Big Love(2)


Úgy látszik, az amerikai közönségnek is tetszik az HBO kábeltévé társaság Big Love című sorozata, mert egyre nő a nézettsége.

Ehhez hozzájárul az is, hogy a média is szívesen feszegeti a poligámia kérdését. Nemrég Larry King a CNN csatornán sugárzott műsorában foglalkoztak a témával, méghozzá elég alaposan. Azok a nők meséltek tapasztalataikról, akik már éltek poligámiában. Fiatal fiúkat is meginterjúvoltak, akiket a közösség korosabb férfiai tinédzser korukban elűztek otthonukból, hogy ne legyen közelben a „friss konkurenciájuk”. És voltak nők, akik áldották férjüket és feleség társaikat (sister wives), mert így életük nyugodtabb és teljesebb. Az adás kicsengése nem volt egyértelmű, viszont a nők legtöbbje nagyot nevetett, amikor Larry King a szex gyakoriságáról kérdezte őket. Ami a képernyőn látható, az fikció – nevetett a kamerába az egyik női vendég.

A fikció viszont egyre érdekesebb. Bill, a családfő továbbra is a Viagrát hívja segítségül házastársi kötelességei elvégzéséhez, amíg egy délután majdnem elájul. Margene beviszi az elsősegélyre, ahol az ügyeletes orvos szörnyülködve hallja, hogy Bill száz milligramos tablettákat vett be naponta többször is. „-- Az ön teste nem erre van tervezve” -- mondja az orvos. Bill viszont azt mondja Margene-nak: a stressz az oka mindennek.

És stresszből van akármennyi. Először is, Bill és Barb, az első feleség, titokban találkozgatnak, motelekbe járnak és „viszonyukat” mindenki előtt titkolják. Nicki ugyan megsejti, mi történik, és Barb lánya, Sarah is, de senki sem szól semmit. Nicki azzal próbálja Bill figyelmét magára vonni, hogy bejelenti, újabb lelket szeretne hozni a családba. Közben persze titokban szedi a fogamzásgátló tablettákat.

Két cipődoboznyi számlakivonatot gyűjtött össze Nicki, és egy nap végre rászánja magát, hogy összeadja, mennyivel is tartozik a különböző hiteltársaságoknak. Majdnem hatvanezer dollár jelenik meg a számológép képernyőjén és Nicki gyorsan vissza is teszi a dobozokat az ágya alá. Egy nap viszont, amikor Margene konyhájában elromlik a „konyhamalac”, Nicki elfut Bill áruházába, hogy megvegye a szükséges alkatrészt. A hitelkártya, amellyel fizetni akar, nem érvényes és Nicki, aki arra hivatkozik, hogy jár neki Bill családi engedménye, sajátos durva modorával vérig sérti a kasszás kisasszonyt, mire az hívja a menedzsert, aki hívja a biztonsági őröket és Barbot. Barb ilymód megtudja, hogy Nicki hitelével valami baj van, és végül megtudja az igazat is. Nicki attól retteg, ha Bill megtudja az összeget, elküldi, és arra kéri Barbot, ne mondja el Billnek.

Margene közben összebarátkozik a szemben lévő szomszédasszonnyal, aki ugyancsak magányos, és akinek nincsenek gyerekei. Margene elmegy a szomszédékkal egy vasárnapi egyházi délutánra is, egy mormon hitközségbe. Barb és Nicki figyelmeztetik Margenet, hogy kockára teszi családjuk biztonságát. A szomszédok jó mormon létükre elítélik a poligámia gyakorlását és már néhány alkalommal úgy látszott, sejtenek valamit. Margene barátkozhat bárkivel, de haza ne hozzon senkit, tanácsolják.

Bill tinédzser fia egy este megkérdezi az apjától, mit gondol, ő is éljen poligámiában, ha felnő? Bill azt válaszolja, hogy nem tudja, de biztos benne, fia képes a többnejüség megfelelő menedzselésére. Bill nem sejti, hogy a fiú mormon egyházi oktatásra jár hetente egyszer, mert attól fél, a reggeli magömlései és a sok szexszel foglalkozó gondolata bűn.

Bill és Barb lánya, Sarah, viszont úgy rebellál, hogy egyik este bejelentés nélkül magával hozza az egyik munkatársát vacsorára. A család álla leesik, de mindenki figyelmes és kedves a vendéggel, aki saját bevallása szerint csak azért jött, hogy lássa „milyen egy poligámiás családi vacsora.” Barb a vendég távozása után annyit mond Sarah-nak, hogy bármikor hozthat haza vendéget, de előtte szóljon.

Bill üzleti ügyei sem állnak túl jól. Nicki apja (Roman, „a próféta”) és Bill továbbra is harcolnak egymással, egyre alattomosabb eszközökhöz folyamodva. Ezáltal némi betekintést nyerhetünk a zárt mormon közösség üzleti és belső politikai ügyeibe. Engem a közösség egy maffia által kormányzott kis falura emlékeztet. Bill anyjától azt is megtudjuk, hogy Roman annak idején az ő apjától csalással vette át a hatalmat, és azt bármilyen eszközt igénybe véve meg is tarotta.

Amikor Nicki sírva mondja el az anyjának, hogy hatvanezer dollárral tartozik, az anyja ezt válaszolja: „-- Mi mindnyájan tartozunk, Nicki. Én kilencvenezerrel tartozom, mert bizonyos dolgokat meg kell venni, és ki kell fizetni akkor is, ha az apád próféciái már évek óta nem nagyon jönnek be.”

Megjelent a www.baratno.com oldalon

Big Love


Az HBO kábeltévé társaság új, kissé sokkoló sorozatot indított el a közelmúltban Big Love címmel.

Remek PR-húzással, a Big Love című sorozat első része rögtön a The Sopranos maffiasorozatot követte, így érdeklődő közönség bizonyára akadt bőven.

Mitől sokkoló a Big Love, vagyis a Nagy Szerelem? A sorozat főszereplői egy férfi, három nő és sok gyerek. Ez még nem lenne nagyon érdekes, ha nem ez egy férfi lenne az összes gyermek apja és mind a három nő férje. Nem volt férje, hanem jelenlegi, párhuzamos férje. A játék neve: poligámia.

A három feleség három külön házban lakik, amelyeket egy kert köt össze. Így az üzletember férj, miután este haza érkezik, az egész családjával étkezhet, jó idő esetén a kertben. A feleségek minden hónap elején aprólékos napirendet készítenek és megegyeznek, melyik napon kinek az ágyában fog Bill (Bill Paxton) aznap elaludni.

Az első feleség, Barb (Jeanne Tripplehorn) félállásban tanít és méhrákja volt évekkel ezelőtt. A második feleség, Nicki (Chloe Sevigny) naponta vásárol valamit, nem bírja leállítani magát, annyira magányosnak és depressziósnak érzi magát, annak ellenére, hogy két kisgyermeke van. A harmadik, Margene (Ginnifer Goodwin), a legújabb feleség, fiatal, két totyogós kisgyermeke van, szenved attól, hogy a terhesség nyomai még meglátszódnak a kilóin és nagyon igyekszik beilleszkedni a családba.

Nem nehéz kitalálni, milyen gondokkal járhat, ha egy férfi próbál három nőt és hat gyereket eltartani a mai világban. Például sosem tud elég figyelmet szentelni egyik gyermekének sem, és hiába igénylik a feleségek is, azoknak sem. Ne feledjük viszont, hogy amit a képernyőn látunk, az a mormonok által Utah államban még mindig -- bár illegálisan --, bevett családforma hollywoodi változata! Bill-nek itt nem csak a nőkkel és a gyerekekkel kell „megbirkóznia”, hanem saját családjával is, amely régi mormon szokások szerint él – az apja beteg és az anyja nem engedi, hogy kórházba vigyék. Miután Bill az anyja távollétében elrabolja apját, és kórházba viszi, ott kiderül, hogy mérgezést szenvedett.

Nicki szívesen költözne vissza szülei házába, de az anyja azt tanácsolja neki, örüljön, hogy ilyen jó férjet választottak neki és menjen szépen vissza saját házába. Nicki (a második feleség) apja viszont zsarolja Bill-t, és részesedést követel Bill új üzletéből. Barb nem hajlandó saját keresetéből hozzájárulni Nicki eszeveszett vásárlásaihoz. És Bill-nek erekciós problémái is vannak, minek után az interneten keresztül Viagrát vásárol...

Három nő jobb, mint egy? Majd meglátjuk!

Megjelent a www.baratno.com oldalon

Uj Mexiko szimboluma - a piros csili paprika

Helyi meno csavo Taos-ban, Uj Mexico, USA

Uj mexikoi finomsagok

Pecos, Uj Mexiko, USA

KÉT KONTINENS – EGY HÉTVÉGE
Brooklyn, 2006. április 29–30.

A tavaszi szünet alkalmával Új-Mexikóba, az USA délnyugati részére kirándultunk egy hétre április végén. Santa Fe városában hétvégének tűnt minden nap a megelőző sok-sok hétköznap után, mégis a Taosban, egy hegyek közötti kis városkában eltöltött hétvégénk volt talán a legemlékezetesebb.

Szombaton korán felkeltünk, és már nyolc órakor elhagytuk Santa Fét, hogy tizenegy előtt Taosban legyünk. Útközben megreggeliztünk egy számomra újdonságnak számító helyi gyorsétteremben, amely nemcsak a nagyon finom reggeli buritóiról, hanem arról is híres, hogy az autósok csak leparkolnak, egy táblán elolvassák a menüt, és egy gomb megnyomásával megrendelik az ételt, italt. Pár perc után (mi hat percet vártunk) megérkezik az étterem alkalmazottja, tálcán átnyújt egy papírzacskót, benne a rendelés, műanyag étkészlet és papírszalvéta. Az autós átnyújtja a pénzt, cserében megkapja a zacskót, és máris ehet, avagy utazhat tovább.

Tizenegy óra előtt pár perccel leparkoltunk a taosi főtéren, a Plazán, és olyannyira izgatottak voltunk, hogy elfelejtettünk pénzt dobni a parkolóórába. Szerencsére még mielőtt elindultunk volna a Blue Rain Gallery (Kék Eső Galéria) igazgatójával felesége, Tammy Garcia fazekas művész stúdiójába, eszünkbe jutott a parkolóóra, és tele is tömtük negyeddollárosokkal. Denise, a galéria alkalmazottja később felvilágosított, hogy nem New Yorkban vagyunk, ahol száz dollár körül mozognak a büntetőcédulák, hanem Taosban, ahol öt dollárt fizettünk volna ugyanezért, ha ugyan valaki észreveszi.

Tammy és LeRoy Garcia Taos városán kívül, egy magaslaton laknak. Adobe (hagyományos agyagból épült) házuk ebédlőjéből, amely Tammy és más indián művészek műtárgyaival van ízlésesen díszítve, pompás kilátás nyílik Új-Mexikó prérijére. Három lányuk nagyapjukkal játszadozott a kertben, amikor átsétáltunk az udvaron Tammy stúdiójába. Egy órán át beszélgettünk a kedves, fiatal és sikeres fazekas művésszel, aki újabban bronz- és üvegszobrokat is készít. Igazán nagy élmény volt látni, hogyan születnek a műtárgyak, és melyikről mit gondol Tammy, s hogy honnan veszi az ihletet. Miután LeRoy visszaszállított bennünket a galéria közelébe, Denise társaságában még sokáig csodáltuk a tavaly óta felgyülemlett új tárgyakat.

Délután a városka központjában sétálgattunk és nézelődtünk. Hat órakor két ismerőssel találkoztunk az Orlando nevű étteremben, ahol pompás vacsora közben elmeséltük egymásnak, mi történt az elmúlt egy évben, amióta nem találkoztunk. Ismerőseinknél töltöttük az éjszakát, vasárnap reggel pedig kutyaugatásra és tyúkok kotkodákolására ébredtünk. Gyönyörűen sütött a nap, a tyúkok – mindnek külön neve van, és csak a tojásukért tartják őket, nem a húsuk végett –, mint kiderült, egy kis friss salátának örültek ennyire.

Miután búcsút vettünk ismerőseinktől, úgy határoztunk, hogy korai ebédünket az Apple Tree (Almafa) étteremben költjük el, s ez jó választásnak bizonyult, mert nemcsak az étel volt remek, mint mindig, hanem most a kerthelyiség egy asztalánál sikerült helyet foglalnunk, pont a nyíló almafa alatt. Délután a taosi indiánok falujába látogattunk el, amely ezen a hétvégén nyitotta meg újra kapuit a látogatók számára, miután két hónapig zárt körű ceremóniák miatt csukva volt. Vagy harminc autó állt a parkolóban, amikor megérkeztünk, és jólesett a huszonöt fokos kellemes melegben sétálni és szebbnél szebb indián műtárgyakat nézegetni.

Már majdnem beesteledett, amikor visszaindultunk Santa Fe felé, hogy másnap New Yorkba repüljünk, vissza a borús, esős időbe és a mindennapok sűrejébe.

Meglent az Uj Szoban 2006. majus 6-an.

