Karacsonyi belyegeladas

Ki fenykepezte le titokban Lolat?

Karacsony Manhattanben

Organic food and organic music, 7th Avenue, Bklyn

Long Island, NY, November 2005

Örömteli várakozás

A kínai postásunkat, aki hat napon át hozza házhoz a postánkat, nem érintik a karácsonyi ünnepek. Az ő vallása és a kínai szokások szerint semmi különös nem történt 2005 évvel ezelőtt, sőt, ő még az újév kezdetét is máskor ünnepli itt, New York városában, a kínai negyedben.

A zsidó vallású bageles is hasonlóképpen van a karácsonnyal és az évszámmal, bár ő az idén a keresztényekkel egy időben fogja ünnepelni a hanuka ünnepét, amely alatt hét napon keresztül minden nap egy gyertyával többet gyújt majd meg a menórán, és elmondja az ősi imát. Az indiaiak már átélték a Fények napját az idén, Jézushoz nekik sincs sok közük. A hinduknak és a buddhistáknak sem.

Mégis mindenki, aki New Yorkban él tudja, hogy a karácsony közel van. A kapitalizmus az oka. Az ajándékozás, az ajándékválasztás és -vásárlás ugyanis az élet minden területén jelen van. Először is a tévéképernyőn, ahol a reklámok mind karácsonyi hangulatot varázsolva akarják az ember pénztárcájából kicsalogatni a dollárokat. Másodszor a magazinok és a napilapok hasábjain, ahol óriási színes hirdetéssekkel csábítják az olvasókat a gyártók és az üzletházak. Harmadszor pedig a postán keresztül: tízesével érkeznek a gyönyörű, színes, fényes papírra nyomtatott katalógusok, amelyek minden szemnek és szájnak valót kínálnak. És még csak el sem kell érte menni: telefonon, az interneten, vagy postán meg lehet rendelni az árut, amely garantáltan megérkezik december 24-e előtt. Nem kell más mindehhez, csak pénz.

Pedig a karácsony nem erről szól. Nem az ajándékról és a pénzről, amit az ajándékra költünk. Nem is a tömeghisztériáról, amely egyes kedvezményesen árult cikkeket kíséri, amelyekért az emberek képesek összeverekedni. A karácsony a gondolatról szól – hogy gondolunk azokra, akiket szeretünk és tisztelünk, és gondolunk arra, mivel szerezhetnénk örömöt nekik.

Múlt szombaton két kislányra vigyáztam, akiket már évek óta ismerek. Az édesanyjuk zsidó származású, édesapjuk pedig ír. Ilymódon a lányok, mind a zsidó, mind a keresztény ünnepet megünneplik. Az idén a nagyobbik lány, aki tízéves, hatéves húgának egy kifestő füzetet készít. � találja ki a figurákat és köti össze a már elkészített lapokat. Pénzről szó sincs. A kisebbik lány szeme pedig boldogan csillog, amikor elmeséli nekem, hogy ő bizony tudja mi történik, amikor nővére elvonul rajzolgatni. Ilyen az örömmel teli várakozás – ez az, amiért érdemes ünnepelni.

Megjelent a www.baratno.com weboldalon.

Sarga Eso

Pumpkin Season

Esküvő

Az emberek errefelé kétféleképpen szoktak megházasodni: az egyik csoport a leheto legszerényebb körülmények között, kevés felhajtással köt általában civil esküvot. Ide tartoznak azok, akik repülore ülnek, és Las Vegasban egy hétvége keretében, idegen tanúk jelenlétében válnak házastársakká. A másik csoport tagjai legalább egy évvel a kituzött dátum elott elkezdenek tervezni, több embert foglalkoztatnak hónapokon keresztül, nagy lakodalmat csapnak és rengeteg pénzt költenek rá.

Az ünnepség, melyen szerencsém volt részt venni, a második csoportba tartozott. Magára az esküvore vasárnap került sor, de a legközelebbi rokonság már szombaton délután gyülekezni kezdett Manhattan déli sarkában, a kikötobéli szállodában. Este hatkor már mindenki a közeli Paris Caféban ült, és örömmel rendelt a volegény apja számlájára a sokrétu menübol. Több pohárköszönto következett a többfogásos vacsora közben, láthatólag jól érezte magát a társaság, bár több hölgy aggodalmát fejezte ki a tekintetben, hogy bele fog-e férni másnap a ruhájába.

A menyasszony, az ot kíséro koszorúslányok és a jegyesek édesanyái vasárnap hajnali hatkor randevúztak a szálloda konferenciatermében, ahol négy fodrász és három maszkmester (férfiak és nok egyaránt) várta oket. Az átváltozómuvelet remekül sikerült, mindenki meg volt elégedve. Akik késobb ébredtek, lázasan vasaltak és szépítkeztek, hogy készen legyenek kilencre, amikor is az egész társaság átballagott az esküvo helyszínére, hogy a két profi fotós és az egy szem videokamerás egy órán keresztül különbözo kombinációkban kapja oket lencsevégre. Novemberhez képest meglepoen kellemes volt a homérséklet, bár a reggel párásnak indult.

A koszorúslányok ciklámen színu hosszú selyemruhában díszelegtek és gyönyöru ciklámen-narancssárga csokrokat szorongattak, miközben a menyasszony fehér, gyöngyökkel díszített ruhát viselt. Az o csokra csodás fehér orchideákból állt. Az esküvotervezo, egy magas, vékony férfi tornacipoben, barna öltönyben futkosott, és kiabált különféle segítoire, miközben az érintettek gyakorolták a ceremónia részleteit.

Közben érkeztek a vendégek, megnyílt a bár és a büfé is. Egy nagy terem vagy kétszáz emberrel telt meg, akik ettek, ittak és ismerkedtek. Kisütött a nap. A menyaszszony és a volegény eközben két rabbi, két tanú és szüleik jelenlétében aláírta a házassági szerzodést.
Mindkét rabbi közremuködött a ceremónián. Eloször a két édesanya gyújtott egy-egy gyertyát, majd a menyasszony és a volegény egy közöset a két már égo gyertyával, ezzel jelezvén, hogy két családból most egy új alakult. Ezek után a házasulandó felek igent mondtak, gyurut és csókot cseréltek, valamint elégették azokat a papírlapokat, amelyekre elozoleg, a rabbi kérésére, hibáikat írták fel. Megkönynyebbülten és boldogan sétáltak kéz a kézben a tapsoló rokonság között a terembol kifelé, és végre elkezdodhetett a dínomdánom.

A pincérek figyelmesek, az étel finom, a beszédek viccesek és a zenekar remek volt. Órákon át telve volt a parkett fiatallal és idossel, még a 94 éves rabbi is ropta a menyasszonnyal. Hat óra is elmúlt, mire elbúcsúztunk, átöltöztünk és kisétáltunk a párás New York-i estébe. Taxival suhantunk haza, fáradtan de elégedetten – micsoda hétvége!

Elnöknő, kérem...

Végre egy nő áll az Egyesült �llamok élén! Sajnos csak a tévéképernyőn, legalábbis egyelőre.

Geena Davis színésznő alakítja Mackenzie Allen-t, a Commander in Chief című sorozatban, akit egy konzervatív elnökjelölt azért vesz maga mellé alelnökjelöltnek, hogy ezzel női szavazatokat biztosítson magának. A művelet sikerül, a jelöltek megnyerik a választásokat, és miután az elnök hirtelen elhalálozik, az amerikai alkotmány szerint az alelnök veszi át a helyét. Csakhogy a konzervatív győztes csapat nem szeretne egy nőt látni az élen, ráadásul egy független, nem republikánus nőt. Allen asszony családja sincs oda az ötletért, és Mac maga is arra hajlik, hogy lemondjon a lehetőségről, amikor egy kulcsfontosságú beszélgetés közben, a Donald Shutterland alakította házelnök őszinte és durva nőellenes megjegyzést tesz. Ez meggyőzi Allen-t, hogy mégse adja meg magát harc nélkül.

A sorozat nagy port karavart a médiában és a nézők sorai között is. Ennek oka elsősorban az, hogy Amerika nyílt titokként készül első női elnökjelöltjére, aki többek szerint Hillary Clinton lesz 2008-ban. Mackenzie Allen viszont nem Clinton személyiségére volt formálva, hanem Susan Lyne üzletasszonyéra, aki az ABC csatorna (a sorozat gyártója) főnöke volt és most Martha Stewart birodalmának vezetője.

Mindenesetre ez a televíziós virtuális világ lehet az első lépés ahhoz, hogy az emberek hozzászokjanak egy női elnök gondolatához. Éveken át politikai koktélpartik társalgási nyitókérdései közé tartozott, hogy az USA-nak előbb lesz-e női vagy fekete bőrű elnöke. Tapasztalataim szerint nagyon kevesen gondolták úgy, hogy egy nő, akár fehér bőrű, nyerhetne egy színes bőrű vagy bármilyen férfi ellen. Most viszont, legalábbis ami a média producereket illeti, úgy látszik, a fehér nő felé billent a mérleg nyelve. Hivatalos adatok szerint a demokraták 39 százaléka szeretné Hillary Clinton szenátort elnökjelöltként látni 2008-ban, szemben John Kerry 21 százalékával.

A sorozatbéli elnök asszony rengeteg nehézséggel küszködik, mint az igazi politikusok is – terrorizmus, belső ellenségek, politikai játszmák, hurrikán és más katasztrófák – de rá, mint három gyermek anyjára, még a családi problémák is várnak. És nem csak a gyermekeivel vannak gondok, hanem a férjével is, aki Első Férjként nem nagyon találja helyét a Fehér Házban. Az első részek több történeti gubancra utalnak, amelyek – valószínűleg nem véletlenül – nagyon hasonlítanak ahhoz, ami jelenleg történik itt és a világban.

�szintén meg kell vallanom, hogy a sorozat maga messze alulmúlja lehetőségeit. Képileg, szövegileg és történetileg is sokkal kevésbé dinamikus, mint például a nagy sikerű West Wing sorozat. Viszont mindenképpen nagy előrelépés ez itt, a lehetőségek országában, ahol a nőket, ha komoly felelősségteljes pozíciókról van szó, az esetek nagy részében még mindig semmibe veszik. Mint ezt a sorozat is tanúsítja -- hiszen Allen asszony sem normális körülmények között lett elnök, sőt, csak kihasználni akarták a körülötte lévő férfiak, és ezt még csak nem is tagadták. Pont ezért minden lehetőséggel élnünk kell, még ha véletlen adta is.

Connecticut Muffin, Park Slope, Brooklyn

Brooklyn, 2005. oktĂłber 15.

Vannak emberek, akik egyáltalán nem szeretnek egyedül lenni, és vannak, akiknek mindennap szükségük van pár óra magányra. Az utóbbi időben azt figyeltem meg, hogy a városokban mindkét típus egy helyen találkozik, és érzi egyformán jól magát – a kávézókban. Itt ugyanis lehet beszélgetni, idegenekkel szóba elegyedni, de magányosan olvasgatni vagy dolgozni is.

Többször előfordult, hogy a hétvégémet a sarki kávézóban kezdtem. Bevallom, számomra legtöbbször emberszemlélődésre, egy kis kukkolásra szolgálnak azok az órák, amelyeket a Connecticut Muffinba töltök. A hely maga egészen picinyke, három kis kerek asztal fér el a jobb sarokban, és ha többen jövünk össze egyszerre, a sorvég kint kígyózik a bejárati ajtón túl. Az üvegfalak mellett kívülről fapadok vannak lerakva, itt ücsörögnek jó és rossz idő esetén egyaránt az anyukák alvó gyermekeikkel, a kutyasétáltatók, az újságolvasók és a mobiltelefonálók, amíg el nem kortyolgatják a kávéjukat, meg nem eszik muffinjukat vagy szendvicsüket.

Egy nagy adag csokoládés chai tea mellett szemlélődtem, először Joe ült mellém. Hatvanas éveiben jár már bőven, baseballsapkát és farmerdzsekit visel, jobb fülében ott csillog egy apró fülbevaló. Politizálunk egy kicsit, s csak utána mondja el bánatát. „A feleségem három hete halt meg. Tüdőrák. Nekem is volt, de látod, én megúsztam. � végig mellettem volt, amíg beteg voltam, és én is mellette voltam, amíg lehetett. � volt a legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Voltam nős fiatal koromban, de az nem sikerült. Negyven is elmúltam, amikor megismerkedtünk. Nem gondoltam volna, hogy én fogom túlélni őt, tudod, fiatalabb volt pár évvel. Most meg ki akarnak rakni a lakásunkból. Ennyi év után. De nem hagyom magam! Ezek a fiatalok meg – mutat az utcán előttünk elhaladó diákokra – csak füstölnek. Én már nem hagynám, hogy valaki az orrom alá füstöljön. Én is dohányoztam, amikor fiatal voltam. Akkor azt mondták a reklámok, hogy jót tesz. Most meg nincs fél tüdőm. Bárcsak okosabb lettem volna negyven évvel ezelőtt.”

Joe elballag bevásárolni, nekem adja a napilapját. Azt nézegetem, amikor leül velem szemben David. Idegesen rázogatja a lábát, cigarettára gyújt, és élvezettel szürcsölgeti a kávéját. Egy pillanattal később elnyomja a cigarettát, miután igennel válaszolok kérdésére: „Zavar, ugye?” David az egyik New York-i reptéren dolgozik, az izlandi légitársaságnak. Hihetetlen történeteket mesél, miközben végig idegesen rázogatja hol egyik, hol másik lábát, és hevesen gesztikulál, kezében a meggyújtatlan cigarettával. A történetek leginkább arról szólnak, hogy David és barátai hol és mennyire rúgtak be, s hogy ezeknek az ivászatoknak mi lett a következményük. Igaz, én nem röpködök túl gyakran, mégis kellemetlen volt hallani a sok részeges pilótáról, akik természetesen hősiesen mennek munkába egy-egy kiruccanás után, és szállítják biztonságosan a mit sem sejtő utasokat Izlandra vagy a világ más pontjára. David bennem nem talál jó hallgatóra, így a második kávéja után el is siet, állítólag Bostonba, sörözni valamelyik haverjával.

