Azt hiszem, ha élne, Roald Dahl elégedett volna híres gyerekkönyvének Wes Anderson általi filmvászonra vitelével. Igaz, rácsodálkozna egy szereplőre és egy érdekes új sportjátékra, amelyek nincsenek benne az általa írt történetben, de talán megbocsátaná az amerikai rendezőnek és Noah Baumbach írótársának, hogy művét egy kicsit a magukévá tették.
Fox (Róka) úrral fiatal házas korában ismerkedünk meg, amikor feleségével épp egy tyúklopó expedícióra indulnak. Amikor a kaland végén rájuk esik a csapda, Fox asszony, aki e pillanatot használja ki arra, hogy közölje férjével: terhes, megígérteti férjével: ha ebből a kalandból élve jutnak ki, többet nem fog háziállatokat lopni.
Hogy a fiatal rókapár miképp ússza meg a kilátástalannak tűnő helyzetet, nem tudni, de a következő jelenetben, két évvel (12 rókaévvel) később Fox úr már újságírással keresi kenyerét, van egy 12 éves fia és egy lakáskája. Kis konyhájában olvassa a rókanapilap ingatlanrovatát. Arról álmodozik, hogy egy nagyszerű házat vesz magának a jelenlegi odúja helyett. Ne feledd, a rókáknak jó okuk van odúban lakni, inti Fox asszony, de Fox úr rá se hederít, és ügyvédje tanácsa ellenére is megveszi az egy fa belsejében található luxuslakást.
Hamar kiderül, Fox úrnak miért tetszett meg a ház – szemben található ugyanis a három undok gazdag ember birtoka. Az alacsony Boggisnak tyúkfarmja van, a kövér Bunce-nak, kacsa- és libafarmja, az alkoholista Beannek pedig almalégyára. Fox úr titkos tervet kezd szövögetni, és az éj leple alatt két cinkostársával pimaszul meglopják a három gazdag embert…
Harmincmillió dollárba és több mint kétévi munkába került, mire ez a bábfilm létrejött. Az úgynevezett stop-motion animációs módszerrel készült filmet húsz bábos készítette, 61 920 fényképből áll, amelyeket a rendező úgy rakott sorrendbe, hogy azok bámulatos, majdnem folyamatos mozgás illúzióját keltik a vásznon. Ötszáz bábut és tömérdek kelléket gyártottak, ráadásul ezeket hatféle nagyságban, hogy a közeli és távolabbi, valamint az egészen távoli képeket is egyformán jól lehessen fényképezni. A kacsacombot falatozó kövér ember arca pirospozsgás, az alkoholistáé hamuszürke, és fekete karikák vannak a szeme alatt. A rókák és más állatok pofija a közeli képeken valódi állatszőrrel borított, bőrük ausztrál kengurubőrből származik. Fox úr kordbársony öltönye Wes Anderson egyik elhasznált öltönyének vásznából készült. Az öltöny és a többi állat öltözékének szabása és stílusa a filmben a helyzeteknek és koruknak megfelelően változik. Fox úrból tizenöt verzió létezik. A lakásban minden tárgy a helyén van. Az utcán kandeláberek, a szupermarket polcain az áru. A bábok és kulisszák részleteikben tökéletesek. Minden kép minden négyzetmillimétere át lett vizsgálva, mielőtt bekerült a filmbe. Az egyik hat másodperces rész, amely utcai jelenetet ábrázol némi füsttel, két nap munkájába került.
Anderson nemcsak bábkészítőit és bábjátékosait, hanem a báboknak hangokat adó szupersztárjait is megizzasztotta. A Fox úrnak hangját kölcsönző George Clooney egy farm udvarán rohangált, amikor a filmben Fox úr egy farmon át vezető menekülése közbeni mondatait mondta magnóra. Ugyanígy kénytelen volt a földben lyukat ásni, és közben a feje fölött tartott mikrofonba beszélni, amikor egy ilyen jelenetet vettek fel. Clooney jó választás volt a férfi főszereplő hangjára, mint ahogy Meryl Streep búgó hangú Fox asszonya is találó. Sajnos, Clooney igencsak ismert hangjának köszönhetően azok számára, akik látták az Ocean-sorozat filmjeit, nem volt egyedi élmény, mert neki ott is hasonló a hanghordozása. Bill Murray, Willem Dafoe, Jason Schwartzman és Owen Willson is megszólalnak egy-egy állat hangján – amerikai akcentussal, miközben a három undok gazdag farmár angol akcentussal beszél.
A fantasztikus Fox úr könyv nem tartozott a szocialista tábor kedvenc gyerekkönyvei közé, így régiónkban talán sokak számára ismeretlen a történet. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy gyermek, tinédzser és felnőtt számára egyformán érdekes élmény lehet a film megtekintése, hiszen a történet vicces, szórakoztató, hőseinek fejlődése sokrétű.
A történet első olvasása lehet szó szerinti: annak, aki megszegi a szavát, aki kiáll a nagyhatalmak ellen, rámehet a bundája, de végül győzedelmeskedhet is. Második olvasatra azt is láthatjuk, hogy Fox úr boldogtalan, miután felesége megígérteti vele, hogy többé nem fog lopni. Lemondott arról, amit a legjobban szeretett, amiben jó volt, ahol sikerélmény érte, annak fejében, hogy családja legyen. Természetesen a feleség álláspontja is érthető, hiszen ki akarna olyan férjet, aki bármelyik este halálos csapdába eshet? Fox úr úgy gondolja, hogy egy nagyobb, szebb ház boldoggá teszi. Ez persze illúzió, a ház maga nem teszi boldogabbá. Az elétáruló csábításnak, a kaland gondolatának viszont nem tud ellenállni.
Társadalmi szinten is mérhetetlen következményei vannak Fox úr cselekedeteinek. Nemcsak önmagát, családját és beavatott ismerőseit teszi ki a gazdag emberek bosszújának, hanem a fa körül és alatta lakó állatokat. Az emberek az egész környéket felássák, mindent tönkretesznek, csak hogy elkaphassák a tolvajt. Egyszer csak mindenki menekülni kényszerül egy felelőtlen társuk miatt, otthonuk és minden kedves tárgyuk odaveszik.
Fox úr a történet legérdekesebb személyisége. Elegáns, flörtölő, vicces, okos és figyelmes. Önfejű, ötletgazdag és bátor, de vakmerő, önző és hazug is. Megértő férj és apa, de felelőtlen és kalandvágyó is egyben. Olyan emberi típus. Ugye ismerősen hangzik?
Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.