Az azota mar viragzo cseresznyefa

KÉT KONTINENS – EGY HÉTVÉGE

Brooklyn, 2006. március

Szombaton reggel már a rádió ébresztője előtt felébredtem, valószínűleg idegességemben, mert korán el kellett hagynom Brooklynt, hogy Manhattanben a városi egyetemen letegyem a felvételi vizsgát az újságírói szakra*. Vagy ötvenen jöttünk öszsze és foglaltunk helyet a nagy számítógépes szobákban, ahol a következő két órát töltöttük. Első feladatként egy hír elemzést kellett megírnunk, majd egy rövid, autóbalesetről szóló hírt. Mindkét esetben fél óra állt rendelkezésünkre, és ez igencsak kevésnek bizonyult az én esetemben. Tíz perc szünet után a teszt második része következett, ahol angol nyelvtanból és az aktuális hírekben való tájékozottságból vizsgáztattak bennünket. A nyelvtani rész, úgy éreztem, nem volt nagyon nehéz, és mivel sokat hallgatom a rádiót és rendszeresen olvasom az újságot, nem volt gondom leírni, ki Maureen Dowd, 50 Cent, Tom Delay, kik a Google alapítói, vagy hogy miről híres az Abu Ghraib.

Jó érzéssel sétáltam a 34-ik utcán az Ötödik sugárúttól a Nyolcadikig, gyönyörű kora tavaszi délutáni napsütésben. Sokkal több ember volt most az utcákon, mint reggel, amikor ugyanerre jártam. Mostanában minden percemet jól ki kell használnom, ha minden, az egyetemmel kapcsolatos teendőt időben el akarok végezni, így egy órakor a diplomamunkám egy következő alanyával találkoztam, és másfél órán át beszélgettünk.

Annyira jólesett a nap és a meleg, húsz fok körüli hőmérséklet, hogy miután visszaértem Brooklynba, nem mentem egyenesen haza, hanem kiültem a kedvenc kávézóm előtti padok egyikére, és figyeltem az embereket, beszégettem a körülöttem ülő kedves ismeretlenekkel.

Este színházba voltunk hivatalosak. A Brooklyni Művészetek Akadémiája egyik új színháza Ibsen Hadda Gabler című darabját vitte színre Cate Blanchette főszereplésével. A színház épülete rögtön elragadott bennünket – úgy tetszett, hogy nem újították fel, csak a színpadot, a nézőteret és a technikai részt tették rendbe. A falakon nagy foltokban hiányzott a vakolat, minden eredeti díszítés kopott volt s csak részben látszott, a tartórudakon vastagon állt a rozsda, és az ember néha attól félt, valami egyszer csak a fejére esik. De nem esett, és gyorsan el is felejtettük az épületet, a darab olyan sodró erejű volt. Két és fél óra elteltével azon kaptuk magunkat, hogy Keanu Reeves ballag mellettünk fel a lépcsőkön. Borostás arccal egy agyonhordott fekete zakóban – egyértelműen nem akarta magára irányítani a figyelmet. A New York-iak csak szemük sarkából figyelték őt és a két másik ismert színésznőt, néha összesúgtak, de nem rohanták meg egyiket sem. Cate Blanchette és társai elégedettek lehettek, mert a teltház állva tapsolta őket le a színpadról.

Tizenöt perces séta után már otthon is voltunk és konstatáltuk, milyen jó, hogy mostantól helyben is tudunk színházba menni.

A vasárnap esős időt hozott, s mert kint esett, bent nem esett nehezünkre a lakásban tenni-venni. A macskák meg kimondottan örültek, hogy végre napközben is eltölthettek velünk egy kis időt.


Megjelent az Új Szóban 2006 április 8-án

A teton pedig besut a nap...

Meg a lift is ilyen szep...

Washingtoni kirandulas 3.

-- Az európaiak felfogása szerint a földnek tulajdonosa van, az országnak, népnek pedig királya. Az „indiánok” ezt nem értették.

--Az ő felfogásuk szerint a Föld Anya mindenkié, és minden vele kapcsolatos döntésben a következő hét generáció érdekeit kell figyelembe venni. Hogy fog a döntésünk kihatni a hetedik generációra? – mindig ezt kell kérdeznünk magunktól, hogy a természet megmaradjon. Mondja a múzeumkalauzunk.

Királyuk sem volt az indián törzseknek. A navajoknak (ejtsd navahóknak) például, tizenhét vezetőjük volt, és amikor olyan dologról volt szó, amely minden navajot érintett, mind a tizenhét vezetőnek egyet kellett értenie a döntéssel. Az európaiak ezt nem értették. Ők egy vezetővel akartak tárgyalni, nem tizenhéttel. Végül egy navajo írta alá azt a szerződést, amely a mai napig érvényben van, és amelyet békeszerződésnek szoktak nevezni. Az európaiak minden indián néppel kötöttek ilyen szerződést, amelyek keretében megfosztották őket saját területeiktől és sok esetben kilométerek ezreit kellett gyalogolniuk új otthonukba. (Menet közben a gyengék, gyerekek és idősek, meghaltak. Őket csak úgy ott hagyták az út szélén.)

Ma az indiánoknak különös státuszuk van. Ennek viszont az az ára, hogy minden egyén egy törzslappal rendelkezik és egy azonosító számmal. Shirley-Cloud előveszi a sajátját. Az áll rajta, hogy Shirley-Cloud 1/2 navajo, férje 4/4 navajo, gyermekei pedig 3/4 navajok. Ha a navajo nem navajoval házasodik, az csökkenti a benne lévő indián vért akkor is, ha más indián törzs tagja lesz a házastársa.

--Ez a négy éves kisfiú, a férjem -- mutat egy fényképet Shirley-Cloud. -- Hatéves korában iskolába kezdett járni, ahol nem szólalhatott meg saját nyelvén, angolul viszont nem tudott. Ennek megfelelően butának tartották, a tanító néni pálcával verte a tenyerét, ha saját nyelvén próbált szólni, és akkor is, amikor nem tudta angolul a választ valamely kérdésére. Az amerikaiak a „Let’s keep the man but not the Indian!” (Tartsuk meg az embert, de ne az indiánt!) jelszóval így próbálták kinevelni az indián gyerekekből tradícióikat és családjuk befolyását.

Körutunk utolsó múzeumi része az indiánok négy évszak -- az emberi élet négy szakasza közötti párhuzamokat magyarázza. Az ember élete tavaszán tanul, befogad. Az élete végén, telén, tanít, átadja felgyülemlett bölcsességét a fiataloknak. Az ember nem születik emberré, azzá kell válnia, mondja Shirley-Cloud, és én rögtön lejegyezem magamban ezt a mondatot, amely napokig gyakran eszembe jut majd.
--Egy pozitív vonatkozása mégis van annak, hogy Kolombusz eltévedett -- mondja Shirley-Cloud. -- Ezek után minden kontinens össze lett kötve. Mindenki ismerheti a másikat, és szabadon utazhat a földrészek között.

Eltelt az egy óra, vezetőnk néhány kérdés megválaszolása után elindul a földszintre, ahol már gyülekezik a következő csoport. A liftben megköszönjük neki kiváló és rendkívül tartalmas előadását.

--Csodálom -- jegyzem meg --, hogy a nagyrészt negatív történtek ellenére, mégis pozitív hangulata van a múzeum történeti részének is.
– Igen -- válaszolja Shirley-Cloud --, fontos, hogy átadjuk az üzenetet mindenkinek, aki nyitott rá, mert a változás ideje elkezdődött. A bölcsek tanácsa évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy a változás kora akkor lesz közel, ha többek között, az északi sarokhoz közeli tűzhányók aktivizálódnak. Akkor lassan költözhetünk a Four Corners közelébe (a Four Corners Új Mexikó, Arizona, Utah és Colorado államok találkozási pontja és az indián tradíció szerint különleges terület). De én inkább a Rocky Mountain hegységet javasolom -- mondja mosolyogva Shirley-Cloud, és még int, ahogy lesétál a lépcsőkön, hogy átadja üzenetét a következő két tucat látogatónak.

Megjelenet a www.baratno.com oldalon

Az osi balvanyok Kanadabol erkeztek

Shirley Cloud

Washingtoni kirandulas 2.

"...Kolumbuszt az itt élő emberek fedezték fel, amint épp tévelygett a kontinensen. Szegény, nem tudta, hol van..."

"…-- Sokáig azt hitte, Indiába érkezett, ezért „indiánoknak” nevezte el a benszülötteket, és ez természetesen helytelen, bár a kifejezés megmaradt "-- meséli a múzeumvezetőnk.

--Később, az amerikaiak helyre akarták hozni a dolgot, és „native American”-nek (itt született amerikai) hívták az először itt élőket, ami ugyancsak helyelen, hiszen mindenki, aki itt született, „native”, de nem feltétlenül „indián”. A vér szerinti megkülönböztetés sem stimmel, mert hiszen ha egy navajo egy spanyol születésűnek ad vért, attól a spanyol nem lesz navajo, ugye? Érdekes -- mondja Shirley-Cloud --, hogy minket, indiánokat egyszer sem kérdeztek meg: mégis, mi hogyan nevezzük saját magunkat? A mi nyelveinkben a „the people” azaz „az emberek” kifejezést használjuk saját magunk megjelölésére.

--Amikor Kolumbusz hazatért első felfedezőútjáról, rájött, hogy nem Indiában volt. De akkor kik azok az emberek, akikkel találkozott? Kitől is kérdezhetné meg? Kit tekintettek Európában akkoriban a legbölcsebbnek? – tette fel a kérdést Shirley-Cloud. A pápát bizony. A pápa sem tudta, viszont arra hamar rájött, hogy ezek az újonan felfedezett emberek nem ismerik a kereszténységet, és mint ilyenek, alacsonyabb rendűek, sőt kérdés, hogy van-e lelkük.

Elküldte tehát a hittérítőit. Az „indiánok” egy fehér alapon két fekete csíkot ábrázoló gyöngy zászlócskát adtak át az európaiaknak. A két csík az egymás mellett békésen, egymás ügyeibe be nem avatkozó módon, két nép egymás melletti létezését jelképezte. Az európaiak színes üveggyöngyöket ajándékoztak. Az „indián” nőknek nagyon tetszettek azok élénk színek, amelyeket ők természetes módon nem tudtak előállítani.

Az „indiánoknak” sosem volt írott nyelvi hagyományuk, magyarázza vezetőnk egy következő panel előtt. Mi abban hiszünk, hogy a kimondott szónak van csak hatalma, mert az viseli az energiát, ahogy az agyunkból a torkukon át, a vibráló hangszálak által a szánkon keresztül elér oda, ahova szánták. És a hallgató, nem csak szavakat fogad, hanem fülén át átveszi a rezgő energiát is attól, aki szólt. A leírt szó halott, elveszítette erejét, ezért nem jártak sikerrel azok a katolikus térítők, akik lefordíották tanaikat az indiánok nyelvére és könyvek formájában adták át nekik.

Halott szavakat adtak át, ezzel is bizonyítván, hogy nem ismerik, nem értik és nem tisztelik az indiánok életfelfogását.


Megjelent a www.baratno.com oldalon

Tavaszodik!

Fol-s-ala futkosni a legjobb!!! Sammy

Manhattan

KÉT KONTINENS — EGY HÉTVÉGE

Brooklyn, 2006. február


Mivel a szemeszter végén államvizsgázom, nagy erővel végzem a diplomamunkámmal kapcsolatos kutatást. Többek között különböző emberekkel találkozom és beszélgetek, és ezek a beszélgetések néha hétvégén zajlanak – ilyenkor több ideje van mindenkinek.

Szombaton tehát dél körül felkerekedtem és elindultam a metró felé, amely gyors tempóval elszállított Manhattan keleti oldalára, a Grand Central pályaudvarra. Az Ambrosia Cafét ötpercnyi gyaloglás után meg is találtam, és mivel kicsit előbb érkeztem, szétnéztem és beszélgetésbe elegyedtem a pult mögötti középkorú hölggyel. Kiderült, hogy a fia ennek a piciny, kávézónak nevezett helynek a tulajdonosa, ahol nem csak kávét és süteményt, hanem szendvicset, salátát és levest is lehet kapni. A három asztal közül csak az volt foglalt, ahol én ültem, így a hölgy a mellettem lévő asztalka mellé ült egy fél szendviccsel a tányérján. Akcentusából hamar kikövetkeztettem, hogy Pauline francia. A fiának segít néha, de már nem annyit, mint az elején szokott. Három éve nyílt az Ambrosia, akkor mindent ő főzött. Mára van egy jó szakácsuk, így nem kell reggel ötkor kelnie, hogy Long Islandról beérjen. Ő maga nem messze dolgozik, a divatbizniszben, mondja, az ő kliensei méregdrága ruhákat vesznek tőle. „Én csak itthon és itt eszem, mert tudom, mi van az ételekben”, mondja Pauline, és elmeséli, hogy a velem egyidős lánya még nála is finnyásabb, mert azt is szóvá teszi, ha Pauline nem öltözik át, miután hazaérkezett, és mielőtt nekilát vacsorát készíteni.