Lenor ül le mellém, kezében Ian McEwan Saturday című könyvével. Nem állom meg, és megkérdezem, tetszik-e neki. Most vette, válaszolja és hozzáteszi, hogy felháborodott, amikor látta, milyen sokba kerülnek manapság a kemény kötésű könyvek. „Nyugdíjas vagyok, ugyebár, nem szeretek már könyvet venni, inkább kikölcsönözöm a könyvtárból, de ez nem volt meg nekik, mert új. A könyvklubom meg, tudja, nagyon jó, nem akartam kimaradni egy alkalommal sem, ezért ha fogcsikorgatva is, de megvettem. Maga ismeri ezt a szerzőt?” Eltársalgunk a könyvekről, a környékről és a környék éttermeiről. Kiderül, hogy Lenor lánya Kaliforniában él, de vegetáriánus unokája rendszeresen látogatja őt Brooklynban, ezért tippeket kér tőlem, hol vásároljon neki bioélelmiszereket.

Amikor két anyuka érkezik három gyerekkel, Lenor suttogva közli, hogy hét közben itt sem lehet kibírni, mert az utca tele van babakocsival. „Alig lehet mellettük elhaladni. Ez a rengeteg kocsi, visító gyerekekkel. Még jó, hogy hétvégén csak ritkán jönnek errefelé.” Ezt én végszónak veszem és elbúcsúzom, tekintettel arra, hogy én szeretem a gyerekeket, és engem nem zavarnak a babakocsik meg a visítozó porontyok sem. Szombat délután van immár, az októberi napsütésben benne az ősz illata.

Otthon Ă©s itthon


„Jáááj, de jó kis frizurát szereztél magadnak, szépségem!” – mondta a sarki hajléktalanunk, aki régi ismerősként köszöntött augusztus végén. Bele is dobtam az éppen visszakapott aprót a kis papírpoharába, ahogy kiléptem a koreai fűszeres boltjából, ahol nosztalgiából német tejcsokit vettem borsos áron.

„Köszönöm – mondom én –, ilyet csak Nagymegyeren lehet szerezni, ott is csak Szalay Vikinél.” A hajléktalan erre elneveti magát, és azt kérdi: „Hát az a Nagymegyer meg hol van? És ez a Viki, ez Viktória vagy Viktor?” „Szlovákiában, Közép-Európában, ahonnan nemrég jöttem. És ez a Viki, Viktória.” „Hát akkor isten hozott itthon, Viktóriának meg üzenem, hogy nagyon tehetséges!” – köszön el a sovány fekete férfi, és én megígérem, hogy továbbítom az üzenetet.
Egyébként nem ő volt az első, aki felfigyelt a frizurámra. A metrón is megszólított egy hölgy, majd azt mondta: „Akkor bizony felesleges elkérnem a fodrásznője telefonszámát, ugye? Hacsak nem készülök Szlovákiába mostanában? – mosolygott huncutul, majd hirtelen hozzátette: – Jé, de hisz maga akkor most hazulról jött haza!”

És az utcai sapkaárus sem állta meg szótlanul, ő is megkérdezte, ki a fodrászom, ő is nagyokat pislogott, amikor szépen, magyarul ejtve próbálta kimondani a megyeri Viktória nevét.

A kislányok, akikre néha vigyázok, örömmel fogadtak, s ültek egyszerre az ölembe, miközben – ugye nem meglepő ezek után – a hajamat fogdosták, a frizurámat dicsérték, és azt kérdezték: „Mikor jöttél haza? És milyen volt otthon? És örülsz, hogy most már itthon vagy?” Persze, nagyon jó volt otthon és nagyon jó itthon is, és azt gondolom, valamiféle külön kegyelem, ha az ember több helyen is biztonságban, kényelemben, otthon érezheti magát.

Legújabb fiatal barátnőm, Juliette viszont pontosan tudta, mit érzek. „Én Párizsban születtem, és nekem Franciaország a kedvenc otthonom, mert akkor még együtt éltek a szüleim, s boldogok voltak. Bár Kaliforniát, ahol eddig éltem, is szerettem, most mégis úgy érzem, nagyon jó, hogy New Yorkba költöztem, és alig várom a telet, hogy sok hó legyen, és hószünet, meg nagy hóviharok! Mert tudod, Kaliforniában sosem hull a hó!” Nekem ugyan a hó nem hiányozna, de hát hozzászoktam. Az itthoni időjárás és az otthoni csak annyiban különbözik, hogy az óceán hatására, itt télen és nyáron is kellemetlenül párás olykor a levegő, s gyakran van olyan vihar, amit szárazföldön nem lehet megtapasztalni.

Mióta otthonról hazajöttem, sajnos már kénytelen voltam egyszer fodrászhoz menni, mert a rövid haj gyorsan nő, és akkor bizony ápolatlannak hat. A szokott fodrászatba mentem, ahol potom tizenegy dollálért le is rövidítették, és ahol a tükörbe nézve, miután kész lett a frizura, Vikire gondoltam. Sok kívánnivalót hagyott maga után, amit ott láttam. Nem is figyelt fel rám senki, nem is kérdezte, ki a fodrászom. ĺgy van ez itthon. No, de csak jöjjek majd legközelebb otthonról, ahová viszem is ám Vikinek itthonról a sok kedves üzenetet! No majd akkor...

Anna

Martha Stewart visszatér

Európában talán nem sokan ismerik Martha Stewart-ot, az Egyesült �llamokban viszont mindenki ismeri, tudja a sztoriját, még a férfiak is. Pedig Martha olyasmivel foglalkozik, amivel a férfiak nem nagyon – otthonalakítással, lakberendezéssel, sütéssel, főzéssel, rózsatermesztéssel, és hasonló „női” dolgokkal. Kivéve persze, mert ez már nem amolyan asszonyos dolog, hogy Martha történetesen a semmiből építette fel birodalmát és lett multimilliomos, híres és közismert.

Tavaly Marthát öt hónapos börtönbüntetésre ítélték. Eredetileg azért indítottak ellene vizsgálatot, mert állítólag illegálisan értesült egy döntésről, amely az egyik olyan cég papírjainak a leértékelését jelentette, amelybe Martha is befektetett. Az információt figyelmen kívül kellett volna hagynia, és nem kellett volna gyorsan eladnia a részvényeket. (Ebből potom pártízezer dollár profitja keletkezett, ami nála igazán nem számít.) Ezt viszont (az illegális tippet insider trading-nek hívják) nem tudták rá bizonyítani a nyomozók, így azért került börtönbe, mert eskü alatt hazudott abban, hogy a brókerével beszélt a tranzakcióról miközben a bróker asszisztensével beszélt.

Én azon a véleményen vagyok, hogy a börtönbüntetésről Martha maga is tehet. Persze az is közrejátszott, hogy nő -- és nem férfi. Martha ugyanis azon kevés nő közé tartozik, aki be tudta verekedni magát a még mindig férfiak által dominált nagy bizniszbe és ott, a férfiak játékát játszva, sikeres lett, amivel sok ellenséget is szerzett magának. Ezen kívül pedig Martha nem egy kedves ember. Kiabál a beosztottaival, sőt, más cégek beosztottaival is, goromba és parancsolgatós. A per alatt rengeteg minden kiderült Sterwart asszonyról. Miközben a sajtó mindig megemlítette, hogy ha férfi lenne, nem így bánnának vele, a telefonbeszélgetéseiből és a levelezéséből (ezek részei voltak a peren belüli bizonyítékoknak) kiderült, hogy barátaival és családtagjaival sem volt túl kedves.

Kicsit bizonyítva a karma törvényét, tulajdonképpen ezért is került börtönbe. Mert ha kedves, fair és udvarias lett volna a körülötte lévő emberekkel, akkor azok nem vallottak volna ellene, és a nyomozók nem tudtak volna semmit rábizonyítani. Az öt hónapig tartó börtön és az öt hónapig tartó házi őrizet büntetést mindenki meglepetéssel fogadta.

Az egyik tévécsatorna két filmet is forgatott Martha életéről. Az egyik arról szól, hogyan lett egy lengyel családból származó lányból Martha Stewart, a multimilliomos, elvált, egy lánygyermek anyja. Amennyiben Martha megtekintette a filmet, gondolom, nem nagyon örült neki. A második film 2005. szeptember végén került bemutatásra, és Martha perét és a börtönben töltött időszakot mutatta be. Ez a film már sokkal kevésbé fest kedvezőtlen képet róla, és gyanítom, hogy ez részben annak köszönhető, hogy nem sokat lehet tudni arról, mi is történt Marthával a börtönben.

Martha viszont visszatért. És nem is akárhogyan. Azok, akik azt gondolták, a média által árgus szemekkel figyelt tárgyalással, a börtönbüntetéssel, és a házi őrizettel Marthának vége, nagyon tévedtek. Már házi őrizete alatt dolgozhatott néhány órát hetente, részt vett az összes létező tévéshow-ban, és bátran mutogatta a bokájára csatolt elektronikus műszert, amely az állandó hollétét jelezte a rendőrségnek. És ez csak a kezdet volt. Most ugyanis még több Martha van a tévében (a tárgyalás után majdnem minden programját levették a műsorról). Van egy új egy órás talkshow-ja napközben, hetente egy egész estét betöltő Apprentice show-ja és futnak a régi főzőcskés, kertészkedő és lakberendező műsorai i s. Ezen kívül több havi magazint is kiad a Martha Stewart Living Omnimedia cége, és a K-Mart áruház láncnak lakberendezési árucikkeket tervez -- és ezek a legmenőbbek.

Bámulatos emberi drama az, ami Marthával történt. Talán azért is érdekli az embereket annyira, mert a történet mintha egy olcsó, milliomosokról szóló regényből lett volna kimásolva. Személy szerint én arra lennék kíváncsi, tanult-e Martha a történtekből. Alázatosabb lett-e? Tisztelettel és szeretettel bánik-e az őt körülvevő emberekkel? Saját érdekében remélem, hogy igen.

A hĂłvihar

Három narancsot rakott a kassza mellé. Sokáig tartott, amíg előkereste a pénztárcáját és amikor visszakapta a visszajáró aprót, pont akkor értem én is a kasszához. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk és meglepődtem, milyen csúnyán nézett rám a Púpos. Mintha siettettem volna, vagy türelmetlenségemnek hangot adtam volna. Persze nem tettem egyiket sem, azt sem tudtam egészen addig a pillanatig, hogy létezik.

Amikor kijöttem a boltból, a kóreai fűszeres sarki boltjából, már havazott. Mire hazértem, már szakadt a hó. Apró, fehér, jeges. Hallkan, mint a mesében, úgy szakadt pontosan 24 órán keresztül, péntek déltől szombat délig. És mindent betakart – a szemetet az utcán, az autókat, a postaládákat, a bicikliket és motorokat, a sarki szemeteskukákat, a kintfelejtett padokat és az embereket is. Fehér porral meszórt lett mindenki, aki kimerészkedett. Főleg a rendőr fekete egyenruhájában, aki büntetőcédulákat írt.

Estére már nem volt forgalom, csak a gyerekeket lehetett hallani, ahogy hancúroznak és hó angyalokat rajzolnak ki pici alakjukkal az érintetlen hóban. A sportolók jogging helyett sielni indultak a parkba. A hókotrók elkezdték munkájukat, aminek következtében az utcán parkoló autók az út felől teljesen be lettek temetve. A másik oldalról az agilis gondnokok és háztulajdonosok hányták az autókra a havat. Az utcán átkelni csak ott lehetett, ahol kis utakat tapostak ki már az előző járókelők, vagy ahol valaki félrelapátolta a havat.

Reggel két macho dolgozott az ablakunk alatt. A kék autó tulajdonosa lassan fogott neki, a pirosé gyors volt. A kék autós az útra és a járdára dobálta a havat. Hamar kifáradt és nézte a kollégáját, aki tempósan, világos stratégiát követve hófalat épített az autója és a járda között. A piros autó elegánsan kijutott, első kísérletre. A kék sosem jutott ki.

Nem lehetett taxit kapni. Vagy ha igen, dupla árak kértek a fuvarért. Csak a nagy, sok benzint fogyasztó, négykerékmeghajtású autók mertek elindulni. Meg azok, akiknek sítalpuk és szánkójuk volt. A kutyákat mégis meg kellett sétáltatni. De nekik is kijár a csizmácska és a kis kötött pulcsi, nehogy kicsípje a lábukat a só, nehogy megfázzanak.

A sarki kávézó délután megtelt kutya tulajdonosokkal, a kutyák kint ismerkedtek, a tulajdonosok belül. A boltok nyitva voltak, de nem szállítottak házhoz. Igazuk lett azoknak, akik még csütörtökön bespájzoltak és most a lobogó tűz mellett falatozgattak.

Mit tesz az, aki nem akar havat lapátolni, és mégis használni akarja az autóját? Felbérli a helyi kéregetőt a sarki bolt előtt és annak kérésére 15 percre egyedül hagyja a két kupac hó, az autó és a hólapáttal. 15 perc után visszatér a helyszínre, ahol az autója letisztítva áll útra készen. A kéregető, aki a bemutatkozás alkalmával nem árulta el a nevét, hálás és profi munkát végez – egy szem hó sem tudott elbújni előlle.

Hétfő reggelre megfagyott a hó és jégcsapok lógtak mindenhonnan. A behavazott ablakokat és lépcsőfokokat többen fényképezték sikerrel. Téli csendélet. A metró is elindult és a buszokra sokkan kevesebben vártak. Amikor kedden olvadni kezdett, a Púpos megint vett három narancsot a kóreainál, de már nem nézett csúnyán. Odakint, a csikorgó hidegben, szikrázott a napsütés.

New York, 2005 február

Elakadás

Nagy vihar volt, eső és jégeső esett, állítólag, de mire mi odaértünk, már sütött a nap. Atlanta, Georgia állam, USA. Tágas, kényelmes reptér, ahol kis vonat viszi az egyik terminálról a másikra az embereket és csomagjaikat.

