Molnár Miriam

Facebook Fikcio

2010-11-14T12:56:00.001-05:00

A Facebook

Mark Zuckerberg 1984. május 14-én született New York állam Dobbs Ferry városában, jelenleg a kaliforniai Palo Altóban lakik. Édesanyja pszichológusként dolgozott, de később otthon maradt három gyerekével és apja fogorvosi rendelőjét vezette. A család jómódúnak számított. Mark Zuckerberg Facebook-profilján egy Einstein- és egy Picasso-idézet található, majd egy mondat magáról: „Nyitottabbá próbálom tenni a világot.” Ezen a közösségi hálón majdnem egymillió barátja van, mégis az a hír járja róla, hogy magányos ember.

Ez a 26 éves fiatalember a nyugati világban nemcsak azért érdekes, mert ő találta ki és indította el a Facebook című internetes oldalt, amelynek mára, hat év elteltével félmilliárd aktív felhasználója van, vagy azért, mert cége által Zuckerberg a világ legfiatalabb milliárdosa, hanem mert radikálisan megváltoztatta a világháló használatának módját.

A Facebook ma már Szlovákiában sem ismeretlen. Mint azt magam is tapasztalom, az elmúlt egy évben egyre több európai ismerősöm talál meg és kéri, hogy vegyem fel virtuális barátaim közé. A Facebook ugyanis egy nagyon egyszerű ötleten alapul: a digitális forradalom előtt az amerikai egyetemek évente adtak ki egy nyomtatott könyvet, a Facebookot („face” magyarul „arc”, „book” magyarul „könyv”), ahol a diákok fényképei mellett ott voltak az alapadataik is. Az elején, mint a nyomtatott verzió, az internetes Facebook is csak egy-egy egyetem diákjait kötötte össze. Harvard volt az első, mivel Zuckerberg ott tanult, amikor az oldalt kitalálta. Később a többi elit amerikai egyetem is csatlakozott, így amikor 2006-ben felvételt nyertem a Columbia Egyetemre, kötelező volt megnyitnom a Facebook-profilomat, hogy általa napi kapcsolatban tudjak lenni az osztálytársaimmal és tanáraimmal. Ekkor még csak azok válhattak az oldal használóivá, akiknek volt egyetemi e-mail címük (tehát diákok és tanárok). Mára már bárki csatlakozhat, és az én facebookos barátaim között is megtalálható a 12-éves csehországi rokonomtól az édesanyámig sok mindenki.

A Facebook nem az egyetlen szociális hálózat, és – az USA-n és Európán kívül – nem is a legnépszerűbb. Néhány helyi kezdeményezéshez, például a magyarországi iwiw-hez képest azonban sokkal dinamikusabb, interaktívabb, globális és ezáltal vonzóbb. A Facebookra nemcsak fotókat és alapinformációkat lehet felrakni, hanem cikkeket, videókat lehet megosztani a baráti körrel (vagy bárkivel, aki a „falunkra” kattint, ez a különböző beállításokon múlik), és a baráti kör ezeket gyakran megvitatja, véleményezi, örömmel fogadja vagy elutasítja, illetve adja tovább saját baráti körének. Így tehát nemcsak hogy szemmel tarthatjuk azok életét (már amennyit megosztanak belőle a Facebookon), akikkel egyébként nem volnánk mindennapi szoros kapcsolatban, hanem olyan régi ismerősökkel is kapcsolatban lehetünk, akik egyébként rég kiestek az látókörünkből, mint például egykori alapiskolás osztálytársak, volt szomszédok, exszerelmek stb. Az amolyan messze földön élő világpolgárnak, mint amilyen én is vagyok, egy ilyen virtuális hely, ahol pozsonyi, nagymegyeri, budapesti, tajpeji, sydneyi és londoni barátaimmal is könnyen tarthatom a kapcsolatot, aranyat ér. Emellett a Facebook állandóan fejlődik. Nemrég egy Kérdések nevű szolgáltatás jelentkezett be a profilomon, ezen a héten a barátok között kis csoportokat alakíthatnak ki a felhasználók, és az egyes csoportokkal külön-külön oszthatnak meg híreket, fotókat és egyebeket. Így megszűnik az eddigi öncenzúrázás problémája, ha például egy tanár nem szerette volna, ha volt vagy jelenlegi diákjai látnák, amit feltesz a facebookos oldalára.

A Facebook az emberek közötti elektronikus (internetes, virtuális) kapcsolat tartásmódját is megváltoztatta. Sokakkal passzív módon állunk kapcsolatban, mert megnézzük az új fényképeiket, elolvassuk a „falra” feltett jelentéseket az életükből, de nem feltétlenül reagálunk ezekre. (Hasonlóan, mint ha másod- vagy harmadkézből kapnánk információt barátainktól, rokonainktól.) Másokkal viszont gyakran válthatunk véleményeket, olvashatjuk azokat a cikkeket, amelyeket egyébként nem olvasnánk, láthatjuk, kit mi érdekel, min gondolkozik, megoszthatunk élményeket, tanácsot kérhetünk és adhatunk – és ez az aktív kapcsolattartás már nem idő- és térfüggő. Esetleg ezekből semmit sem teszünk, csak passzívan ülünk, mint a tévé előtt, és figyeljük, hogy mások, akik ezt közzéteszik a Facebookon, hogy élik életüket.

A Facebook annyira nyitott, amennyire a felhasználói többsége nyitott.

A Közösségi háló

A The Social Network című filmben Aaron Sorkin forgatókönyvíró és David Fincher rendező Zuckerberg egy bizonyos – bevallottan kitalált – változatát mutatják be. A film maga, szerény véleményem szerint, az idei év talán legjobb filmje. Pörgős, érdekes, magával ragadó, intelligens, vizuálisan és verbálisan is kimagaslóan jó. Sorkin sorai olyan gyorsasággal törnek ki a színészek szájából, hogy a néző csak kapkodja a fejét (fülét). Zuckerberg nem működött közre a film készítésében, sem Ben Mezrich Véletlen milliárdosok című könyvén, amely alapul szolgált Sorkin forgatókönyvéhez. A színészek nem találkoztak azokkal, akiket a filmben alakítanak (kivéve Justin Timberlake-et, aki találkozott Sean Parkerrel).

A film története viszont valós eseményeken és bírósági jegyzőkönyveken alapul. Mielőtt Zuckerberg kitalálta volna azt a weboldalt, amelyből később a Facebook kialakult, három Harvard-diák kereste őt meg azzal az ajánlattal, hogy tervezzen meg az ő ötletük alapján egy elit harvardi közösségi hálót. Zuckerberg, aki állítólag sértőnek érezte, hogy barátaival ellentétben nem kapott meghívást bizonyos elit harvardi klubokba, először igent mondott, majd amikor, továbbfejlesztve az ötletet, saját weboldalán kezdett el éjjel-nappal dolgozni, tulajdonképpen félrevezette a három másik diákot, amikor néhány hétig halogatta a Harvard Connection című hálózat beindítását, és csak amikor elindította saját oldalát, mondott nekik végleg nemet.