Jöttek-mentek közben az emberek. Volt, aki szendvicset, volt, aki salátát vitt magával, nem sokan akartak helyben étkezni. Közben megérkezett az én beszélgetőtársam is, és Pauline visszament a pult mögé. Egy óra elteltével én is megéheztem, és kértem egy kis lencselevest, amely nálunk inkább lencsefőzeléknek felelne meg, olyan dús volt az állaga. Kicsit túl volt sózva, biztos szerelmes a szakács, viccelődtünk beszélgetőtársammal, de mindketten mind megettük, egy kis bagett kíséretében. A hidegre való tekintettel nagyon jólesett. Fizetéskor Pauline fia félárat számított fel – sós volt, mondja, úgy röstellem magam... Ez Manhattanben nem szokás, itt vagy visszaadja az ember, ami nem ízlik neki, és visszakapja a pénzét, vagy kifizeti, amit megevett. Ez egy családi vállalkozás, mondja Pauline, mi törődünk azzal, milyen érzésekkel megy el tőlünk a vendég.

Vasárnap délelőtt rendbe tettem a lakást, amely igencsak megsínylette, hogy egy új kiscica érkezett hozzánk két hete. A barna kis kandúrt délután többen meg is látogatták. Először a két kislány, akikre vigyázni szoktam, töltött egy órát azzal, hogy megpróbálták kicsalogatni Sammyt az ágy alól, majd amikor végre kimerészkedett, nagy örömükben hangos ujjongás kíséretében felvették, mire ő újból az ágy alá menekült és kezdődött minden elölről. Vacsorára barátnőm szülei jöttek át, hogy megnézzék a kis jövevényt, aki ekkorra már kipihente a lányok okozta stresszt, és pár perc után játszott a nappali közepén kedvenc labdájával. Barátnőm szülei Floridáról érkeztek előző nap, elmesélték élményeiket és átadták az ajándékokat, miközben finom mexikói ételeket ettünk. Az este végén megnéztük kedvenc sorozatunkat, és lefekvés előtt arra gondoltam, hogy megint, és milyen gyorsan eltelt egy hétvége, s egy hét is, és máris kezdődik a következő.


Megjelent az Uj Szoban, 2006 marcius 11-en

Boldog Nonapot!

Nőnap -- igen vagy nem?

Be kell vallanom őszintén, sosem szerettem a nőnapot. Ám, ha belegondolok…

…Szóval, a húsvét után talán ez volt számomra a legkevésbé kedvelt ünnep, amelyet úgy éreztem, végig kell szenvednem, és amelyet, miután külföldre költöztem, szívesen felejtettem el.

Emlékszem, gyermekkoromban a nők szenvicsekkek, süteménnyel és itallal kínálták a férfiakat, akik jobb esetben egy szál virággal, esetleg csokoládéval, rosszabb esetben pedig csak szóban köszöntötték őket. Csodálkoztam, miért nem a férifak vendégelik meg a nőket, ha egyszer nőnap van? Miért jelent még ez az ünnep is, ami állítólag a nőknek, nőkért van, plusz gondot és munkát pont nekik? Miért is? – gondolkodom tehát újra, sok év elteltével itt, New York-ban, ahol nincs nőnap, csak a nagyon baloldali szervezetek, egyének emlékeznek meg róla, de ezeknek a megemlékezéseknek semmi közük sincs ahhoz, amit én gyermekkoromban éltem meg március 8-án. Itt nem fogok délután részeg férfiakkal találkozni, akik hazafelé támolyognak, vagy esetleg egy másik irodába, ahol a nők további itallal és süteménnyel kínálják őket.

Úgy tűnik, a „kommunizmus” vagy a „szocializmus” üres retorikája a nők egyenlőségéről -- amelynek elég kevés eredménye látszott a mindennapi életben, hiszen általában a férfiak több fizetést kaptak ugyanazért a munkáért, mint a nők, és lettek főnökök akkor is, ha valamelyik női alkalmazott jobban megfelelt volna a pozícióra -- sem tudta kiküszöbölni a nőkből azt a beidegződést, hogy nekik kell vendégül látniuk a gratulálókat. Mert hiszen születésnapjukon is főznek a családjuknak és a vendégeknek. És más ünnepekkor is -- annak ellenére, hogy főállásban dolgoznak. Nagyanyáik és édesanyáik is így tettek, mire fel tehát a változás?

A nők a „szoci” rendszerben, szerintem ugyanúgy el voltak nyomva, mint a kapitalista társadalmakban. Hiszen például dolgozniuk kellett, nem nagyon volt más választásuk, hacsak nem tartoztak az elithez. Mint ahogy a kapitaluzmusban is dolgozniuk kell az anyáknak is, ha nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy otthon maradjanak porontyaikkal. Pedig nem kellene, hogy ez luxus legyen. Svédországban az állam fizetést ad azoknak az anyáknank és apáknak, akik otthon maradnak, és gyermeket nevelnek -- főállásban. Ha a svédek tudják, hogy a gyereknevelés a legnehezebb munka a világon, mások miért nem? Talán azért, mert máshol a politika területén és a közéletben férfidominancia uralkodik, Svédországban pedig nem. Az USA-ban az anyasági jó esetben három hónap, rosszabbikban három hét. Nem év, hanem hét és hónap! Ha valaki hosszabb ideig marad otthon, fizetetlen vagy szabadságot vesz ki -- vagy elveszíti állását.

De hol is tartottam?

Tehát nem vagyok biztos abban, hogy híve vagyok-e a nőnapnak, vagy sem. A nőknek minden nap járjon tisztelet, nem csak évente egyszer! Vagy ha mégis kell a nőnap, akkor lehetne férfi nap is, mert hiszen a férfiak is dolgoznak, és sokat tesznek a családjukért, társadalmukért. Mint ahogy kell, hogy legyen Apák napja is – ami itt az USA-ban ugyanolyan ünnep, mint az Anyák napja. A gyermekek általában valami jobb étterembe viszik el édesapáikat, vagy esetleg baseballra vagy más sporteseményre. -- Happy Father’s Day, Daddy – mondják, és koccintanak egy pohárka Martini-vel vagy borral.

Mégis lehet, hogy jó az, ha van egy nap, amikor kénytelenek vagyunk odafigyelni a nőkre a rohanó stílusú életünkben. Mert a tisztelet és szeretet, ami nem kerül kifejezésre, annyi, mintha nem is létezne. Happy International Women’s Day-t kívánok tehát minden kedves nőnek innen, Brooklyn-ból!


Megjelent a www.baratno.com oldalon.

Az Amerikai Indianok Muzeuma Washingtonban

Kacsa a muzeum elotti toban

A Kapitolium

Washingtoni kirándulás 1.

Az Amerikai Egyesült Államok fővárosa a Kapitóliumon, a Washington és Lincoln elnökök emlékművein, és a Fehér Házon kívül rengeteg múzeumot is kínál a látogatók számára. A Smithsonian Institution-hoz több ismert múzeum tartozik, többek között az Amerikai Indiánok Múzeuma is (National Museum of the American Indian --www.americanindian.si.edu).

A múzeum épülete homok színű, adobe stílusú, leszámítva, hogy többemeletes. Kerekített vonalaival a természet „építményeire” emlékeztet. Még mielőtt belépnénk, a természet négy eleme fogad bennünket: köveken csobogó víz, tűz, fák és a nagy, több ezer éves kőbálványok, amelyeket Kanadából hoztak ide, hogy a nagyapáinkra emlékeztessenek bennünket. A bálványokat, miután elhelyezték őket a bejárattal szemben, beavatták, és a látogató is, aki nem siet befelé annak ellenére, hogy kint hideg van és szemerkél az eső, is hasonló beavatáson vehet részt, ha figyelmes. A műtavacskán két vadkacsa úszkál. A tűznél két férfi lazacot süt, amelyet később szétosztanak a vendégek között.

A bejárati ajtón túl egy félkör alakú helyiségbe lépünk, melynek közepén, egy süllyesztett színpadon, „indiánok” dobolnak, énekelnek és táncolnak. A kör körüli lépcsőfokokon sok-sok látagó foglal helyet, és a mikor az idiánok az utolsó tánc alkalmával felkérik a közönséget, hogy csatlakozzon, nem kell kétszer mondani. Megtelik a kör, körbejár a tömeg a dobok ritmusára.

A földszinten a gyülekezőhely-színpadon kívül még a múzeum egyik boltja, és az étterem foglal helyet. A bolt méregdrága gyönyörű edényeket és textíliákat kínál. Az étterem, nem véletlenül, négy részre van osztva – az északi, déli, keleti és nyugati indiánok ételeit külön kis büfék kínálják. Minden friss és nagyon finom. Evés közben, az ablakokon keresztül a köveken csobogó vízre tévedhetnek a szemek.

Naponta többször gyülekeznek a látogatók a kör közelében, hogy egy „indián” idegenvezetővel egy kb. egyórás körútra induljanak. A mi vezetőnket, egy középkorú hölgyet, Shirley-Cloud-nak (Felhőnek) hívják. A fején egy mikrofon, a hasára pedig egy hangszóró van csatolva, hogy mindenki jól hallja. Vállán egy kis vászonszatyor, amelyből néha ki-kivesz dolgokat, hogy illusztrálja, amiről beszél.
--Mit gondolunk, mit találtak a munkások, amikor a múzeum helyén az alapokat kezdék ásni? -- kérdezi Shirley-Cloud. Indián edényeket, művészeti darabokat -- kiabálják a közönség soraiból.
-- Nem, nem, mondja a vezető. Fűzőket! Egy nyilvános ház állt itt réges régen. Hát nem érdekes, hogy kétszáz évvel ezelőtt a városatyák, akik egyben a kongresszus tagjai is voltak, egy bordélyházat egedélyeztek ilyen közel a kongresszus épületéhez? A közönség kuncog, többen összenéznek.

Ez az első olyan múzeum, fordítja komolyra a szót Shirley-Cloud, amely az indiánokról szól, és amelyet indiánok terveztek és rendeztek be. Nem a nyugati múzeumok mintáját követi, hanem az indián hagyományokat. Ezért vannak bálványok és fák, víz és lobogó tűz az épület előtt, és ezért van az, hogy az épület nem egyenes vonalakból áll. E hagyomány szerint, például minden épületbe és helyiségbe úgy kell belépni, hogy az óra járásának megfelelően menjünk. Csak így hozunk pozitív energiát oda, ahová belépünk. Ezért néha körbe kell járni a házat, vagy a szobát, mielőtt belépünk, vagy helyet foglalunk.

A színpad körüli bronzfalon különböző szimbólumok találhatóak, az egy állandó motívum viszont a vesszőé, amely a kosárfonóknak, a kosárfonás tradíciójának tiszteleg. A színpad süllyesztett és kerek -- a Földanyát (Mother Earth) szimbolizálja. A teteje kupolaszerű, közepén kör alakú üveg, benne egy csillag -- az Ég-apa (Father Sky) jelképe. Az üvegen keresztül bejön a fény -- az égi és a földi egyesül. Egy vékony, hosszúkás ablak látható az egyik falon. A napforduló idején, ha besüt a nap, a szembenlévő falon szivárvány látható, mondja Shirley-Cloud. A múzeumot az őszi napforduló idején nyitották meg: 2004. szeptember 21-én.

Egy igencsak „dizájnos” lifttel megyünk fel a második emeletre, ahol egy hullámzó fal mellett állunk meg. A falon rengeteg arc látható – fiatal, idős, nő, férfi.
-- Amikor gyerekeket kísérek a múzeumban -- mondja Shirley-Cloud --, mindig itt kezdünk. Megkérdezem tőlük: ezek közül az emberek közül melyik „indián”? És ők rámutatnak azokra a fényképekre, amelyeken az emberek fejdíszt, vagy hagyományos öltözéket viselnek. A többi nem „indián”, mondják, pedig mindenki „indián” ezen a falon. Még ez a kékszemű, szőke hajú hölgy is, aki cherokee származású. Mi is sokfélék vagyunk -- és az megnevezésünk sem egyforma.


Megjelent a www.baratno.com oldalon.

Hovihar utan

Hovihar utan

Hiányzó lányok?


Hová tűnnek a lányok Kínában vagy Észak-Afrikában mielőtt felnőtté válnak?

1990-ben, a The New York Review of Books magazin egyik cikke szerint, a fejlett országokban a nők és férfiak aránya 105:100, a fejlődő országokban azonban ez a szám érdekes módon 94:100-ra változik. A nők aránya bizonyítottan azért magasabb minden fejlett országban, mert a nők biológialag jobban fel vannak fegyverezve a betegségek elleni harcra. Hová tűnnek viszont a lányok Kínában és Észak-Afrikában mielőtt felnőnek?

A The New York Times Magazine idei, február 12-i, kiadása szerint mára kiderült, hogy nemcsak azért kevesebb a lányok száma, mert a kínaiak és afrikaiak a fiúgyermekeket „részesítik előnyben”, vagy, mert a lányokat elhanyagolják (már ami az étkezési és egészségügyi ellátást illeti). Az egyik ok meglepően a hepatitisz B betegség előfordulása. Ha ugyanis az egyik szülő a hepatitisz B hordozója, a párnak nagy valószínűséggel fiúgyermeke születik. Lehet, hogy nem a társadalom, hanem a természet a felelős a hiányzó nők milliói miatt?