Először megebédeltünk egy Wall Street nevű szendvicsesnél és azt hittük, egy óra múlva tovább repülünk, de tévedtünk. A felgyülemlett embertömeg turelmetlenül várta a hangosbemondó közleményeit és leginkább mobiltelefonált és evett. Mindenki rögtön akart továbbutazni, de a nagy lemaradás miatt a káosz is nagy volt, és azok, akinek erre hajlama volt, nekiláttak vitatkozni a légitársaságok dolgozóival. Senki sem tudta, mikor ér célállomásába.

A mellettem ülő magas fekete férfi már idősebb volt. Nagy hanggal beszélt a mobil telefonján, sokat nevetett és föl-le húzogatta a sapkáját a fején. Amikor elment enni valamit, - vagy egy óra elteltével - egy fiatal lány ült a helyére. Felrakta a lábát a szembeni székre és elővett egy könyvet. (Biztos most vette a könyvet, gondoltam. Mászkált a reptéri boltok között és nézegetett, végül a könyvnél döntött, szép rózsaszínű fedéllel.) De nem olvasott, csak figyelte az embereket és a nagy monitort, ahol azok neve szerepelt, akiknek már biztos volt a helyük a gépen. (Én persze nem láttam el odáig, lehet, hogy mégis kéne szemüveget hordanom.) Szandál volt a lábán, olyan, amelyikben az ember nagy láb úja és a következő közé egy kis pöcök van beékelődve, hogy ne essen le a lábról. (Nemsokára fázni fog így, mezítláb, gondotam.)

Aztán jött és leült a katona lány. Fekete volt és fiatalnak látszott. Közepes méretű hátizsák volt mellette. Fülhallgató volt mindkét fülén és ahogy letelepedett, egy könyvet kezdett el olvasni. (Persze nem tudtam elolvasni, milyen könyvet, mert nem láttam el odáig. Tényleg kell a szemüveg!Vagy ezután messzelátót kell majd a hátizsákomba hordanom állandóan?) Először azokra a katonákra gondoltam, akiket idejövet láttam. Többnyire fiatalok voltak, de volt köztük egy idősebb is, ötvenen felüli, kopaszodó, ami persze nem nagyon látszott, mert mind ki voltak nyírva, de olyan rossz volt nénzni őt, nem mindha a fiatalokat jó lett volna. És a lányon is olyan egyenruha volt, ami jól bele ivódik az iraki vagy afganisztáni terep színeibe, és a nadrágja szára be volt tűrve a homokszínű csizmájába.

Aztán arra gondoltam, hogy vajon hova megy? Vagy honnan jön? És ha megy, mert talán inkább mégis ment, mert nem nagyon sietett, nem zavarta őt, legalábbis kívülről figyelve viselkedését, hogy a gépek késnek, szóval ha mégis megy, akkor kit hagy hátra? Van-e kedvese, vagy esetleg gyermeke is, és ha igen, azok mit éreznek, hogy tudják, hogy ő elmegy és lehet, hogy nem jön vissza vagy nem úgy jön vissza, ahogy elment? És a szülei és tesvérei? Elképzeltem a karácsonyi és a szülinapi fényképeket, a munkatársakat és a barátokat, akik biztos érzik a hiányát, vagy valamit éreznek biztosan.

Aztán arra gondotam, hogy mi vezette ezt a lányt arra, hogy belépjen a hadseregbe. (Az itteni hadsereg önkéntesekből áll. Mi vezethet erre bárkit, tulajdonképpen? Hacsak persze nem egy hitler-féle ellen kellene fegyvert fogni, mert az el tudom képzelni. De ha egyetlen hadsereg sem létezne, akkor hitler-félék sem jöhetnének létre és akkor nem lenne semilyen hadseregre sem szükség.) Lehet, hogy iskolába akart menni ez a lány és nem volt más lehetősége – a hadsereg fizeti a tandíjat, ösztöndíjat ad, betegbiztosítást. Lehet, hogy nagyon akart tanulni és el akart már költözni otthonról. Lehet, hogy fiatalon szült, mert senki sem mondta neki, hogy vigyázzon, és nem látott más lehetőséget arra, hogy jobbá tegye az élete hátralevő részét. És most itt ül és lehet, hogy Irakba megy és lehet, hogy nem lesz hátralevő része az életének.

Aztán arra gondoltam, hogy tegnapelőtt este Új Mexikóban, Katherine arról beszélt, hogy van egy unokaöccse, aki be akar lépni a hadseregbe. Persze én rögtön nagy szemekkel meredeztem rá a boros kólám mögül (Az amerikaiak nem ismerik a boros kólát és mindig nagyon meglepődnek, hogy kólába a bort? Nahát, micsoda ötleteik vannak ezeknek a középeurópaiaknak!), hogy a hadseregbe, hát őrült ez a gyerek tán? És persze nem kellett volna, de nem tehettem róla, és Kat szomorúan lehajtotta a fejét és mondta, hogy nem őrült, nem, csak egy kicsit nem tud mit kezdeni magával. Egészen eddig az anyja törődött vele nagyon, minden nap tanultak együtt, minden vizsgára felkészültek. De most 18 éves már és az anyja mégsem mehet vele az egyetemi előadásokra, ha egyáltalán felvennék egy egyetemre. Meg nem mehet vele minden nap be dolgozni, ugye? És a gyerek nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és nagyon rosszul érzi magát ebben a társadalomban, ahol csak a siker számít, pedig nem így nevelték a szülei, nagyon szerették és mindig hangsúlyozták, hogy nem az anyagi siker a lényeg. De ő mégis úgy gondolja, hogy a katonaság majd helyrerázza. Mert ott nem lesz más választása.
Főleg, ha jól lelövik valahol, gondoltam én, de már nem szólaltam meg, mert láttam, mennyire nehéz ez Katnek. A gyerek lánytestvére nagy háború ellenes aktivista, még gimis, és ezért még titokban kell tartani a családon belül, amíg nem végleges. És persze csak ültem ott némán és eszegettem a finom zöldséges rizst és próbáltam nem arra gondolni, hogy ez a gyerek is csak egy gyilkoló gép lesz majd, ha túléli az agymosást. Vagy idegösszeroppanást kap és élete végéig éjszakánként kergetik őt majd a rémálmok, mert hogy is lehet épp ésszel átvészelni olyasmit, amit az ember egy háborúban lát? Meg érez? Meg azt a tudatot, hogy odakint valaki le akar lőni, valaki gyűlöl, méghozzá csak azért, mert ebben az uniformisban vagyok? Meg arra is gondoltam, amíg a többiek illedelmes frázisokat cseréltek, hogy el kellene ezt a gyereket vinni a legközelebbi katonai kórházba. Dolgozzon ott egy hónapot és lássa, milyen az, amikor valakinek nincs keze vagy lába vagy égési sebei vannak, vagy kicsit megőrült. Vagy oda kellene elvinni, ahová az elesett katonák koporsói érkeznek és ott is dolgozhatna és láthatná, ahogyan a rokonok átveszik őket, ahol az anyák összeroppannak és az apák erejüket vesztik sírógörcsben. Szembesíteni kellene ezt a gyereket azzal, mivel jár az igazi háború, ami nem videojáték és amely következményei maradandók.

Aztán arra gondoltam, hogy egy másik beszélgetés alatt egy másik nő azt mesélte, hogy egyik rokona leszerelt és hogy a család nem beszél a leszerelt katonáról, aki Afganisztánból jött haza idő előtt. Talán ideösszeroppanást kapott, mondta a nő, de nem tudjuk, mert senki sem mond semmit és senki sem kérdez semmit, bár nagyon aggódnak a rokonok, mert nagyon rendes gyerek volt a katona mielőtt Afganisztánba ment és most ki tudja, mi lesz vele. És szégyent lehetett érezni a nő szavai mögött meg valami sötétséget is, hogy ez a katona nem bírta idegekkel, fellázadt a lelke, mert rendes gyerek egyébként és ez a fajta élmény nem való rendes embereknek. Új Mexikóban az államok egyik szegényebb része, ez jól jön a hadseregnek, a szegényeket könnyű behálózni. Közben persze nekem eszembe jutott az a férfi, akivel évekkel ezelőtt beszélgettem, és aki annak idején még Afganisztánban a Szovjetek oldalán harcolt az Amerikaiak ellen és ő bátran állította, hogy oda csak azok mennek, akik ölni akarnak. És ő is kalandvágyból ment és azért, mert embert akart ölni és nagy lecke volt ez számára, és nagy árat fizetett érte, már sosem menne háborúba és sosem akarna katonák között élni huzamos ideig.

Aztán arra gondoltam, hogy az a fiatal egyetemista fekete lány, aki az egyik történelmi dolgozatában azt írta, hogy ő a pokolba kíván minden fehér embert azért amit ebben az országban a feketékkel tettek, amikor egy fehér bőrű néni a buszon mellette állt meg, ő juszt sem adta át neki a helyét, és még úgy is érezte, hogy legszívesebben belebokszolna a képébe! Ez a fiatal egyetemista fekete lány rendőrnek készül. És talán nem is olyan sokára igazi pisztoly lesz a kezében és jó lenne, ha én sosem találkoznék vele szembe az utcán, és talán egy fehér ember sem, mert ki tudja, abból mi lenne.

Aztán arra gondoltam, hogy ez a katonanő, aki itt üldögél csendesen, is fekete, de nem látszik dühösnek. Pedig nagyon is valószínű, hogy az ő őseit is valami nagyhasú ronda kövér fehér kereskedő hurcibálta ide Afrikából, hogy azok a fehérek rabszolgái legyenek évtizedeken és évtizedeken át. Csoda, hogy dühösek az itteni feketék, amikor tudatosodik bennük, hogy azért nem tudnak elit iskolákba menni, meg jó fizető állásokat kapni, mert nem ők lettek gazdagok az őseik munkája eredményeképpen, hanem a rabszolgatartó fehér emberek? Nem, nem csoda. Persze végül az egyik fehér ember a másik ellen harcolt, hogy kivívja számukra az egyenrangú bánásmódot, de lehet, hogy ez nem sokat számít nekik. Amit a fehér ember elronrontott, azt hozza is helyre.

Aztán arra gondotam, mi is lehet a hátizsákjában a katonalánynak? Mit visz magával az ember oda, ahonnan lehet, hogy már nem jön vissza? Egy egyméterszerféméteres hátizsákba nem sok minden fér el. Én mit vinnék magammal? Egy jegyzetfüzetet, mert a sivatagban nincs áram, nem lehet a laptopot használni. Meg tollakat, ceruzákat, meg fényképeket. Fénykepezőgépet is filmmel, hátha túlélem, vagy ha nem, akkor hátha valaki megtalálja és elküldi a családomnak. Indulónát, azt mindenképpen, meg napszemüveget és sapkát, de hát azt úgyis adanak...Érdekes, nem jut eszembe túl sok nélkülözhetetlen tárgy.

Aztán arra gondoltam, hogy ez a lány, itt ezen a reptéren, akit már nem csak én figyelgetek, hanem mások is, biztos nem véletlenül szigetelte el magát a külvilágtól a fülhallgatójával és a könyvével. Pedig addigra már elhatároztam, hogy ha felém néz, mosolygok rá, pedig nem mosolyogni akartam, hanem oda menni és átölelni és valami olyasmit mondani, amitől jobban érezné magát. Vagy talán megmenteni őt, magammal vinni, hogy ne keljen neki háborúba menni, vagy legalább azt mondanám neki, hogy leszek a barátja, ha szüksége lesz rá. Beszélgethetünk meg emialezhetünk sokat és küldök neki csomagot, ha lehet, egy kis M&Ms meg tejcsokit. Nekem elmondhatja a félelmeit, meg a szorongásait, amit talán a családjának nehéz lehet elmondani, mert azok amúgy is aggódnak már, vastag szál köti őket össze, engem viszont semilyen. De nem nézett felém a lány és én nem mentem oda hozzá, nem öleltem meg és nem mondtam neki semmit.

A mellettem ülő fiatal lány mellé megérkezett a barátja. Rajta is olyan kis szandál volt. Felajánlotta a melegítőjét a lánynak, aki persze fázott. Beszélgetni kezdtek. Először a járatról, meg a késésről, később az emberekről. A pultnál, ahonnan a new yorki gépet indítják majd, pont a damaszkuszból érekezett házaspát kiabált a légitársaság dolgozóival. A férfi arca jól bepirosodott és a nagy hangjának még az ökle rázogatásával is súlyt adott. A felesége ott állt mellette és bólogatott. Végül, órák múltán, már a gépen csak a férfit láttuk helyet foglalni, és arra gondoltunk, hogy talán nem is a felesége volt, vagy ott hagyta Atlantában vagy ebben a nagy kavalkádban a feleség hagyta ott a férjét és már nem is fog hozzá visszamenni soha, mert 12 órán át vártak a csatlakozásukra és az csak nem akart elindulni.

Persze amikor az Egyiptomból 1991-ben New Yorkba települt taxis mutogatta az angol, pontosabban ír, felesége és a kilencéves kisfia fotóját, ahelyett, hogy az útra figyelt volna, ahelyett, hogy nagyon gyorsan és csendesen vitt volna minket haza ezután a hosszú hazaút után, akkor is a fiatal fekete katonanőre gondoltam. Hogy hol lehet és mit csinálhat. És arra is gondoltam, hogy ez a taxis, aki nagyon rosszul beszél angolul, és állítólag biomérnöki diplomája van, milyen szerencsés, hogy este haza megy a feleségéhez és fiához Queensbe és hányan Irakban és Afganisztánban nem. És a katonanő majd robbanó autókra meg fegyverropogásra ébredhet vagy aludhat el és miért mindez? Mert néhány eszét vesztett férfi háborúzni akar? Mert néhány eszeveszett férfi azt hiszi, hogy az ő istenük igazibb, mint mások istene? És akkor 2005-öt írunk, vagy ez még a középkor? Mert hogy sötét, az biztos, ez a mi korunk, akárminek hívják is majd évszázadok múlva.