A három megbízó, a Winklevoss testvérek és Divya Narendra, később beperelte Zuckerberget, és bár Zuckerberg a mai napig azt állítja, hogy a Facebook saját ötletén alapult és a Harvard Connectiontől semmit sem kölcsönzött és egészen más hálózatot hozott létre, a felperesekkel megegyezett és 65 millió dollárt fizetett nekik azért, hogy ne kerüljön bíróság elé az ügy. Sorkin filmje szerint Zuckerberg azért fizetett, mert a felperesek egy per során könnyen arrogáns és nem rokonszenves figurának állítanák be Zuckerberget, amihez a fiatal programozó saját maga kreált tömérdek bizonyítékot e-mailjei és csetjei által.

Zuckerberget egy volt üzlettársa is beperelte. A film szerint a Facebook cég első üzletvezetője, Eduardo Saverin, az első befektető, aki az elején a cég minden költségét állta, majd később konfliktusba került Zuckerberggel, mert míg Saverin azonnal reklámot szeretett volna eladni a Facebookon, Zuckerberg az oldalt tisztán akarta tartani. Saverint – aki a Napster feltalálója és a néhai szélhámos Sean Parkerrel is konfliktusba került – Zuckerberg a végén kijátszotta a cégből. (Parker később lemondott minden tisztségéről, amikor drogfogyasztás miatt letartóztatták.) Saverin és Zuckerberg ugyancsak peren kívül egyeztek meg, az összeget nem hozták nyilvánosságra.

A film szerinti Mark Zuckerberg egy magának való és magányos zseniális szoftverprogramozó, aki úgy találta ki a Facebook alapjául szolgáló weboldalt, hogy amikor akkori barátnője, Erica szakított vele, bosszúból írt egy olyan programot, amely által a harvardi diákok rangsorolhatták a fiatal diáklányokat. Az enyhén ittas állapotú Zuckerberg először illegálisan feltört néhány harvardos weboldalt, onnan letöltötte a diáklányok fényképeit és adatait, ezeket feltöltötte saját szerverére, megírta a rangsoroló programot, és eközben minderről blogozott is, élőidőben. A rangsoroló weboldal olyan nagy számú látogatót fogadott az első éjszaka alatt, hogy a harvardi szerver összeomlott.

Zuckerberget különféle bizottságok elé citálták, ahol a 19 éves diák nem éppen megbánó módon nyilatkozott tetteiről. (A cyberbiztonsági embereknek például azt mondta, esetleg megköszönhetik neki, hogy illegális behatolásával rámutatott a harvardi rendszer gyenge pontjaira.) A cég növekedésének köszönhetően Zuckerberg egy nyárra Harvardból Kaliforniába költözött, majd ott is maradt és nem fejezte be harvardi tanulmányait.

A történet többi része közismert. A Facebook elit amerikai egyetemi hálózatból egy nyitott világhálózattá változott. Zuckerberg azóta megbánóan nyilatkozott korábbi tetteiről. Fiatal volt és hibázott. Mára a 26 éves fiatalember, aki egyébként ugyanúgy öltözik, mint egyetemista korában (szürke póló, farmer, tornacipő), egy birodalom vezetője. Barátnőjével egyszerű kis lakásban él, és amikor összeköltöztek, szétosztogatták azokat a konyhai eszközöket, amelyekből két darabjuk lett. Nincsenek hóbortjai. Mindennap munkába jár, és naponta több órát dolgozik saját programozóival új facebookos ötleteken. Megtanulta, hogy olyan embereket kell alkalmaznia cégében, akik jobb kommunikátorok, mint saját maga. A jelek szerint még mindig szereti, amit csinál – a Facebook még mindig a legfontosabb dolog az életében, de megértette a pozitív PR szerepét is: a róla negatív képet sugalló, Közösségi háló című film premierjével egy időben százmillió dollárt ajándékozott egy New Jersey-i iskolai körzetnek.

Egy közelmúltban adott interjúban Zuckerberg kifejtette, nem kíváncsi az Aaron Sorkin-féle Mark Zuckerbergre, és nem fogja megnézni a filmet. Azt viszont bizonyára tudja, hogy az ötszázmillió Facebook-felhasználó közül sokan azzal az érzéssel jönnek majd ki a moziteremből, hogy ismerik az igazi Facebook-feltalálót.

xxxxxxx

The Social Network (A közösségi háló). Amerikai film, 2010. Rendező: David Fincher; forgatókönyvíró: Aaron Sorkin; zeneszerző: Trent Reznor; operatőr: Jeff Cronenweth; producer: Dana Brunetti, Ceán Chaffin; vágó: Kirk Baxter, Angus Wall. Szereplők: Jesse Eisenberg (Mark Zuckerberg); Justin Timberlake (Sean Parker); Andrew Garfield (Eduardo Saverin); Rooney Mara (Erica); Rashida Jones (Marylin Delpy); Caleb Landry Jones (diákszövetségi tag); Brenda Song (Christy Lee); Joseph Mazzello (Dustin Moskovitz); Malese Jow (Alice); Max Minghella (Divya Narendra); Barry Livingston (Mr. Cox).

The Fantastic Mr. Fox

2009-12-05T15:13:00.001-05:00

Azt hiszem, ha élne, Roald Dahl elégedett volna híres gyerekkönyvének Wes Anderson általi filmvászonra vitelével. Igaz, rácsodálkozna egy szereplőre és egy érdekes új sportjátékra, amelyek nincsenek benne az általa írt történetben, de talán megbocsátaná az amerikai rendezőnek és Noah Baumbach írótársának, hogy művét egy kicsit a magukévá tették.

Fox (Róka) úrral fiatal házas korában ismerkedünk meg, amikor feleségével épp egy tyúklopó expedícióra indulnak. Amikor a kaland végén rájuk esik a csapda, Fox asszony, aki e pillanatot használja ki arra, hogy közölje férjével: terhes, megígérteti férjével: ha ebből a kalandból élve jutnak ki, többet nem fog háziállatokat lopni.

Hogy a fiatal rókapár miképp ússza meg a kilátástalannak tűnő helyzetet, nem tudni, de a következő jelenetben, két évvel (12 rókaévvel) később Fox úr már újságírással keresi kenyerét, van egy 12 éves fia és egy lakáskája. Kis konyhájában olvassa a rókanapilap ingatlanrovatát. Arról álmodozik, hogy egy nagyszerű házat vesz magának a jelenlegi odúja helyett. Ne feledd, a rókáknak jó okuk van odúban lakni, inti Fox asszony, de Fox úr rá se hederít, és ügyvédje tanácsa ellenére is megveszi az egy fa belsejében található luxuslakást.

