A Facebook
Mark Zuckerberg 1984. május 14-én született New York állam Dobbs Ferry városában, jelenleg a kaliforniai Palo Altóban lakik. Édesanyja pszichológusként dolgozott, de később otthon maradt három gyerekével és apja fogorvosi rendelőjét vezette. A család jómódúnak számított. Mark Zuckerberg Facebook-profilján egy Einstein- és egy Picasso-idézet található, majd egy mondat magáról: „Nyitottabbá próbálom tenni a világot.” Ezen a közösségi hálón majdnem egymillió barátja van, mégis az a hír járja róla, hogy magányos ember.
Ez a 26 éves fiatalember a nyugati világban nemcsak azért érdekes, mert ő találta ki és indította el a Facebook című internetes oldalt, amelynek mára, hat év elteltével félmilliárd aktív felhasználója van, vagy azért, mert cége által Zuckerberg a világ legfiatalabb milliárdosa, hanem mert radikálisan megváltoztatta a világháló használatának módját.
A Facebook ma már Szlovákiában sem ismeretlen. Mint azt magam is tapasztalom, az elmúlt egy évben egyre több európai ismerősöm talál meg és kéri, hogy vegyem fel virtuális barátaim közé. A Facebook ugyanis egy nagyon egyszerű ötleten alapul: a digitális forradalom előtt az amerikai egyetemek évente adtak ki egy nyomtatott könyvet, a Facebookot („face” magyarul „arc”, „book” magyarul „könyv”), ahol a diákok fényképei mellett ott voltak az alapadataik is. Az elején, mint a nyomtatott verzió, az internetes Facebook is csak egy-egy egyetem diákjait kötötte össze. Harvard volt az első, mivel Zuckerberg ott tanult, amikor az oldalt kitalálta. Később a többi elit amerikai egyetem is csatlakozott, így amikor 2006-ben felvételt nyertem a Columbia Egyetemre, kötelező volt megnyitnom a Facebook-profilomat, hogy általa napi kapcsolatban tudjak lenni az osztálytársaimmal és tanáraimmal. Ekkor még csak azok válhattak az oldal használóivá, akiknek volt egyetemi e-mail címük (tehát diákok és tanárok). Mára már bárki csatlakozhat, és az én facebookos barátaim között is megtalálható a 12-éves csehországi rokonomtól az édesanyámig sok mindenki.
A Facebook nem az egyetlen szociális hálózat, és – az USA-n és Európán kívül – nem is a legnépszerűbb. Néhány helyi kezdeményezéshez, például a magyarországi iwiw-hez képest azonban sokkal dinamikusabb, interaktívabb, globális és ezáltal vonzóbb. A Facebookra nemcsak fotókat és alapinformációkat lehet felrakni, hanem cikkeket, videókat lehet megosztani a baráti körrel (vagy bárkivel, aki a „falunkra” kattint, ez a különböző beállításokon múlik), és a baráti kör ezeket gyakran megvitatja, véleményezi, örömmel fogadja vagy elutasítja, illetve adja tovább saját baráti körének. Így tehát nemcsak hogy szemmel tarthatjuk azok életét (már amennyit megosztanak belőle a Facebookon), akikkel egyébként nem volnánk mindennapi szoros kapcsolatban, hanem olyan régi ismerősökkel is kapcsolatban lehetünk, akik egyébként rég kiestek az látókörünkből, mint például egykori alapiskolás osztálytársak, volt szomszédok, exszerelmek stb. Az amolyan messze földön élő világpolgárnak, mint amilyen én is vagyok, egy ilyen virtuális hely, ahol pozsonyi, nagymegyeri, budapesti, tajpeji, sydneyi és londoni barátaimmal is könnyen tarthatom a kapcsolatot, aranyat ér. Emellett a Facebook állandóan fejlődik. Nemrég egy Kérdések nevű szolgáltatás jelentkezett be a profilomon, ezen a héten a barátok között kis csoportokat alakíthatnak ki a felhasználók, és az egyes csoportokkal külön-külön oszthatnak meg híreket, fotókat és egyebeket. Így megszűnik az eddigi öncenzúrázás problémája, ha például egy tanár nem szerette volna, ha volt vagy jelenlegi diákjai látnák, amit feltesz a facebookos oldalára.