2005, május 9.

Miénk itt a tér

Nem csak a Lánchidat zárják le hétvégén és nyilvánítják a gyalogosokénak Budapesten, hanem a Ráday utcát is, ahová csak a célforgalom hajtat be nyáron. A város atyái végre rájöttek, hogy a várost gyalogos-emberbaráttá kell átalakítani, akkor a turisták is sokkal jobban érzik itt magukat, és örömmel költik dollárjaikat és eurójukat.
Ami az éttermeket és kávézókat illeti, szerencsére van is mire költeni a pénzt. Budapest gasztronómialag is fenőtt, vannak hagyományos olcsó, kicsit előkelőbb és méregdrága éttermek is már és nem kell a Gundelbe menni, ha külföldieket szeretnénk megvendégelni nívós helyen. Igaz viszont, hogy a belvárosi, a turistákkal leggyakrabban látogatott helyszíneken a kínálat ugyan az – gulyásleves, paprikás, palacsinta. Amennyiben nem vágyunk ilyesmire, nem kell kétségbeesnünk, csak a Váci utcától kell eltávoldnunk egy keveset.
Három különböző belvárosi helyszínt látogatunk meg a következő sorokban. Az első legyen rögtön a megújult Ráday utca. A fiatal külföldi és magyar vendégeké ez az utca nyáron a leginkább. Rendkívül népszerűvé vált okkal és mára már a jól ismert éttermek is megújultak és megszépültek. Így járt a Pink Cadilac pizzéria is, amely beltere az eredeti négyszeresére bővült és a kényelmetlen székek és asztalok kényelmes és elegáns beltérre változtak, ahol a két, a négy vagy több személyes asztalok nincsenek összezsúfolva. Az étlap, amely az olasz konyha alpételeit tartalmazza, nem sokban változott, és ennek örülnek a törzsvendégek, hiszen az eredeti is nagyon jól bevált. Továbbra is kedvencünk a paradicsomleves, spenótos pizza, a saláták bármelyike és tiramiszu. Az itallap viszont finom borokkal bővült. Nyáron a benti tér is kintivé alakul és egybeolvad a járdán kialakított terasszal, mivel az utcai falat teljesen el lehet távolítani, csak az oszlopok maradnak. Ha valami mást vagy újat szeretnénk kipróbálni, térjünk be a nem messze található Soul Café-ba, ahol a nemzetközi konyha alapételeit és italalait találjuk meg, és amelynek szép nagy terasza van.
A Bazilika környéke is kiszépült. A Café Kör és a Tom and George régi jó ismerősök, de nézzünk most meg két viszonylag új helyet. Az egyik a Sas utcában található Mokka étterem, amelynek vannak ugyan asztalai a járdán, de sokkal jobban járunk, ha bent foglalunk helyet, hiszen ilyen pompás, de ízléses décor-t nem sok helyen láthatunk. Ottjártunkkor a Buena Vista Social Club kubai zenéje szólt hallkan, így a beszélgetést nem akadályozta, viszont kellemes lékört varázsolt. A pincérek egytől egyig kedvesen viselkedtek minden vendéggel – a magyarral és a külföldivel is, ami sajnos a múlttal ellentétben ritkaságnak számít Budapesten manapság. A koktélkínálatból ajánljuk az epres colada-t, amely a pi�a colada epres változata. A levesek, előételek, főételek és desszertek közül bármelyiket bátran kipróbálhatjuk, biztos, hogy valami különlegeset fogunk kapni. Ha esetleg nehezen megy a választás, a pincérek szívesen segítenek. Mi két látogatásunk alkalmával megkóstoltuk a tapaz tálat, amelyen piciny adagban különféle középkeleti különlegességek kínálják magukat, valamint a sült füstölt sajtokat salátával, a füszeres marhahús szeleteket és a datolyás rizzsel tálalt finom fűszeres steak-et. A megújult Mokka árai kicsit magasabbak, mint amihez szokva vagyunk, de véleményünk szerint az élmény megéri.
A Szent István téren akár egy padon is megpihenhetünk, de ha mégis fogyasztani szerenénk, több kávézó kínálatából válogathatunk. Mi a Negro-t, a nevében nem éppen politikailag korrekt, de egyébként remek éttermet ajánljuk. A koktélok listája olyan hosszú és az italok neve olyan ötletes, hogy egyet feltétlenül érdemes megkóstolni. Ebédnek pedig ideálisnak bizonyult a mozarella golyócskák, cseresznyeparadicsomok és salátából összeállított előétel, amelyhez barna vagy fehét pirítóst szolgálnak fel. Forró nyári napokon a Negro terasza azzal is különbözik a többi étteremétől, hogy az ernyő végéről apró vízpermettel mitegy hűvös fallal választja el a teret a vendégektől. Igazán kellemes koktélt kortyolgatni, vagy finom falatogat majszolgatni és közben a Bazilikára tekinteni.
Budapest egyetlen sugáruta az Andrássy út. Régen nem éppen arról volt híres, hogy jó éttermeket találunk ott, most viszont, ha elindulunk a Bajcsi Zsilinszky úttól az Oktogon felé, két remek éttermet is meglátogathatunk. Az egyik a Goa Café, amely jobb benyomást tesz külsőségeivel, mint az étel-ital kínálat minőségével. Sajátos receptúra szerint készül a mozarellás melegszendvicsük, amelyben még szárított paradicsomkrémet és friss bazsalikomot is ízlelhetünk. Salátával vagy hasábburgonyával tálalják. A hasábburgonyát az étlapon valami furcsa oknál fogva steak sült krumplinak hívják. Itt és más helyeken is tapasztaltuk, hogy már nem gond variálni az étlapon szereplő ételeket, így könnyen ehetünk például egy nagy tál salátát grillezett csirkemell szeletekkel. Pár lépéssel odébb, miután kibeszélgettük magunkat a Művész Cukrászdában, az Abszint étterembe bátran betérhetünk. Itt is a régről megszokott francia étel és italválaszték vár, amelyből nehéz rosszul választani. Az ételek furcsa nevei, mint a kacsamell meggyes trombitamártással vagy a grillezett kapribogyós lazac ne ijesszen el bennünket, mert az ételek nagyon finomak.
Az új gasztronómiai Budapesthez szerencsére már hozzátartozik az is, hogy az ételek díszesen, már-már művészi látványt nyújtó módon kerülnek tálalásra. Mint a képeken, mondhatnánk, és gyakran majnem sajnáljuk, hogy meg kell bontanunk a tányéron uralkodó harmóniát. A kártyával való fizetés lehetősége is természetesnek vehető. A korábbi csalásokat elkerülvén, amikor a pincér kétszer húzta át a kártyát a gépen a vendég tudta nélkül, most az asztalnál történik a transzakció, így a kártya végig tulajdonosa szeme előtt van.
�mbátor nagyon örülünk a fennt említett kellemes változásoknak, azért reméljük, hogy megérjük még azt is, hogy Budapesten nem csak az amerikai gyorsétterem láncokban lehet úgy étkezni, hogy az ember ne legyen tetőtől talpig dohányfüst szagú. Arra is vágyunk, hogy amennyiben, például egy McDonalds-ban sorbanállásra kényszerülünk, a mögöttünk lévő sorbanálló tartsa be az ilyenkor betartandó távolságot, és ne lihegjen tarkónkra, valamint ne kelljen kellemetlen izzattságszagát elviselnünk.

Molnár Miriam
Bp. 2005 jĂşlius

Változtass, vagy lövök!


Néha azon kapom magam, nem sok hiányzik ahhoz, hogy olyan legyek, mint Kathleen Turner karaktere a Serial Mom című filmben, ahol egy egészen normális háziasszony egyszercsak gyilkolászni kezdett, ha valami nagyon nem tetszett neki. A Turner által alakított asszonyt olyanok zavarták például, hogy valaki nem csatolta be a biztonsági övét vezetés közben, vagy nem szortírozta szét a szemetet újrafelhasználás céljából.
Bizonyára mindenkinek megvan a maga bogara, vagyis azok a dolgok, amelyek ki tudják hozni a sodrából, és amelyek miatt, - ha ugyan úgy járna, mint az említett anyuka – kiélezett helyzetben még gyilkolna is. Íme az én áldozataim sora.
Kezdjük azokkal, akik senkire sincsenek tekintettel, és zajjal szennyezik a környezetüket. Ide tartoznak a panelházak lakói és az autótulajdonosok, akik hangos zenét hallgattnak éjjel vagy nappal. Továbbá az éjszakáig nyitvatartó szórakozóhelyek, kocsmák, valamint azok, akik részegen vagy józanon hangoskodnak éjszaka, és persze a motorosok. Testközelből azok járnának pórul, akik szipognak, krákognak vagy hasonló gusztustalan hangokat adnak ki, illetve akik köpködnek az utcán - az utcán pisilő férfiakról már nem is beszélek. Következnének azok, akik káromkodva vagy durván szólnak gyermekeihez, párjukhoz vagy bármelyik embertársukhoz. És nem kímélném a dohányzó szülőket és nagyszülőket sem.
Azokat, akik az utcán vagy más közhelyen szemetelnek, egy évi közösségi munkára ítélném, tisztítság csak az utcákat szépen szabadidejükben, és ide sorolom a kutyatulajdonosokat is, akik nem szedik fel kutyájuk után a piszkot.
A türelmetlenül dudáló és idegesen káromkodó autósokat, akiknek soha sincs annyi idejük, hogy a zebránál megálljanak, úgy büntetném, hogy egy évre elvenném vezetői engedélyüket, hadj tapasztalják csak saját bőrükön, milyen gyalogosnak lenni olyan környezetben, ahol hozzá hasonlók ülnek a volán mögött.
Folytathatnám még, például azokkal, akik nem viseltetnek tisztelettel anyanyelvük iránt, vagy akik nem tartják be a személyes térnek kijáró tisztes távolságot, sorbanállás közben, helyszűke miatt de nem teszem.
Remélem, hogy a filmbéli nővel ellentétben én legalább kétszer felszólítanám áldozataimat: hagyjanak fel zavaró tevékenységükkel, és csak ezután lőnék. Jelzem, nem árt így is vigyázni velem....

Dubrovnik, 6.nap

Már reggel kilenckor fülledt meleg van. De a szél erősebben fúj, mint eddig bármikor, és a tengeren is nagyobbak a hullámok. Érdekes módon a levegő páratartalma is magas. Délelőtt lustálkodunk, írunk, olvasunk. Nem merünk kimenni a napra, mindkettőnk bőre szünetet rendelt.

Délután kimegyek a teraszra, hogy behozzam a törölközőket és a tegnap este kimosott bikinimet. Látom, a szél elfújta bikinim alsó részét az alattunk lakók teraszára. Egy kis idő után mozgást észlelek odalent, ezért lemegyek. Egy idős néni bajlódik az ajtó előtt egy nagy napernyővel. Bemutatkozom, segítek összecsukni a napernyőt és elmagyarázom, miért vagyok itt. Hamar meg is találom az elveszett tárgyat -- egy jólélek azóta már fel is csipeszelte a szárítózsinórra. Visszafelé a néni a német és az angol keverékével kérdez – hol a szállásom, egyedül vagyok-e? Egy tini lányt látok kint a teraszon és egy kisebb fiút a szobában.

Elkészülődünk, baktatunk lefelé a lépcsőkön, amikor a tulajdonosokkal is találkozunk. �k éppen a délutáni úszásukból tértek vissza. Ivo apja rögtön megkérdezi, tudtunk-e aludni tegnap éjszaka. Háromig nem nagyon – válaszolom és megkérdezem, lesz-e még ilyen ma is. Nem, nem, nyugtat meg, csak tegnap volt.

Jelen van a szomszédunk is, akiket akkor hallottunk csak, amikor mi is és ők is kint voltak a teraszon. Egy középkorú nő a két fiával. Szarajevóiak, de San Diegóban élnek. A nő jól beszél angolul, igaz, erős akcentussal, de a fiúkon nem lehet észrevenni, hogy nem született amerikaiak, a káromkodásuk is autentikus...

Elindulunk megetetni a macskákat, de először a sétálóutca egyik pizzériájában eszünk finom pizzát és juhsajtos salátát. Irtó meleg van még mindig. Egy hatalmas cica heveredik le mellettünk a hűvösön, de ő sem bírja sokáig. Elsétálunk a Babin Kuk felé vezető úton és szétosztjuk a megmaradt macskaeledelt. Elmegyünk a Levanat étteremig, ahol kávét iszunk és fagyit eszünk. Most valahogy nem ízlik a pisztáciás és a csokis fagyi. A naplemente viszont csodálatos! A tengeren rengeteg kisebb nagyobb hajó úszkál. Látunk két búvárkodó férfit is és négy kajakost. Miután visszatérünk a szálláshelyünkre, újból lezuhanyozunk és elindulunk a város felé. A Tisakban éppen leltárt tartanak, ezért a buszsofőrnél vesszük meg jegyeinket 2 kunával drágábban…

A buszban a szokásos embertömeg és semmi levegő fogad. Egy helybéli lakos horvátul kérdez tőlem valamit, amit én sajnos nem értek, mindenesetre tetszik, hogy nem néznek turistának. Jól esik az óváros egyik kútjából felfrissülni.

A Zágrábi Kvartett koncertje abban a rektori palota udvarában van, ahol néhány nappal ezelőtt a japán úriembert láttuk zongorázni -- tévedésből. Habár odakint már kibírható a hőmérséklet, mert lement a nap, és a szél még mindig fújdogál, bent az udvarban legalább 45 fok van -- beszorult a délutáni hőség. Majdnem minden szék foglalt, mire megérkeznek a zenészek.

