A dunaszerdahelyi születésű Vida Elvira Brooklynban, kényelmes, tágas terasszal kiegészített háromszobás lakásában meséli, hogy először 1995 nyarán járt az Egyesült Államokban, mégpedig egy ifjúsági táborban, ahol kézimunkát, makramét és gyöngyözést tanított
Az ottlét annyira megtetszett neki, hogy a következő nyáron ismét eljött két és fél hónapra, ugyanabba a táborba, 22 évesen. Mialatt elmondja, hogy ezután már az Államokban maradt, kislánya, az öt hónapos Lola hangosan belekiabál édesanyja szavaiba, aki közben az egyik lábával kis hintaszékét ringatja.
„Kitaláltam, hogy én vagy gazdagon, híresen, vagy okosan megyek haza Amerikából” – közli Elvira, és nagyot nevet. – Az okos változat volt számomra az elérhetőbb, így a táborban megismert gyerekeken keresztül találtam egy Long Island-i családot, akiknél bébiszitterként dolgoztam, és beiratkoztam az ottani egyetemre.”
Segíts magadon…
A pszichológia szakot négy év alatt végezte el, de mellette még marketinget és spanyolt is hallgatott. Az esti gyerekvigyázáson kívül az egyetem számítógépes központjában is dolgozott, takarított, ösztöndíjat nyert, és egy szponzor üzletember is támogatta anyagilag, így sikerült megoldania a drága amerikai felsőoktatásban való sikeres részvételt. Előrelátó ember lévén már az egyetem utolsó évében talált olyan munkát, amely a diákvízum lejárta után is lehetővé tette számára, hogy az Egyesült Államokban maradhasson. A New York-i cseh konzulátuson dolgozott adminisztrátorként hat éven át, vízumokat és más hivatalos dokumentumokat intézett. Közben a művelődést sem hanyagolta el: New York legjobb biznisziskolájában, a Városi Egyetemen elvégezte a humán erőforrás szakot. A felsőfokú mesterdiploma megszerzése után a New York-i Magyar Turizmusirodában volt két évig médiamenedzser.
Szerelem
Férjével, Geoff Schumannal 1995-ben ismerkedett meg, amikor mindketten ugyanabban a táborban voltak oktatók. Útjaik később elváltak: Elvira Long Islandon élt, tanult és dolgozott, Geoffrey pedig Washingtonban járt egyetemre, ahol pszichológiát és angolt hallgatott. 2001-ben Elvira egy londoni barátja fényképén látta meg újra Geoffot, aki épp ott kirándult. Elkérte az e-mail címét, kapcsolatuk másodszor is szerelemmé fejlődött, de ezúttal már nem váltak el útjaik.
2007. július 7-én kötöttek házasságot, amelyet Dunaszerdahelyen, ahova számos amerikai vendég is eljött, és New Jerseyben, ahol Geoff családja él, is megünnepeltek.
„Igazából mindig utazni szerettem volna, de idővel rájöttem, hogy ez az életstílus nem tartható fenn örökké, mert fontos, hogy az embernek legyen támasza a mindennapokban” – árulja el Elvira a házasságról, családalapításról szóló kérdésre. – Hat év után a kapcsolatunk megérett arra, hogy összeházasodjunk.”
Egyszerre két gyerek
Lola közben elaludt, és mellette ikertestvére, London is. A két gyönyörű gyermek látványa természetesen előhozza a kérdést, tervezték-e őket.
„Igazából nem terveztük be időre, de mindig tudtuk, hogy szeretnénk gyerekeket.” Hogy milyen rögtön egyszerre kettővel kezdeni, Elvira elárulja, az elején nagyon nehéz volt, és hogy az emberben gyakran felötlik a kérdés, vajon mit gondolt, amikor ilyesmire vállalkozott. „De minél nagyobbak, annál könnyebb velük, és minél jobban reagálnak a külvilágra, annál csodálatosabb arra ébredni reggel, hogy két fogatlan mosoly fogad. Akárhányszor fordul elő, ez mindig fantasztikus élmény. És mivel két gyermekünk van, mindkettőnknek mindig tele van a keze.”
Több kultúra
Egy kétnyelvű, két különböző kulturális hátterű pár együttléte sosem egyszerű, legalábbis az elején, és bizony Elvira emlékei szerint is majdnem vége lett a kapcsolatuknak, amikor Geoff először látogatott vele Dunaszerdahelyre. „Nagyon nehéz volt számára ekkora, hirtelen adagban megemészteni a kultúránkat, hiszen általában az ünnepekkor, karácsonykor megyünk haza, azok meg főleg az evésről szólnak” – mondja. – Geoff, aki mindig is figyelt arra, mit eszik, nem volt hozzászokva, sem felkészülve arra, hogy mindenki tömni akarja majd szerintük jobbnál jobb falatokkal és alkohollal, amit esetleg ő nem tart egészségesnek. Végül azzal sikerült kiküszöbölni az ilyen ellentéteket, hogy megbeszéltük, mi miért van. Az is nagyon bevált, hogy Geoff tud néhány magyar mondatot. Családi összejöveteleken az első tizenöt percben még próbál bekapcsolódni a beszélgetésbe, de később inkább kinyitja a magával hozott könyvet, és olvas.”
