Sok kis Bonobol egy nagy Bono.

Brüno meztelen igazságai

A filmben Brúnónak ejtik, a plakátokon viszont Brünónak írják, és ha kiejtem, úgy hangzik, mint amikor magyar barátaim a cseh városról beszélnek. A film elején a Universal filmstúdió logóját is umlauttal írják ki: Üniversal...

Brüno – egyszerű 19 éves osztrák meleg férfi egy átlag osztrák ambíciójával: találni egy jó munkát, egy megfelelő pincebörtönt és ott felnevelni a családot. De mégsem: Brüno a leghíresebb osztrák akar lenni, rögtön Hitler után, s ezzel a filmmel a Terminátor óta számított legnagyobb osztrák meleg filmsztárrá akar válni. Persze ennek a fele sem igaz, mert Brüno nem létezik, mint ahogy az umlautos név sem. Sacha Baron Cohen, a Borat című, ugyancsak nagy port felvert film készítője mindkét figurát a Da Ali G Show című műsorában találta ki és alakította, mielőtt filmet csinált volna róluk.

Sajnos Brüno egyszerűen lekoppintotta Borat forgatókönyvének alapját, pedig tekintve, milyen remek humorista Cohen és mennyire nem fél a szó szoros értelmében a saját bőrét vinni a vásárra, a Brüno akár kiemelkedően jó film is lehetetett volna. Így csak óriási provokáció, amely helyenként hihetetlenül vicces, máshol pedig hihetetlenül sokkoló. Viszont unalmasnak nem mondható, és mivel a piacon nem sok (e sorok írója szerint jó értelemben vett) sokkoló, provokáló és szórakoztató film van, hála az égnek, hogy van egy ilyen Sacha Baron Cohenünk.

Borat mindig átölelte interjúalanyait (áldozatait), nem azért, mert Kazahsztánban ez a szokás (persze lehet, hogy ez a szokás), hanem hogy érezzék mosatlan teste bűzét, mert ez szervesen hozzátartozott figurájához. Cohen Brünója is a végletekig provokálja filmbeli alanyait mezítelen vállaival, lábaival és teste más, szigorúan szőrtelen részével, s akárcsak Borat, ő is bugyutának tetszik, és a modern, fiatal, nagyvárosi meleg férfi sztereotípiáját ölti magára. A sekély celebrity-kultuszra áhítozó kortárs aspirációk megtestesítője. Csinos megtestesítője, tegyük hozzá.

Kosztümjei félelmetesen jók annak ellenére, hogy több esetben karikatúrák. Cohen képes volt lefogyni és dolgozni teste tónusain, hogy élethűen alakíthassa a figurát, hiszen bizonyos meleg férfiak számára a háj és szőr nélküli, kisportolt (de nem túlzottan) férfitest az imádat középpontja, és Brüno imádja is magát rendesen, remekül villogtatja karjait, lábait és szexis szőrcsíkkal ékesített lapos hasát.

Hősünk egy divattal foglalkozó híres osztrák tévéműsor vezetője mindaddig, amíg a tépőzáras ruhának köszönhetően el nem veszíti állását és, ahogy mondja, schwarzlistára kerül. Pygmy, a szeretője – mivel Brüno már nem híres és nem sztár – elhagyja, így nincs más hátra, mint előre: irány az USA. Majd megmutatja ő ezeknek az osztrákoknak! Híres filmsztár lesz Amerikában!

Először extraként próbálkozik egy tévésorozatnál, de minduntalan magára tereli a figyelmet. RuPaul helyett „véletlenül” Ron Paul politikussal készít interjút és – gondolja Brüno – szexvideót is, mert azzal már elég sokan híresek lettek (lásd: Paris Hilton). Ron Paul, aki a republikánusok oldalán indult a legutóbbi elnökválasztáson, nem díjazza a viccet. Bono és Sting mintájára Brüno két iszonyúan alacsony intellektusú hollywoodi PR-hölgytől azt szeretné megtudni, mit tehetne jótékonyság színe alatt, ami hírnevet hozna számára. Az afrikai éhezők, az AIDS és az amazonasi őserdő megmentése már foglalt, így nem marad más, mint a közel-keleti probléma megoldása.

Brüno megérkezik Izraelbe, ahol az utcán az ortodox zsidók jól megkergetik (Brüno öltözéke az ortodox kosztüm kicsinosított változata). Valahogy sikerül egy asztalhoz ültetnie egy izraeli és egy palesztin képviselőt, akiktől először is azt kérdezi, mi bajuk van a hummusszal (csicseriborsóból készült közép-keleti pástétom). Nem a pita (kenyérfajta) az igazi ellenség? Miután helyreigazítják, hogy a hummusz nem azonos a Hamasszal, Brüno egy békítő dalt énekel, és a két ellenséges fél a dal végén egymás kezét simogatja.

