Egy Brooklyn College-i professzorom mesélte, hogy egyetemista korában az egyik tanára a következő házi feladatot adta az osztálynak: mindenki írjon le egy nagyon egyszerű mondatot, amelyben megfogalmazza, mi a célja az életben. E célkitűzésnek világosnak és konkrétnak kell lennie, hiszen a homályos, komplikált, esetleg túl általános vagy nem reális terveket nagyon nehéz elérni. A boldogságnak viszont az egyik titka az, hogy tudjuk, mit akarunk, és ha már tisztában vagyunk vele, tegyünk is érte. A professzor ezt Golem-projektnek nevezte – a régi prágai zsidó legenda nyomán.
Kitűnő tanárom akkor – hallgatóként – a következőképpen fogalmazta meg saját Golem-projektjét: „Azt szeretném, ha az emberek figyelnének a szavamra, leírnák gondolataimat, aztán tovább töprengenének rajtuk.”
Tisztelt professzoromnak e célja maradéktalanul teljesült, hiszen hatvanéves is elmúlt már, mindig is nagyon szerette főiskolai oktatói hivatását, életében sokat és jó visszhanggal publikált, és mi, diákjai is roppant kedveltük előadásait, ittuk szavait, s ebből a kis jegyzetből is látszik, hogy továbbgondoltuk gondolatait. Az emberi létnek és problémáinak kitűnő szakértője, a kassai származású Márai Sándor azt írta ugyan, hogy az életnek semmiféle célja sincs, gyakorlatban mégis úgy tűnik, többségünk minduntalan arra törekszik, hogy boldog legyen.
Egy átfogó, az élet minden területére kiterjedő teljességhez persze kell egyfajta genetikai hajlam, gyermekkori kibontakozási tér, sok szeretet és támogatás, sikerélmények meg érzelmi nyugalom is. A felnőttek a párválasztáson, a családi állapotokon kívül leginkább a munkahelyi nehézségekre vezetik vissza boldogtalanságukat. Fordított esetben, a kiegyensúlyozott embereknél megfigyelhetjük, hogy amit csinálnak, örömmel tölti el őket, és szeretteikkel is jobb kapcsolatot ápolnak.
A fent említett előadás óta, amerre járok, barátaimtól, ismerőseimtől kérdezgetem, mi az ő Golem-projektjük, tudják-e, mi teszi őket professzionálisan boldoggá. A válaszokból kiderült, hogy tanáromnak igaza volt: azok, akik kapásból és egyszerűen rávágták, mi az, amit az életben a legjobban tenni szeretnek, boldognak tűntek. Azok viszont, akik összetett mondatokban kezdtek el beszélni, munkájukkal nem voltak elégedettek. A boldogsághoz, megelégedettséghez nem kell, hogy valaki jó nevű professzor vagy gazdag vállalkozó legyen, sőt ismerek boldogtalan hírességeket és szomorú milliomosokat. A sikerélmény az élet minden területén szükséges, ha nem is állandó jelleggel, de néhanapján biztosan.
Mai társadalmunkban a hivatásban elért elismerés – legyen az anyagi vagy erkölcsi – nagyon sokat számít. Ezért fontos, hogy tudjuk, mi az, amit mi magunk sikernek könyvelnénk el, ami bennünket, nem pedig a környezetünket tesz elégedetté. Csupán attól persze, hogy jól megfogalmazzuk Golemprojektünket, még nem leszünk kiegyensúlyozottak és sikeresek. A boldogságért meg kell dolgozni. Nem egyszer vagy néhányszor, mint mikor vizsgára készültünk, hanem apró feladatok sorával, naponta, sok hónapon és éven keresztül kell megállnunk a helyünket. Mint Golemnek a prágai gettóban.
Megjelent a Vasarnap magazinban.
No comments:
Post a Comment