A közönség átlagéletkora szerintem hatvan körül lehet, ennek megfelelően az első öt perc után a nagy melegre és a kellemes zenére való tekintettel a fejek többsége lekonyul, és tulajdonosaik boldogan szundikálnak. Mivel az első darab David Lynch és Wim Wenders filmzenéire emlékeztet, vicces figyelni, ahogy a hirtelen hangos részeknél a fejek megrándulnak, és tulajdonosaik körülnéznek, hol is vannak, mi is történik. A darab végén egy férfi előlép a közönség soraiból, és kezet fog a zenészekkel. Mélyen meghajol a közönségnek is. Gondolom ő a mű kortárs szerzője.

Az előadott darabokról csak annyi az információnk, amennyit az előttünk lévők műsorfüzetéből ki tudunk lesni. A füzeteket ugyanis külön meg kellett volna venni, amit a már így sem olcsó, 150 kunás jegyek tetejében nem voltunk hajlandóak. Az első darab után már csak klasszikusok következnek, köztük Sosztakovics is, és a zágrábi vonósnégyes zenészei igazán csodálatosan adják elő. A hely akusztikája is tökéletes. Azok a diákok járnak jól, akik fent ülnek a falon, kényelmetlenül ugyan -- és a zenészek feje búbját láthatják csak --, viszont biztosan nincs olyan melegük, mint nekünk idelent.

A koncert után nem sokat időztünk a turistákkal teli és forró óvárosban. Az egyik újságos kirakatában viszont látjuk, hogy tegnap itt járt Paris Hilton. És a Hilton szállodában szállt meg. Még ilyet! Visszafelé a buszon ülőhelyünk is akad és Lapadban a Kompas szálloda teraszán elcsípjük a Nina Bardic nevű énekesnő koncertjének második felét. Ez a helyi szerzők éjszakája, mert Nina bejelenti, egy jelenlévő férfi dalát fogja előadni, amelyet egy jachton írt az illető. A dal egy szomorú, gondolom szerelemről szóló, átlagon aluli szerzeménynek bizonyul, de Ninának szép a hangja, és amikor később a Let’s get together nótát énekli, mindenki beleremeg. A kísérő zenészek is jók.

Lassan sétálunk a házunk felé, ahol a négy vörös kismacskák közül az egyik egy bogárral játszadozik. Előzőleg már láttunk egyet, amint egy nagy sáskát cipelt a szájában boldogan. Van még egy kis tartalék eledelünk, gyorsan felfutok érte, és a macskakölyök el is fogadja. Nagyon gyorsan eszik, és minden kisebb zajra megriad, főleg, ha kutyák haladnak el mellettünk. Teli bendővel játszani is van kedve, és a járókelők is meg-megállnak, és nézik, milyen aranyosan kergeti a borókafa tűjét. A Katarina – ez a hajó horgonyozik minden este az ablakunk alatt – tulajdonosa is előkerül. Kiderül, hogy New Yorkban és Kanadában is dolgozott már hajókon. A Katarina a sajátja és egy évből 5-6 hónapot tölt Dubrovnikban. Elalvás előtt még nézzük a teraszról, ahogy ketten a Four Brothers-ból játszadoznak, felmásznak a fára és leugranak, egymásnak ugranak és kergetőznek.

Klára

Mégiscsak van szlovákia magyar irodalom, pontosabban, a már ismert generációnak (Grendel, Győri, pl.) van utánpótlása, úgy látjuk legalábbis, és ez örömmel és bizakodással tölt el bennünket.
Mondjuk ezt azután, hogy elolvastuk Norbert György Klára című könyvét, amely a Nap Kiadó által látott napvilágot és ezennel köszönet ennek a kiadónak is, hogy hajlandó fiatal írók kezdő prózáival foglalkozni.
A potenciális kedves olvasónak eloljáróbal annyit, hogy amennyiben ránk hallgat és elolvassa a könyvet, ne olvassa tovább ezt a kis kritikát, mert akkor megmaradnak a befolyásolatlan eredeti élményei, amelyeket azután bátran hasonlíthat össze az alabbiakkal. Mi több, meg is oszthattja őket velünk.
Klára tehát, mint a címből egyértelmű, egy Klára nevű lányról szól, illetve nem is róla, hanem ami pár oldal után egyértelmű, a Klárába szerelmesedett fiúról, akinek neve sincs, csak horoszkópja: Ikrek.
Ikrek tehát megpillantja, megismeri és beleszeret Klárába, és ez ki is tölti azt a pár hónapot, amelyet Pozsonyban tölt, illetve Bratislavában, vagy Blavában, ahogy az író következetesen nevezi, és ahol revízor lesz hirtelen felindulásból. Ikrek egyébként fiatal, Fiľakovóból érkezett a Gemeran vonattal és gyakran kijár a Hlavná stanicára megnézni ezt a vonatot, ahogy jön és megy Fiľakovo és Bratislava között. Hogy Ikrek és Klára milyen nyelven kommunikálnak és hogy az Ikrek milyen nyelven gondolkodik, nem fontos. A szlovák nevek szlovákul vannak meg a szövegben, sőt, meg szlovák szlenggek is becsempésződnek, minthogy nem hagyományos regényről van szó, hanem olyanról, amelyben a nyelv újításra kerül, irgalmatlanul feléled, éli saját blavás életét, közben pedig minden helyzetben pontosan tudósít arról, ami történik. Tetszett tehát nekünk ez az újfajta szöveg, amely nem csak stílusgyakorlat, hanem maga a stílus is, hiszen több száz oldalon keresztül tud ugyan olyan (jó) maradni. Kicsit bajban leszünk ugyan, amennyiben nem tudunk szlovákul és angolul, és ha nem értjük a magyar, szlovák és nemzetközi pop kultúra referenciákat, amelyeket az író előszeretettel használ, és ami persze érthető is, hiszen mi is, mint mindenki, használjuk őket saját környezetünkben, mert feltételezhető, hogy az érti (a környezet), amit mondani akarunk. A lényeget viszont minden olvasó megérti, mindegy, milyen generációhoz tartozik és hol nőtt fel.
Tartalmilag már nem tetszett nekünk a regény annyira, mint nyelvileg. Tartalmilag kicsit úgy éreztük, a főhős lapos, kétdimenziós elveszett exisztencia, aki nem is próbálkozik azzal, hogy megtalálja önmagát, csak a szerelmet akarja, csak Klárát és amikor Klára nincs, akkor ő is megszűnik. És ez így egy kicsit túl egyszerű. Nagyobb pontenciállal indul a szöveg és a történek, van benne sokkal több is, mint ami végül kijön belőle. Úgy érezzük, Klára lehet, hogy nem is létezett soha Ikrek életében. Lehet, hogy csak kitalálta és kébzelete szüleménye volt, hiszen olyan semilyen ez a Klára, csak dohányozik meg narancs italokat iszik meg telefonál. Az Ikrek is leginkább csak alkoholizál és Kláráról álmodozik, persze ébren, mert aludni sem nagyon tud éjszaka sem és barátai sincsenek, biztos Fiľakovón sem voltak, csak a kollégája, a revizor, aki még többet iszik és nagyon sokat eszik és rosszul bánik a nőkkel. Meg van még a költő is, aki ugyancsak alkoholizál és intellektusát fitoktatja, kevés sikerrel, és Ikrek riválisa, természetesen, mert egy nem entellektüel főszereplőhöz kell egy bohém tükörkép.
Az egyetlen, ami él és virul a regényben a város. Bratislava. Utazgatunk benne mindenfelé, busszal, trolival, villamossal, és gyalogolunk is többször a főhőssel, vagy Klárával, vagy mindkettővel. A büfék, a kocsmák és a kávézók elevenek, mintha főszereplők lennének, és nem csak merő kulisszák: lehet bennünk enni, inni, embereket megfigyelni, nézelődni, szomorkodni.
Ami viszont egyáltalán nem tetszett, a valóságnak az a változata (mert ebből speciel több is van), amikor az Ikrek háromszor megüti Klárát. A történek nagyon helyesen úgy kezdődik, hogy egy bulin Klára és Ikrek ruhát cserélnek. Klára öltönybe, Ikrek szoknyába bújik.Táncolnak és a tánc után Ikrek úgy gondolja, Klárát valaki mással látta olyat művelni, amit ő szerett volna vele. Begurul és elmegy, megvárja Klárát a háza előtt, és amikor az megérkezik, megveri. Klára nem tiltakozik, sőt, miután Ikrek felfut a lépcsőkőn a kilencedikre Klára után, Klára az, aki vigasztalja. Mint ha mi sem történt volna, vérző orral szolgálja ki Klára az Ikreket, enni és innivalót kínál. És itt ezzel több problémánk is van. Először az erőszak, bár lehet, hogy Ikrek karakteréhez – iszik, melancholikus, hipochonder, életcél nélküli, igazán semmit sem akar, stb. – ez hozzá tartozik, mármint, hogy agresszív és megveri a nála gyengébbet, ha úgy tartja kedve. De úgy éreztetni az olvasóval, hogy valahogy mintha igazából meg is érdemelte volna Klára, azt már nem tudjuk elfogadni. Persze tudjuk jól, van ilyen, előfordul sajnos az életben, mégis - ezt irodalomban elfogadható magatartásnak beállítani – egyáltalán nincs kedvünkre. Sajnálkoztunk is, amikor az említett részt olvastuk, hogy kár volt, mert a káromkodásokat el tudtuk nézni fiatal szerzőnknek, mondtuk magunkban: autentikus akart lenni ilyen szempontból is, nyelvileg. (Ide tartozik egyébként, hogy érdekes a női név választása, mert Viewegh is Klárát választotta regénye címadójának, (Případ nevěrné Kláry) és ebben a történetben sem Klára volt a főszereplő, bár ő is hűtlen volt.)
Tartalmilag a regény végén is csodálkoztunk. A főhős ugyanis, se szó, se beszéd, meghal. Nincs szerelem - Klára elment New Yorkba, sőt, amikor onnan vissza jött látogatóba, kövérebb volt és feketében. Hősünk tehát meghal, mint a jógik, csak úgy, szabad akaratából és ezzel, valamint egy kis ügyes csellel a végén nincs is tovább, a mesének vége. Temetés Fiľakovón, miegymás. Persze lehet, hogy írónk ezt szimbolikusan gondolta, mert Bratislavából Fiľakovóba vissza menni munkanélkülinek egy beteljesedetlen love story után lehet, hogy halálnak számít. Nem igen tudtunk mit kezdeni ezzel a véggel. Dramatikusnak dramatikus, csak éppen kicsit erőltetett is, valahogy elegánsabban is lehetett volna, befejezni ezt a szép szöveget.
Úgy hallottuk, Norbert György új művén dolgozik éppen. Hát csak nosza! Valamint hajrá! Looking foward to it!

Ăšj-mexikĂłi ĂştinaplĂł

1.nap

Az idei vakációnk úgy kezdődik, hogy majdnem lekéssük a repülőgépet. A La Guardia reptérre haladnánk Brooklyn-ból -- ha nem lenne olyan hatalmas forgalmi dugó. A csend az autóban, míg negyven percig egy helyben állunk a dugóban, nagyon lehangoló és már-már vészjósló. Végre, amikor lépésben elhagyjuk a biztonsági pontot, ahol a teherautókat vizsgálják, mielőtt felmennének a Williamsburg-hídra Manhattan felé, a sztráda megnyílik előttünk, és mi teljes gőzzel hajtunk. Valamilyen csoda folytan tíz perc alatt kiérünk a reptérre. Ekkor még harmincöt percünk van arra, hogy leadjuk a csomagjainkat és átessünk a biztonsági vizsgálaton. Barátnőm sokat utazik, miáltal kiérdemelt egy arany kis kártyát, amely várakozás nélkül átjuttat minket minden sor elejére, és így a beszállás megkezdésére éppen odaérünk a kapunkhoz.

New York-ból Cincinnati-be repülünk (1,5 óra) és onnan, egy gyors ebéd után Albuquerque-be (2,5) óra. Albuquerque repülőtere szépen belesimul a környezetbe. Az épületek falai olyan színűek, mint a környező táj, minden szép, tiszta és rendezett. Az autókölcsönző külön kis termináljához egy ingyenes busz szállít. A sofőr szó nélkül felrakja a bőröndöket -- és meg borravalót sem kap. Az út öt percig tart.

A terminál – egy adobe stílusú hosszú ház – több nagy autókölcsönzőnek ad otthont. A papírmunka elintézése után kapunk egy üveg ásványvizet, és már nézegetjük is a kis, fehér autónkat. A kölcsönzős pasi megpróbál mindenféle biztosításra rábeszélni, de mi ellenállunk. (Azt mondta például, hogy Új-Mexikóban az autósok többségének nincs biztosítása, és hogy az úgynevezett „senki hibája” szabály érvényes. Nem vagyok biztos benne, mit is jelent ez pontosan, mert a pasi képtelen rendesen megmagyarázni. Mindenesetre kitartott amellett, hogy ha bárki belénk hajt, vagy egy kavics rácsapódik a szélvédőre, azt majd nekünk kell megfizetnünk: vagy készpénzben, vagy a biztosításunkon keresztül. Az egész nagyon furcsán hangzott.)

Útközben Taos felé jövünk rá, hogy a tudálékos pasi néhány fontos dolgot elfelejtett közölni. Például, hogy ennek a típusnak nincs abs-kormánya, hogy ez az autó nem szeret hegynek felfele menni, és hogy a légkondi nem nagyon működik. Az út Albuquerque-ból Taos felé Santa Fé-n keresztül vezet. Alig van forgalom, a látvány lenyűgöző, a természet gyönyörű. Egy-egy hegytetőről több kilométerre ellátni a távoli messzeségbe, ahol további hegyek vonulnak, és a száraz, kopár magas sivatag tündököl.