Hamar kiderül, Fox úrnak miért tetszett meg a ház – szemben található ugyanis a három undok gazdag ember birtoka. Az alacsony Boggisnak tyúkfarmja van, a kövér Bunce-nak, kacsa- és libafarmja, az alkoholista Beannek pedig almalégyára. Fox úr titkos tervet kezd szövögetni, és az éj leple alatt két cinkostársával pimaszul meglopják a három gazdag embert…

Harmincmillió dollárba és több mint kétévi munkába került, mire ez a bábfilm létrejött. Az úgynevezett stop-motion animációs módszerrel készült filmet húsz bábos készítette, 61 920 fényképből áll, amelyeket a rendező úgy rakott sorrendbe, hogy azok bámulatos, majdnem folyamatos mozgás illúzióját keltik a vásznon. Ötszáz bábut és tömérdek kelléket gyártottak, ráadásul ezeket hatféle nagyságban, hogy a közeli és távolabbi, valamint az egészen távoli képeket is egyformán jól lehessen fényképezni. A kacsacombot falatozó kövér ember arca pirospozsgás, az alkoholistáé hamuszürke, és fekete karikák vannak a szeme alatt. A rókák és más állatok pofija a közeli képeken valódi állatszőrrel borított, bőrük ausztrál kengurubőrből származik. Fox úr kordbársony öltönye Wes Anderson egyik elhasznált öltönyének vásznából készült. Az öltöny és a többi állat öltözékének szabása és stílusa a filmben a helyzeteknek és koruknak megfelelően változik. Fox úrból tizenöt verzió létezik. A lakásban minden tárgy a helyén van. Az utcán kandeláberek, a szupermarket polcain az áru. A bábok és kulisszák részleteikben tökéletesek. Minden kép minden négyzetmillimétere át lett vizsgálva, mielőtt bekerült a filmbe. Az egyik hat másodperces rész, amely utcai jelenetet ábrázol némi füsttel, két nap munkájába került.

Anderson nemcsak bábkészítőit és bábjátékosait, hanem a báboknak hangokat adó szupersztárjait is megizzasztotta. A Fox úrnak hangját kölcsönző George Clooney egy farm udvarán rohangált, amikor a filmben Fox úr egy farmon át vezető menekülése közbeni mondatait mondta magnóra. Ugyanígy kénytelen volt a földben lyukat ásni, és közben a feje fölött tartott mikrofonba beszélni, amikor egy ilyen jelenetet vettek fel. Clooney jó választás volt a férfi főszereplő hangjára, mint ahogy Meryl Streep búgó hangú Fox asszonya is találó. Sajnos, Clooney igencsak ismert hangjának köszönhetően azok számára, akik látták az Ocean-sorozat filmjeit, nem volt egyedi élmény, mert neki ott is hasonló a hanghordozása. Bill Murray, Willem Dafoe, Jason Schwartzman és Owen Willson is megszólalnak egy-egy állat hangján – amerikai akcentussal, miközben a három undok gazdag farmár angol akcentussal beszél.

A fantasztikus Fox úr könyv nem tartozott a szocialista tábor kedvenc gyerekkönyvei közé, így régiónkban talán sokak számára ismeretlen a történet. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy gyermek, tinédzser és felnőtt számára egyformán érdekes élmény lehet a film megtekintése, hiszen a történet vicces, szórakoztató, hőseinek fejlődése sokrétű.

A történet első olvasása lehet szó szerinti: annak, aki megszegi a szavát, aki kiáll a nagyhatalmak ellen, rámehet a bundája, de végül győzedelmeskedhet is. Második olvasatra azt is láthatjuk, hogy Fox úr boldogtalan, miután felesége megígérteti vele, hogy többé nem fog lopni. Lemondott arról, amit a legjobban szeretett, amiben jó volt, ahol sikerélmény érte, annak fejében, hogy családja legyen. Természetesen a feleség álláspontja is érthető, hiszen ki akarna olyan férjet, aki bármelyik este halálos csapdába eshet? Fox úr úgy gondolja, hogy egy nagyobb, szebb ház boldoggá teszi. Ez persze illúzió, a ház maga nem teszi boldogabbá. Az elétáruló csábításnak, a kaland gondolatának viszont nem tud ellenállni.

Társadalmi szinten is mérhetetlen következményei vannak Fox úr cselekedeteinek. Nemcsak önmagát, családját és beavatott ismerőseit teszi ki a gazdag emberek bosszújának, hanem a fa körül és alatta lakó állatokat. Az emberek az egész környéket felássák, mindent tönkretesznek, csak hogy elkaphassák a tolvajt. Egyszer csak mindenki menekülni kényszerül egy felelőtlen társuk miatt, otthonuk és minden kedves tárgyuk odaveszik.

Fox úr a történet legérdekesebb személyisége. Elegáns, flörtölő, vicces, okos és figyelmes. Önfejű, ötletgazdag és bátor, de vakmerő, önző és hazug is. Megértő férj és apa, de felelőtlen és kalandvágyó is egyben. Olyan emberi típus. Ugye ismerősen hangzik?

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

Amerikai alom Vida modra

2009-11-30T09:49:00.001-05:00

A dunaszerdahelyi születésű Vida Elvira Brooklynban, kényelmes, tágas terasszal kiegészített háromszobás lakásában meséli, hogy először 1995 nyarán járt az Egyesült Államokban, mégpedig egy ifjúsági táborban, ahol kézimunkát, makramét és gyöngyözést tanított

Az ottlét annyira megtetszett neki, hogy a következő nyáron ismét eljött két és fél hónapra, ugyanabba a táborba, 22 évesen. Mialatt elmondja, hogy ezután már az Államokban maradt, kislánya, az öt hónapos Lola hangosan belekiabál édesanyja szavaiba, aki közben az egyik lábával kis hintaszékét ringatja.
„Kitaláltam, hogy én vagy gazdagon, híresen, vagy okosan megyek haza Amerikából” – közli Elvira, és nagyot nevet. – Az okos változat volt számomra az elérhetőbb, így a táborban megismert gyerekeken keresztül találtam egy Long Island-i családot, akiknél bébiszitterként dolgoztam, és beiratkoztam az ottani egyetemre.”

Segíts magadon…

A pszichológia szakot négy év alatt végezte el, de mellette még marketinget és spanyolt is hallgatott. Az esti gyerekvigyázáson kívül az egyetem számítógépes központjában is dolgozott, takarított, ösztöndíjat nyert, és egy szponzor üzletember is támogatta anyagilag, így sikerült megoldania a drága amerikai felsőoktatásban való sikeres részvételt. Előrelátó ember lévén már az egyetem utolsó évében talált olyan munkát, amely a diákvízum lejárta után is lehetővé tette számára, hogy az Egyesült Államokban maradhasson. A New York-i cseh konzulátuson dolgozott adminisztrátorként hat éven át, vízumokat és más hivatalos dokumentumokat intézett. Közben a művelődést sem hanyagolta el: New York legjobb biznisziskolájában, a Városi Egyetemen elvégezte a humán erőforrás szakot. A felsőfokú mesterdiploma megszerzése után a New York-i Magyar Turizmusirodában volt két évig médiamenedzser.

Szerelem

Férjével, Geoff Schumannal 1995-ben ismerkedett meg, amikor mindketten ugyanabban a táborban voltak oktatók. Útjaik később elváltak: Elvira Long Islandon élt, tanult és dolgozott, Geoffrey pedig Washingtonban járt egyetemre, ahol pszichológiát és angolt hallgatott. 2001-ben Elvira egy londoni barátja fényképén látta meg újra Geoffot, aki épp ott kirándult. Elkérte az e-mail címét, kapcsolatuk másodszor is szerelemmé fejlődött, de ezúttal már nem váltak el útjaik.
2007. július 7-én kötöttek házasságot, amelyet Dunaszerdahelyen, ahova számos amerikai vendég is eljött, és New Jerseyben, ahol Geoff családja él, is megünnepeltek.
„Igazából mindig utazni szerettem volna, de idővel rájöttem, hogy ez az életstílus nem tartható fenn örökké, mert fontos, hogy az embernek legyen támasza a mindennapokban” – árulja el Elvira a házasságról, családalapításról szóló kérdésre. – Hat év után a kapcsolatunk megérett arra, hogy összeházasodjunk.”

