MetrĂłkalandok

New York-i „subway” száz éve épült, és meglehet, azok közül, akik akkor az alagutakat ásták, és a kemény fizikai munkát végezték, sokan éppen Európából érkeztek ide. A metró tehát öreg, csúnya és koszos főleg, ha a prágaihoz vagy párizsihoz hasonlítjuk, viszont van, és 24 órán keresztül megbízhatóan működik minden nap. (Ez az egyetlen nagyváros az USA-ban, ahol nincs szüksége az embernek autóra.)

Külön élete van a földalatti birodalomnak, ahol az alagutak (több ma már nem használt is van) mentén a patkányok mellett talán emberek is meghúzódnak néha. A hajléktalanok inkább a megállók padjain, és a metrókocsikban szoktak aludni télen. Rendszeresen kéregetnek az utasoktól, de a rossz szagot leszámítva, amit árasztanak magukból, itt azt hiszem senki sem kifogásolja a jelenlétüket.

Egyébként az emberek megszokták, hogy a metró életük szerves része, az itt lakók többbsége minden nap használja, és mindenkinek van (itteni) kedvenc időtöltése is. Kevesen beszélgetnek, inkább zenét hallgatnak, újságot vagy könyvet olvasnak, tanulnak, esznek, isznak vagy kötögetnek. (A mindenféle MP3 lejátszók, discmanek, walkmanek és iPod-ok, szerintem, épp a metró miatt kelnek el nagyobb számban New Yorkban, mint máshol).

Pár hónappal ezelőtt történt: ültem a metrón Manhattanben, és nem messze a célállomásomtól felfigyeltem két fekete fiúra, akik az egyik nagyon forgalmas megállón szálltak fel. Mindketten nagyméretű kosárlabdapólót viseltek, bő nadrágot és tornacipőt. A fejükön műszálas kendő volt (amelyről régebben azt hittem, hogy valami vallási jelentősséggel bír, de állítólag csak divatcikk -- ha engem kérdeznek: irtó ronda!) A nagyméretű ruhák ellenére látni lehetett, hogy vékony alkatúak és fiatalok. Egyszercsak megálltak az eléggé zsúfolt kocsi közepén, előkaptak egy-egy hegedűt és rázendítettek. Minden lehajtott fej felnézett, az emberek kezdték kiszedni a fülükből a fülhallgatókat, és én is ámulva néztem, illetve hallgattam a produkciót. Később jöttem rá, hogy nem is azért volt mindenki úgy elragadtatva, mert a zene nagyon jó volt (nagyon jó volt!), hanem, mert a látványban valami nem stimmelt. Az ilyen öltözékben megjelenő párostól az emberek rap-et, break dance-et vagy valami hasonlót vártak, és ehelyett virtuóz komolyzenét kaptak. A véletlenszerű közönség, atipikusan, tapssal és némi apróval jutalmazta meg a rövid produkciót.