„Az elején nehezen szoktam meg, hiszen nemcsak hogy a nyelvet nem beszéltem, hanem
mint egyént sem értettek. Szerencsés voltam viszont, mert Elvira mindig mellettem állt, és fordított, általa sok mindent meg tudtam beszélni és érteni – meséli Geoff. Ma már Szerdahelyen is nyugodtan elmegy egyedül bevásárolni, vagy más alapdolgokat intézni. – A gyerekek szempontjából biztos nagy plusz, hogy két kultúrában és sok nyelv között nőnek majd fel” – teszi hozzá. A család nem vallásos, de a vallási és kulturális hagyományokat szereti megtartani, így lesz karácsonyfa, és hanukakor meggyújtják a menóra gyertyáit is.
Több nyelv
Elvira édesanyja, aki gyakran látogatja lányát Brooklynban is, a nyelvi nehézségek ellenére nagyon jó viszonyt alakított ki vejével. Az alapdolgokat Geoff meg tudja nevezni magyarul, és Elvira anyukája is igyekszik angolul kifejezni magát. Nem egyszerű ugyan, de megoldható. Azt, hogy a férj fogékony a magyar nyelvre, az is bizonyítja, hogy ha valamelyik gyerek sír, gyakran magyarul kérdezi: „éhes?”.
„Én szinte kizárólag magyarul szólok a gyerekekhez – magyarázza Elvira a család többnyelvűség-stratégiájának tervét. – Magyar meséket olvasunk, és magyar dalokat énekelünk. Mielőtt megszülettek volna, már magyar könyveket kaptunk ajándékba karácsonyra, mert azt kértem, és én is vásároltam néhányat. A férjem angolul beszélget velük, a nanny, aki hetente kétszer jár hozzánk, és az édesanyám magyarul. Szeretném, ha később szlovákul is megtanulnának. A többnyelvűség nagyon fontos számomra, ezt feltétlenül szeretném átadni a gyerekeimnek is, hiszen olyan lehetőségeket kaptam általa az életben, amit másként nem tudtam volna kihasználni. Például a cseh konzulátuson sem dolgozhattam volna, ha nem tudok szlovákul, és lehet, hogy nem tudtam volna itt maradni, mert a magyar nagykövetségen hiába próbálkoztam.”
A bájos kis gyerekszobából előkerülnek az említett könyvek: a Gőgös gúnár Gedeon, Őze néni meséi, a Pöttyös Panni, és néhány cseh is, Krtek és társai. Lola és London szeme felragyog, amikor anyukájuk elkezdi énekelni a Pumuklit és Vukot, a Micimackót és a Fürdőző kislányt. Néha az apuka is besegít, mert a Cirmos cica, haj kezdetű mondókát már ő is tudja kívülről. Arra a kérdésre, nem fél-e attól, hogy valamiről lemaradhat azáltal, hogy Elvira és a gyerekek majd magyarul beszélnek egymással, Geoff mosolyogva válaszol: „Egyáltalán nem. Sőt, remélem, hogy lesznek olyan dolgok, amelyekről kizárólag magyarul akarnak majd beszélni, és csak a feleségemmel. Például amikor zsebpénzt kérnek.”
Miért Lola, miért London?
A gyerekek nevéről elég hosszas tárgyalás folyt születésük előtt. A Lola név mindig is tetszett Elvirának, így amikor kiderült, hogy egy kislányuk és egy kisfiuk lesz, a lányét könnyű volt kiválasztani. Tekintettel Geoff családjára, arra a zsidó szokásra, hogy a születendő gyerek nevének a kezdőbetűje megegyezzék egy közel álló elhunyt rokonéval, az L is adott volt. Azt is figyelembe vették, hogy könnyen és helyesen kiejthető nevek legyenek mind angol, mind magyar és szlovák nyelvterületen. Így esett a választásuk Londonra. Amerikai szokás szerint középső nevük is van a gyerekeknek, mégpedig a Vida, mely Elvira vezetékneve, és spanyolul életet jelent.
Az utazásra vonatkozó tervek akkor most eltolódnak? – kérdezem a szülőket. „Geoff, aki már kilenc éve egy nemzetközi tanácsadói cégnél dolgozik, munkájából kifolyólag előfordulhat, hogy sor kerül néhány éves külföldi kiküldetésre, aminek mindketten nagyon örülnénk” – mondja Elvira. „Amíg a gyerekek kicsik, szerencsés volna egy európai országban élni, és remélem, ez sikerül is” – teszi hozzá Geoff.
Megjelent a Vasarnap magazinban.
No comments:
Post a Comment