Egyszerre két gyerek

Lola közben elaludt, és mellette ikertestvére, London is. A két gyönyörű gyermek látványa természetesen előhozza a kérdést, tervezték-e őket.
„Igazából nem terveztük be időre, de mindig tudtuk, hogy szeretnénk gyerekeket.” Hogy milyen rögtön egyszerre kettővel kezdeni, Elvira elárulja, az elején nagyon nehéz volt, és hogy az emberben gyakran felötlik a kérdés, vajon mit gondolt, amikor ilyesmire vállalkozott. „De minél nagyobbak, annál könnyebb velük, és minél jobban reagálnak a külvilágra, annál csodálatosabb arra ébredni reggel, hogy két fogatlan mosoly fogad. Akárhányszor fordul elő, ez mindig fantasztikus élmény. És mivel két gyermekünk van, mindkettőnknek mindig tele van a keze.”

Több kultúra

Egy kétnyelvű, két különböző kulturális hátterű pár együttléte sosem egyszerű, legalábbis az elején, és bizony Elvira emlékei szerint is majdnem vége lett a kapcsolatuknak, amikor Geoff először látogatott vele Dunaszerdahelyre. „Nagyon nehéz volt számára ekkora, hirtelen adagban megemészteni a kultúránkat, hiszen általában az ünnepekkor, karácsonykor megyünk haza, azok meg főleg az evésről szólnak” – mondja. – Geoff, aki mindig is figyelt arra, mit eszik, nem volt hozzászokva, sem felkészülve arra, hogy mindenki tömni akarja majd szerintük jobbnál jobb falatokkal és alkohollal, amit esetleg ő nem tart egészségesnek. Végül azzal sikerült kiküszöbölni az ilyen ellentéteket, hogy megbeszéltük, mi miért van. Az is nagyon bevált, hogy Geoff tud néhány magyar mondatot. Családi összejöveteleken az első tizenöt percben még próbál bekapcsolódni a beszélgetésbe, de később inkább kinyitja a magával hozott könyvet, és olvas.”

„Az elején nehezen szoktam meg, hiszen nemcsak hogy a nyelvet nem beszéltem, hanem
mint egyént sem értettek. Szerencsés voltam viszont, mert Elvira mindig mellettem állt, és fordított, általa sok mindent meg tudtam beszélni és érteni – meséli Geoff. Ma már Szerdahelyen is nyugodtan elmegy egyedül bevásárolni, vagy más alapdolgokat intézni. – A gyerekek szempontjából biztos nagy plusz, hogy két kultúrában és sok nyelv között nőnek majd fel” – teszi hozzá. A család nem vallásos, de a vallási és kulturális hagyományokat szereti megtartani, így lesz karácsonyfa, és hanukakor meggyújtják a menóra gyertyáit is.

Több nyelv

Elvira édesanyja, aki gyakran látogatja lányát Brooklynban is, a nyelvi nehézségek ellenére nagyon jó viszonyt alakított ki vejével. Az alapdolgokat Geoff meg tudja nevezni magyarul, és Elvira anyukája is igyekszik angolul kifejezni magát. Nem egyszerű ugyan, de megoldható. Azt, hogy a férj fogékony a magyar nyelvre, az is bizonyítja, hogy ha valamelyik gyerek sír, gyakran magyarul kérdezi: „éhes?”.
„Én szinte kizárólag magyarul szólok a gyerekekhez – magyarázza Elvira a család többnyelvűség-stratégiájának tervét. – Magyar meséket olvasunk, és magyar dalokat énekelünk. Mielőtt megszülettek volna, már magyar könyveket kaptunk ajándékba karácsonyra, mert azt kértem, és én is vásároltam néhányat. A férjem angolul beszélget velük, a nanny, aki hetente kétszer jár hozzánk, és az édesanyám magyarul. Szeretném, ha később szlovákul is megtanulnának. A többnyelvűség nagyon fontos számomra, ezt feltétlenül szeretném átadni a gyerekeimnek is, hiszen olyan lehetőségeket kaptam általa az életben, amit másként nem tudtam volna kihasználni. Például a cseh konzulátuson sem dolgozhattam volna, ha nem tudok szlovákul, és lehet, hogy nem tudtam volna itt maradni, mert a magyar nagykövetségen hiába próbálkoztam.”

A bájos kis gyerekszobából előkerülnek az említett könyvek: a Gőgös gúnár Gedeon, Őze néni meséi, a Pöttyös Panni, és néhány cseh is, Krtek és társai. Lola és London szeme felragyog, amikor anyukájuk elkezdi énekelni a Pumuklit és Vukot, a Micimackót és a Fürdőző kislányt. Néha az apuka is besegít, mert a Cirmos cica, haj kezdetű mondókát már ő is tudja kívülről. Arra a kérdésre, nem fél-e attól, hogy valamiről lemaradhat azáltal, hogy Elvira és a gyerekek majd magyarul beszélnek egymással, Geoff mosolyogva válaszol: „Egyáltalán nem. Sőt, remélem, hogy lesznek olyan dolgok, amelyekről kizárólag magyarul akarnak majd beszélni, és csak a feleségemmel. Például amikor zsebpénzt kérnek.”

Miért Lola, miért London?

A gyerekek nevéről elég hosszas tárgyalás folyt születésük előtt. A Lola név mindig is tetszett Elvirának, így amikor kiderült, hogy egy kislányuk és egy kisfiuk lesz, a lányét könnyű volt kiválasztani. Tekintettel Geoff családjára, arra a zsidó szokásra, hogy a születendő gyerek nevének a kezdőbetűje megegyezzék egy közel álló elhunyt rokonéval, az L is adott volt. Azt is figyelembe vették, hogy könnyen és helyesen kiejthető nevek legyenek mind angol, mind magyar és szlovák nyelvterületen. Így esett a választásuk Londonra. Amerikai szokás szerint középső nevük is van a gyerekeknek, mégpedig a Vida, mely Elvira vezetékneve, és spanyolul életet jelent.
Az utazásra vonatkozó tervek akkor most eltolódnak? – kérdezem a szülőket. „Geoff, aki már kilenc éve egy nemzetközi tanácsadói cégnél dolgozik, munkájából kifolyólag előfordulhat, hogy sor kerül néhány éves külföldi kiküldetésre, aminek mindketten nagyon örülnénk” – mondja Elvira. „Amíg a gyerekek kicsik, szerencsés volna egy európai országban élni, és remélem, ez sikerül is” – teszi hozzá Geoff.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Új cseh filmek bemutatója New Yorkban

2009-11-28T15:53:00.001-05:00

A nyitó est alkalmával megtelt a Brooklyn Academy of Music mozirészének legnagyobb terme, és 272 néző várta Milos Forman legújabb filmjének vetítését. Jelen volt maga a legendás rendező is.