Mivel nem először vagyunk itt, megállunk a kedvenc helyeinken, ámuldozunk és fényképezünk. Vacsoraidőre érkezünk Taosba. A kis városka üresnek látszik, nincsenek turisták, csak elvétve látunk embereket a boltokban. Mivel nem tartozunk azok közé, akiknek „jól megy”, ingyen szállunk meg egyik ismerősünk házában, és étteremben csak ebéd idején étkezünk, az első napot kivéve. Ráadásul a legolcsóbb szupermarketban vásárolunk reggelit és vacsorát. Az ismerősünk, Cynthia nyaralója két részre van osztva. Mindkettőben van egy-egy nappali, konyha, fürdőszoba, háló- és dolgozószoba. Az egyik részt bérlők lakják, a másik rész pedig Cynthia és barátai „menedéke”. A barátok gyakran és szívesen jönnek ide, a taoszi indiánok szent hegyéhez, pihenni, írni, olvasni vagy festeni. A házban található naplóból kiderül, ki, mikor és milyen élményekkel töltötte itt a napjait.

Mivel a ház e részét február óta lakták, a pókok vették birtokukba. Így az első dolgunk, hogy eltávolítsuk az élő és holt pókokat, főleg a fürdőszobából. Érdekes: a pókok nagy tömegben választották a fürdőkádat és annak környékét otthonuknak, ahol aztán éhen haltak. Új-Mexikóban július és augusztus a monszun időszaka. Majdnem minden reggel ragyogó napsütésre ébredünk, de délutánra a hegyek mögül előbújnak a kis fehér tornyos felhők, amelyek később megnőnek, majd megszürkülnek, és a legtöbbször heves záport vagy nagy vihart okoznak. A mi első esténk esőmentes.

A Deli nevű étteremben vacsorázunk, ahol egy évvel ezelőtt egy magyarul beszélő pincérnő szolgált ki bennünket. Most fiatal amerikai pincérek futkosnak körülöttünk. Kevés vendég lévén, sok figyelmet szentelnek nekünk is. Némileg sokkolva vesszük tudomásul, hogy az éttermek árai a manhattaniekével versengenek. Az ételek színvonala és a választék viszont mesze elmarad a New York-ban megszokottól. Vacsora után sétálni indulunk a főtér felé. Pár lépés megtétele után furcsa zene hallatszik: német sörsátor zene és mexikói spanyol szavak furcsa keveréke. Követjük a zene hangjait, és pár lépés után elég bizarr látvány tárul elénk. Az egyik helyi templom előtt nagy tömeg áll. Egy koporsót raknak éppen egy autóba. A zenén túl asszonyok zokogása hallatszik még -- és a naplemente bíborszínűre festi az eget a templom mögött...

2.nap

A reggel a ház előtti kis teraszon telik olvasással. Michael Cunningham Az otthon a világ végén című könyvét alig bírom letenni. Film is készült belőle, New York-ban már vetítik, de nem akarom előbb látni, mint elolvasom a könyvet. Cunningham írta a remek Órák című könyvet is, amelyből tavaly film is készült.

Telefonálunk az autókölcsönző cégnek is. Elmagyarázzuk, hogy hegyes vidéken egy olyan autó, amely nem bír felkapaszkodni egy enyhe lejtőre, és nem lehet rendesen kormányozni, nem valami praktikus. Megígérik, hogy meg aznap kapunk egy új kocsit.

Dél körül jól bekenjük magunkat napozókrémmel, és sapkával a fejünkön elindulunk a városba. Sokan, akik először járnak ezen a vidéken, nem tudják, hogy lakhelyükhöz képest sokkal magasabban vannak a tengerszint felett. Így a nap sugarai (a károsak is), erősebben hatnak, és az ember gyorsan leég, illetve napszúrást kap, ha nem vigyáz.

A Deli-vel szembeni Apple Tree étteremben ebédelünk, az árak itt alacsonyabbak, az ételek viszont finomabbak, mint a Deli-ben. Ez meglepő, ráadásul a kerthelyiségben kapunk asztalt kis várakozás után. Az idén sok a légy az étterem körül, valószínűleg azért, mert több eső esett, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Képeslapokat vásárolunk a főtéren, ahol egy fiatal nő hűsöl a földön ülve, mellette egy kutya liheg. Nem tudom, vajon kéreget-e, de nem vagyok elég bátor megközelíteni és megkérdezni tőle.

Az itteni emberek amolyan lassú falusi életet élnek. Mindenki ismer mindenkit, főleg a boltosok és művészek ismerik jól egymást. Új-Mexikó állam nem gazdag. A szomszédos Texas-hoz viszonyítva szegénynek mondható, Taos még szegényesebbnek tűnik. Az európai turisták 2001 óta nem nagyon jönnek. Sok bolt bezárt, és nagy meglepetésemre egy csodaszép kis panzió, ahol tavaly két éjszakát töltöttünk, eladásra vár. Nem megy a biznisz, mondják sokan, akikkel találkozunk. Másrészt viszont, amikor a helyi újság ingatlan hirdetéseit böngészem, azt látom, hogy a házak árai emelkednek, és már itt sem olcsó semmi sem Ez arra utal, hogy sok gazdag amerikai költözik ide, a gyönyörű természet miatt. Az álláshirdetések gyatrák: leginkább rosszul fizetett munkára keresnek fizikai munkásokat, valamint tanárokat és masszőröket.

A főtértől kicsit távolabb letelepedünk egy kinti kávézóban, ahol gyorsan meg is írom a képeslapjaimat. A chai (fűszeres tea, én szójatejjel iszom) és a kávé pocsék, de a pincérnő mesél a törött kezéről. Fiatal lány, alig tizennyolc, szenvedélye a lovaglás. Egy vadóc lovat próbált betörni, de végül leesett a lóról, amikor az megijedt egy akadálytól. Több kövér texasi turista telepedik le mellénk, és nagy hanggal beszélgetnek, rendelnek, esznek, isznak, fizetnek és mennek tovább. Elszomorít, hogy az általam idealizált taosiak kénytelenek örülni a sok, általam kiállhatatlannak bélyegzett texasinak, mert nélkülük egyáltalán nem jutnának semmilyen bevételhez. Csak a kocsmák virulnának, mint mifelénk… Nem messze a kávézótól egy csapzott kinézetű fiatal festő kínálja portékáját.

A képeslapok megírása nehezebb feladatnak bizonyul, mint hittem. Mivel már harmadszor vagyok itt, eszembe jut, hogy már nem emlékszem, kinek milyen képeslapot küldtem tavaly vagy tavalyelőtt. Azt tudom magamról, hogy általában ugyan azok a dolgok tetszenek, és a képeslapkínálat sem változott az eltelt idő alatt. Lehet, hogy minden jó szándékom ellenére ugyan azokat a lapokat küldöm el újra ugyanazoknak az embereknek! De cselekednem kell – majd csak kiderül mi lesz a végeredmény.

A galériák és üzletecskék gyönyörű művészi alkotásokkal vannak tele. A giccses szuvenírboltokat kivéve a Taos-ban élő művészek-- amerikaiak és indiánok -- tehetségük gyümölcseivel látják el a boltokat és galériákat. A Kék Eső (Blue Rain) galéria kimagaslóan szép művészi tárgyakat, szobrokat, képeket, edényeket és homokfestményeket kínál, persze borsos áron. Kedvencem Tamy Garcia, egy indián művésznő bronz szobrai, amelyek több tízezer dollárba kerülnek. Este a tévé helyi csatornája a városi tanács értekezletet sugározza felvételről. A tanács összetétele szépen tükrözi a városka népességét: spanyolajkúak, fehérek, indiánok, keverékek. Nők és férfiak kb. fele-fele (!) arányban. A vita leginkább a munkanélküliségről és annak kiküszöböléséről folyik.

3.nap

A varjak és a szarkák elég nagy zajt tudnak csapni így korán reggel, hét körül. Legalább két varjú károg hangosan a hálószobaablak előtti fán. Később megérkeznek a kolibrik is, amelyek aprókat csipognak, és megállnak az ablak előtt, mint apró helikopterek. Hosszú csőrükkel tapogatják az ablaküveget, és ha közelebb megyünk hozzájuk, halljuk a kis surrogó hangot, amit szárnyaik hihetetlenül gyors csapkodása okoz.

A kolibrik nagyon aranyosak, sokszínűek. Reggeli közben két kismacska merészkedik az ajtónkhoz, és a szúnyoghálón keresztül néznek be a szobába. Láthatóan új nekik, hogy lakják a házat. Miután megmozdulunk és szólunk hozzájuk, gyorsan elfutnak. Mindenesetre kiteszek a verandára egy nagy tál vizet. Nemcsak a macskáknak jöhet jól, de a madaraknak is.

A Taos Diner-ben ebédelünk, de nem vagyunk megelégedve. A kilátás ugyan pótol valamelyest, az asztalunk mögül pont a szent hegyet látjuk.

Ebéd után a Lumina galéria új helyszínére autózunk. A régi ház és telek eladó, mert a tulajdonosok válnak, és nem tudtak megegyezni a tulajdonjogokban. Az új hely egy közismert nő háza volt, Nané, aki pár évvel ezelőtt halt meg, 95 évesen. Háza Taos-on túl található, szép kerttel, egy kiszáradt patakmeder mentén. Nan Kaliforniából költözött ide, és minden jel szerint boldogan élt itt két macskájával. Georgia O’Keeffee sokszor vacsorázott nála. Nan sok jót tehetett a helybelieknek, mert mindenki szeretettel emlékezik rá. A galéria most rendezi be a házat, a kertben már állnak a szobrok és különös művészi alkotások. A kert egyik háborítatlan részében sárga és rózsaszínű pipacsokat találtam. Eddig azt hittem, hogy a pipacsok csak pirosak lehetnek…

Mivel nem jutunk be a galériába, visszakocsikázunk a Bean nevű kávézóhoz, ahol délutáni sziesztát tartunk: olvasunk egy keveset. A chai itt sem jó, de a kávé állítólag igen. A pincérnő és pincérek bizarr megjelenésűek. Mintha az afrikai kávét csak egzotikus ábrázattal lehetne felszolgálni. Egy idő után fura külsejű egyének bukkannak fel, és telepednek le körénk a kinti székekre. A turisták, érdekes módon, bent foglalnak helyet, és nem maradnak sokáig. Egy nagy, lapos, kofferszerű tárggyal mászkáló fekete hosszú hajú fiatalemberre leszek figyelmes. Vagy egy tucatszor megy el mellettem oda-vissza. Egy másik, rövid hajú férfi bennfentesként viselkedik. Ruhája elhanyagolt, de mosolya széles és őszinte. Épp újságot olvas, amikor egy Harley Davidsonon egy idős, ősz, szakállas ember érkezik, igazi motoros öltözetben: farmer, fekete, motoros bőrnadrág, farmering, fekete bőrdzseki. Az öregember pénzszűkében lehet, és panaszkodik, hogy fáj a háta. Fiatalkorában hússzállítóként dolgozott -- nagydarab húsokat rakott le a teherautóról és akasztott fel a kampókra.

A hosszú hajú fiatalember később egy fehér dobozt (a dobozos tejhez hasonlót) nyújt át az öregembernek, aki némi rábeszélés után elfogadja azt. Aztán a doboz tartalmát bekanalazza. Zöld színű puding vagy más tejtermék lehet benne. Egyszercsak egy nagy durranás töri meg a csendet. Az ebédünket felszolgáló pincérnő autója robban le az útkereszteződésben. Eltörött az elülső tengely és nagy zajjal fehér csíkot húz az aszfaltra. A Bean-ben lévő összes férfi átrohan az úton, és komoly szakértelemmel szemlélgeti a törött vasdarabot. A fiatal lány mobiltelefonnal a kezében nézegeti a kocsi alját, valószínűleg segítséget kér.

Nekünk viszont még mindig nincs rendes kocsink -- a szegény fehér kisautónkat nagyon nem szeretjük. Az autókölcsönző sűrű bocsánatkérés közepette holnapra ígéri az új járgányt, és tíz százalékos árengedményt ígér az okozott kellemetlenségekért.

Csütörtökön jelenik meg a helyi újság, amelyet egy utcai árustól vásárolok meg 75 centért. Cynthia házában este részletesen áttanulmányozzuk. Előbb viszont elmegyünk vásárolni egy Cid’s Market nevű szupermarketba, amely bioélelmiszereket árul leginkább. A választék viszonylag jó, az árak elfogadhatók, a meglepő csak az, hogy a kasszánál egy ötvenes férfi áll, és kíván nekünk jó estét. Az ember, főleg ha ötven évesnél idősebb férfi, nem megy kasszásnak egy szupermarketba, csak, ha muszáj… Ezek az állás rosszul fizetett, legtöbbször csak a létminimumot jelenti (5,15 dollár óránként), és nem jár hozzá betegbiztosítás, de más kedvezmények sem. Mire kijövünk a boltból, nagy szél támad, és mi gyorsan a házunk biztonságába menekülünk a nagy vihar elől.

Befejeztem a Cunningham könyvet. Nagy élvezet volt olvasni. Sajnálom, hogy véget ért.


4.nap

Végre van új autónk! �m az ígéretét megszegvén a kölcsönző nem szállítja házhoz a bordó színű kocsit -- nekünk kell érte mennünk. Ez már könnyen kormányozható, erősebb motorral és működő légkondival.

Taos-ba jövet több Bush-ellenes óriásplakátot láttunk. Az autókon is Bush-ellenes matricák díszelegnek. Lovak, tehenek és bárányok legelésznek mindenfelé, általában elkerített legelőkön. Az élet nem könnyű errefelé, a természet szépsége viszont lenyűgöző és van valami a levegőben, ami vonzza a művészlelkeket.

Az egyik galériát egy volt orosz festő házából alakították át, ez is bizonyítja, hogy a világ minden tájáról költöznek ide emberek. Az egyik újsághirdetésben azt olvasom, hogy Pavel Lukes szeretettel várja klienseit. Pavel minden bizonnyal cseh.

Este a Bravo nevű étteremben vacsorázunk Kat-tel és Kathleen-nal. Kat évtizedeken keresztül asztrológusként kereste kenyerét, de két éve úgy döntött, hogy nem csinálja tovább. Megcsömörlött a sok gazdag klienstől, nem akart tovább híres asztrológus lenni. Beszélgetésünk során kiderül, hogy épp abban az időben diagnosztizáltak nála mellrákot. A terápia nem segített, és le kellett operálni az egyik mellét. Az idén a másik mellén találtak valamit, és amikor döntésre került sor, Kat rögtön a műtétet választotta. Azt mondja, a biopszia és a terápia sokkal fájdalmasabb és gyötrelmesebb, mint az operáció.