Emily Oster, a Harvard egyetem diákja utánanézett néhány statisztikai adatnak és rájött, hogy például Alaszkában, az 1970-es években magas volt a hepatitisz B hordozók aránya, és a fiúgyermekek száma is. Tíz évvel később, amikor a hepatitisz B elleni oltás elterjedt, a lányok és fiúk aránya visszaállt a „normális” szintre. Ugyan ez a helyzet Kínában, Indiában, Pakisztánban, Egyiptomban és Bangladesben. Az adatok összesítése után Oster arra a következtetésre jutott, hogy a hepatitisz B a hiányzó nőknek kb. a feléért felelős. Hol van tehát a többi?

A cikk szerint �zsiában a nők-férfiak aránya az utóbbi években billent igazán feltűnően kedvezően a férfiak számára. Ennek oka, meglepően, elsősorban az ultrahangvizsgálat bevezetése. Ha ugyanis korán kiderül, hogy a magzat nőnemű, az olyan társadalmakban, ahol a fiúkat jobb sors vár, őket többre becsülik -- sok esetben abortuszra kerül sor, tehát elvetetik a lánymagzatot.

A The Journal of the American Medical Association 2005-ben megjelent tanulmánya szerint a kínai kormány „Csak egy gyermeket” jelszóval indított politikai kampány és az ultrahang „közös együttműködésével” ma a születések aránya 117 fiú a 100 lánnyal szemben.

Az ilyen fordított aránynak komoly negatív társadalmi következményei lesznek a jövőben: növekvő agresszió, prostitúció és a nőkkel való kereskedelem, stb. -- figyelmeztetnek a szakértők. Kínában 2020-re több mint 20 millió egyedülálló férfi lesz, és a társadalmi változások jelei már most érezhetőek.

Megjelent a www.baratno.com oldalon

Winnie

KÉT KONTINENS – EGY HÉTVÉGE
Brooklyn, 2006. január

Már pénteken elhatároztuk barátnőmmel, hogy a szombatot mozizással töltjük. Elég régen voltunk utoljára moziban, és több olyan film is vetítésre került azóta, amelyet szívesen megnéztünk volna. Hosszadalmas tárgyalások után végre megállapodtunk, hogy az egyik brooklyni multiplexben nézünk meg két filmet. Azért csak kettőt, mert mindkettő elég hosszú, több mint kétórás. Szombaton tehát reggel elintéztük a szokásos elintéznivalókat, én elolvastam a Timesot, mert anélkül nem szombat a szombat. Szendvicset csomagoltunk, kis nassolnivalót is tettünk a hátizsákba, és koradélután meg is vettük jegyeinket az első előadásra.

Woody Allen új filmjét, a Match Pointot láttuk, s én főleg annak örültem nagyon, hogy ez végre jó film, ellentétben az utóbbi néhánnyal. Nemcsak a történet remek, hanem a kamera munkája, a színészek teljesítménye és a szöveg is.

Másodiknak Steven Spielberg Munich című filmjét láttuk, ez sem komédia. A történet 1972-ben kezdődik, amikor is Münchenben palesztin terroristák lemészárolták az izraeli olimpiai csapat tizenegy tagját. Az izraeliek a történtek után úgy döntenek, hogy egy titkos küldetésű csapat fokozatosan minden olyan palesztint megöl, akinek köze volt Münchenhez.

Mozizás után meglátogattam két cicát. Tulajdonosaik – az egyik kétgyermekes család, ahol bébiszittelni szoktam – síelni mentek, és megkértek, távollétükben etessem, itassam és szeretgessem állatkáikat. Dot (Pötty), a kisebb fehér cica, és Momo, a hosszú szőrű, gombolyagra emlékeztető macsek, egyértelműen örültek nekem, és hangos dorombolással jelezték, hogy szeretik, ha simogatják őket. Nem sokat ettek ugyan péntek reggel óta, mert Dot nem az a habzsoló típus, Momo pedig kényszerfogyókúrán van, mert az állatorvos szerint túlsúlyos. Én mindenesetre feltöltöttem Momo diétás száraz ételt tartalmazó tálacskáját is.

Vasárnap reggel egy fiatalemberrel találkoztam, akivel a helyi könyvesbolt kávézójában együtt próbálunk felkészülni egy eléggé nehéz vizsgára. A fiatalember, Phil nagyon kedves volt, és kiderült, hogy ő is ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint én: a vizsga angol nyelvi része sokkal jobban megy neki is, mint a matematikai. Mivel viszont Phil itt született és szabad idejében színdarabokat ír, a teszt nyelvi része neki lényegesen jobban fekszik, és inkább ő tanított engem, mint én segítettem neki. Két órán át gyakoroltunk együtt, és ennyi elég is volt nekem egy napra.

Ebéd után egy kutyust vittem ki sétálni. Winnie, a kis pudlikutya nagyon szeleburdi, és a kertben sorra megtámadta az összes bokrot. Viszont szófogadó is. Három egyszerű gyakorlatot végeztettem el vele néhányszor, s Winnie nagyon ügyesen megtanulta, mit kell tennie ahhoz, hogy hozzájusson a számára csemegének számító szárított csirkemájdarabkákhoz. Arról viszont, hogy ne harapjon bele a csizmámba, és hogy ne ráncigálja menés közben a farmerem alját, nem tudtam meggyőzni. Úgy látszik, mindenkinek vannak korlátai, ami a tanulás egynapi adagját illeti.

A két cica már várt a bejárati ajtóban, és láthatólag megdöbbentek, amikor kutyaszagot szimatoltak rajtam. Eledel- és vízfeltöltés után játszottunk egy kicsit, s már úton is voltam a sötét téli brooklyni estében hazafelé, ahol rögvest a számítógép elé ültem, hogy elolvassam az interneten a Családi Kör újabb számát, és megírjam ezt a rövid kis beszámolót.

Megjelent az Uj Szoban, 2006. februar 11-en.

Lola (vagy Nola?) a csabito

Match Point

Mérkőzéslabdának szokták fordítani Woody Allen új filmjének címét és azok, akik szeretik a teniszt, ismerik is a kifejezést. A film elején egy teniszlabdát látunk, ahogy felpattan a háló tetején, és pár pillanatig nem lehet tudni – visszaesik-e arra az oldalra, ahonnan repült, vagy a másik oldalra esik. A véletlen szerencse kérdése, hogy véget ér-e egy meccs, vagy folytatódik tovább. Woody Allen, aki írta és rendezte is a filmet, ezt a témát feszegeti.

Egy szegény ír családból származó fiatalembert (Chris) ismerünk meg a film elején, aki megunta, hogy nem tudja megverni a tenisz nagyjait. Inkább lemondott a profi játékos utazós életéről és beállt egy előkelő londoni klubba teniszt tanítani és edzősködni. Itt ismerkedik meg hősünk, Chris, Tommal, a gazdag családból származó férfival, aki, miután megtudja, hogy Chris is szereti az operát, nyomban meghívja őt családja páholyába. Az előadás alatt Tom lánytestvére, Chloe, beleszeret Chrisbe, akit nem kell nagyon rábeszélni a randizásra.

Chris első családi látogatása alkalmával megismeri Nolát, Tom barátnőjét, akihez rögtön ellenálhatatlan vonzalmat érez. Chris és Chloe összeházasodnak, Tom és Nola viszont szétválnak. Chris nyomoz Nola után, de végül véletlenül találkozik vele és kikényszeríti belőle a telefonszámát. Innetől kezdve már világos, hogy a film alapkonfliktusa abból adódik, hogy Chris nem tud Nola nélkül élni, Chloe viszont mindazt a kényelmet és luxust biztosítja, amiről nem akar lemondani.

Woody eredetileg New York-ban szerette volna leforgatni a Match Point-ot, viszont nem talált senkit, aki az utóbbi évek sorozatos bakijai után hajlandó lett volna finanszírozni a filmjét. A BBC viszont, azzal a feltétellel, hogy a film Londonban játszódik majd, és a színészek többsége angol lesz, felajánlotta a szükséges összeget. És Woody mindenkit meglepett, mert, igaz, hogy ez nem egy komédia, de remek filmet hozott össze. A siker további következménye, hogy már készül egy második londoni Woody-film, és egy harmadik előkészületei is folynak.

Mindezek ellenére, a londoni kritikusok nem állták meg és megjegyezték, hogy a film főszereplői egy virtuális Londonban élnek.

De nem ez a lényeg. A film mondanivalója többrétegű. Egyrészt itt van Chris dillemmája – maradjon gazdag és boldogtalan, vagy adja fel a kényelmet és vegye el szerelmét. Továbbá Nola dilemmája – szakítson Chrisszel, aki szemmel láthatóan csak hitegeti, és nem akarja elhagyni feleségét, vagy próbáljon tenni valamit azért, hogy Chris az övé legyen? A többi szereplő helyzete is tartogat érdekes elemeznivalót, egyikük sem egyszerű figura. Mennyit számít az ember életében a szerencse? – kérdezi a narrátor. És mennyit számít a becsületesség? – kérdezném én Chris-től, hiszen tudta nagyon jól, hogy nem szerelemből nősült, szemrebbenés nélkül megcsalta a feleségét, hónapokig hazudott neki és hitegette Nolát. Woody forgatókönyvében Chris sorsa egy apró részleten múlik. Ahogy az életben is elég gyakran -- bár szerintem az életben leginkább mindenki azt kapja vissza, amit adott...

Megjelent a www.baratno.com oldalon.

Max

Januari naplemente, Brooklyn

Hikikomorik

A The New York Times Magazine múlt heti kiadása többek között olyan fiatal japán fiúkról is beszámol, akik évekre bezárjak magukat jelenlegi, vagy volt gyermekkori szobájukba, és onnan nem mennek ki, csak esetleg éjszakánként egy éjjel-nappali üzletbe. A hikikomorik, vagyis a „visszahúzódók” akár egy millióan is lehetnek Japánban, bár konzervatívabb becslések szerint számuk száz- és háromszázezer között mozog, és általában (80 százalékban) fiúk.

A jelenséget, amely nagy számban a nyolcvanas évek közepén kezdett megjelenni, először depresszióhoz vagy skizofréniához kapcsolták, de manapság már világossá vált, hogy több (legfőképpen társadalmi) oka is van. Egyrészt, a japán családokban a fiúkra, és elsősorban az elsőszülöttekre, nagy nyomás nehezedik. Már óvodás koruktól kitűnően kell teljesíteniük, be kell jutniuk valamelyik elit egyetemre, ahol jeleskedniük kell, ha jó munkahelyhez akarnak jutni. Ha pedig nem teljesítenek a családjuk és a szűkebb környezetük elvárásai szerint, a fiú kudarcot vallott, és ez bénítóan hat rá.

Másrészt, a japán szülők nem nyilvánítják ki érzelmeiket gyermekeiknek. Mindennel ellátják őket, főleg anyagiakkal, de mivel maguk is izoláltan élnek, nem tudják megtanítani gyermekeiket a kommunikációra és a társadalmi élet alapszabályaira. Elég egy rosszul sikerült prezentáció, vagy egy nem tökéletes teszteredmény és a tinédzser úgy érzi, vége az életének, már sosem lehet belőle sikeres ember. Jobb, ha bezárja magát kis szobájába, minthogy szembesüljön a kudarccal, ami odakint várja.

Harmadrészt pedig a japán gazdaság a második világháború óta jelentős változásokon ment keresztül. Régen elég volt egy jó álláshoz annyi, hogy a férfiak bejutottak a Tokiói Egyetemre és elvégezték tanulmányaikat. S ha már egyszer jól állásuk volt, a munkáltató cég mindenről gondoskodott egészen a nyugdíjig. Ma már a gazdasági változások miatt nincsenek garantált munkahelyek. Nagyobb a versenyhelyzet, és a cégek már nem érzik kötelezettségüknek életük végéig ellátni az alkalmazottaikat.

Egy japán pszichológus szerint minden társadalomban vannak olyanok, akik nem tudnak, vagy csak nagy nehézségek árán tudnak beilleszkedni. Nyugaton ezek a fiatalok bandákba verődnek, drogoznak, vagy goth-ok lesznek, és feketében járnak. Japánban viszont, ahol az uniformitás, az ember jó híre, és a külsőségek nagyon fontosak a siker szempontjából, ez a fajta néma tiltakozás a jellemző a fiatal generáció tagjaira. A hikikomorik szobáinak falán gyakran ököl nagyságú mélyedések találhatóak – a fiúk a mentális fájdalmat fizikaival próbálják elnyomni -- épp úgy, mint a karjukat felsebző lányok.

Egy egész iparág bontakozott ki az elmúlt évtizedben a hikikomorik körül. Könyvek jelentek meg róluk, a szülők szemináriumokon vehetnek részt, melyeken a témát elemzik, pszichológusok specializálódtak erre a szindrómára. Különböző szervezetek alakultak, amelyek úgynevezett „kölcsön testvéreket”, főleg lányokat, küldenek a hikikomorikhoz. Ezek a fiatal lányok kéthetente látogatják néma klienseiket, de elég gyakran (az esetek 30 százalékában) vallanak kudarcot. Az esetek többségében viszont egy idő múlva (a leggyakrabban hónapok elteltével), a hikikomori mégiscsak kijön a búvóhelyéből, és ellátogat a „testvérével” egy moziba, vagy egy bevásárlóközpontba, és idővel akár valamelyik segítőközpontba is, ahol szállást kaphat, és részt vehet egy munkaterápián.