A Dobře placená procházka (Jól fizetett séta) Jiří Šlitr és Jiří Suchý zenés játéka, amelyet Ján Roháč eredetileg 1965-ben a prágai Semafor színházzal vitt színre, és Forman 1966-ban fekete-fehérben rögzítette, Jaroslav Kučera kameramunkája által, a Csehszlovák Tévé számára. A főszerepeket akkor Hana Hegerová, Eva Pilarová, René Gabzdyl, valamint a két szerző alakították. Ötven évvel később Formant a cseh Nemzeti Színház kérte fel, hogy rendezze újra a darabot. Forman két felnőtt fiát, akik a cseh színházi szférában dolgoznak, kérte meg együttműködésre. A darab 2007-ben nyitott, a belőle készült film idén került forgalomba.

Maga a történet egyszerű: Uli és Vanilka házassága kimerült, a férj a kádban alszik, a feleség a hajdani közös ágyukban. Válóperük előestéjén ügyvédjük meglátogatja őket kicsiny lakásukban. Közben becsönget a postás, aki egy táviratot hoz Vanilka számára. A liverpooli nagynéni írja, hogy egymillió fontot hagy hagyatékul Uli és Vanilka gyermeke számára. Csakhogy gyermek – az nincs. Egy idő után a nagynéni is megjelenik, és a postás is vissza-vissza tér, mindig új távirattal a kezében. Forman szerint az akkori cenzorok többek között azért engedélyezték a darabot, mert a felszínen a kapitalista társadalom materializmusáról, kapzsiságáról szól. Nem mintha a mi „szocialista” társadalmunkban az emberek nem lettek volna kapzsik és nem jelentették volna fel szomszédjukat egy kis anyagi előnyért. Titokban mindenki egy gazdag liverpooli nagynénire vágyott, akkoriban és most is.

Mai szemmel nézve sem a történet, sem a zene nem igazán izgalmas, viszont kiállta az idő próbáját a szövegkönyv, és az, aki nem érti a cseh nyelvet, nehezen tudja élvezni a darabot. A színdarab filmre rögzítésének hátulütője – miközben fantasztikus, hogy ily módon a darab megmarad az eljövendő generációk számára, és azok is megtekinthetik, akik sosem jutnának el a színházba –, hogy közel hozza azt, amit a nézőtérről messziről látnánk: a homlokhoz tapasztott mikrofont, az izzadságot, a térdtapaszt stb.

Az eredeti színészgárdából már csak Jiří Suchý maradt meg, aki újra a postást játssza, és mivel ötven évvel idősebb, az a jelenet, amikor a fiatal és gyönyörű Vanilka el akarja csábítani, még abszurdabb. Milos Forman a film után elmesélte, hogy a színészválogatás alatt New Yorkban volt (évek óta itt él), és itt nézte meg a prágai felvételeket. Elég nagy meglepetést váltott ki, amikor elutasította a csehek által ismert, sőt híres prágai musicalszínészeket, és helyettük két amatőrt választott: a pincérnő Tereza Hálovát a liverpooli nagynéni és a szerelő Petr Píšát az ügyvéd szerepére, akik ez ideig amatőr szinten énekeltek. Tereza Hálová különösen figyelemre méltó tehetség – énekhangja csodálatos, és nagyon magabiztosan mozog a színpadon. Formant a vonzó külsején kívül benne az fogta meg, hogy amikor elkezd énekelni, az érzelmek erőteljesen jelennek meg az arcán.

Forman azt is elmesélte, hogy amikor tízéves volt, bátyja, aki akkor már egy vándorszínháznál dolgozott, elvitte a kulisszák mögé. A kis Milos imádta nézni a színésznőket, ahogy öltöznek és sminkelik magukat, amolyan istennőket látott bennük. Később felfigyelt arra, hogy az istennők egy alacsony, kövérkés, kopasz férfira néztek áhítattal, mintha ő lenne a színésznők istene, és megkérdezte bátyját, ki ez az ember. Hát a rendező, hangzott a válasz. Forman ekkor döntötte el, hogy ő is rendező szeretne lenni.

Ki tudja, Marie Procházková mikor és miért döntött úgy, hogy filmrendező lesz. Az biztos, hogy nem akart beilleszkedni családja irodalmi miliőjébe, így animációt tanult a prágai FAMU-n, végül mégis játékfilmeket is forgat.

A Kdopak by se vlka bál (Ki félne a farkastól) című filmbe Procházková eredetileg több animációs részt tervezett, de mivel ezek sokkal többe kerültek volna, mint amennyit költségvetésként össze sikerült hozni, maradt a nagyrészt játékfilm, apró animációs betétekkel.

Az ötéves Terezka, filmünk főszereplője, nagyon kedveli a Piroska és a farkas című mesét, és az óvodában mindent megbeszél legjobb barátjával, Simonnal. Simon szerint, aki bátyja által jól értesült óvódásnak számít, a Földön sok földönkívüli él, és ezeket többek között úgy lehet megkülönböztetni, hogy ha megvágják magukat, nem véreznek, ezenkívül nem esznek, és aludniuk sem kell sokat. Terezka elkezdi figyelni a szüleit, és érdekes jeleket vesz észre. Az is foglalkoztatja, vajon a kórházban, amikor született, nem keverték-e össze őt esetleg egy más kisbabával, és egyre csak kérdezgeti anyukáját, vajon biztos-e abban, hogy ő tényleg az ő lánya, hiszen nem is nagyon hasonlítanak egymásra. Kiderül, Terezkának jó oka van a gyanakvásra. De a vége jó, és így minden jó. A film izgalmas, eredeti, szépen fényképezett, és többek között azt az örök kérdést feszegeti, vajon az-e az „igazi apa” aki a gyermek biológiai apja, vagy az, aki felnevelte és akivel jó viszonya van.

Procházková a vetítés után elmondta, hogy a főszereplő kislányt, a csodálatos Dorotka Dědkovát, Simon (Matouš Kratina) által találták meg. Simont a kameraman fedezte föl a dokumentumfilm forgatásakor, és édesanyja, amikor hallotta, hogy a kislány főszerepét még nem töltötték be, ajánlotta, hogy Simonnak bizony van egy nagyon jó barátnője az óvodában, aki nagyon jó lenne a szerepre. A rendezőnő nemigen vette komolyan az anyukát, de amikor Dorotka belépett az ajtón, világos volt, hogy csak ő játszhatja a szerepet.

A szülőket alakító pár típusként ellenkezőleg lett válogatva, hiszen a tévéből jól ismertek mindketten, és ott alapvetően más karaktereket játszanak. Jitka Čvančarová kiválasztásánál nemcsak az játszott szerepet, hogy a néző értse, miért forog e körül a nő körül a világ, ha belép egy terembe, hanem az is, hogy el tudja énekelni az operarészletet, amely a filmszerepből adódik.

Procházková, aki a forgatókönyvet is írta, maga is, amikor talán ötéves volt, meg volt győződve arról, hogy anyukája földönkívüli, és addig kínozta anyját azzal, hogy biztos-e benne, hogy ő a lánya, hogy az anya végül azt mondta neki, a szemeteskukáknál találták őt. Ezt a mondatot a filmen is felhasználta.

