Tiszta Cicusok /A Szárítóban/

Central Park South, 2006, December 20.

Rossz Cicus!

Jó Kutyus!

KÉT KONTINENS – EGY HÉTVÉGE
Brooklyn, 2006 novembere

A november végi, mint ahogy augusztus közepe óta minden hétvégém a tömérdek házi feladat elkészítésével telt. Szombaton este viszont egy nagyon kedves ismerős jött hozzánk vacsorára, akit még Budapesten ismertem meg, bár New York-i. Nevezzük Jennifernek ezt a magas, vékony, szőke hajú hölgyet, aki a harmincas évei vége felé jár.

Mivel csak egy hét telt el a hálaadási vacsora óta, és errefelé ez a leginkább családcentrikus ünnep, a beszélgetés rögtön az idei hálaadási eseményekre terelődött. Kiderült, hogy Jennifer édesanyjának a második férje uralni szerette volna a család hálaadását és az asztal körüli beszélgetést. Megkövetelte, hogy az ő szónoklatára figyeljen mindenki és amikor vacsora után az emberek szétszéledtek – ki a konyhában segédkezett, ki kávét főzött –, nagy hanggal hívta a családtagokat vissza az asztalhoz. „Itt most csak egy beszélgetés folyik, éspedig ennél az asztalnál!” – jelentette ki az önjelölt családfő. Erre több vendég sietve elbúcsúzott, köztük Jennifer is.

Nem mindig könnyű a családdal. Vannak családtagok, akik megnehezítik a dolgunkat, és ilyenkor nem lehet nem megkérdezni, mire jó az, hogy valaki hatalmaskodni szeretne egy családi összejövetelen, ahelyett, hogy szeretettel közeledne, érdeklődne a jelenlévők hogyléte felől. Jennifernek terebélyes a családja. Édesanyjának hét, édesapjának nyolc testvére van.

Édesanyja is uralkodó típus, bár a lány felnőtt kora óta megtanulta távol tartani őt a mindennapjaitól, mert öncélú kritikára és támadásokra nem volt szüksége. Testvéreivel jó a kapcsolata, a legjobb barátja mégis egy volt kapcsolatából származik. Az exbarát elkíséri a családi eseményekre is, mert Jennifernek már négy éve nincs állandó partnere. Szomorú, hogy egy ilyen jószívű, ügyes és szép fiatal nő, akinek jó munkahelye van, és aki minden más szempontból sikeresnek mondható, nem boldog. Szeretne gyerekeket is, de nem egyedül. A nagy őt már rég nem keresi, csak szerelmet szeretne – valakit, akiben megbízhat, és aki viszontszereti őt.

A vacsora sajttálból, salátából, igazi steakből, illetve párolt és friss fokhagymán pirított zöldségekből állt. Desszertnek brownie-t vettünk. A süteményen kívül ezúttal minden a mi konyhánkban és általunk készült. Italnak zöld teát és vörös bort szolgáltunk fel. Tizenegy óra felé taxit hívtunk Jennifernek, aki szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát nálunk. Sammyvel, az egyéves cicával is összebarátkoztak.

Ahogy raktuk a tányérokat a mosogatógépbe, egyre csak azon spekuláltunk, hogy valami helyes fiatalemberrel kellene összeismertetni Jennifert. Vasárnap még egy záróvizsgát is letettem, az interneten keresztül. Előtte eljöttek értem a barátnőm szülei, mert a kétéves számítógépük rosszalkodni látszott. Útközben vettünk egy nagy kapacitású hordozható tárolót, és minden fontos anyagot arra mentettem át. Mire megebédeltünk, és hazaértünk, már késő délután lett. A vizsga után örömmel pihentem a Született feleségek legújabb epizódja mellett. Újra a hétfőre, a hétköznapokra gondoltam. Láttam az autóból, hogy a sarki fűszeres boltja előtt már ott sorakoznak a fenyőfák. Közeledik a karácsony, és megint eltelt egy év…


Megjelent az Uj Szo december 9-ki szamaban.

New York Karácsony Előtt

Az év végi ünnepek New Yorkban egészen máshogy zajlanak, mint mifelénk.

Egyrészt, New York nyolcmillió lakosságának jelentős része nem keresztény. Sokan nem ünneplik az általunk univerzálisnak vett karácsonyi és új évi ünnepeket. A zsidók, kínaiak vagy muszlimok egészen más ünnepnapokra koncentrálnak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a nem keresztény gyerekek kimaradnának a karácsony körüli kavalkádból. Nem is lehet ebben a városban nem észrevenni, hogy üzleti szempontból, az egyik legjelentősebb ünnep közeledik.

Már november végén, a hálaadás ünnepét követő pénteken megkezdődnek a karácsony előtti vásárok. Városszerte megjelennek a sokfajta és sokméretű fenyőfák. Amikor este hazafelé baktatok Brooklyn utcáin, bizonyos boltok előtt megcsap a fenyők zöld illata -- nagyon kellemes, főleg szélcsend idején.

A kirakatok is megváltoznak. A Chanuka zsidó ünnep tiszteletére nyolcágú gyertyatartók és a karácsonyfák, illetve karácsonyi díszek jelennek meg. És természetesen az elmaradhatatlan csomagok, nagy, csillogós masnikkal átkötve.

