Karacsonyi belyegeladas

Ki fenykepezte le titokban Lolat?

Karacsony Manhattanben

Organic food and organic music, 7th Avenue, Bklyn

Long Island, NY, November 2005

Örömteli várakozás

A kínai postásunkat, aki hat napon át hozza házhoz a postánkat, nem érintik a karácsonyi ünnepek. Az ő vallása és a kínai szokások szerint semmi különös nem történt 2005 évvel ezelőtt, sőt, ő még az újév kezdetét is máskor ünnepli itt, New York városában, a kínai negyedben.

A zsidó vallású bageles is hasonlóképpen van a karácsonnyal és az évszámmal, bár ő az idén a keresztényekkel egy időben fogja ünnepelni a hanuka ünnepét, amely alatt hét napon keresztül minden nap egy gyertyával többet gyújt majd meg a menórán, és elmondja az ősi imát. Az indiaiak már átélték a Fények napját az idén, Jézushoz nekik sincs sok közük. A hinduknak és a buddhistáknak sem.

Mégis mindenki, aki New Yorkban él tudja, hogy a karácsony közel van. A kapitalizmus az oka. Az ajándékozás, az ajándékválasztás és -vásárlás ugyanis az élet minden területén jelen van. Először is a tévéképernyőn, ahol a reklámok mind karácsonyi hangulatot varázsolva akarják az ember pénztárcájából kicsalogatni a dollárokat. Másodszor a magazinok és a napilapok hasábjain, ahol óriási színes hirdetéssekkel csábítják az olvasókat a gyártók és az üzletházak. Harmadszor pedig a postán keresztül: tízesével érkeznek a gyönyörű, színes, fényes papírra nyomtatott katalógusok, amelyek minden szemnek és szájnak valót kínálnak. És még csak el sem kell érte menni: telefonon, az interneten, vagy postán meg lehet rendelni az árut, amely garantáltan megérkezik december 24-e előtt. Nem kell más mindehhez, csak pénz.

Pedig a karácsony nem erről szól. Nem az ajándékról és a pénzről, amit az ajándékra költünk. Nem is a tömeghisztériáról, amely egyes kedvezményesen árult cikkeket kíséri, amelyekért az emberek képesek összeverekedni. A karácsony a gondolatról szól – hogy gondolunk azokra, akiket szeretünk és tisztelünk, és gondolunk arra, mivel szerezhetnénk örömöt nekik.

Múlt szombaton két kislányra vigyáztam, akiket már évek óta ismerek. Az édesanyjuk zsidó származású, édesapjuk pedig ír. Ilymódon a lányok, mind a zsidó, mind a keresztény ünnepet megünneplik. Az idén a nagyobbik lány, aki tízéves, hatéves húgának egy kifestő füzetet készít. � találja ki a figurákat és köti össze a már elkészített lapokat. Pénzről szó sincs. A kisebbik lány szeme pedig boldogan csillog, amikor elmeséli nekem, hogy ő bizony tudja mi történik, amikor nővére elvonul rajzolgatni. Ilyen az örömmel teli várakozás – ez az, amiért érdemes ünnepelni.

Megjelent a www.baratno.com weboldalon.

Sarga Eso