Az ilyen szolgáltatás ára évente akár nyolcezer dollárba is belekerül. Hogy mi lesz azokkal a hikikomorikkal, akik szegényebb családba születtek -- nem tudni. A japán társadalomkutatók sürgetik a megoldás megtalálását. Hiszen komoly kérdés, hogy vajon ki fog törődni ezekkel a szerencsétlen fiatalemberekkel, ha szüleik meghalnak és nem lesz, aki törődjön velük, figyeljen rájuk.

Megjelent a www.baratno.com oldalon

Karacsony a Rockefeller Centerben, Manhattan

Bizonytalan unnepi fenyek

Karácsony

Talán a karácsony az egyetlen olyan időszak, amikor érzem – nem otthon vagyok. New Yorkban olyan sokféle ember lakik, akik olyan sokféle földrészről és országból költöztek ide, hogy semmi sem eleve adott, így a karácsony sem. A mozlimok, a hinduk, a buddhisták, a zsidók és más vallásokhoz tartozók nem ünnepelik a karácsonyt, sem a keresztény újévet. Igaz, majdnem mindegyik vallásnak vannak a karácsonyhoz hasonló ünnepei, ezek viszont általában nem december végére esnek. Az élet nem áll meg úgy, mint otthon. 24-én este tele vannak a mozik termei és 25-ére is tervezhetünk bármilyen programot.

Brooklynban, azon a részen, ahol én lakom, viszont már december elején megjelennek a fenyőfák és a fenyőfaágak, adventi koszorúk az utcasarkokon, ahol általában koreaiak és latin-amerikaiak árusítják őket. Amikor este jövök haza, a fenyő illata áthatja az utca légterét, és mindig azok a kellemes iskolaszüneti napok jutnak az eszembe, amikor hasonló illat áradt a nappalinkban. A házak ablakait, balkonjait, néha pedig a tűzlépcsőket is apró fényekkel díszítik ki a lakók. Ahol sok és színes a díszítés, valószínűleg gyerekek is laknak.

Egyvalami viszont összeköti New York város összes lakóját így december vége felé. És ez a vásárlási láz. Mindegy, milyen valláshoz tartozik az ember, a hirdetéseket nem lehet elkerülni, mert mindenhol ott vannak – az újságok és magazinok hasábjain, a TV képernyőjén, a rádióban és a katalógusokban. Fogalmam sincs, honnan tudják azok, akik a katalógusokat küldözgetik, hogy én egyáltalán létezem. Valaki sok pénzt kereshet azzal, hogy adatbázisokat készít és ad el. Tízesével jönnek a katalógusok naponta. Garantálják, hogy minden időben érkezik, és sokszor még a szállítási díjat is elengedik.

Azok, akik karácsonyoznak, itteni szokás szerint 25-én reggel adják át ajándékaikat szeretteiknek. Ennek megfelelően 26-a az a nap, amikor az emberek ezrei lepik meg az üzleteket és bevásárlóközpontokat, hogy kicseréljék azokat az ajándékokat, amelyeket nem szeretnének megtartani. Itt a vásárló az úr – nem kell megindokolni, miért nem kell, bármit, ami eredeti állapotban van, ki lehet cserélni akármi másra, amit az áruház forgalmaz.
December 26-a az a nap, amikor elkezdődik az év legnagyobb kiárusítása. Hihetetlen kedvezményekre talál rá az ember, ha van energiája, ideje és kedve végigjárni az üzleteket. Tavaly volt, hogy az eredeti ár negyedéért vásároltam, főleg ruhaféléket, ilymód olyasmire is szert tehettem, amit egyébként nem engedhetnék meg magamnak. Mert Amerikában így működik a gazdaság. A múlt szezonbeli árunak mennie kell, és minden dollárért verseny folyik.

Persze, a nagy kiárusításoknak főleg azok örülnek és azok spórolnak a legtöbbet, akik nem ünnepelik a karácsonyt, és akiknek ezáltal nem kell 24-ig megvenniük az ajándékokat. A hangulatból viszont mindenki profitál. Az egész város fel van díszítve: a sugárutakon nagy hópelyhek világítanak a póznákról, nagyobb irodaházak és üzletházak óriási karácsonyfákat állítanak fel, vagy nagy adventi koszorúkat és karácsonyfadíszeket helyeznek a bejáratuk elé. Minden templom belseje ünnepi díszbe borul. Sok ezernyi gyermek megy el meglátogatni a Télapót a Macy’s áruházban, aki hosszas várakozás után végül az ölébe ülteti őket, nevén szólítja mindegyiket és megkérdezi, mit szeretnének tőle kapni ajándékba. Az apró, zöld kosztümbe öltözött tündék ezekután elintézik, hogy némi készpénzért egy képet is kapjon a gyermek, amely tanúsítja, tényleg találkozott Santa Clausszal, ahogy itt emlegetik a mi Mikulásunkat.

Molnár Miriam

Megjelent az Új Szóban, 2006 január 7-én

Brooklyn Bridge

Különös Szilveszter

A hóember nem táncolt nekem tavaly Szilveszterkor – mint az ismert dalban –, mert hó nem hullott, és hideg sem volt. Viszont különösen alakult, bár meg kell vallanom, nem szeretem a Szilvesztert. Nem szeretek szilveszteri bulikba járni, nem szeretem a durrogást, a petárdázást, a dudálást és a sípolást és nem értem, miért kell ekkora felhajtást csapni csupán egy naptári forduló miatt.

Mindesetre, mivel mások szeretik a Szilvesztert és szeretnek ünnepelni is, csatlakoztam barátnőm ötletéhez, hogy hívjuk meg a szüleit -- akik idősek ugyan, de több energiájuk van, mint sok fiatalnak --, egy különleges vacsorára. Egy olyan helyet kerestünk e célra, ahol még nem jártunk, és ami valami miatt emlékezetes maradhatna. Az emlékezetességgel nem is volt baj, a többivel annál inkább.

Barátnőm és szülei évtizedeken át rendszeresen, évente akár többször is meglátogatták New Orleans-t. A szülők legjobb barátai is ott laktak, és ez lett, úgymond, a második otthonuk, vagy ahogy az amerikaiak mondják: „home away from home”. Amikor felfedeztük, hogy Brooklyn-ban van egy Restaurant New Orleans nevű étterem, nem is volt kétséges, hogy Szilveszter napján csakis oda mehetünk. Két nappal előbb telefonon foglaltunk egy négyszemélyes asztalt és december 31-én, este fél nyolc előtt meg is érkeztünk az étterem elé. Jó jelnek vettük, hogy pont az étterem közelében sikerült parkolóhelyet találnunk, ami Brooklyn forgalmasabb részein nem könnyű feladat.

Egy rendkívül kedves, középkorú, alacsony de terebélyes, színes bőrű hölgy fogadott bennünket. Amolyan királyi fogadtatásnak vettük, mert mindenkivel kedves volt. Megvárta, amíg helyet foglalunk, megkérdezte, kényelmesen ülünk-e és felkínálta, hogy mivel az étterem nem árul alkoholt, hozat számunkra valamit a közeli italboltból. Ajánlatát elutasítottuk, mire ő felsorolta az előételeket és ismét felajánlotta a közeli italboltot, ha esetleg meggondolnánk magunkat.

Az étterem egészen pici alapterületű. Mellettünk két hölgy éppen befejezte a vacsoráját. Meg is kérdeztük tőlük, hogy ízlett-e, és ők szorgalmasan dicsérték a főszakácsot, aki, mint kiderült, a minket köszöntő hölgy volt. Tíz perccel utánunk érkezett egy négyfős társaság, és később egy fiatal pár is. Ezáltal majdnem meg is telt a vendéglő. A menüket egy fiatal pincérnő szolgálta fel, aki nem nagyon tudott semmilyen, az ételekkel kapcsolatos kérdésre érdemlegesen válaszolni, és minduntalan hátraszaladt a konyhába -- onnan hozta a válaszokat. Kezdő, gondoltuk, és jót mulattunk a fehér csizmáján, amelyről egy rövid madzagon kis fehér pomponok lógtak kétoldalt, és vidáman ugrándoztak, amikor ment. Végre rendeltünk. A pincérnőnk minden esetben a menüből másolta ki az ételek nevét, amiből arra következtettünk, hogy egyrészt nem nagyon ismeri a menüt és a rajta szereplő ételeket, másrészt pedig, hogy ez lehet az első estéje pincérnőként.

Fél óra eltelte, és két sürgetés után kaptunk egy kosárka kukoricakenyeret. A négy darab muffin-formájú csemegét még melegen elfogyasztottuk -- rendkívül finomak voltak. Ezek után evőeszközt és vizet is kaptunk. Egy óra elteltével megérkezett az egy adag gumbo-leves, amely tele van mindenféle tengeri herkentyűvel. �llítólag az is finom volt. Ahogy ültünk az asztalnál és beszélgettünk és viccelődtünk, barátnőm és szülei, a New Orleans-i élményeiket mesélték nekem és egymásnak is nagy élvezettel. Megfigyeltük, hogy a falon kinagyított fényképeken a főszakácsasszony volt látható. Kellemes jazz-zene szólt. A szomszédos asztalra, ahol korábban rendeltek, mint mi, eddig csak egy előétel került, ami nem volt túlságosan biztató jel. Már nagyon éhesek voltunk és kezdtünk türelmetlenkedni is.

Másfél óra elteltével megkértük a pincérnőt, nézzen utána a rendelésünknek, mert ha hamarosan nem készül el az étel, nem várunk tovább. A pincérnő tíz percen belül sem érkezett vissza, így felálltunk, hátrahagytunk tíz dollárt, ami elegendő volt a kukoricakenyér, valamint a leves árának fedezésére, és kisétáltunk a Restaurant New Orleans-ból.

Humorérzékünk azért megmaradt, így jót nevettünk magunkon, és azon, hogy milyen egészségesen, de főleg kalóriaszegényen vacsoráztunk. Valamint hangot adtunk reményünknek, hogy ez az eset nem tekinthető valamiféle előrejelzésnek a jövő évre, Hogy éhesen ne maradjunk, megpróbáltunk egy általunk jól ismert környéken parkolni, ahol rengeteg étterem található. Mivel tizenöt perces keringés után sem volt szerencsénk, végül hazamentünk, és telefonon kínai ételt rendeltünk.

Tíz óra is elmúlt már, mire az első falatot a szánkba tehettük, de így legalább ébren maradtunk éjfélig, és a tévében megnézhettük a gömb leszállását a Time Square-on. Hogy a New Orleans Étterem konyhájában mi történt, és miért nem szolgálták ki az éhes vendégeket, máig sem tudom, de az biztos, hogy emlékezetes marad ez az este, mert ilyesmi még sosem fordult elő velem New York-ban!

Megljent a www.baratno.com oldalon.

Lola, az igazi

Karacsonyi belyegeladas

Ki fenykepezte le titokban Lolat?

Karacsony Manhattanben

Organic food and organic music, 7th Avenue, Bklyn

Long Island, NY, November 2005

Örömteli várakozás

A kínai postásunkat, aki hat napon át hozza házhoz a postánkat, nem érintik a karácsonyi ünnepek. Az ő vallása és a kínai szokások szerint semmi különös nem történt 2005 évvel ezelőtt, sőt, ő még az újév kezdetét is máskor ünnepli itt, New York városában, a kínai negyedben.

A zsidó vallású bageles is hasonlóképpen van a karácsonnyal és az évszámmal, bár ő az idén a keresztényekkel egy időben fogja ünnepelni a hanuka ünnepét, amely alatt hét napon keresztül minden nap egy gyertyával többet gyújt majd meg a menórán, és elmondja az ősi imát. Az indiaiak már átélték a Fények napját az idén, Jézushoz nekik sincs sok közük. A hinduknak és a buddhistáknak sem.

Mégis mindenki, aki New Yorkban él tudja, hogy a karácsony közel van. A kapitalizmus az oka. Az ajándékozás, az ajándékválasztás és -vásárlás ugyanis az élet minden területén jelen van. Először is a tévéképernyőn, ahol a reklámok mind karácsonyi hangulatot varázsolva akarják az ember pénztárcájából kicsalogatni a dollárokat. Másodszor a magazinok és a napilapok hasábjain, ahol óriási színes hirdetéssekkel csábítják az olvasókat a gyártók és az üzletházak. Harmadszor pedig a postán keresztül: tízesével érkeznek a gyönyörű, színes, fényes papírra nyomtatott katalógusok, amelyek minden szemnek és szájnak valót kínálnak. És még csak el sem kell érte menni: telefonon, az interneten, vagy postán meg lehet rendelni az árut, amely garantáltan megérkezik december 24-e előtt. Nem kell más mindehhez, csak pénz.

Pedig a karácsony nem erről szól. Nem az ajándékról és a pénzről, amit az ajándékra költünk. Nem is a tömeghisztériáról, amely egyes kedvezményesen árult cikkeket kíséri, amelyekért az emberek képesek összeverekedni. A karácsony a gondolatról szól – hogy gondolunk azokra, akiket szeretünk és tisztelünk, és gondolunk arra, mivel szerezhetnénk örömöt nekik.

