Elakadás

Nagy vihar volt, eső és jégeső esett, állítólag, de mire mi odaértünk, már sütött a nap. Atlanta, Georgia állam, USA. Tágas, kényelmes reptér, ahol kis vonat viszi az egyik terminálról a másikra az embereket és csomagjaikat.

Először megebédeltünk egy Wall Street nevű szendvicsesnél és azt hittük, egy óra múlva tovább repülünk, de tévedtünk. A felgyülemlett embertömeg turelmetlenül várta a hangosbemondó közleményeit és leginkább mobiltelefonált és evett. Mindenki rögtön akart továbbutazni, de a nagy lemaradás miatt a káosz is nagy volt, és azok, akinek erre hajlama volt, nekiláttak vitatkozni a légitársaságok dolgozóival. Senki sem tudta, mikor ér célállomásába.

A mellettem ülő magas fekete férfi már idősebb volt. Nagy hanggal beszélt a mobil telefonján, sokat nevetett és föl-le húzogatta a sapkáját a fején. Amikor elment enni valamit, - vagy egy óra elteltével - egy fiatal lány ült a helyére. Felrakta a lábát a szembeni székre és elővett egy könyvet. (Biztos most vette a könyvet, gondoltam. Mászkált a reptéri boltok között és nézegetett, végül a könyvnél döntött, szép rózsaszínű fedéllel.) De nem olvasott, csak figyelte az embereket és a nagy monitort, ahol azok neve szerepelt, akiknek már biztos volt a helyük a gépen. (Én persze nem láttam el odáig, lehet, hogy mégis kéne szemüveget hordanom.) Szandál volt a lábán, olyan, amelyikben az ember nagy láb úja és a következő közé egy kis pöcök van beékelődve, hogy ne essen le a lábról. (Nemsokára fázni fog így, mezítláb, gondotam.)

Aztán jött és leült a katona lány. Fekete volt és fiatalnak látszott. Közepes méretű hátizsák volt mellette. Fülhallgató volt mindkét fülén és ahogy letelepedett, egy könyvet kezdett el olvasni. (Persze nem tudtam elolvasni, milyen könyvet, mert nem láttam el odáig. Tényleg kell a szemüveg!Vagy ezután messzelátót kell majd a hátizsákomba hordanom állandóan?) Először azokra a katonákra gondoltam, akiket idejövet láttam. Többnyire fiatalok voltak, de volt köztük egy idősebb is, ötvenen felüli, kopaszodó, ami persze nem nagyon látszott, mert mind ki voltak nyírva, de olyan rossz volt nénzni őt, nem mindha a fiatalokat jó lett volna. És a lányon is olyan egyenruha volt, ami jól bele ivódik az iraki vagy afganisztáni terep színeibe, és a nadrágja szára be volt tűrve a homokszínű csizmájába.

Aztán arra gondoltam, hogy vajon hova megy? Vagy honnan jön? És ha megy, mert talán inkább mégis ment, mert nem nagyon sietett, nem zavarta őt, legalábbis kívülről figyelve viselkedését, hogy a gépek késnek, szóval ha mégis megy, akkor kit hagy hátra? Van-e kedvese, vagy esetleg gyermeke is, és ha igen, azok mit éreznek, hogy tudják, hogy ő elmegy és lehet, hogy nem jön vissza vagy nem úgy jön vissza, ahogy elment? És a szülei és tesvérei? Elképzeltem a karácsonyi és a szülinapi fényképeket, a munkatársakat és a barátokat, akik biztos érzik a hiányát, vagy valamit éreznek biztosan.

Aztán arra gondotam, hogy mi vezette ezt a lányt arra, hogy belépjen a hadseregbe. (Az itteni hadsereg önkéntesekből áll. Mi vezethet erre bárkit, tulajdonképpen? Hacsak persze nem egy hitler-féle ellen kellene fegyvert fogni, mert az el tudom képzelni. De ha egyetlen hadsereg sem létezne, akkor hitler-félék sem jöhetnének létre és akkor nem lenne semilyen hadseregre sem szükség.) Lehet, hogy iskolába akart menni ez a lány és nem volt más lehetősége – a hadsereg fizeti a tandíjat, ösztöndíjat ad, betegbiztosítást. Lehet, hogy nagyon akart tanulni és el akart már költözni otthonról. Lehet, hogy fiatalon szült, mert senki sem mondta neki, hogy vigyázzon, és nem látott más lehetőséget arra, hogy jobbá tegye az élete hátralevő részét. És most itt ül és lehet, hogy Irakba megy és lehet, hogy nem lesz hátralevő része az életének.