A Facebook az emberek közötti elektronikus (internetes, virtuális) kapcsolat tartásmódját is megváltoztatta. Sokakkal passzív módon állunk kapcsolatban, mert megnézzük az új fényképeiket, elolvassuk a „falra” feltett jelentéseket az életükből, de nem feltétlenül reagálunk ezekre. (Hasonlóan, mint ha másod- vagy harmadkézből kapnánk információt barátainktól, rokonainktól.) Másokkal viszont gyakran válthatunk véleményeket, olvashatjuk azokat a cikkeket, amelyeket egyébként nem olvasnánk, láthatjuk, kit mi érdekel, min gondolkozik, megoszthatunk élményeket, tanácsot kérhetünk és adhatunk – és ez az aktív kapcsolattartás már nem idő- és térfüggő. Esetleg ezekből semmit sem teszünk, csak passzívan ülünk, mint a tévé előtt, és figyeljük, hogy mások, akik ezt közzéteszik a Facebookon, hogy élik életüket.
A Facebook annyira nyitott, amennyire a felhasználói többsége nyitott.
A Közösségi háló
A The Social Network című filmben Aaron Sorkin forgatókönyvíró és David Fincher rendező Zuckerberg egy bizonyos – bevallottan kitalált – változatát mutatják be. A film maga, szerény véleményem szerint, az idei év talán legjobb filmje. Pörgős, érdekes, magával ragadó, intelligens, vizuálisan és verbálisan is kimagaslóan jó. Sorkin sorai olyan gyorsasággal törnek ki a színészek szájából, hogy a néző csak kapkodja a fejét (fülét). Zuckerberg nem működött közre a film készítésében, sem Ben Mezrich Véletlen milliárdosok című könyvén, amely alapul szolgált Sorkin forgatókönyvéhez. A színészek nem találkoztak azokkal, akiket a filmben alakítanak (kivéve Justin Timberlake-et, aki találkozott Sean Parkerrel).
A film története viszont valós eseményeken és bírósági jegyzőkönyveken alapul. Mielőtt Zuckerberg kitalálta volna azt a weboldalt, amelyből később a Facebook kialakult, három Harvard-diák kereste őt meg azzal az ajánlattal, hogy tervezzen meg az ő ötletük alapján egy elit harvardi közösségi hálót. Zuckerberg, aki állítólag sértőnek érezte, hogy barátaival ellentétben nem kapott meghívást bizonyos elit harvardi klubokba, először igent mondott, majd amikor, továbbfejlesztve az ötletet, saját weboldalán kezdett el éjjel-nappal dolgozni, tulajdonképpen félrevezette a három másik diákot, amikor néhány hétig halogatta a Harvard Connection című hálózat beindítását, és csak amikor elindította saját oldalát, mondott nekik végleg nemet.
A három megbízó, a Winklevoss testvérek és Divya Narendra, később beperelte Zuckerberget, és bár Zuckerberg a mai napig azt állítja, hogy a Facebook saját ötletén alapult és a Harvard Connectiontől semmit sem kölcsönzött és egészen más hálózatot hozott létre, a felperesekkel megegyezett és 65 millió dollárt fizetett nekik azért, hogy ne kerüljön bíróság elé az ügy. Sorkin filmje szerint Zuckerberg azért fizetett, mert a felperesek egy per során könnyen arrogáns és nem rokonszenves figurának állítanák be Zuckerberget, amihez a fiatal programozó saját maga kreált tömérdek bizonyítékot e-mailjei és csetjei által.