A forgatás közben az akkor hétéves Dorotkának mind a négy első foga kiesett, így a film végén egy fogorvosnak is köszönetet mond a stáb. Három másik orvos neve is rákerült a stáblistára, mert a rendezőnő mindkét szemét műteni kellett a forgatás alatt. Ezenkívül a hangmérnök átmenetileg megsüketült, így neki fül-orr-gégészre volt szüksége, a zeneszerzőnek pedig állandóan zúgott a füle.

Kedvesnek és egyedinek mondható Pavel Koutecký dokumentumfilmje is, amelyet Václav Havelről forgatott 1993-tól – (Koutecký) korai háláig, 2006-ig. A filmet Miroslav Janek fejezte be és mutatta be 2008 januárjában.

Aki Havel éltével foglakozó átfogó dokumentumfilmet vár az Občan Haveltől (Havel polgártárs), az csalódni fog. A kétórás film alatt megismerhetjük Havel különleges arckifejezéseit, hiszen a kamera sokszor nagyon közelről veszi volt elnökünket, de túl sok újat nem tudunk meg. Nem derül ki, mégis miért jelöltette magát cseh elnöknek másodszor is, hogyan alakult a Václav Klausszal vívott politikai harca, miként viselte felesége halálát, hogyan ismerkedett meg Dagmar Veškrnovával, és milyen gondolatokkal költözött ki az elnöki palotából. Látunk viszont több megbeszélést a legközelebbi kollégákkal, sok cigarettázást és sörözést, látjuk a Rolling Stones tagjait az elnöki palotában (akiknek tanácsod ad, melyik étterembe menjenek aznap vacsorázni), Bill Clintont a Redutában szaxofonozni, Jacques Chiracot Dagmarnak udvarolni és Miloš Zemant borovičkát kérni Haveltől (aki szó nélkül tölt neki).

Aki eddig nem sejtette, megbizonyosodhat arról, hogy Havel alapjában véve nagyon illedelmes ember, aki büszke arra, hogy egyszer – megtagadva önmagát – nem hívta meg Klaust a Redutába, bár Klaus jelezte, hogy szívesen menne. A következő képsorok a Redutában mutatják Havelt, Olgát, Madeleine Albrightot, Bill Clintont és Václav Klaust, így tehát világos, hogy Havel mégsem tudta megállni, hogy ne hívja meg legfőbb politikai riválisát. Azt is megtudhatjuk, hogy Havel szeret minden, számára fontos apró részletbe beleszólni, és minden hivatalos fellépés előtt elpróbálni a jelenetet (igazi színházi emberként) minden szereplővel (azzal a kisasszonnyal is, aki az egyik előadása közben letörölte számára a krétát a tábláról), hogy van véleménye az elnöki palotában levő székek és szónoki pultok esztétikai értékéről is, és ezt nem titkolja. („És akkor én ennél a csúnyácska szószéknél fogom elmondani a beszédemet? És a filharmonikusok ezeken a ronda székeken fognak ülni?”)

Érdekes lenne tudni, a drámaíró Václav Havelnek tetszett-e a Karamazovi című film. Petr Zelenka tavalyi alkotása egy valódi cseh színházi gárdát kísér el egy fiktív alternatív lengyelországi fesztiválra. Zelenka Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című drámáját szerette volna filmen megörökíteni, de Formannal ellentétben nem akarta a kameráit egy statikus színházi pódiumra szegezni. Így kitalálta, hogy a filmben Krakkóba utaztatja a csapatot, ahol a Nowa Huta acélgyárban fogják a darabot próbálni. (Igazából Csehországban forgatták a filmet.) A gyár néhány dolgozója (a valóságban lengyel színészek) figyeli a próbákat, és kiderül, az egyik munkás fia nemrég leesett az egyik állványról és most élet-halál között lebeg a helyi kórházban. A film így vegyíti a drámát az élettel.

Evald Schorm darabja és a nagyszerű színészi gárda (Dejvické divadlo), kitűnő kameramunkával (Alexandr Lurkala) élvezetessé és szórakoztatóvá teszi ezt az egyébként sötét és szomorú Dosztojevszkij-regényt. A regény szövegének főleg a párbeszédes része marad meg majdnem egy az egyben a drámában, a szöveg annyira erőteljes és magával ragadó, hogy még az „élettel” felhígítva sem veszít semmit erejéből.

Van Isten? – kérdezi Fjodor Karamazov két fiát. Az egyik, Aljosa, aki papnak készül, igennel, a másik, Ivan, az ateista filozófus, nemmel válaszol. Az állás tehát döntetlen.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

Emlékeink

2009-11-26T09:56:00.000-05:00

Az emberi emlékezet érdekes dolgokat tud művelni.

Az emberi emlékezet érdekes dolgokat tud művelni. Emlékszem, egyszer megkértem a mamámat, hogy keressen ki egy könyvet a könyvespolcomon. Baloldalon, a felső polcokon, kék bőrkötésben van, mondtam neki. Kiderült, hogy a könyv ugyan körülbelül a megadott helyen volt, de barna kötésben. Pedig megesküdtem volna, hogy sötétkék a borítója.

Az idős emberek általában nagyon jól emlékeznek arra, hogy ötven évvel ezelőtt hogyan és mit csináltak, de ha megkérdezzük tőlük, hogy ma milyen nap van, vagy tegnap mit ettek ebédre, arra már nem emlékeznek.

Érdekesnek tartom, hogy az utóbbi években az irodalom terén a memoárok váltak a legnépszerűbb, leggyorsabban terjedő új műfajjá. És persze, minél népszerűbbé váltak, annál több jelent meg belőlük. És minél több jelent meg, annál inkább előfordultak olyanok, akik, a nagyobb eladási számok érdekében, kitaláltak ezt-azt, amire aztán valaki rájött és a médiában lebukatta őket. Így ma tudhatunk többek között, kitalált holocaust memoárról, James Frey kitalációiról és egy kaliforniai női gang-tagról, aki középosztálybéli kényelemben írta „visszaemlékezéseit”.

Bennem mindig felmerül a kérdés, lényeges-e vajon, hogy amit olvasunk, az igaz-e? Ha a sztori jó, ha megszólít bennünket, számít-e, hogy egy fabrikált történetet olvasunk (ez is általában valamilyen megtörtént eseten alapul), vagy egy olyat, amiről a szerzője gondolja úgy, hogy igaz? (Természetesen nem non-fiction, történelmi könyvekről beszélek itt, hiszen azoknak szigorúan bizonyított tényeken kell alapulniuk.) Mert a személyes igazság relatív, pontosabban szubjektív. Két ember, ugyanabban a helyzetben, később két teljesen különböző történetet fog leírni, mert mindenki saját személyiségén keresztül észleli, éli át a történteket. És kinek lesz „igaza”? Van-e ilyen helyzetben „igazság”?

Valahogy így vagyok a novemberi emlékekkel is. Saját személyem által megszűrt emlékeim az elmúlt időszak általam írt fikciója. Az én életem története az a mítosz, amit saját magamnak mondok el újból és újból, és ebből hangos részleteket másoknak is, azért hogy tudjam, ki vagyok. Azok, akik régebben életem részei voltak, de ma már nincsenek velem, hozzátartoznak történetemhez, és emlékeimben olyan mozzanatokat válogatok, olyasmire emlékszem szívesen, ami beleillik ebbe a saját magam által kreált mítoszba. Hogy objektíve igaz-e, hogy esetleg mások is, akik jelen voltak, úgy élték-e meg, úgy emlékeznek-e, mint én – nem igazán fontos. Hogy létezzen egy ilyen mítosz, amibe az ember kapaszkodni tud, az viszont roppant fontos és nem baj, ha az évek során kissé átalakul, fejlődik.

