Két évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen nagy sárga táblák tettek fel kényes kérdéseket a meglepett helyieknek: Elfogadna-e házastársnak egy romát? Szomszédnak egy szlo vákot? Turistának egy magyart? Kollégának egy vietnamit? A kérdések négy nyelven üldözték a gyalogosok lelkiismeretét. Tavaly októberben Németh Ilona képzőművész és Németh Szilvia szociológus a Külhoni Magyarok Művészeti Fesztiváljának keretében, a Műcsarnok és az Ernst Múzeum szervezésében a budapesti Király utcai kandeláberekre helyeztek hasonló táblákat. Az emberek a Király utcában is, mint ahogy Dunaszerdahelyen, megálltak, és a táblák kapcsán ismeretlenül is beszélgetéseket kezdeményeztek. A budapesti táblákat azonban röviddel felhelyezésüket követően a helyi kerületi önkormányzat leszedette annak ellenére, hogy a kandeláberek nem képezik az önkormányzat tulajdonát.
Ezzel az incidenssel kapcsolatban nyilatkozott Németh Ilona a The New York Timesnak egy február 6-án megjelent cikkben. A cikk nagy vonalakban a magyarországi romák helyzetéről szól annak az apropóján, hogy az elmúlt hét végén fejeződött be a Budapesti Nemzeti Galériában egy kortárs roma műveket bemutató kiállítás. A kiállítás különösebb feltűnés nélkül nyitotta és zárta kapuit, írja a The New York Times, ami magában is esemény ma Magyarországon, ahol a Magyar Gárda éles romaellenes kijelentéseket hallat, és ahol a több százezer roma helyzete továbbra is lehangoló és megoldatlan.
A táblák leszedéséről bőven beszámolt a helyi média, de Németh Ilona szerint addigra már „médiamonológ és nem nyilvános párbeszéd” jött létre. „A romák nem szerves részei társadalmunknak – tette hozzá a képzőművész. – A társadalom nagy része úgy véli, ez nem a mi problémánk. Nem próbáljuk megérteni őket.” A Times munkatársa szerint Németh Ilona munkája egy réges-régi kérdést élesztett újjá, mégpedig a művészet politikára és közvéleményre való hatását, ebben az esetben a romák kérdésében. A tudósítás szerint a roma kiállítás kaotikus volt, inkább bolhapiacra emlékeztetett, mintsem egy Nemzeti Galériába való reprezentatív kiállításra.
A fogászati turizmus viszont egyáltalán nem kaotikus, nagyon is jól szervezett iparág – derül ki egy másik Times-cikkből. Jelenleg 75 olyan turistairoda van az USA-ban, amely kimondottan az orvosi turizmusra szakosodott, és számuk ez év végéig várhatóan megduplázódik. Akik ismerik az amerikai betegbiztosítás és -ellátás árait, azok számára nem meglepő, hogy az amerikaiak egyre nagyobb számban inkább külföldön próbálnak szerencsét.
Robert Mucci, az 55 éves New York állambeli családapa feleségét és két gyermekét is magával vitte Mosonmagyaróvárra, ahol több fogát húzták ki, és helyettük újakat ültettek be. A páciens magyarországi fogászati élményével teljes mértékben meg volt elégedve: a repülőjegyekkel együtt kiadása összesen csupán egyharmada volt annak, amit New Yorkban fi zetett volna, ráadásul a magyarországi kezelés kevesebb ideig tartott, mint amire eredetileg számított, így a Mucci család Pozsonyt, Bécset és Prágát is bejárta.
Megjelent a Vasarnap magazinban.
No comments:
Post a Comment