Elnöknő, kérem...

Végre egy nő áll az Egyesült �llamok élén! Sajnos csak a tévéképernyőn, legalábbis egyelőre.

Geena Davis színésznő alakítja Mackenzie Allen-t, a Commander in Chief című sorozatban, akit egy konzervatív elnökjelölt azért vesz maga mellé alelnökjelöltnek, hogy ezzel női szavazatokat biztosítson magának. A művelet sikerül, a jelöltek megnyerik a választásokat, és miután az elnök hirtelen elhalálozik, az amerikai alkotmány szerint az alelnök veszi át a helyét. Csakhogy a konzervatív győztes csapat nem szeretne egy nőt látni az élen, ráadásul egy független, nem republikánus nőt. Allen asszony családja sincs oda az ötletért, és Mac maga is arra hajlik, hogy lemondjon a lehetőségről, amikor egy kulcsfontosságú beszélgetés közben, a Donald Shutterland alakította házelnök őszinte és durva nőellenes megjegyzést tesz. Ez meggyőzi Allen-t, hogy mégse adja meg magát harc nélkül.

A sorozat nagy port karavart a médiában és a nézők sorai között is. Ennek oka elsősorban az, hogy Amerika nyílt titokként készül első női elnökjelöltjére, aki többek szerint Hillary Clinton lesz 2008-ban. Mackenzie Allen viszont nem Clinton személyiségére volt formálva, hanem Susan Lyne üzletasszonyéra, aki az ABC csatorna (a sorozat gyártója) főnöke volt és most Martha Stewart birodalmának vezetője.

Mindenesetre ez a televíziós virtuális világ lehet az első lépés ahhoz, hogy az emberek hozzászokjanak egy női elnök gondolatához. Éveken át politikai koktélpartik társalgási nyitókérdései közé tartozott, hogy az USA-nak előbb lesz-e női vagy fekete bőrű elnöke. Tapasztalataim szerint nagyon kevesen gondolták úgy, hogy egy nő, akár fehér bőrű, nyerhetne egy színes bőrű vagy bármilyen férfi ellen. Most viszont, legalábbis ami a média producereket illeti, úgy látszik, a fehér nő felé billent a mérleg nyelve. Hivatalos adatok szerint a demokraták 39 százaléka szeretné Hillary Clinton szenátort elnökjelöltként látni 2008-ban, szemben John Kerry 21 százalékával.

A sorozatbéli elnök asszony rengeteg nehézséggel küszködik, mint az igazi politikusok is – terrorizmus, belső ellenségek, politikai játszmák, hurrikán és más katasztrófák – de rá, mint három gyermek anyjára, még a családi problémák is várnak. És nem csak a gyermekeivel vannak gondok, hanem a férjével is, aki Első Férjként nem nagyon találja helyét a Fehér Házban. Az első részek több történeti gubancra utalnak, amelyek – valószínűleg nem véletlenül – nagyon hasonlítanak ahhoz, ami jelenleg történik itt és a világban.

�szintén meg kell vallanom, hogy a sorozat maga messze alulmúlja lehetőségeit. Képileg, szövegileg és történetileg is sokkal kevésbé dinamikus, mint például a nagy sikerű West Wing sorozat. Viszont mindenképpen nagy előrelépés ez itt, a lehetőségek országában, ahol a nőket, ha komoly felelősségteljes pozíciókról van szó, az esetek nagy részében még mindig semmibe veszik. Mint ezt a sorozat is tanúsítja -- hiszen Allen asszony sem normális körülmények között lett elnök, sőt, csak kihasználni akarták a körülötte lévő férfiak, és ezt még csak nem is tagadták. Pont ezért minden lehetőséggel élnünk kell, még ha véletlen adta is.