Borat
Tévedtem. A fent említett bűnök igenis nevetségessé válnak, ha olyan zseniális komédiások veszik kezükbe a dolgokat, mint Sacha Baron Cohen, a cambridge-i egyetemen végzett zsidó származású angliai tehetség. Udvari bolondnak lenni ugyanis nagyon bonyolult dolog. Először is élesen kell látni a királyi udvar hibáit. Ezeket fel kell nagyítani, és úgy kell tálalni a királynak, hogy egyrészt megértse, másrészt ne sértődjön meg.
Cohen az USA udvari bolondja lett ezen az őszön. Majd kilencvenperces filmjében bemutatja Amerika néhány rendkívül árnyékos oldalát. Ő nem nevet, a szereplők sem, a moziközönség annál inkább. Kérdés, hogy min nevetnek a kedves nézők. Tudják, hogy a vicc róluk szól? Attól tartok, sok esetben nem, és ez a komédiát azon nyomban tragédiává változtatja.
A film főszereplője, Borat Sagdijev magas, vékony, bajszos, rosszul szabott öltönyöket visel, és nem tudja, bár percenként bizonyítja, hogy civilizálatlan és ostoba. Kazahsztánban, ahol él, anyatejből készítik a sajtot, zsidófuttatást rendeznek, a prostituáltakat állami rangsorral látják el, s a nemi erőszak mindennapos és elfogadott dolog.
Boratot munkáltatója, az információs minisztérium küldi ki az USA-ba, hogy mint újságíró tudósítson arról, hogyan oldották meg ideát a gazdasági, szociális problémákat és a zsidókérdést. New Yorkban járva meglátja Pamela Andersont a Baywatch című sorozatban, és elhatározza: Kaliforniába megy, hogy feleségül vegye. Így kezdődik el barangolása az Egyesült Államokon keresztül.
Ahogy ültem a brooklyni moziteremben, s jókat szórakoztam Boraton és az amerikai mezei idiótákon, az is eszembe jutott, hogy tudnék-e ilyen jókat nevetni, ha esetleg Budapesten, Pozsonyban vagy Prágában járt volna. Meggyőződésem ugyanis, hogy sajnos, felénk is bőven találna anyagot egy hasonló hangvételű filmhez. És lehet, hogy nem ártana, ha elénk is tükröt tartana egy hasonló vicces, butuskának mutatkozó, s annál inkább leleplező udvari bolond.
Megjelent a Vasárnap magazinban.
No comments:
Post a Comment