Hűtlen Klára esete

Michal Viewegh remek írónak indult tizenöt évvel ezelőtt. Első könyvei tele voltak öniróniával, kedves humorral és cinikus önkritikával, és emellett a cselekmény mindig érdekes volt. Ez a mai napig így van -- és itt jön a „de”.

Az 2003-ban megjelent Hűtlen Klára esete (Prípad neverné Kláry) sok szempontból remek Viewegh könyv – szórakoztató, cselekménye pergő, több esetben jó a humora. Ahogy viszont véget ér a történet, az ember elgondolkozik a következő lényeges kérdéseken: Nőgyűlölő-e vajon írónk, avagy fél a nőktől? Vagy csak annyira el van foglalva saját magával és átlagon felüli férfiasságával, hogy arra már nem futja: néha a nőket is észre vegye maga körül? Persze ezzel nem csak Viewegh van így, de sok klasszikus férfiíró is, mint legutóbb megfigyeltem, az oroszok nagyja, Dosztojevszkij is.

Klára egy sikeres és gazdag cseh író barátnője. Az író, Norbert, sokkal idősebb Kláránál és roppant féltékeny rá, főleg Klára egyetemi barátaira. Mielőtt megkérné a kezét, Norbert felkeresi Pravda doktor nyomozó irodáját, hogy az bizonyosságot hozzon a kérdésben: Klára tényleg megcsalja-e? Pravda doktor kideríti, hogy igen, Klára egyik tanárjával folytat kellemes viszonyt barátja és a tanár felesége háta mögött, de ezt nem mondja meg Norbertnek, ha a viszony abbamarad. Klára és a tanár szakítanak. Norbert elküldi Pravda doktort és Klárát (akik úgy tesznek Norbert kedvéért, mintha nem ismernék egymást) egy kínai csoportos turistaútra, hogy még így is megkísértse Klárát és hűsége végleg bebizonyosodjon.

Az út folyamán Klára és Pravda doktor összejönnek, és a prágai repülőtéren már várja őket Norbert és néhány bodyguard, hogy Pravda doktorral végezzenek – kiderül, hogy Norbert az útra két másik megfigyelőt is elküldött, mert sejtette, hogy Pravda átveri. A történtek közben megtudjuk, hogy Pravda és felesége nyitott házasságban élnek és házasságon kívüli szexuális élményeikről örömmel számolnak be egymásnak. A szövegből viszont az is kitűnik, hogy nem egészen van Pravda doktor jóban ezzel a felállással. Amikor felesége biztatására viszonyt kezd egyik alkalmazottjával, érzelmileg nem tud mit kezdeni azzal, hogy jobban vonzódik a másik nőhöz, mint a feleségéhez és le van sújtva, amikor az alkalmazott szakít vele.

Viewegh szerint tehát az ideális nő az, aki minden férfinak beadja a derekát (Klára). És ha férje úgy ítéli jónak, és hárman vesznek részt benne, nőkkel is szívesen kezd viszonyt (Pravda felsége és alkalmazottja). Az ideális nő nem féltékeny, de ragaszkodó. A Viewegh könyvekben szereplő férfiak sincsenek feltüntetve ennél jobb fényben, mert vagy egomániásak, féltékenyek, kishitűek és hagyják magukat sodorni érzelmeik által a józan ész határai mögé is, vagy cinikusan visszahúzódottak, óvatosak és mindörökké vesztesek maradnak.

Kár, hogy Viewegh ilyen világban él és ilyen világról ír. Mert, ahogy már említettem, tehetséges és mindennek ellenére jó író. Csak a könyvei egyre laposabbak -- szerény véleményem szerint.