Így emlékszem a dédnagypapámra, akinek csodálatosan, fától illatozott a műhelye, és aki kíméletlenü szidta a női sofőröket. A dédnagymamámra, aki nem volt hajlandó fülkészüléket használni, amikor már nem hallotta a körülötte zajló beszélgetés egyetlen szavát sem. A nagypapámra, aki akkor is ragaszkodott a napi cigaretta adagjához, amikor a családjának már nem volt mit ennie. Nagyon szerettem mindhármukat és ők is engem. Mostanra nem csak géneim részeivé váltak, hanem az életem narratívájává is.

Megjelent a www.baratno.com oldalon.

Halloween 09

2009-11-01T20:44:00.000-05:00

Eles kontrasztok

2009-10-27T16:11:00.001-04:00

Halogatásban rendkívül jó vagyok – főleg ha valami különösen kellemetlen dologról van szó, például egy orvosi rendelő meglátogatásáról. Amióta a kilencvenes évek elején Pozsonyban rádöbbentem, hogy nem látom rendesen a közeledő busz számát, tudtam, szemüveget kellene hordanom. Ki is váltottam egyet, néhányszor feltettem, de fejfájást okozott, így feladtam. Rövidlátásom mindennapi életemben nem nagyon korlátozott: legfeljebb akkor vettem csak észre ismerőseimet, amikor már egészen közel voltak hozzám, és ha nem felejtettem el, messzelátót vittem magammal a színházba. (Ilyenkor úgy éreztem, egy igen elegáns és régi hagyomány őrzője vagyok. Persze lehet, hogy ez csak jól hangzó kifogás volt.)

Az idei rövidebb autós utazások során azonban, amikor párszor én voltam a „mitfahrer”, tudatosítottam, látásom olyannyira megromlott, hogy a nagy táblák feliratait sem vagyok képes elolvasni. Nincs mese, szemüveg kell! Majd ha lesz valami jó akció megfelelő keretekre… – adtam magamnak újabb haladékot.

Aztán egy reggel a metró bejáratánál felvettem a friss ingyenújságot, amelynek címlapján ott ragyogott az óhajtott kiárusításról szóló hirdetés. Nem akartam megvárni, amíg ismét halogatós kedvemben leszek, így még aznap, ebédszünetem alatt elmentem a megadott címre. A pici boltban egy nagy ázsiai férfi mosolyogva mutatott rá pont arra a keretre, amelyet elképzeltem magamnak. Feltettem, a kedves eladó, Lab megvizsgálta a szemem, átadtam a hitelkártyámat, és másnap – tízegynéhány év múltán – kezemben tartottam új szemüvegem. Lab kikísért a járdára, és buzdított, hogy tegyek pár lépést, majd kérdezgetett, nem szédülök-e. Búcsúzóul hozzátette: feltétlenül jöjjek vissza, ha nem érezném megfelelőnek.

A világ egyszerre élesebb lett. Hazafelé menet nem győztem csodálkozni, milyen messzire ellátok. New York hirtelen tele lett olvasandó feliratokkal, figyelmet követelő apróságokkal. De minden jóban van valami rossz is. Az utcán szembejövő emberek, a metrón velem együtt utazók arca hirtelen élesen közel került, és rájöttem, a rövidlátásnak az volt az egyik nagy előnye, hogy eltompította a nem éppen szép vonásokat, a pattanásokat, a ráncokat, a bőrszín elváltozásait, a foltot az ingujjon, a repedést a drága bőrtáskán és hasonlókat.

Felötlött bennem: visszamehetnék Lab üzletébe azzal, hogy sokkal jobb hasznát venném olyan szemüvegnek, amely segíti a messzi feliratok elolvasását, láttatja a leveleket a fákon, de ugyanúgy elhalványítaná a ráncokat meg a kellemetlen dolgokat, mint az én rövidlátó szemem. Aztán persze az is eszembe jutott, hogy ez vajon mit árul el rólam: hogy nem kívánok szembesülni az arcokon levő pattanásokkal, meg a ráncokkal, meg a foltokkal? Hogy látószervem csak előhívta azt a vonásomat, hogy inkább tudni sem akarok arról, ami kényelmetlen lehet számomra? Hogy én átvitt értelemben is szeretek rövidlátó lenni? A gondolatmenet nem tett jót az egómnak, amely azonnal magyarázni kezdte, miért nincs ez így. Noha nem volt könnyű felülkerekedni a két ellentmondó hangon, sikerült.

Van tehát szemüvegem. Felteszem, ha moziba, színházba megyek, vagy ha úton vagyok. Egyre ritkábban felejtem el magammal vinni, és mind gyakrabban nem észlelem az eleinte zavaró dolgokat. Úgy tűnik, az éleslátást is meg lehet szokni úgy, hogy az ember nem regisztrál mindent valamennyi alkalommal – mintha az agy kikapcsolná azt a részt, amely az elején új volt, és állandóan csak az újra koncentrál.

És ez így van jól. Nem mintha megártott volna azzal szembesülnöm, hogy esetleg agyilag elkényelmesedtem, és nem csupán optikailag lettem rövidlátó. Az új szemüveg nemcsak kifelé, a külvilág felé kényszerített másként látni, hanem befelé fordulva is.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Sok kis Bonobol egy nagy Bono.

2009-08-29T11:17:00.000-04:00

Brüno meztelen igazságai

2009-08-01T19:26:00.001-04:00

A filmben Brúnónak ejtik, a plakátokon viszont Brünónak írják, és ha kiejtem, úgy hangzik, mint amikor magyar barátaim a cseh városról beszélnek. A film elején a Universal filmstúdió logóját is umlauttal írják ki: Üniversal...

Brüno – egyszerű 19 éves osztrák meleg férfi egy átlag osztrák ambíciójával: találni egy jó munkát, egy megfelelő pincebörtönt és ott felnevelni a családot. De mégsem: Brüno a leghíresebb osztrák akar lenni, rögtön Hitler után, s ezzel a filmmel a Terminátor óta számított legnagyobb osztrák meleg filmsztárrá akar válni. Persze ennek a fele sem igaz, mert Brüno nem létezik, mint ahogy az umlautos név sem. Sacha Baron Cohen, a Borat című, ugyancsak nagy port felvert film készítője mindkét figurát a Da Ali G Show című műsorában találta ki és alakította, mielőtt filmet csinált volna róluk.

Sajnos Brüno egyszerűen lekoppintotta Borat forgatókönyvének alapját, pedig tekintve, milyen remek humorista Cohen és mennyire nem fél a szó szoros értelmében a saját bőrét vinni a vásárra, a Brüno akár kiemelkedően jó film is lehetetett volna. Így csak óriási provokáció, amely helyenként hihetetlenül vicces, máshol pedig hihetetlenül sokkoló. Viszont unalmasnak nem mondható, és mivel a piacon nem sok (e sorok írója szerint jó értelemben vett) sokkoló, provokáló és szórakoztató film van, hála az égnek, hogy van egy ilyen Sacha Baron Cohenünk.