A béketerv füstbe ment, viszont valaki azt javasolja Brünónak, raboltassa el magát terroristákkal – az elfogott nyugatiak mindig nagy nyilvánosságot kapnak. Brüno leül beszélgetni egy igazi terroristával, az al-Aksza Mártírok Brigádjának vezetőjével, akivel az elején közli, hogy olyat fog neki mondani, ami miatt le fogja lőni. A terrorista, Ayman Abu Aita csak néz. Brüno ezt mondja: „A ti Oszama királyotok úgy néz ki, mint egy koszos varázsló, vagy egy hajléktalan Santa Claus.” A tolmács szó szerint lefordítja a mondatot. A terrorista azonnali sürgős távozásra szólítja fel Brünót, de nem lövi le, és nem is ejti túszul.

Brüno visszatér Amerikába, de útközben örökbe fogad egy afrikai kisfiút. (A nagy sztárok is így csinálják.) Egy talkshow-ban bemutatja fiát, akinek „autentikus afrikai nevet” adott: O. J., és akit állítása szerint egy ipodért szerzett cserébe. A kisfiú pólóján ez áll: Gayby (az angol gay és baby szóból: gejbi). A tóksó közönségében található afroamerikai nők majdnem meglincselik Brünót, akitől a műsor végén az állami hatóság elveszi fiát. Erre fel hősünknek nem támad jobb ötlete, mint hogy – mivel évek óta nem élt velük – nagy bánatában halálra egye magát „mérgező szénhidrátokkal” (a filmbeli carbicide – az angol carbohydrates és suicide, öngyilkosság szókból ered). A szörnyű sorstól csak egy igazi lovag menti meg Brünót, persze abban sincs sok köszönet.

De hogyan lehet Brünóból mégis híres filmsztár? – töri a fejét hősünk, miközben egy képernyőn Tom Cruise, John Travolta és Kevin Spacey látható, feleségestül. Hát heterónak kell látszani! – csapja magát homlokon Brünó és azonnal nekilát, hogy magát igazi hollywoodi heteróvá alakítsa.

Először jó tanácsért egy keresztény szervezethez fordul, amely azt állítja magáról, hogy meleg férfiakat a vallás erejével heteroszexuálisokká képes változtatni. Bármennyire abszurdnak tűnik, ez nem vicc, ilyesmi is létezik Amerikában. „Olyan nők társaságát kell keresnünk, akik a lehető legkevésbé irritálnak bennünket” – hangzik el az egyik javaslat. De Brüno konkrét tanácsokat is kap, és ezeket meg is fogadja.

Három igazi férfi társaságában vadászattal összekötött kempingelésre adja a fejét. A tábortűznél azt mondja a többieknek: Olyanok vagyunk, mint a négy Sex and the City-lány, ugye? Nem! – hangzik a válasz. Megpróbál katonai kiképzésben részt venni, de a katonák nem díjazzák a Dolce&Gabbana-övet az egyenruháján. Egy önvédelmi edzőtől azt szeretné megtanulni, hogyan védje meg magát a „meleg férfiak támadásai ellen”. Az edző komolyan: „A meleg férfiak valószínűleg hátulról fognak támadni, és nehéz őket felismerni, mert leginkább úgy néznek ki, mint te meg én.” Naná – röhög a közönség. Brüno még egy hetero szving-szexhétvégére is vállalkozik, de a végén egy dominatrix jól elnáspángolja, és hősünk a csukott ablakon keresztül menekül.

Brüno mindenből karikatúrát csinál, a meleg férfiak szexuális szokásaiból is, a heteroközönségnek a meztelen férfitesttől való borzongásából is. De ennél sokkal fontosabb, hogy a hollywoodi életstílust reálisan ábrázolja: egy meghallgatáson a szülők bármibe – olyasmibe is, ami nyilvánvalóan káros lett volna – beleegyeztek, csak hogy gyerekük megkapja a filmszerepet. Egy másik példa, hogy a latin-amerikai bevándorlókat bútordarabnak, vagy még annak sem nézik (Paula Abdul csodálkozik ugyan, de azért leül egy mexikói férfi hátára, mintha széken ülne, és elveszi egy másik mexikói férfi hátáról a vizespoharat, miközben a harmadik mexikói hátán ülő Brüno interjút készít vele). Azt már csak utólag tudtuk meg, hogy La Toya Jackson is bedőlt ugyanennek a trükknek, de ezt a részt Michael Jackson halálára való tekintettel kivágták a filmből. Kár, hogy Sacha Baron Cohen és Larry Charles, a film rendezője ezeket a témákat nem vitték tovább.

Hogy hetero filmsztár lett-e Brünóból, megtudja az, aki végignézi a filmet. Akit megbotránkoztat, ami természetes (vagy legalábbis ami valamikor az volt): az emberi szexualitás és a mezítelen emberi test, annak nem ajánlatos a Brüno megtekintése. Mások jól fognak szórakozni, és nagyokat nevetni, saját magükon is.

Megjelent az Új Szó Szalon mellékletében.