Múlt szombaton két kislányra vigyáztam, akiket már évek óta ismerek. Az édesanyjuk zsidó származású, édesapjuk pedig ír. Ilymódon a lányok, mind a zsidó, mind a keresztény ünnepet megünneplik. Az idén a nagyobbik lány, aki tízéves, hatéves húgának egy kifestő füzetet készít. � találja ki a figurákat és köti össze a már elkészített lapokat. Pénzről szó sincs. A kisebbik lány szeme pedig boldogan csillog, amikor elmeséli nekem, hogy ő bizony tudja mi történik, amikor nővére elvonul rajzolgatni. Ilyen az örömmel teli várakozás – ez az, amiért érdemes ünnepelni.

Megjelent a www.baratno.com weboldalon.

Sarga Eso

Pumpkin Season

Esküvő

Az emberek errefelé kétféleképpen szoktak megházasodni: az egyik csoport a leheto legszerényebb körülmények között, kevés felhajtással köt általában civil esküvot. Ide tartoznak azok, akik repülore ülnek, és Las Vegasban egy hétvége keretében, idegen tanúk jelenlétében válnak házastársakká. A másik csoport tagjai legalább egy évvel a kituzött dátum elott elkezdenek tervezni, több embert foglalkoztatnak hónapokon keresztül, nagy lakodalmat csapnak és rengeteg pénzt költenek rá.

Az ünnepség, melyen szerencsém volt részt venni, a második csoportba tartozott. Magára az esküvore vasárnap került sor, de a legközelebbi rokonság már szombaton délután gyülekezni kezdett Manhattan déli sarkában, a kikötobéli szállodában. Este hatkor már mindenki a közeli Paris Caféban ült, és örömmel rendelt a volegény apja számlájára a sokrétu menübol. Több pohárköszönto következett a többfogásos vacsora közben, láthatólag jól érezte magát a társaság, bár több hölgy aggodalmát fejezte ki a tekintetben, hogy bele fog-e férni másnap a ruhájába.

A menyasszony, az ot kíséro koszorúslányok és a jegyesek édesanyái vasárnap hajnali hatkor randevúztak a szálloda konferenciatermében, ahol négy fodrász és három maszkmester (férfiak és nok egyaránt) várta oket. Az átváltozómuvelet remekül sikerült, mindenki meg volt elégedve. Akik késobb ébredtek, lázasan vasaltak és szépítkeztek, hogy készen legyenek kilencre, amikor is az egész társaság átballagott az esküvo helyszínére, hogy a két profi fotós és az egy szem videokamerás egy órán keresztül különbözo kombinációkban kapja oket lencsevégre. Novemberhez képest meglepoen kellemes volt a homérséklet, bár a reggel párásnak indult.

A koszorúslányok ciklámen színu hosszú selyemruhában díszelegtek és gyönyöru ciklámen-narancssárga csokrokat szorongattak, miközben a menyasszony fehér, gyöngyökkel díszített ruhát viselt. Az o csokra csodás fehér orchideákból állt. Az esküvotervezo, egy magas, vékony férfi tornacipoben, barna öltönyben futkosott, és kiabált különféle segítoire, miközben az érintettek gyakorolták a ceremónia részleteit.

Közben érkeztek a vendégek, megnyílt a bár és a büfé is. Egy nagy terem vagy kétszáz emberrel telt meg, akik ettek, ittak és ismerkedtek. Kisütött a nap. A menyaszszony és a volegény eközben két rabbi, két tanú és szüleik jelenlétében aláírta a házassági szerzodést.
Mindkét rabbi közremuködött a ceremónián. Eloször a két édesanya gyújtott egy-egy gyertyát, majd a menyasszony és a volegény egy közöset a két már égo gyertyával, ezzel jelezvén, hogy két családból most egy új alakult. Ezek után a házasulandó felek igent mondtak, gyurut és csókot cseréltek, valamint elégették azokat a papírlapokat, amelyekre elozoleg, a rabbi kérésére, hibáikat írták fel. Megkönynyebbülten és boldogan sétáltak kéz a kézben a tapsoló rokonság között a terembol kifelé, és végre elkezdodhetett a dínomdánom.

A pincérek figyelmesek, az étel finom, a beszédek viccesek és a zenekar remek volt. Órákon át telve volt a parkett fiatallal és idossel, még a 94 éves rabbi is ropta a menyasszonnyal. Hat óra is elmúlt, mire elbúcsúztunk, átöltöztünk és kisétáltunk a párás New York-i estébe. Taxival suhantunk haza, fáradtan de elégedetten – micsoda hétvége!

Elnöknő, kérem...

Végre egy nő áll az Egyesült �llamok élén! Sajnos csak a tévéképernyőn, legalábbis egyelőre.

Geena Davis színésznő alakítja Mackenzie Allen-t, a Commander in Chief című sorozatban, akit egy konzervatív elnökjelölt azért vesz maga mellé alelnökjelöltnek, hogy ezzel női szavazatokat biztosítson magának. A művelet sikerül, a jelöltek megnyerik a választásokat, és miután az elnök hirtelen elhalálozik, az amerikai alkotmány szerint az alelnök veszi át a helyét. Csakhogy a konzervatív győztes csapat nem szeretne egy nőt látni az élen, ráadásul egy független, nem republikánus nőt. Allen asszony családja sincs oda az ötletért, és Mac maga is arra hajlik, hogy lemondjon a lehetőségről, amikor egy kulcsfontosságú beszélgetés közben, a Donald Shutterland alakította házelnök őszinte és durva nőellenes megjegyzést tesz. Ez meggyőzi Allen-t, hogy mégse adja meg magát harc nélkül.

A sorozat nagy port karavart a médiában és a nézők sorai között is. Ennek oka elsősorban az, hogy Amerika nyílt titokként készül első női elnökjelöltjére, aki többek szerint Hillary Clinton lesz 2008-ban. Mackenzie Allen viszont nem Clinton személyiségére volt formálva, hanem Susan Lyne üzletasszonyéra, aki az ABC csatorna (a sorozat gyártója) főnöke volt és most Martha Stewart birodalmának vezetője.

Mindenesetre ez a televíziós virtuális világ lehet az első lépés ahhoz, hogy az emberek hozzászokjanak egy női elnök gondolatához. Éveken át politikai koktélpartik társalgási nyitókérdései közé tartozott, hogy az USA-nak előbb lesz-e női vagy fekete bőrű elnöke. Tapasztalataim szerint nagyon kevesen gondolták úgy, hogy egy nő, akár fehér bőrű, nyerhetne egy színes bőrű vagy bármilyen férfi ellen. Most viszont, legalábbis ami a média producereket illeti, úgy látszik, a fehér nő felé billent a mérleg nyelve. Hivatalos adatok szerint a demokraták 39 százaléka szeretné Hillary Clinton szenátort elnökjelöltként látni 2008-ban, szemben John Kerry 21 százalékával.

A sorozatbéli elnök asszony rengeteg nehézséggel küszködik, mint az igazi politikusok is – terrorizmus, belső ellenségek, politikai játszmák, hurrikán és más katasztrófák – de rá, mint három gyermek anyjára, még a családi problémák is várnak. És nem csak a gyermekeivel vannak gondok, hanem a férjével is, aki Első Férjként nem nagyon találja helyét a Fehér Házban. Az első részek több történeti gubancra utalnak, amelyek – valószínűleg nem véletlenül – nagyon hasonlítanak ahhoz, ami jelenleg történik itt és a világban.

�szintén meg kell vallanom, hogy a sorozat maga messze alulmúlja lehetőségeit. Képileg, szövegileg és történetileg is sokkal kevésbé dinamikus, mint például a nagy sikerű West Wing sorozat. Viszont mindenképpen nagy előrelépés ez itt, a lehetőségek országában, ahol a nőket, ha komoly felelősségteljes pozíciókról van szó, az esetek nagy részében még mindig semmibe veszik. Mint ezt a sorozat is tanúsítja -- hiszen Allen asszony sem normális körülmények között lett elnök, sőt, csak kihasználni akarták a körülötte lévő férfiak, és ezt még csak nem is tagadták. Pont ezért minden lehetőséggel élnünk kell, még ha véletlen adta is.

Connecticut Muffin, Park Slope, Brooklyn

Brooklyn, 2005. oktĂłber 15.

Vannak emberek, akik egyáltalán nem szeretnek egyedül lenni, és vannak, akiknek mindennap szükségük van pár óra magányra. Az utóbbi időben azt figyeltem meg, hogy a városokban mindkét típus egy helyen találkozik, és érzi egyformán jól magát – a kávézókban. Itt ugyanis lehet beszélgetni, idegenekkel szóba elegyedni, de magányosan olvasgatni vagy dolgozni is.

Többször előfordult, hogy a hétvégémet a sarki kávézóban kezdtem. Bevallom, számomra legtöbbször emberszemlélődésre, egy kis kukkolásra szolgálnak azok az órák, amelyeket a Connecticut Muffinba töltök. A hely maga egészen picinyke, három kis kerek asztal fér el a jobb sarokban, és ha többen jövünk össze egyszerre, a sorvég kint kígyózik a bejárati ajtón túl. Az üvegfalak mellett kívülről fapadok vannak lerakva, itt ücsörögnek jó és rossz idő esetén egyaránt az anyukák alvó gyermekeikkel, a kutyasétáltatók, az újságolvasók és a mobiltelefonálók, amíg el nem kortyolgatják a kávéjukat, meg nem eszik muffinjukat vagy szendvicsüket.

Egy nagy adag csokoládés chai tea mellett szemlélődtem, először Joe ült mellém. Hatvanas éveiben jár már bőven, baseballsapkát és farmerdzsekit visel, jobb fülében ott csillog egy apró fülbevaló. Politizálunk egy kicsit, s csak utána mondja el bánatát. „A feleségem három hete halt meg. Tüdőrák. Nekem is volt, de látod, én megúsztam. � végig mellettem volt, amíg beteg voltam, és én is mellette voltam, amíg lehetett. � volt a legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Voltam nős fiatal koromban, de az nem sikerült. Negyven is elmúltam, amikor megismerkedtünk. Nem gondoltam volna, hogy én fogom túlélni őt, tudod, fiatalabb volt pár évvel. Most meg ki akarnak rakni a lakásunkból. Ennyi év után. De nem hagyom magam! Ezek a fiatalok meg – mutat az utcán előttünk elhaladó diákokra – csak füstölnek. Én már nem hagynám, hogy valaki az orrom alá füstöljön. Én is dohányoztam, amikor fiatal voltam. Akkor azt mondták a reklámok, hogy jót tesz. Most meg nincs fél tüdőm. Bárcsak okosabb lettem volna negyven évvel ezelőtt.”

Joe elballag bevásárolni, nekem adja a napilapját. Azt nézegetem, amikor leül velem szemben David. Idegesen rázogatja a lábát, cigarettára gyújt, és élvezettel szürcsölgeti a kávéját. Egy pillanattal később elnyomja a cigarettát, miután igennel válaszolok kérdésére: „Zavar, ugye?” David az egyik New York-i reptéren dolgozik, az izlandi légitársaságnak. Hihetetlen történeteket mesél, miközben végig idegesen rázogatja hol egyik, hol másik lábát, és hevesen gesztikulál, kezében a meggyújtatlan cigarettával. A történetek leginkább arról szólnak, hogy David és barátai hol és mennyire rúgtak be, s hogy ezeknek az ivászatoknak mi lett a következményük. Igaz, én nem röpködök túl gyakran, mégis kellemetlen volt hallani a sok részeges pilótáról, akik természetesen hősiesen mennek munkába egy-egy kiruccanás után, és szállítják biztonságosan a mit sem sejtő utasokat Izlandra vagy a világ más pontjára. David bennem nem talál jó hallgatóra, így a második kávéja után el is siet, állítólag Bostonba, sörözni valamelyik haverjával.

Lenor ül le mellém, kezében Ian McEwan Saturday című könyvével. Nem állom meg, és megkérdezem, tetszik-e neki. Most vette, válaszolja és hozzáteszi, hogy felháborodott, amikor látta, milyen sokba kerülnek manapság a kemény kötésű könyvek. „Nyugdíjas vagyok, ugyebár, nem szeretek már könyvet venni, inkább kikölcsönözöm a könyvtárból, de ez nem volt meg nekik, mert új. A könyvklubom meg, tudja, nagyon jó, nem akartam kimaradni egy alkalommal sem, ezért ha fogcsikorgatva is, de megvettem. Maga ismeri ezt a szerzőt?” Eltársalgunk a könyvekről, a környékről és a környék éttermeiről. Kiderül, hogy Lenor lánya Kaliforniában él, de vegetáriánus unokája rendszeresen látogatja őt Brooklynban, ezért tippeket kér tőlem, hol vásároljon neki bioélelmiszereket.

Amikor két anyuka érkezik három gyerekkel, Lenor suttogva közli, hogy hét közben itt sem lehet kibírni, mert az utca tele van babakocsival. „Alig lehet mellettük elhaladni. Ez a rengeteg kocsi, visító gyerekekkel. Még jó, hogy hétvégén csak ritkán jönnek errefelé.” Ezt én végszónak veszem és elbúcsúzom, tekintettel arra, hogy én szeretem a gyerekeket, és engem nem zavarnak a babakocsik meg a visítozó porontyok sem. Szombat délután van immár, az októberi napsütésben benne az ősz illata.