Kat apró termetű, nádszálvékony, az ötvenes évei elején, félhosszú ősz haja van, és lapos a mellkasa. Nem próbálja álcázni a műtéteket, vagy lehet, hogy még nem is lehet, hiszen csak hat hete műtötték. A második beavatkozás előtt halt meg az anyukája. Sok tragédiát tartogatott neki ez az esztendő. De nem tűnik letörtnek, sem szomorúnak. Csak akkor hajtja le a fejét, amikor egy kérdésemre válaszol: nem maradhat otthon, hogy felépüljön a műtét után, mert a munkáltatója nem engedi. Nincs helyettese. Kat most szociális munkásként dolgozik, főként értelmi fogyatékos gyerekekkel foglalkozik, velük készít beszélgetéseket a bíróság vagy más intézmény számára. Kathleen fotós. Fotói és azokból készült képeslapjai a taosi galériákban megtekinthetők és megvásárolhatók. Mindennapi kenyerét hajvágással keresi. A vacsora ideje alatt többen is odaköszönnek neki. Kliensek -- mondja.

Kathleen New Jerseyben született. Hat lány- és egy fiútestvére van, illetve volt, mert a fiú meghalt. A család többi tagja New Jersey-ben él. Kathleen Az Új-Mexikói Egyetemen tanult, és miután lediplomázott, Coloradóban telepedett le. Tizenöt évvel ezelőtt költözött Taos-ba.

5. nap

A napot a Demokrata Párt irodájában kezdtük. Kat és Kathleen mesélték előző este, hogy Kerry és Edwards az új-mexikói Las Vegas-ban lesznek ma este. Az ingyen belépőket egy New York-i férfitól kaptuk, aki, mint kiderült, a szomszédunk volt. Régebben fotósként dolgozott New Yorkban, a híres Village Voice magazinnál. Hihetetlenül pontosan leírta, melyik házban lakott (mellesleg a mi utcánkban), a városrészre részletekbe menően emlékezett. Most az építészetben dolgozik Taos-ban és környékén, mert a fotózásból itt nem tud megélni, bár néha a Los Angeles Times és más újságok rendelnek/vesznek tőle fotókat. Hogy pontosan mit csinál mindennapi megélhetésként, azt nem tudtuk meg, csak azt, hogy feleségével együtt tíz évvel ezelőtt összepakoltak és ideköltöztek -- miután három hónapig campingeztek Új-Mexikó államában, és próbálták kitalálni, hogy hol telepedjenek le.

A főtéren elkezdődött a kirakodóvásár, és komótosan végigszemléltünk mindent, amit a kis sátrakban kínáltak. �szintén szólva, nem voltunk elragadtatva, mert semmi különlegeset nem találtunk. De volt ott egy érdekes férfi, aki egy kis körömvágó ollóval, fekete papírból az előtte ülő emberek profilját formázta ki, és az előre elkészített fehér papírra ragasztotta, majd egy keretbe helyezte. A férfi nagyon ügyes volt, gyorsan és pontosan dolgozott.

Ismét az Apple Tree (Almafa) étteremben ebédeltünk, mert nem akartunk megint csalódni. A szokásos vegie burgeremen már túl voltam előző alkalommal, így most buritot ettem. Ez kukoricalepény, babbal és sajttal töltve, chili szósszal és sajttal sütve. �ltalában rizzsel, kis guacamoléval és tejföllel tálalják. Az igazi mexikói ételemet ezúttal egy kis kaviccsal együtt tálalták elém. A kavicsot a három utolsó falatom előtt fedeztem fel, a bab között bujkált, és valószínűleg a babbal együtt került oda. A pincér elnézést kért, és természetesen nem számlázta ki buritomat, én pedig örültem, hogy ingyen ettem, méghozzá nagyon finomat.

Egy másik érdekes „hozzávalója” is volt az ebédemnek: a mögöttem ülő orosz család. Orosz szót New Yorkban gyakran hallani az utcán, de Új-Mexikóban meglepetésként hatott. Ebéd után egy előre meghirdetett könyvvásárra mentünk el az egyik helyi íróklub irodájába. Az L-alakú szoba végében voltak elhelyezve a könyvek: a keménykötésűek 1 dollárért, a többi 50 centért. Három könyvvel tértünk haza, egyiket elajándékoztuk Kat-nek.

Három óra után indultunk el Las Vegas felé (nem tévesztendő össze a Nevadában található kaszinóvárossal), ahol a helyi vasútállomáson vagy két órát vártunk a tűző napsütésen John Kerry, felesége Tereza Heinz, John Edwards és a felesége érkezésére. A vonat nem sok késéssel bedöcögött az állomásra, ahol vagy tízezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassa a reménybeli következő amerikai elnököt. Én személy szerint Tereza Heinz Kerry-t rögtön meg is választanám elnöknek. Tereza -- az elhunyt ketchup-király felesége, ez a másik házassága, és szerintem jó lóra tett -- spanyolul szólította meg a közönséget. John Kerry okos, szimpatikus és jó szónok. Kár, hogy még itt, az USA-ban, nők nem indulnak az elnökválasztáson. A beszédek kb. 1 órán keresztül tartottak és a vonatocska, amelyet annak idején Truman elnök is használt, továbbdöcögött Albuquerque felé.

Éjszaka még megnéztem a tv-ben Andre Agassi és Andy Rodick elődöntős meccsét.

6. nap

A La Strada olasz étteremben ebédelünk, elég későn, és nem vagyunk elragadtatva semmitől. Az étterem gyönyörű helyen található, nagy kertje van egy kis tóval. A kertben ismét találtok sárga pipacsokat és több művészi tárgyat is, amelyek szépen mozognak a szélben, hol virágot, hol más tárgyat alakítva.

Innen egy üzletbe megyünk, ahol húgom elsőszülöttjének, a keresztlányomnak veszünk egy pár gyönyörű mokaszint. Az apró cipőcskék kis cipődobozban vannak becsomagolva és irtó aranyosak!

A naplementét a Rio Grande szakadék széléről nézzük. Taos-tól csak pár kilométernyire található a híd, amely a szakadékon keresztül vezet. Lenyűgöző látvány: a szakadék nagyon mély és úgy látszik, mintha nem is érne véget. A szakadéknál kijelölt kis ösvény túrázók, biciklizők és lovaglók számára. Ezen a kis úton sétálunk a szakadék mentén egy órán keresztül.

Taos felett nagy fekete felhők lógnak és pontosan látni, hol esik az eső. Sokat villámlik, majd egy idő után szép nagy szivárvány jelenik meg a naplementében. A szakadéknál viszont süt a nap, ami előbb narancssárgára, aztán pirosra és végül ibolyaszínűre festi a felhőket. Naplemente előtt egy biciklizős pár is előtűnik, az ő autójuk is a parkolóban van.

A parkolónál kút friss vízzel, padok és piknikező asztalok, valamint vécé is van. Viccesnek találom, hogy az egyik épület falán két gomb található feliratokkal. Az egyiken ez áll: elégedett vagyok ezzel a pihenőparkkal, a másikon ennek az ellenkezője. Megnyomjuk az elégedett-gombot, de hogy ki, mikor és hogyan értékeli ki ezeket a visszajelzéseket, azt el sem tudom képzelni....

A szakadék körüli kopár földeken több nyulacskát is látunk. Nem ijednek meg tőlünk, nyilván megszokták már az ember jelenlétét. Egész közelről figyelhettük, ahogy rágcsálták a száraz füvet, pontosabban azt a néhány fűszálat, ami itt kisarjadt. Nagy ragadozómadarak keringnek körülöttünk. Kicsit sajnálom a nyuszikat, hogy mi mindennel meg kell küzdeniük a puszta életben maradásért: a ragadozó madarakkal, a coyote-okkal (prérifarkasokkal), és a szűkmarkú természettel. Mire lemegy a nap, hideg szél kezd fújni. Mivel magasan vagyunk, a hőmérsékletingadozás rögtön érezhető.

7. nap

Reggel viszonylag korán elhagyjuk Cynthia házát, mert a Picuris nevű indián faluba megyünk. Az út kb. egy órát tart, de hiába érkezünk – a faluhoz vezető utat lezárták. Picurisban ugyanis búcsú van, ezért reggel tíztől kirakodóvásár és különféle programok kerültek megrendezésre. Így az útról, a hegytetőről nézzük az épp akkor kezdődő futóversenyt.

Pikuris egy völgyben helyezkedik el, az út mindkét oldalán egy-egy tó van, és a futótáv az egyik tóparttól a másikig tart. A nézők, falubéli indiánok, nagyokat kurjongatnak, biztatják a versenyzőket. Fényképezni nem szabad (ezt én nem tudtam), és hangosan rám kiabálnak, hogy tegyem el a fényképezőgépet (még ilyen messziről is megláttak). Mivel elég messze vagyok, nem a versenyzőket, hanem csak a falut akarom lefényképezni, és ez sikerül is.

Amíg a hegytetőn állunk, szóba elegyedek egy taosi spanyolajkú nővel, akit az egyik pikurisi család meghívott az ünnepi ebédre. A futóverseny befejezése után megnyílik az út. Egy füves parkolón hagyjuk az autót és elindulunk körülnézni a sátrak közé. Rögtön az első sátorban megtetszik egy gyűrű és egy nyaklánc. Az árus (nem ő az ékszerész), megdicsér, milyen jó ízlésem van, hiszen a két darab összesen majdnem ezer dollárba kerül...

A többi árus nem kínál ilyen szép árut, de az áraik is sokkal kedvezőbbek. A sátrak többségében maga az ékszerész vagy fazekas árulja portékáját, és a művészek (én annak tartom őket) Új-Mexikó több indián falujából jöttek ide erre az alkalomra. (Érdekesnek találom, hogy a férfiak könnyebben és szívesebben állnak szóba velünk, mint a nők, de lehet, hogy csak azért, mert mi is nők vagyunk…?)

A tóparton sétálgatunk, amikor hangos kiabálásra leszünk figyelmesek. Ez a jele annak, hogy a főtéren történik valami. A férfiak vonulnak fel, derekukon díszes vásznak; bokájukon, csuklójukon és nyakukban hagyományos ékszerek; arcukon harci jelek. Van köztük fiatal és öreg is, valamint hosszú és rövid hajú is. A templom körül táncolnak (a spanyolok a kereszténységet rákényszerítették a bennszülöttekre, így ma a keresztény és az eredeti indián vallás is jelen van a falukban), bemennek a templomba, aztán kijönnek, és a tér közepén felállított májfaszerű magas oszlopnál szétoszlanak.

Az oszlop végén, vagy 150 méter magasan, egy birka van felkötözve, és ahogy a helyiektől megtudjuk, később a férfiak felmásznak erre a rúdra és teletömik a birkát zöldséggel meg fűszerekkel, majd a birkát leveszik és megsütik. A tánc és a rúdmászás között a férfiak az úgynevezett kiva-ba mennek, ahová csak kiválasztottak mehetnek be, még az indiánok közül sem akárki. A kiva egy kerek, barlangszerű helyiség, ovális bejárattal, ahol az indián bölcsek tanácskoznak, és spirituális gyakorlatokat végeznek. Ezek után következik a családi ebéd, és délután pedig a rúdmászás.

Az ebédre természetesen turistákat nem hívnak meg, és a helyszínen csak főtt kukoricát és lángosszerű kukoricalepényt lehet venni, így egy óra körül farkaséhesen hagyjuk el Pikurist, és a tikkasztó hőségben Taos felé vesszük az irányt.

Taos-ban a város keleti felében meglátogatjuk Mabel Dodge házát. Mabel Dodge egy New York állambeli gazdag családból származott, és mielőtt Taos-ba költözött volna, már nem egészen fiatalon, a fiatal művészek mecénása volt New York városában. Az 1900-as évek elején férjhez ment egy taosi indián férfihoz, és boldogan éltek gyönyörű házacskájukban, amíg meg nem haltak. (A férj halt meg először, majd pár hónap múlva Mabel is követte, nem bírta az életet nélküle.) Sok New York-i művész és író látogatta meg itt is Mabel-t, aki menedéket nyújtott mindenkinek, akinek pár hónap kikapcsolódásra volt szüksége.

A ház legtöbb ablaka egyenesen a szent hegyre néz, és a taosi indián pueblo-ra. A ház mögött beépítetlen indián föld fekszik, amely drótkerítéssel van bekerítve, rajta figyelmeztető táblák: ez itt indián föld, belépni tilos! Mabel háza, ez a csodálatos hely ma sikeresen működő hotel és konferenciaközpont.

A nap éppen lemenőben van, amikor betérünk a FAFA nevű bútorboltba. Az elegáns olasz és kaliforniai bútorok között a két tulajdonos kalauzol. Brian és Jeffry Dallasból költöztek ide tíz éve. Mára menő üzletemberek, és nemrég vettek egy 28 ezer négyzetméteres rancsot, ahol a kutyájuk kedvére kergetheti a prérikutyákat, és ahonnan esténként egy pohár borral a kezükben nézik a naplementét. Majdnem veszünk egy hatszemélyes ovális ebédlőasztalt a nagyhasú, nagyon kedves és segítőkész férfiaktól, de végül úgy döntünk, hogy még több helyen körbenézünk.

8. nap

Utolsó napunk Taos-ban az Atonio’s nevű mexikói étteremben végződik egy nagyszerű ebéddel. A kilátás hihetetlenül szép innen, ráadásul ragyogó napsütésben ülünk a kertben, és nincs túl meleg.

A feketébe öltözött pincérek közül a főpincérnő, egy idősebb nő, láthatóan nem kedvel bennünket, és rendre összekeveri a rendelést. A tortilla-levest tészta nélkül kérjük, mégis azzal kapjuk -- és mosoly nélkül felszolgálva. Mindezek ellenére az ételek nagyon finomak (enchilada gombával és paradicsommal töltve, rizs és babpürével tálalva).