Aztán arra gondoltam, hogy tegnapelőtt este Új Mexikóban, Katherine arról beszélt, hogy van egy unokaöccse, aki be akar lépni a hadseregbe. Persze én rögtön nagy szemekkel meredeztem rá a boros kólám mögül (Az amerikaiak nem ismerik a boros kólát és mindig nagyon meglepődnek, hogy kólába a bort? Nahát, micsoda ötleteik vannak ezeknek a középeurópaiaknak!), hogy a hadseregbe, hát őrült ez a gyerek tán? És persze nem kellett volna, de nem tehettem róla, és Kat szomorúan lehajtotta a fejét és mondta, hogy nem őrült, nem, csak egy kicsit nem tud mit kezdeni magával. Egészen eddig az anyja törődött vele nagyon, minden nap tanultak együtt, minden vizsgára felkészültek. De most 18 éves már és az anyja mégsem mehet vele az egyetemi előadásokra, ha egyáltalán felvennék egy egyetemre. Meg nem mehet vele minden nap be dolgozni, ugye? És a gyerek nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és nagyon rosszul érzi magát ebben a társadalomban, ahol csak a siker számít, pedig nem így nevelték a szülei, nagyon szerették és mindig hangsúlyozták, hogy nem az anyagi siker a lényeg. De ő mégis úgy gondolja, hogy a katonaság majd helyrerázza. Mert ott nem lesz más választása.
Főleg, ha jól lelövik valahol, gondoltam én, de már nem szólaltam meg, mert láttam, mennyire nehéz ez Katnek. A gyerek lánytestvére nagy háború ellenes aktivista, még gimis, és ezért még titokban kell tartani a családon belül, amíg nem végleges. És persze csak ültem ott némán és eszegettem a finom zöldséges rizst és próbáltam nem arra gondolni, hogy ez a gyerek is csak egy gyilkoló gép lesz majd, ha túléli az agymosást. Vagy idegösszeroppanást kap és élete végéig éjszakánként kergetik őt majd a rémálmok, mert hogy is lehet épp ésszel átvészelni olyasmit, amit az ember egy háborúban lát? Meg érez? Meg azt a tudatot, hogy odakint valaki le akar lőni, valaki gyűlöl, méghozzá csak azért, mert ebben az uniformisban vagyok? Meg arra is gondoltam, amíg a többiek illedelmes frázisokat cseréltek, hogy el kellene ezt a gyereket vinni a legközelebbi katonai kórházba. Dolgozzon ott egy hónapot és lássa, milyen az, amikor valakinek nincs keze vagy lába vagy égési sebei vannak, vagy kicsit megőrült. Vagy oda kellene elvinni, ahová az elesett katonák koporsói érkeznek és ott is dolgozhatna és láthatná, ahogyan a rokonok átveszik őket, ahol az anyák összeroppannak és az apák erejüket vesztik sírógörcsben. Szembesíteni kellene ezt a gyereket azzal, mivel jár az igazi háború, ami nem videojáték és amely következményei maradandók.

Aztán arra gondoltam, hogy egy másik beszélgetés alatt egy másik nő azt mesélte, hogy egyik rokona leszerelt és hogy a család nem beszél a leszerelt katonáról, aki Afganisztánból jött haza idő előtt. Talán ideösszeroppanást kapott, mondta a nő, de nem tudjuk, mert senki sem mond semmit és senki sem kérdez semmit, bár nagyon aggódnak a rokonok, mert nagyon rendes gyerek volt a katona mielőtt Afganisztánba ment és most ki tudja, mi lesz vele. És szégyent lehetett érezni a nő szavai mögött meg valami sötétséget is, hogy ez a katona nem bírta idegekkel, fellázadt a lelke, mert rendes gyerek egyébként és ez a fajta élmény nem való rendes embereknek. Új Mexikóban az államok egyik szegényebb része, ez jól jön a hadseregnek, a szegényeket könnyű behálózni. Közben persze nekem eszembe jutott az a férfi, akivel évekkel ezelőtt beszélgettem, és aki annak idején még Afganisztánban a Szovjetek oldalán harcolt az Amerikaiak ellen és ő bátran állította, hogy oda csak azok mennek, akik ölni akarnak. És ő is kalandvágyból ment és azért, mert embert akart ölni és nagy lecke volt ez számára, és nagy árat fizetett érte, már sosem menne háborúba és sosem akarna katonák között élni huzamos ideig.

Aztán arra gondoltam, hogy az a fiatal egyetemista fekete lány, aki az egyik történelmi dolgozatában azt írta, hogy ő a pokolba kíván minden fehér embert azért amit ebben az országban a feketékkel tettek, amikor egy fehér bőrű néni a buszon mellette állt meg, ő juszt sem adta át neki a helyét, és még úgy is érezte, hogy legszívesebben belebokszolna a képébe! Ez a fiatal egyetemista fekete lány rendőrnek készül. És talán nem is olyan sokára igazi pisztoly lesz a kezében és jó lenne, ha én sosem találkoznék vele szembe az utcán, és talán egy fehér ember sem, mert ki tudja, abból mi lenne.