Otthon Ă©s itthon


„Jáááj, de jó kis frizurát szereztél magadnak, szépségem!” – mondta a sarki hajléktalanunk, aki régi ismerősként köszöntött augusztus végén. Bele is dobtam az éppen visszakapott aprót a kis papírpoharába, ahogy kiléptem a koreai fűszeres boltjából, ahol nosztalgiából német tejcsokit vettem borsos áron.

„Köszönöm – mondom én –, ilyet csak Nagymegyeren lehet szerezni, ott is csak Szalay Vikinél.” A hajléktalan erre elneveti magát, és azt kérdi: „Hát az a Nagymegyer meg hol van? És ez a Viki, ez Viktória vagy Viktor?” „Szlovákiában, Közép-Európában, ahonnan nemrég jöttem. És ez a Viki, Viktória.” „Hát akkor isten hozott itthon, Viktóriának meg üzenem, hogy nagyon tehetséges!” – köszön el a sovány fekete férfi, és én megígérem, hogy továbbítom az üzenetet.
Egyébként nem ő volt az első, aki felfigyelt a frizurámra. A metrón is megszólított egy hölgy, majd azt mondta: „Akkor bizony felesleges elkérnem a fodrásznője telefonszámát, ugye? Hacsak nem készülök Szlovákiába mostanában? – mosolygott huncutul, majd hirtelen hozzátette: – Jé, de hisz maga akkor most hazulról jött haza!”

És az utcai sapkaárus sem állta meg szótlanul, ő is megkérdezte, ki a fodrászom, ő is nagyokat pislogott, amikor szépen, magyarul ejtve próbálta kimondani a megyeri Viktória nevét.

A kislányok, akikre néha vigyázok, örömmel fogadtak, s ültek egyszerre az ölembe, miközben – ugye nem meglepő ezek után – a hajamat fogdosták, a frizurámat dicsérték, és azt kérdezték: „Mikor jöttél haza? És milyen volt otthon? És örülsz, hogy most már itthon vagy?” Persze, nagyon jó volt otthon és nagyon jó itthon is, és azt gondolom, valamiféle külön kegyelem, ha az ember több helyen is biztonságban, kényelemben, otthon érezheti magát.

Legújabb fiatal barátnőm, Juliette viszont pontosan tudta, mit érzek. „Én Párizsban születtem, és nekem Franciaország a kedvenc otthonom, mert akkor még együtt éltek a szüleim, s boldogok voltak. Bár Kaliforniát, ahol eddig éltem, is szerettem, most mégis úgy érzem, nagyon jó, hogy New Yorkba költöztem, és alig várom a telet, hogy sok hó legyen, és hószünet, meg nagy hóviharok! Mert tudod, Kaliforniában sosem hull a hó!” Nekem ugyan a hó nem hiányozna, de hát hozzászoktam. Az itthoni időjárás és az otthoni csak annyiban különbözik, hogy az óceán hatására, itt télen és nyáron is kellemetlenül párás olykor a levegő, s gyakran van olyan vihar, amit szárazföldön nem lehet megtapasztalni.

Mióta otthonról hazajöttem, sajnos már kénytelen voltam egyszer fodrászhoz menni, mert a rövid haj gyorsan nő, és akkor bizony ápolatlannak hat. A szokott fodrászatba mentem, ahol potom tizenegy dollálért le is rövidítették, és ahol a tükörbe nézve, miután kész lett a frizura, Vikire gondoltam. Sok kívánnivalót hagyott maga után, amit ott láttam. Nem is figyelt fel rám senki, nem is kérdezte, ki a fodrászom. ĺgy van ez itthon. No, de csak jöjjek majd legközelebb otthonról, ahová viszem is ám Vikinek itthonról a sok kedves üzenetet! No majd akkor...

Anna

Martha Stewart visszatér

Európában talán nem sokan ismerik Martha Stewart-ot, az Egyesült �llamokban viszont mindenki ismeri, tudja a sztoriját, még a férfiak is. Pedig Martha olyasmivel foglalkozik, amivel a férfiak nem nagyon – otthonalakítással, lakberendezéssel, sütéssel, főzéssel, rózsatermesztéssel, és hasonló „női” dolgokkal. Kivéve persze, mert ez már nem amolyan asszonyos dolog, hogy Martha történetesen a semmiből építette fel birodalmát és lett multimilliomos, híres és közismert.

Tavaly Marthát öt hónapos börtönbüntetésre ítélték. Eredetileg azért indítottak ellene vizsgálatot, mert állítólag illegálisan értesült egy döntésről, amely az egyik olyan cég papírjainak a leértékelését jelentette, amelybe Martha is befektetett. Az információt figyelmen kívül kellett volna hagynia, és nem kellett volna gyorsan eladnia a részvényeket. (Ebből potom pártízezer dollár profitja keletkezett, ami nála igazán nem számít.) Ezt viszont (az illegális tippet insider trading-nek hívják) nem tudták rá bizonyítani a nyomozók, így azért került börtönbe, mert eskü alatt hazudott abban, hogy a brókerével beszélt a tranzakcióról miközben a bróker asszisztensével beszélt.

Én azon a véleményen vagyok, hogy a börtönbüntetésről Martha maga is tehet. Persze az is közrejátszott, hogy nő -- és nem férfi. Martha ugyanis azon kevés nő közé tartozik, aki be tudta verekedni magát a még mindig férfiak által dominált nagy bizniszbe és ott, a férfiak játékát játszva, sikeres lett, amivel sok ellenséget is szerzett magának. Ezen kívül pedig Martha nem egy kedves ember. Kiabál a beosztottaival, sőt, más cégek beosztottaival is, goromba és parancsolgatós. A per alatt rengeteg minden kiderült Sterwart asszonyról. Miközben a sajtó mindig megemlítette, hogy ha férfi lenne, nem így bánnának vele, a telefonbeszélgetéseiből és a levelezéséből (ezek részei voltak a peren belüli bizonyítékoknak) kiderült, hogy barátaival és családtagjaival sem volt túl kedves.

Kicsit bizonyítva a karma törvényét, tulajdonképpen ezért is került börtönbe. Mert ha kedves, fair és udvarias lett volna a körülötte lévő emberekkel, akkor azok nem vallottak volna ellene, és a nyomozók nem tudtak volna semmit rábizonyítani. Az öt hónapig tartó börtön és az öt hónapig tartó házi őrizet büntetést mindenki meglepetéssel fogadta.

Az egyik tévécsatorna két filmet is forgatott Martha életéről. Az egyik arról szól, hogyan lett egy lengyel családból származó lányból Martha Stewart, a multimilliomos, elvált, egy lánygyermek anyja. Amennyiben Martha megtekintette a filmet, gondolom, nem nagyon örült neki. A második film 2005. szeptember végén került bemutatásra, és Martha perét és a börtönben töltött időszakot mutatta be. Ez a film már sokkal kevésbé fest kedvezőtlen képet róla, és gyanítom, hogy ez részben annak köszönhető, hogy nem sokat lehet tudni arról, mi is történt Marthával a börtönben.

Martha viszont visszatért. És nem is akárhogyan. Azok, akik azt gondolták, a média által árgus szemekkel figyelt tárgyalással, a börtönbüntetéssel, és a házi őrizettel Marthának vége, nagyon tévedtek. Már házi őrizete alatt dolgozhatott néhány órát hetente, részt vett az összes létező tévéshow-ban, és bátran mutogatta a bokájára csatolt elektronikus műszert, amely az állandó hollétét jelezte a rendőrségnek. És ez csak a kezdet volt. Most ugyanis még több Martha van a tévében (a tárgyalás után majdnem minden programját levették a műsorról). Van egy új egy órás talkshow-ja napközben, hetente egy egész estét betöltő Apprentice show-ja és futnak a régi főzőcskés, kertészkedő és lakberendező műsorai i s. Ezen kívül több havi magazint is kiad a Martha Stewart Living Omnimedia cége, és a K-Mart áruház láncnak lakberendezési árucikkeket tervez -- és ezek a legmenőbbek.

Bámulatos emberi drama az, ami Marthával történt. Talán azért is érdekli az embereket annyira, mert a történet mintha egy olcsó, milliomosokról szóló regényből lett volna kimásolva. Személy szerint én arra lennék kíváncsi, tanult-e Martha a történtekből. Alázatosabb lett-e? Tisztelettel és szeretettel bánik-e az őt körülvevő emberekkel? Saját érdekében remélem, hogy igen.

A hĂłvihar

Három narancsot rakott a kassza mellé. Sokáig tartott, amíg előkereste a pénztárcáját és amikor visszakapta a visszajáró aprót, pont akkor értem én is a kasszához. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk és meglepődtem, milyen csúnyán nézett rám a Púpos. Mintha siettettem volna, vagy türelmetlenségemnek hangot adtam volna. Persze nem tettem egyiket sem, azt sem tudtam egészen addig a pillanatig, hogy létezik.

Amikor kijöttem a boltból, a kóreai fűszeres sarki boltjából, már havazott. Mire hazértem, már szakadt a hó. Apró, fehér, jeges. Hallkan, mint a mesében, úgy szakadt pontosan 24 órán keresztül, péntek déltől szombat délig. És mindent betakart – a szemetet az utcán, az autókat, a postaládákat, a bicikliket és motorokat, a sarki szemeteskukákat, a kintfelejtett padokat és az embereket is. Fehér porral meszórt lett mindenki, aki kimerészkedett. Főleg a rendőr fekete egyenruhájában, aki büntetőcédulákat írt.

Estére már nem volt forgalom, csak a gyerekeket lehetett hallani, ahogy hancúroznak és hó angyalokat rajzolnak ki pici alakjukkal az érintetlen hóban. A sportolók jogging helyett sielni indultak a parkba. A hókotrók elkezdték munkájukat, aminek következtében az utcán parkoló autók az út felől teljesen be lettek temetve. A másik oldalról az agilis gondnokok és háztulajdonosok hányták az autókra a havat. Az utcán átkelni csak ott lehetett, ahol kis utakat tapostak ki már az előző járókelők, vagy ahol valaki félrelapátolta a havat.

Reggel két macho dolgozott az ablakunk alatt. A kék autó tulajdonosa lassan fogott neki, a pirosé gyors volt. A kék autós az útra és a járdára dobálta a havat. Hamar kifáradt és nézte a kollégáját, aki tempósan, világos stratégiát követve hófalat épített az autója és a járda között. A piros autó elegánsan kijutott, első kísérletre. A kék sosem jutott ki.

Nem lehetett taxit kapni. Vagy ha igen, dupla árak kértek a fuvarért. Csak a nagy, sok benzint fogyasztó, négykerékmeghajtású autók mertek elindulni. Meg azok, akiknek sítalpuk és szánkójuk volt. A kutyákat mégis meg kellett sétáltatni. De nekik is kijár a csizmácska és a kis kötött pulcsi, nehogy kicsípje a lábukat a só, nehogy megfázzanak.

A sarki kávézó délután megtelt kutya tulajdonosokkal, a kutyák kint ismerkedtek, a tulajdonosok belül. A boltok nyitva voltak, de nem szállítottak házhoz. Igazuk lett azoknak, akik még csütörtökön bespájzoltak és most a lobogó tűz mellett falatozgattak.

Mit tesz az, aki nem akar havat lapátolni, és mégis használni akarja az autóját? Felbérli a helyi kéregetőt a sarki bolt előtt és annak kérésére 15 percre egyedül hagyja a két kupac hó, az autó és a hólapáttal. 15 perc után visszatér a helyszínre, ahol az autója letisztítva áll útra készen. A kéregető, aki a bemutatkozás alkalmával nem árulta el a nevét, hálás és profi munkát végez – egy szem hó sem tudott elbújni előlle.

Hétfő reggelre megfagyott a hó és jégcsapok lógtak mindenhonnan. A behavazott ablakokat és lépcsőfokokat többen fényképezték sikerrel. Téli csendélet. A metró is elindult és a buszokra sokkan kevesebben vártak. Amikor kedden olvadni kezdett, a Púpos megint vett három narancsot a kóreainál, de már nem nézett csúnyán. Odakint, a csikorgó hidegben, szikrázott a napsütés.

New York, 2005 február

Elakadás

Nagy vihar volt, eső és jégeső esett, állítólag, de mire mi odaértünk, már sütött a nap. Atlanta, Georgia állam, USA. Tágas, kényelmes reptér, ahol kis vonat viszi az egyik terminálról a másikra az embereket és csomagjaikat.

Először megebédeltünk egy Wall Street nevű szendvicsesnél és azt hittük, egy óra múlva tovább repülünk, de tévedtünk. A felgyülemlett embertömeg turelmetlenül várta a hangosbemondó közleményeit és leginkább mobiltelefonált és evett. Mindenki rögtön akart továbbutazni, de a nagy lemaradás miatt a káosz is nagy volt, és azok, akinek erre hajlama volt, nekiláttak vitatkozni a légitársaságok dolgozóival. Senki sem tudta, mikor ér célállomásába.

