fagyit. Az Ăłvárosban több helyen is láttunk ilyet, meg is kĂłstoltuk, finom volt. A kis vegyesboltot Ă©s a szuvenĂr árusokat is megnĂ©zegetjĂĽk, a nyaraláshoz szĂĽksĂ©ges dolgokon kĂvĂĽl (sapkák, papucsok, fĂĽrdĹ‘lepedĹ‘k, matracok, naptejek, stb.) nincs sok Ă©rdekessĂ©g. KĂ©sĹ‘ este mĂ©g a teraszon ĂĽldögĂ©lĂĽnk. Az Ă©jszaka melegebb, mint tegnap. A csillagok most is tömegesen ragyognak, hozzájuk csatlakozik a kĂ©t világĂtĂłtorony is. Most mintha több hajĂł közlekedne. Szemben a kivilágĂtott parton egy kutyus fĂĽrdik.
No comments:
Post a Comment