Aztán arra gondoltam, hogy ez a katonanő, aki itt üldögél csendesen, is fekete, de nem látszik dühösnek. Pedig nagyon is valószínű, hogy az ő őseit is valami nagyhasú ronda kövér fehér kereskedő hurcibálta ide Afrikából, hogy azok a fehérek rabszolgái legyenek évtizedeken és évtizedeken át. Csoda, hogy dühösek az itteni feketék, amikor tudatosodik bennük, hogy azért nem tudnak elit iskolákba menni, meg jó fizető állásokat kapni, mert nem ők lettek gazdagok az őseik munkája eredményeképpen, hanem a rabszolgatartó fehér emberek? Nem, nem csoda. Persze végül az egyik fehér ember a másik ellen harcolt, hogy kivívja számukra az egyenrangú bánásmódot, de lehet, hogy ez nem sokat számít nekik. Amit a fehér ember elronrontott, azt hozza is helyre.

Aztán arra gondotam, mi is lehet a hátizsákjában a katonalánynak? Mit visz magával az ember oda, ahonnan lehet, hogy már nem jön vissza? Egy egyméterszerféméteres hátizsákba nem sok minden fér el. Én mit vinnék magammal? Egy jegyzetfüzetet, mert a sivatagban nincs áram, nem lehet a laptopot használni. Meg tollakat, ceruzákat, meg fényképeket. Fénykepezőgépet is filmmel, hátha túlélem, vagy ha nem, akkor hátha valaki megtalálja és elküldi a családomnak. Indulónát, azt mindenképpen, meg napszemüveget és sapkát, de hát azt úgyis adanak...Érdekes, nem jut eszembe túl sok nélkülözhetetlen tárgy.

Aztán arra gondoltam, hogy ez a lány, itt ezen a reptéren, akit már nem csak én figyelgetek, hanem mások is, biztos nem véletlenül szigetelte el magát a külvilágtól a fülhallgatójával és a könyvével. Pedig addigra már elhatároztam, hogy ha felém néz, mosolygok rá, pedig nem mosolyogni akartam, hanem oda menni és átölelni és valami olyasmit mondani, amitől jobban érezné magát. Vagy talán megmenteni őt, magammal vinni, hogy ne keljen neki háborúba menni, vagy legalább azt mondanám neki, hogy leszek a barátja, ha szüksége lesz rá. Beszélgethetünk meg emialezhetünk sokat és küldök neki csomagot, ha lehet, egy kis M&Ms meg tejcsokit. Nekem elmondhatja a félelmeit, meg a szorongásait, amit talán a családjának nehéz lehet elmondani, mert azok amúgy is aggódnak már, vastag szál köti őket össze, engem viszont semilyen. De nem nézett felém a lány és én nem mentem oda hozzá, nem öleltem meg és nem mondtam neki semmit.

A mellettem ülő fiatal lány mellé megérkezett a barátja. Rajta is olyan kis szandál volt. Felajánlotta a melegítőjét a lánynak, aki persze fázott. Beszélgetni kezdtek. Először a járatról, meg a késésről, később az emberekről. A pultnál, ahonnan a new yorki gépet indítják majd, pont a damaszkuszból érekezett házaspát kiabált a légitársaság dolgozóival. A férfi arca jól bepirosodott és a nagy hangjának még az ökle rázogatásával is súlyt adott. A felesége ott állt mellette és bólogatott. Végül, órák múltán, már a gépen csak a férfit láttuk helyet foglalni, és arra gondoltunk, hogy talán nem is a felesége volt, vagy ott hagyta Atlantában vagy ebben a nagy kavalkádban a feleség hagyta ott a férjét és már nem is fog hozzá visszamenni soha, mert 12 órán át vártak a csatlakozásukra és az csak nem akart elindulni.

Persze amikor az Egyiptomból 1991-ben New Yorkba települt taxis mutogatta az angol, pontosabban ír, felesége és a kilencéves kisfia fotóját, ahelyett, hogy az útra figyelt volna, ahelyett, hogy nagyon gyorsan és csendesen vitt volna minket haza ezután a hosszú hazaút után, akkor is a fiatal fekete katonanőre gondoltam. Hogy hol lehet és mit csinálhat. És arra is gondoltam, hogy ez a taxis, aki nagyon rosszul beszél angolul, és állítólag biomérnöki diplomája van, milyen szerencsés, hogy este haza megy a feleségéhez és fiához Queensbe és hányan Irakban és Afganisztánban nem. És a katonanő majd robbanó autókra meg fegyverropogásra ébredhet vagy aludhat el és miért mindez? Mert néhány eszét vesztett férfi háborúzni akar? Mert néhány eszeveszett férfi azt hiszi, hogy az ő istenük igazibb, mint mások istene? És akkor 2005-öt írunk, vagy ez még a középkor? Mert hogy sötét, az biztos, ez a mi korunk, akárminek hívják is majd évszázadok múlva.


2005, május 9.