Zuckerberget egy volt üzlettársa is beperelte. A film szerint a Facebook cég első üzletvezetője, Eduardo Saverin, az első befektető, aki az elején a cég minden költségét állta, majd később konfliktusba került Zuckerberggel, mert míg Saverin azonnal reklámot szeretett volna eladni a Facebookon, Zuckerberg az oldalt tisztán akarta tartani. Saverint – aki a Napster feltalálója és a néhai szélhámos Sean Parkerrel is konfliktusba került – Zuckerberg a végén kijátszotta a cégből. (Parker később lemondott minden tisztségéről, amikor drogfogyasztás miatt letartóztatták.) Saverin és Zuckerberg ugyancsak peren kívül egyeztek meg, az összeget nem hozták nyilvánosságra.
A film szerinti Mark Zuckerberg egy magának való és magányos zseniális szoftverprogramozó, aki úgy találta ki a Facebook alapjául szolgáló weboldalt, hogy amikor akkori barátnője, Erica szakított vele, bosszúból írt egy olyan programot, amely által a harvardi diákok rangsorolhatták a fiatal diáklányokat. Az enyhén ittas állapotú Zuckerberg először illegálisan feltört néhány harvardos weboldalt, onnan letöltötte a diáklányok fényképeit és adatait, ezeket feltöltötte saját szerverére, megírta a rangsoroló programot, és eközben minderről blogozott is, élőidőben. A rangsoroló weboldal olyan nagy számú látogatót fogadott az első éjszaka alatt, hogy a harvardi szerver összeomlott.
Zuckerberget különféle bizottságok elé citálták, ahol a 19 éves diák nem éppen megbánó módon nyilatkozott tetteiről. (A cyberbiztonsági embereknek például azt mondta, esetleg megköszönhetik neki, hogy illegális behatolásával rámutatott a harvardi rendszer gyenge pontjaira.) A cég növekedésének köszönhetően Zuckerberg egy nyárra Harvardból Kaliforniába költözött, majd ott is maradt és nem fejezte be harvardi tanulmányait.
A történet többi része közismert. A Facebook elit amerikai egyetemi hálózatból egy nyitott világhálózattá változott. Zuckerberg azóta megbánóan nyilatkozott korábbi tetteiről. Fiatal volt és hibázott. Mára a 26 éves fiatalember, aki egyébként ugyanúgy öltözik, mint egyetemista korában (szürke póló, farmer, tornacipő), egy birodalom vezetője. Barátnőjével egyszerű kis lakásban él, és amikor összeköltöztek, szétosztogatták azokat a konyhai eszközöket, amelyekből két darabjuk lett. Nincsenek hóbortjai. Mindennap munkába jár, és naponta több órát dolgozik saját programozóival új facebookos ötleteken. Megtanulta, hogy olyan embereket kell alkalmaznia cégében, akik jobb kommunikátorok, mint saját maga. A jelek szerint még mindig szereti, amit csinál – a Facebook még mindig a legfontosabb dolog az életében, de megértette a pozitív PR szerepét is: a róla negatív képet sugalló, Közösségi háló című film premierjével egy időben százmillió dollárt ajándékozott egy New Jersey-i iskolai körzetnek.
Egy közelmúltban adott interjúban Zuckerberg kifejtette, nem kíváncsi az Aaron Sorkin-féle Mark Zuckerbergre, és nem fogja megnézni a filmet. Azt viszont bizonyára tudja, hogy az ötszázmillió Facebook-felhasználó közül sokan azzal az érzéssel jönnek majd ki a moziteremből, hogy ismerik az igazi Facebook-feltalálót.
xxxxxxx
The Social Network (A közösségi háló). Amerikai film, 2010. Rendező: David Fincher; forgatókönyvíró: Aaron Sorkin; zeneszerző: Trent Reznor; operatőr: Jeff Cronenweth; producer: Dana Brunetti, Ceán Chaffin; vágó: Kirk Baxter, Angus Wall. Szereplők: Jesse Eisenberg (Mark Zuckerberg); Justin Timberlake (Sean Parker); Andrew Garfield (Eduardo Saverin); Rooney Mara (Erica); Rashida Jones (Marylin Delpy); Caleb Landry Jones (diákszövetségi tag); Brenda Song (Christy Lee); Joseph Mazzello (Dustin Moskovitz); Malese Jow (Alice); Max Minghella (Divya Narendra); Barry Livingston (Mr. Cox).
