Egy étkező kiáltványa

(folytatas)

Miért is lett a táplálkozás ilyen problematikus? Hogyan lehetséges az, hogy ami régen, még nagyanyáink idejében természetes és élvezetes volt, a ma embere számára
olyan gonddá vált, amelynek a megoldásához szakértők hadának tanácsa szükséges? Pollan szerint a hagyományos étrendek, mint az olasz, francia vagy görög, tökéletesen megfelelnek az embernek, a mára világszerte elterjedt nyugati viszont ártalmas az egészségre.

Nagyon érdekes az a Kerin O’Dea táplálkozáskutató által végzett kísérlet, mely 1982-ben folyt le Ausztráliában. Egy tíz főből álló bennszülöttcsoportot távolra helyeztek a civilizációtól, hogy ne legyen lehetősége étteremben vagy üzletben vásárolni.

Mind a tíz ember túlsúlyos volt, kettes típusú cukor- és más hasonló civilizációs betegségtől szenvedtek, miután több éve városba költöztek, és ott nyugatiasan táplálkoztak: nagy adag fi nomított szénhidrátot fogyasztottak nagyrészt ülő életmód mellett. Héthetes távollétük alatt, miközben a bennszülöttekre jellemző eledelen éltek (vadásztak, halásztak, és erdei gyümölcsöket szedtek), megszabadultak civilizációs betegségeiktől: lefogytak, vérnyomásuk visszasüllyedt a rendes értékre, és cukorbetegségük is nagyrészt enyhült.

Hétszer hét nap elég volt tehát ahhoz, hogy szervezetük visszanyerje eredeti egyensúlyát, amelynek fenntartására a vadász-gyűjtögető életmód tökéletesen alkalmas. A nyugati étrend viszont felborítja, és végeredményben idő előtt tönkreteszi az emberi testet.

Mit együnk, mit ne?

Pollan a következő alapelvek alapján választ a maga számára:

Ne egyél semmit, amit a dédanyád táplálékként nem ismerne fel. (Édesített, tartósított, műanyagokat tartalmazó, feldolgozott tápláléknak már nem is nagyon nevezhető árut, mint például a zsír nélküli tej, a margarin vagy az édességek.)

Ne együnk semmi olyat, ami ötnél több összetevőt tartalmaz, vagy összetevőinek egyikét nem ismerjük, esetleg a nevét nem tudjuk kiejteni. (Különféle feljavított kenyérféléket például, amelyekben több a mesterséges, mint a természetes alapanyag.)

Ne együnk olyasmit, ami azt állítja magáról, hogy nagyon egészséges. (A marketingkampányok mindig találnak olyan kutatást, mely ki fogja mutatni, hogy amit éppen el akarnak adni, nagyon egészséges; az almának vagy répának nem kell reklám.)

Ha lehet, ne szupermarketekben vásároljunk. (A piacon csak nagyon kevés feldolgozott táplálék található, az áru többsége friss, és látható vagy kideríthető, hogy ki termelte.)

Leginkább növényi eredetű ételt együnk, abból is a leveleseket. (A kutatók máig nem tudják, miért jó növényt fogyasztani, de abban mindenki egyetért, hogy a növényi eredetű táplálék az emberi test számára a legegészségesebb.)

Figyeljünk arra, hogy mit evett az, amit megeszünk. (A fűvel etetett, természetes körülmények között nevelt állatok húsa finomabb és egészségesebb.)

Ügyeljünk arra, hogy növényi alapanyagaink tiszta földből származzanak.

Vegyünk fagyasztóládát. (A piacról hazahozott alapanyagokat tároljuk benne.)

Együnk úgy, mint egy mindenevő. (Minél sokrétűbb az étrendünk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy testünknek megadunk minden szükséges tápanyagot.)

Fogyasszuk azt, amit a természetben találtunk. (Például a vadvizekben fogott halakban sokkal több az omega–3 zsírsav, mint a tenyésztettekben.)

Legyünk olyanok, mint azok az emberek, akik táplálékkiegészítőket fogyasztanak. (A vitaminok és ásványi anyagok tablettákban való bevételét Pollan nem ajánlja ötvenéves kor előtt. Viszont bizonyított, hogy azok az emberek, akik ilyen szerekkel élnek, jobb egészségnek örvendenek. A kutatók szerint ez azért van, mert az ilyen ember sokkal inkább odafigyel egészségére és arra, mit eszik. Nem kell, hogy mi is szedjük ezeket a szereket, de legyünk olyanok, mint ezek az emberek: fi gyeljünk oda egészségünkre.)

Együnk úgy, mint a franciák, olaszok, japánok, indiaiak, görögök. (Kis adagokat, lassan, élvezettel, társaságban, egy pohár bor kíséretében, és a fő étkezések között ne nassoljunk.)

Igaz, hogy Pollan könyvei az amerikai élelmiszer-ipari viszonyokat vizsgálják, amelyek kissé talán eltérnek a mieinktől, a fenti néhány tanácsot azonban érdemes megtartania mindenkinek, aki jót szeretne tenni saját maga és az anyaföld egészségének.

Megjelent a Vasarnap magazinban.