Környékünkön a házak elejét ilyenkor a hóemberek és Santa Clausok uralják, és esténként több tucatnyi égő világítja meg a fákat.

A sugárutak villanyoszlopaira felkerülnek a nagy hópelyhek, amelyek sötétedés után gyulladnak fényre. Több étterem és intézmény is állít fát a székhelye elé, és feldíszíti az utcán növő fákat is. Sötétedés után öröm végigmenni a város néhány kiemelkedően szépen díszített kerületén, és a gyermekes családok el is autóznak ezekre a környékekre, hogy megcsodálhassák mások fantáziáját. Ez az egyetlen olyan időszak, amikor nem számít udvariatlanságnak bebámulni mások ablakain és udvaraiba.

Persze nem csak odakint nyilvánvaló, hogy ajándékozási szezon készül, hanem az emberek lakásaiban is. Pontosabban, már a postaládákban kiderül, hiszen ilyenkor naponta jönnek a szebbnél szebb katalógusok, amelyek a postaköltség elengedését vagy néhány százalékos engedményt kínálnak, ha éppen tőlük vesszük meg szeretteink számára az ajándékokat.

Én virtuális postafiókomban, az emailjeim között is észre vettem, hogy közeledik a karácsony. Jönnek a csalogató emialek olyan árusoktól, akiktől már korábban vásároltam. Van olyan, aki kétnaponta jelentkezik valami, véleménye szerint, fantasztikus ajánlattal.

December huszonhatodikán, amikor az itteni szokások szerint véget ér a karácsony ünneplése és mindenki elkezd az év végi mulatságokra készülni, az emberek visszaviszik az üzletekbe azokat az ajándékokat, amelyek nem nyerték el a tetszésüket. Valami szebbre, jobbra cserélik őket.

Még az év vége előtt, a karácsonyfák kikerülnek a házak elé, és ott várják, hogy a szemétszállítók elvigyék őket újrafelhasználásra. Szomorú látvány, mert csak pár napig szolgáltak az emberek örömére, pompásan feldíszítve, és most csupaszon fekszenek a betonon. Mint nem sokkal előtte a lehullott falevelek, ez is az elmúlás, az élet jelképe. Az élet körforgásáé, hiszen az új évben újra lesz vásárlási láz és karácsonyfa szezon.

Elhanzik a Pátria Rádió műsorában.

Borat

Az antiszemitizmus, a szexizmus, a rasszizmus és a homofóbia nem nevetségesek – jelentettem ki könnyelműen a Borat című filmmel kapcsolatban, miután november elején a New York-i médiapiac tele lett róla szóló elemzésekkel.

Tévedtem. A fent említett bűnök igenis nevetségessé válnak, ha olyan zseniális komédiások veszik kezükbe a dolgokat, mint Sacha Baron Cohen, a cambridge-i egyetemen végzett zsidó származású angliai tehetség. Udvari bolondnak lenni ugyanis nagyon bonyolult dolog. Először is élesen kell látni a királyi udvar hibáit. Ezeket fel kell nagyítani, és úgy kell tálalni a királynak, hogy egyrészt megértse, másrészt ne sértődjön meg.

Cohen az USA udvari bolondja lett ezen az őszön. Majd kilencvenperces filmjében bemutatja Amerika néhány rendkívül árnyékos oldalát. Ő nem nevet, a szereplők sem, a moziközönség annál inkább. Kérdés, hogy min nevetnek a kedves nézők. Tudják, hogy a vicc róluk szól? Attól tartok, sok esetben nem, és ez a komédiát azon nyomban tragédiává változtatja.

A film főszereplője, Borat Sagdijev magas, vékony, bajszos, rosszul szabott öltönyöket visel, és nem tudja, bár percenként bizonyítja, hogy civilizálatlan és ostoba. Kazahsztánban, ahol él, anyatejből készítik a sajtot, zsidófuttatást rendeznek, a prostituáltakat állami rangsorral látják el, s a nemi erőszak mindennapos és elfogadott dolog.

Boratot munkáltatója, az információs minisztérium küldi ki az USA-ba, hogy mint újságíró tudósítson arról, hogyan oldották meg ideát a gazdasági, szociális problémákat és a zsidókérdést. New Yorkban járva meglátja Pamela Andersont a Baywatch című sorozatban, és elhatározza: Kaliforniába megy, hogy feleségül vegye. Így kezdődik el barangolása az Egyesült Államokon keresztül.

Ahogy ültem a brooklyni moziteremben, s jókat szórakoztam Boraton és az amerikai mezei idiótákon, az is eszembe jutott, hogy tudnék-e ilyen jókat nevetni, ha esetleg Budapesten, Pozsonyban vagy Prágában járt volna. Meggyőződésem ugyanis, hogy sajnos, felénk is bőven találna anyagot egy hasonló hangvételű filmhez. És lehet, hogy nem ártana, ha elénk is tükröt tartana egy hasonló vicces, butuskának mutatkozó, s annál inkább leleplező udvari bolond.

Megjelent a Vasárnap magazinban.