Amikor a desszertet majszolgatjuk (csokitorta igazi vaníliás fagylalttal), megérkezik az egyik híres helyi művész is húgával, és egy Lady Jane nevű idősebb nővel. A művész koros már, bottal jár és a pincérek, a főpincérnőt beleértve, kivételes figyelmet szentelnek neki.

Az ebéd után jeges innivalót veszünk az útra és máris Santa Fé felé száguldozunk. Santa Fé gyönyörű! Igaz, hogy nincs mágikus szent hegye, mint Taos-nak, (hegyekben viszont itt sincs hiány), gazdag városi hangulata van, mint Győrnek, vagy Szombathelynek. Egy Brooklyn-ból idevándorolt nő így mesélte el nekem annak történetét, hogy miért nem Santa Fé-be, hanem Albuquerque-be költözött: „Santa Fé olyan borzalmasan szép! Én a mogorva, borús, esős New Yorkhoz voltam szokva, ahol az ember nyugodtan lehet depressziós, vagy rossz kedvű meg bosszús, nem lóg ki a sorból. Amikor viszont ide jöttem, ültem szomorúan este a teraszomon, néztem ezt a hihetetlen naplementét, és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szörnyű ez, hogy itt vagyok ebben a gyönyörben, és mégis depressziós vagyok. És holnap megint ugyan ilyen gyönyörű napsütésre ébredek, és a naplemente megint csak varázslatos lesz. El kellett költöznöm, nem bírtam ezt a sok napsütést meg szépséget.”

Santa Fé-be évtizedek óta járnak a betegek – tébécések, asztmások – mert az itteni magashegyi levegő állítólag jót tesz még a rákban szenvedőknek is. Szerintem, lehet valami igazság abban is, hogy errefelé már évezredekkel ezelőtt is foglalkoztak spiritualitással, és ezzel megváltoztatták a hely energiaszintjét. Itt tényleg nehéz szomorkodni, hiszen mindeni mosolyog és alkot körülöttünk. Minden sarkon két galéria van!

Miután megérkezünk barátnőm barátnőjének házába, kicsomagolunk és berendezkedünk a fél-pince lakosztályban. A házigazda összeüt egy nagyszerű vacsorát (háromfajta rizs, friss zöldbab a kertből, bab, és más különleges búzafélék, főtt krumpli), és a tofus jégkrém mellett éjfélig beszélgetünk, főleg az amerikai politikáról.


9.nap

Reggel későn ébredünk, és délig almát szedek a kertben. Az öreg almafa (sárga, piciny nyári almák teremnek rajta) egy tavacska mellett terebélyesedik, és sokszor ijesztgeti a halakat, amikor egy-egy alma a vízben landol. A halak közül az egyik kicsi és fekete, ezért ez a „mindenki kedvence”. Scotty-nak becézik, és mindenki buzdítja az etetésnél -- a házigazdától a vendégekig --, mert szegényke orra elől elkapkodják az eledelt a nagy fehér és narancssárga halak.

A ház másik kedvenc állata a Szofi névre hallgató fekete kutyus. Apró lábacskái és hajlott kora ellenére minden reggel többször is körbefutja az ágyunkat, igaz, utána kidől a szőnyegre, és nagyokat piheg. Sokszor elbóbiskol, s álmában horkol. Szofi is szeret a kertben játszani, gyakran meglátogatja a tavat, és végig kitart mellettem, amíg szedem az almát. Néha még az almacsutkát is megeszi a kis, falánk kutyus. �llítólag tulajdonképpen bármit és bármilyen mennyiséget megeszik, és utána rosszul szokott lenni. Ennek megfelelően a hasa majdnem súrolja a földet, és a lépcsőkön csak felfelé tud közlekedni -- lefelé a hasa miatt nem, és ezért mindig fel kell emelni...

Szofi gazdája, Viktória, ügyel a házra, amikor a házigazda nincs jelen. Viktória egy dél-afrikai árvákat segítő alapítványnak dolgozik. Ott nagyon sokan halnak meg AIDS-ben. Mára egész generációk tűntek el, és a gyermekeknek egyszerűen nincs családjuk, egyedül maradnak és az utcán élnek. Egy videófilmet is megnézünk az alapítvány munkájáról, ebben három projektet mutatnak be. Mindhárom projekt egy-egy nő (két fekete és egy fehér) vezette árvaházról szól. Ezek a nők tucatjával fogadták be az elárvult gyerekeket saját házukba, mert nem bírták nézni, hogy az utcán élnek. Ma már kapnak anyagi és technikai segítséget, és nagy házakban vagy komplexumokban élnek. A fehér nőt több hónapon át fenyegették, és sértegették a szomszédai és a város lakói, mert fekete gyerekeket fogadott be.

Délután elmegyünk a Whole Foods bioszupermarketba bevásárolni. Persze, a szupermarketnek van kész ételeket kínáló része is és ezek elfogyasztására kint, vagy bent lehet helyet foglalni. Nagyon finom fehér (paradicsom szósz helyett tejföllel leöntött) spenótos pizzát ettem. De a gombaszószos krumplipüré is említésre méltó!

Megnézzük a Whole Foods-szal szemben lévő helyi piacot is. Egy férfi fűszeres kecskesajtot árul (saját kecskéi vannak, és a sajtokat is ő készíti). A fokhagymás és az újhagymás sajtja telitalálat. A piac másik oldalán érdekes bútordarabokat találunk, főleg fiókos szekrényeket, mindenféle színben.

Este a The Known World című könyvet olvasgattam. Egy, az USA-déli részén található településről szól, ahol -- mint máshol is délen --, a rabszolgasorsból kiszabadult fekete rabszolgák is tartottak rabszolgákat. Bevallom, hogy erről eddig nem tudtam és némileg meghökkentett a dolog. A könyv több „angol nyelven” is beszél, mert a feketék és a rabszolgák más nyelvjárást használtak, mint a fehér farmárok, és azok megint más nyelvet, mint az iskolázott feketék és fehérek.

10.nap

Reggel Richard jön, hogy kitisztítsa a tavat. Kikapcsolja a pumpát, kitisztíttja a medence széleit, és amikor vissza akarja kapcsolni a pumpát, az nem működik. Richard nem a vízpumpák nagy szakértője, és a krízis közepén, amikor megcsörren a telefonja, egy orvosi vizsgálatra hivatkozva szó szerint kirohan a kapun.

A házigazda nagy telefonálásba kezd, próbál gyorsan keríteni valakit, aki meg tudná javítani, vagy ki tudná cserélni a pumpát. Mivel ez órákig tart, közben mindenki, aki a házban van, különféle kerti eszközökkel oxigént próbál generálni a halak számára. Elég vicces látványt nyújthatunk.

Este hatra napszemüvegben és piros pólóban megérkezik Brian, aki egy pótpumpát szerel a tó közepén álló szoborra, és ezzel megmenti a halakat a biztos haláltól.

A nap eseményein felbuzdulván este elmegyünk a helyi egyetemre, ahol az egyik vetítőteremben az Al Jaizeira arab tévétársaságról készült dokumentumfilmet (The Control Room) vetítik. A film az iraki háborúról egészen más képet fest, mint az amerikai média, de az arabokról sem szól idealisztikusan. A tévétársaság több vezetője és újságírója nyilatkozik, és az egyik a végén azt mondja, hogy ha megteheti, a gyerekeit ő is amerikai iskolákba fogja küldeni, és reméli, hogy ott telepednek le, mert jobb életet kíván nekik, mint amilyen az ő élete volt.

11. nap


Korán reggel a háztulajdonos az egyik nagy narancssárga halat a tó melletti lépcsőkön találja. Még Brian (aki reggeltől a pumpa javításán dolgozott), sem tudja kideríteni, hogyan került a hal a lépcsőkre. Lehet, hogy egy medve volt, mert járnak erre medvék máskor is (és majszolgatnak a barackból és almából, le is törnek néhány ágat), de az is lehet, hogy egy hegyi farkas volt, vagy más ragadozó.

Még délelőtt megjelenik egy hosszú, fekete hajú nő, aki mosómedvéknek állított csapdákat két napja. Naponta kétszer eljön és megnézi, fogott-e valamit, de csak a madarak eszegetik a csalit ki a ketrecből. Az elfogott mosómedvéket (vagy mókusokat), amelyek túlszaporodnak, és kárt okoznak a kertben, illetve szétdobálják a szemetet, ez a nő elszállítja az erdőbe. Azt mondja, hogy volt már eset arra, hogy a kis állatkák visszataláltak. A ketreceket csak hűs helyen lehet elhelyezni, nehogy a megfogott állatok órákig a napon szenvedjenek.

Koradélután megint almát szedek, és amikor befejezem, furcsa madárzajra leszek figyelmes. Brian már elment, mert feladta a pumpa megjavítására tett kísérleteket, így egyedül vagyok a kertben. Az egyik ketrecben egy szerencsétlen madár olyan messzire merészkedett, hogy rácsapódott az ajtó. Egy másik madár a ketrecen kívül van, gondolom próbált a bent ragadtnak segíteni és mindketten pánikba estek. Kiszabadítom a kis madarat és örülök, hogy párjával együtt repülhet el.

Vacsora előtt még a fekete rabszolgatartókról szóló regényt olvasom, és alig bírom letenni, pedig már eljött az ideje, hogy a városban, egy japán étteremben Marcia-val találkozzunk. Marcia egy neves fotográfus, aki New Yorkban tanult úgy ötven évvel ezelőtt az akkori nagyoktól. � kezdte kísérgetni és fényképezni a Dalai Lámát (a nyolcvanas évek elején), amikor még nem volt ennyire népszerű az USA-ban. De nem csak a Dalai Lámát fényképezte, hanem az amerikai indiánokat is, és a képeiből több könyv is készült. Férjével akkor alapítottak könyvkiadó céget, amikor a Dalai Láma első Egyesült �llamok-béli látogatása után Marcia könyvet akart kiadni a Láma tanításaiból a saját képeivel. Viszont nem talált rá kiadót. „Ez volt az első eset az életemben, hogy visszautasítottak!” mondja. „Amikor a negyedik kiadó is visszautasított, hazamentem és mondtam a férjemnek: Kiadót kell csinálnod. És így is lett.” Marcia azt is elmeséli, hogy neki nem mosómedve-, hanem görényproblémája van, és elkéri a mi „csapdaszolgáltatónk” telefonszámát. „Irtó büdösek. Már hetek óta nem merek vendégeket hívni. Nem hiszem, hogy maguktól elköltöznének, tennem kell valamit.” – mondja. A japán éttermi ételek nem nyerik el a tetszésemet, mindennek hal íze és szaga van.

12.nap


Reggel, mire feltápászkodom, már csak a történetét hallom annak, hogy az egyik ketrecben, hajnali négykor, egy mosómedve ráharapott a csalira.

A mosómedvét hétkor már el is szállították. A pumpa-sztori is folytatódik. Brian elvitte a pótpumpáját, miután egy másik munkacsoport egy új pumpát szerelt be, és az működni látszott. Csakhogy miután Brian és a másik csapat eltávozott, az új pumpa megállt. Újra kezdődik a telefonálás.

Kora délután a Tízezer hullám nevű japán fürdőhelyre autóztunk, kb. 3 kilométerre Santa Fé határától. Képzeljük el, hogy egy hegyoldalban, beépített kis köves utacskák vannak, amelyek piciny faházikókhoz vezetnek. Itt vannak a forró vizes, jakuzzis kádak, amelyeket egy órára lehet kibérelni potom 25 dollárért. (A nagy, közös női medencében 14 dollárért lehet korlátlan ideig mártózni).

Kapunk egy kimonót és egy kulcsot, majd a közös női öltözőben fürdőruhára vetkőztünk, és vételezünk egy pár papucsot és tiszta törölközőt. A ruháinkat egy kis szekrénykébe zárjuk és máris indulunk a privát medencénk felé. Szerencsénkre süt a nap és a szél is csendes. A víz kellemesen meleg. A közeli fán egy itatóból kolibrik iszogatnak, és közben csiripelnek. Kipróbáljuk az összes buborékos változatot, és mire megunnánk az egészet, egy kis mikrofonból szólítanak, hogy lejárt az időnk.

Később még üldögélünk a fapadon a vízesés előtt, és iszogatjuk a finom zöldteát. Körbenézünk az ajándékboltban, és lassan szedelődzködünk. Mire elindulunk, a váróterem megtelik emberekkel, akik mindenféle különleges masszázsra várnak. Az egyik masszázs abból áll, hogy forró köveket raknak az ember hátára…

Este a főtéren táncolunk egy San Francisco-i zenekar latin zenéjére. A főtér és a környékbéli utcák már le vannak zárva, és a sátrak készen állnak a másnap kezdődő indián piacra. A koncert után Marcia-tól kapott jegyekkel bejutunk az indián piac díjazott darabjait bemutató, árveréssel egybekötött kiállításra. A kiállított tárgyak lélegzetelállítóak: a festmények, az edények, a szőnyegek, és az ékszerek is.

13. nap

Az indián piac évente egyszer kerül megrendezésre és két napig (szombat, vasárnap) tart Santa Fé főterén. Az idei piacon hatszáz árus volt jelen. Ilyen sok művészi tárgyat szerintem két egész nap alatt sem lehet rendesen megtekinteni. Nekünk egy napunk van, és azt teljes mértékben a főtéren és környékén töltjük, kivéve, amikor ebédelünk.

Miután délutánra jól elfáradunk és minden ajándékot megveszünk, visszamegyünk a hegyre, ahol a házigazda kis kunyhója előtt festeget. Én is csatlakozom, és temperával papírra vetem a nap művészeti benyomásait. Barátnőm naplót ír mellettünk. Néha beszélgetünk, néha felnézünk az éppen elhaladó macskára vagy ugrabugráló nyuszira...

Sötétedés után összepakolunk, és reggel elindulunk New Yorkba, ahol vár ránk a nyári fülledtség.