A mellettem ülő magas fekete férfi már idősebb volt. Nagy hanggal beszélt a mobil telefonján, sokat nevetett és föl-le húzogatta a sapkáját a fején. Amikor elment enni valamit, - vagy egy óra elteltével - egy fiatal lány ült a helyére. Felrakta a lábát a szembeni székre és elővett egy könyvet. (Biztos most vette a könyvet, gondoltam. Mászkált a reptéri boltok között és nézegetett, végül a könyvnél döntött, szép rózsaszínű fedéllel.) De nem olvasott, csak figyelte az embereket és a nagy monitort, ahol azok neve szerepelt, akiknek már biztos volt a helyük a gépen. (Én persze nem láttam el odáig, lehet, hogy mégis kéne szemüveget hordanom.) Szandál volt a lábán, olyan, amelyikben az ember nagy láb úja és a következő közé egy kis pöcök van beékelődve, hogy ne essen le a lábról. (Nemsokára fázni fog így, mezítláb, gondotam.)

Aztán jött és leült a katona lány. Fekete volt és fiatalnak látszott. Közepes méretű hátizsák volt mellette. Fülhallgató volt mindkét fülén és ahogy letelepedett, egy könyvet kezdett el olvasni. (Persze nem tudtam elolvasni, milyen könyvet, mert nem láttam el odáig. Tényleg kell a szemüveg!Vagy ezután messzelátót kell majd a hátizsákomba hordanom állandóan?) Először azokra a katonákra gondoltam, akiket idejövet láttam. Többnyire fiatalok voltak, de volt köztük egy idősebb is, ötvenen felüli, kopaszodó, ami persze nem nagyon látszott, mert mind ki voltak nyírva, de olyan rossz volt nénzni őt, nem mindha a fiatalokat jó lett volna. És a lányon is olyan egyenruha volt, ami jól bele ivódik az iraki vagy afganisztáni terep színeibe, és a nadrágja szára be volt tűrve a homokszínű csizmájába.

Aztán arra gondoltam, hogy vajon hova megy? Vagy honnan jön? És ha megy, mert talán inkább mégis ment, mert nem nagyon sietett, nem zavarta őt, legalábbis kívülről figyelve viselkedését, hogy a gépek késnek, szóval ha mégis megy, akkor kit hagy hátra? Van-e kedvese, vagy esetleg gyermeke is, és ha igen, azok mit éreznek, hogy tudják, hogy ő elmegy és lehet, hogy nem jön vissza vagy nem úgy jön vissza, ahogy elment? És a szülei és tesvérei? Elképzeltem a karácsonyi és a szülinapi fényképeket, a munkatársakat és a barátokat, akik biztos érzik a hiányát, vagy valamit éreznek biztosan.

Aztán arra gondotam, hogy mi vezette ezt a lányt arra, hogy belépjen a hadseregbe. (Az itteni hadsereg önkéntesekből áll. Mi vezethet erre bárkit, tulajdonképpen? Hacsak persze nem egy hitler-féle ellen kellene fegyvert fogni, mert az el tudom képzelni. De ha egyetlen hadsereg sem létezne, akkor hitler-félék sem jöhetnének létre és akkor nem lenne semilyen hadseregre sem szükség.) Lehet, hogy iskolába akart menni ez a lány és nem volt más lehetősége – a hadsereg fizeti a tandíjat, ösztöndíjat ad, betegbiztosítást. Lehet, hogy nagyon akart tanulni és el akart már költözni otthonról. Lehet, hogy fiatalon szült, mert senki sem mondta neki, hogy vigyázzon, és nem látott más lehetőséget arra, hogy jobbá tegye az élete hátralevő részét. És most itt ül és lehet, hogy Irakba megy és lehet, hogy nem lesz hátralevő része az életének.

Aztán arra gondoltam, hogy tegnapelőtt este Új Mexikóban, Katherine arról beszélt, hogy van egy unokaöccse, aki be akar lépni a hadseregbe. Persze én rögtön nagy szemekkel meredeztem rá a boros kólám mögül (Az amerikaiak nem ismerik a boros kólát és mindig nagyon meglepődnek, hogy kólába a bort? Nahát, micsoda ötleteik vannak ezeknek a középeurópaiaknak!), hogy a hadseregbe, hát őrült ez a gyerek tán? És persze nem kellett volna, de nem tehettem róla, és Kat szomorúan lehajtotta a fejét és mondta, hogy nem őrült, nem, csak egy kicsit nem tud mit kezdeni magával. Egészen eddig az anyja törődött vele nagyon, minden nap tanultak együtt, minden vizsgára felkészültek. De most 18 éves már és az anyja mégsem mehet vele az egyetemi előadásokra, ha egyáltalán felvennék egy egyetemre. Meg nem mehet vele minden nap be dolgozni, ugye? És a gyerek nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és nagyon rosszul érzi magát ebben a társadalomban, ahol csak a siker számít, pedig nem így nevelték a szülei, nagyon szerették és mindig hangsúlyozták, hogy nem az anyagi siker a lényeg. De ő mégis úgy gondolja, hogy a katonaság majd helyrerázza. Mert ott nem lesz más választása.
Főleg, ha jól lelövik valahol, gondoltam én, de már nem szólaltam meg, mert láttam, mennyire nehéz ez Katnek. A gyerek lánytestvére nagy háború ellenes aktivista, még gimis, és ezért még titokban kell tartani a családon belül, amíg nem végleges. És persze csak ültem ott némán és eszegettem a finom zöldséges rizst és próbáltam nem arra gondolni, hogy ez a gyerek is csak egy gyilkoló gép lesz majd, ha túléli az agymosást. Vagy idegösszeroppanást kap és élete végéig éjszakánként kergetik őt majd a rémálmok, mert hogy is lehet épp ésszel átvészelni olyasmit, amit az ember egy háborúban lát? Meg érez? Meg azt a tudatot, hogy odakint valaki le akar lőni, valaki gyűlöl, méghozzá csak azért, mert ebben az uniformisban vagyok? Meg arra is gondoltam, amíg a többiek illedelmes frázisokat cseréltek, hogy el kellene ezt a gyereket vinni a legközelebbi katonai kórházba. Dolgozzon ott egy hónapot és lássa, milyen az, amikor valakinek nincs keze vagy lába vagy égési sebei vannak, vagy kicsit megőrült. Vagy oda kellene elvinni, ahová az elesett katonák koporsói érkeznek és ott is dolgozhatna és láthatná, ahogyan a rokonok átveszik őket, ahol az anyák összeroppannak és az apák erejüket vesztik sírógörcsben. Szembesíteni kellene ezt a gyereket azzal, mivel jár az igazi háború, ami nem videojáték és amely következményei maradandók.

Aztán arra gondoltam, hogy egy másik beszélgetés alatt egy másik nő azt mesélte, hogy egyik rokona leszerelt és hogy a család nem beszél a leszerelt katonáról, aki Afganisztánból jött haza idő előtt. Talán ideösszeroppanást kapott, mondta a nő, de nem tudjuk, mert senki sem mond semmit és senki sem kérdez semmit, bár nagyon aggódnak a rokonok, mert nagyon rendes gyerek volt a katona mielőtt Afganisztánba ment és most ki tudja, mi lesz vele. És szégyent lehetett érezni a nő szavai mögött meg valami sötétséget is, hogy ez a katona nem bírta idegekkel, fellázadt a lelke, mert rendes gyerek egyébként és ez a fajta élmény nem való rendes embereknek. Új Mexikóban az államok egyik szegényebb része, ez jól jön a hadseregnek, a szegényeket könnyű behálózni. Közben persze nekem eszembe jutott az a férfi, akivel évekkel ezelőtt beszélgettem, és aki annak idején még Afganisztánban a Szovjetek oldalán harcolt az Amerikaiak ellen és ő bátran állította, hogy oda csak azok mennek, akik ölni akarnak. És ő is kalandvágyból ment és azért, mert embert akart ölni és nagy lecke volt ez számára, és nagy árat fizetett érte, már sosem menne háborúba és sosem akarna katonák között élni huzamos ideig.

Aztán arra gondoltam, hogy az a fiatal egyetemista fekete lány, aki az egyik történelmi dolgozatában azt írta, hogy ő a pokolba kíván minden fehér embert azért amit ebben az országban a feketékkel tettek, amikor egy fehér bőrű néni a buszon mellette állt meg, ő juszt sem adta át neki a helyét, és még úgy is érezte, hogy legszívesebben belebokszolna a képébe! Ez a fiatal egyetemista fekete lány rendőrnek készül. És talán nem is olyan sokára igazi pisztoly lesz a kezében és jó lenne, ha én sosem találkoznék vele szembe az utcán, és talán egy fehér ember sem, mert ki tudja, abból mi lenne.

Aztán arra gondoltam, hogy ez a katonanő, aki itt üldögél csendesen, is fekete, de nem látszik dühösnek. Pedig nagyon is valószínű, hogy az ő őseit is valami nagyhasú ronda kövér fehér kereskedő hurcibálta ide Afrikából, hogy azok a fehérek rabszolgái legyenek évtizedeken és évtizedeken át. Csoda, hogy dühösek az itteni feketék, amikor tudatosodik bennük, hogy azért nem tudnak elit iskolákba menni, meg jó fizető állásokat kapni, mert nem ők lettek gazdagok az őseik munkája eredményeképpen, hanem a rabszolgatartó fehér emberek? Nem, nem csoda. Persze végül az egyik fehér ember a másik ellen harcolt, hogy kivívja számukra az egyenrangú bánásmódot, de lehet, hogy ez nem sokat számít nekik. Amit a fehér ember elronrontott, azt hozza is helyre.

Aztán arra gondotam, mi is lehet a hátizsákjában a katonalánynak? Mit visz magával az ember oda, ahonnan lehet, hogy már nem jön vissza? Egy egyméterszerféméteres hátizsákba nem sok minden fér el. Én mit vinnék magammal? Egy jegyzetfüzetet, mert a sivatagban nincs áram, nem lehet a laptopot használni. Meg tollakat, ceruzákat, meg fényképeket. Fénykepezőgépet is filmmel, hátha túlélem, vagy ha nem, akkor hátha valaki megtalálja és elküldi a családomnak. Indulónát, azt mindenképpen, meg napszemüveget és sapkát, de hát azt úgyis adanak...Érdekes, nem jut eszembe túl sok nélkülözhetetlen tárgy.

Aztán arra gondoltam, hogy ez a lány, itt ezen a reptéren, akit már nem csak én figyelgetek, hanem mások is, biztos nem véletlenül szigetelte el magát a külvilágtól a fülhallgatójával és a könyvével. Pedig addigra már elhatároztam, hogy ha felém néz, mosolygok rá, pedig nem mosolyogni akartam, hanem oda menni és átölelni és valami olyasmit mondani, amitől jobban érezné magát. Vagy talán megmenteni őt, magammal vinni, hogy ne keljen neki háborúba menni, vagy legalább azt mondanám neki, hogy leszek a barátja, ha szüksége lesz rá. Beszélgethetünk meg emialezhetünk sokat és küldök neki csomagot, ha lehet, egy kis M&Ms meg tejcsokit. Nekem elmondhatja a félelmeit, meg a szorongásait, amit talán a családjának nehéz lehet elmondani, mert azok amúgy is aggódnak már, vastag szál köti őket össze, engem viszont semilyen. De nem nézett felém a lány és én nem mentem oda hozzá, nem öleltem meg és nem mondtam neki semmit.

A mellettem ülő fiatal lány mellé megérkezett a barátja. Rajta is olyan kis szandál volt. Felajánlotta a melegítőjét a lánynak, aki persze fázott. Beszélgetni kezdtek. Először a járatról, meg a késésről, később az emberekről. A pultnál, ahonnan a new yorki gépet indítják majd, pont a damaszkuszból érekezett házaspát kiabált a légitársaság dolgozóival. A férfi arca jól bepirosodott és a nagy hangjának még az ökle rázogatásával is súlyt adott. A felesége ott állt mellette és bólogatott. Végül, órák múltán, már a gépen csak a férfit láttuk helyet foglalni, és arra gondoltunk, hogy talán nem is a felesége volt, vagy ott hagyta Atlantában vagy ebben a nagy kavalkádban a feleség hagyta ott a férjét és már nem is fog hozzá visszamenni soha, mert 12 órán át vártak a csatlakozásukra és az csak nem akart elindulni.

Persze amikor az Egyiptomból 1991-ben New Yorkba települt taxis mutogatta az angol, pontosabban ír, felesége és a kilencéves kisfia fotóját, ahelyett, hogy az útra figyelt volna, ahelyett, hogy nagyon gyorsan és csendesen vitt volna minket haza ezután a hosszú hazaút után, akkor is a fiatal fekete katonanőre gondoltam. Hogy hol lehet és mit csinálhat. És arra is gondoltam, hogy ez a taxis, aki nagyon rosszul beszél angolul, és állítólag biomérnöki diplomája van, milyen szerencsés, hogy este haza megy a feleségéhez és fiához Queensbe és hányan Irakban és Afganisztánban nem. És a katonanő majd robbanó autókra meg fegyverropogásra ébredhet vagy aludhat el és miért mindez? Mert néhány eszét vesztett férfi háborúzni akar? Mert néhány eszeveszett férfi azt hiszi, hogy az ő istenük igazibb, mint mások istene? És akkor 2005-öt írunk, vagy ez még a középkor? Mert hogy sötét, az biztos, ez a mi korunk, akárminek hívják is majd évszázadok múlva.


2005, május 9.