Borat mindig átölelte interjúalanyait (áldozatait), nem azért, mert Kazahsztánban ez a szokás (persze lehet, hogy ez a szokás), hanem hogy érezzék mosatlan teste bűzét, mert ez szervesen hozzátartozott figurájához. Cohen Brünója is a végletekig provokálja filmbeli alanyait mezítelen vállaival, lábaival és teste más, szigorúan szőrtelen részével, s akárcsak Borat, ő is bugyutának tetszik, és a modern, fiatal, nagyvárosi meleg férfi sztereotípiáját ölti magára. A sekély celebrity-kultuszra áhítozó kortárs aspirációk megtestesítője. Csinos megtestesítője, tegyük hozzá.

Kosztümjei félelmetesen jók annak ellenére, hogy több esetben karikatúrák. Cohen képes volt lefogyni és dolgozni teste tónusain, hogy élethűen alakíthassa a figurát, hiszen bizonyos meleg férfiak számára a háj és szőr nélküli, kisportolt (de nem túlzottan) férfitest az imádat középpontja, és Brüno imádja is magát rendesen, remekül villogtatja karjait, lábait és szexis szőrcsíkkal ékesített lapos hasát.

Hősünk egy divattal foglalkozó híres osztrák tévéműsor vezetője mindaddig, amíg a tépőzáras ruhának köszönhetően el nem veszíti állását és, ahogy mondja, schwarzlistára kerül. Pygmy, a szeretője – mivel Brüno már nem híres és nem sztár – elhagyja, így nincs más hátra, mint előre: irány az USA. Majd megmutatja ő ezeknek az osztrákoknak! Híres filmsztár lesz Amerikában!

Először extraként próbálkozik egy tévésorozatnál, de minduntalan magára tereli a figyelmet. RuPaul helyett „véletlenül” Ron Paul politikussal készít interjút és – gondolja Brüno – szexvideót is, mert azzal már elég sokan híresek lettek (lásd: Paris Hilton). Ron Paul, aki a republikánusok oldalán indult a legutóbbi elnökválasztáson, nem díjazza a viccet. Bono és Sting mintájára Brüno két iszonyúan alacsony intellektusú hollywoodi PR-hölgytől azt szeretné megtudni, mit tehetne jótékonyság színe alatt, ami hírnevet hozna számára. Az afrikai éhezők, az AIDS és az amazonasi őserdő megmentése már foglalt, így nem marad más, mint a közel-keleti probléma megoldása.

Brüno megérkezik Izraelbe, ahol az utcán az ortodox zsidók jól megkergetik (Brüno öltözéke az ortodox kosztüm kicsinosított változata). Valahogy sikerül egy asztalhoz ültetnie egy izraeli és egy palesztin képviselőt, akiktől először is azt kérdezi, mi bajuk van a hummusszal (csicseriborsóból készült közép-keleti pástétom). Nem a pita (kenyérfajta) az igazi ellenség? Miután helyreigazítják, hogy a hummusz nem azonos a Hamasszal, Brüno egy békítő dalt énekel, és a két ellenséges fél a dal végén egymás kezét simogatja.

A béketerv füstbe ment, viszont valaki azt javasolja Brünónak, raboltassa el magát terroristákkal – az elfogott nyugatiak mindig nagy nyilvánosságot kapnak. Brüno leül beszélgetni egy igazi terroristával, az al-Aksza Mártírok Brigádjának vezetőjével, akivel az elején közli, hogy olyat fog neki mondani, ami miatt le fogja lőni. A terrorista, Ayman Abu Aita csak néz. Brüno ezt mondja: „A ti Oszama királyotok úgy néz ki, mint egy koszos varázsló, vagy egy hajléktalan Santa Claus.” A tolmács szó szerint lefordítja a mondatot. A terrorista azonnali sürgős távozásra szólítja fel Brünót, de nem lövi le, és nem is ejti túszul.

Brüno visszatér Amerikába, de útközben örökbe fogad egy afrikai kisfiút. (A nagy sztárok is így csinálják.) Egy talkshow-ban bemutatja fiát, akinek „autentikus afrikai nevet” adott: O. J., és akit állítása szerint egy ipodért szerzett cserébe. A kisfiú pólóján ez áll: Gayby (az angol gay és baby szóból: gejbi). A tóksó közönségében található afroamerikai nők majdnem meglincselik Brünót, akitől a műsor végén az állami hatóság elveszi fiát. Erre fel hősünknek nem támad jobb ötlete, mint hogy – mivel évek óta nem élt velük – nagy bánatában halálra egye magát „mérgező szénhidrátokkal” (a filmbeli carbicide – az angol carbohydrates és suicide, öngyilkosság szókból ered). A szörnyű sorstól csak egy igazi lovag menti meg Brünót, persze abban sincs sok köszönet.

De hogyan lehet Brünóból mégis híres filmsztár? – töri a fejét hősünk, miközben egy képernyőn Tom Cruise, John Travolta és Kevin Spacey látható, feleségestül. Hát heterónak kell látszani! – csapja magát homlokon Brünó és azonnal nekilát, hogy magát igazi hollywoodi heteróvá alakítsa.

Először jó tanácsért egy keresztény szervezethez fordul, amely azt állítja magáról, hogy meleg férfiakat a vallás erejével heteroszexuálisokká képes változtatni. Bármennyire abszurdnak tűnik, ez nem vicc, ilyesmi is létezik Amerikában. „Olyan nők társaságát kell keresnünk, akik a lehető legkevésbé irritálnak bennünket” – hangzik el az egyik javaslat. De Brüno konkrét tanácsokat is kap, és ezeket meg is fogadja.

Három igazi férfi társaságában vadászattal összekötött kempingelésre adja a fejét. A tábortűznél azt mondja a többieknek: Olyanok vagyunk, mint a négy Sex and the City-lány, ugye? Nem! – hangzik a válasz. Megpróbál katonai kiképzésben részt venni, de a katonák nem díjazzák a Dolce&Gabbana-övet az egyenruháján. Egy önvédelmi edzőtől azt szeretné megtanulni, hogyan védje meg magát a „meleg férfiak támadásai ellen”. Az edző komolyan: „A meleg férfiak valószínűleg hátulról fognak támadni, és nehéz őket felismerni, mert leginkább úgy néznek ki, mint te meg én.” Naná – röhög a közönség. Brüno még egy hetero szving-szexhétvégére is vállalkozik, de a végén egy dominatrix jól elnáspángolja, és hősünk a csukott ablakon keresztül menekül.

Brüno mindenből karikatúrát csinál, a meleg férfiak szexuális szokásaiból is, a heteroközönségnek a meztelen férfitesttől való borzongásából is. De ennél sokkal fontosabb, hogy a hollywoodi életstílust reálisan ábrázolja: egy meghallgatáson a szülők bármibe – olyasmibe is, ami nyilvánvalóan káros lett volna – beleegyeztek, csak hogy gyerekük megkapja a filmszerepet. Egy másik példa, hogy a latin-amerikai bevándorlókat bútordarabnak, vagy még annak sem nézik (Paula Abdul csodálkozik ugyan, de azért leül egy mexikói férfi hátára, mintha széken ülne, és elveszi egy másik mexikói férfi hátáról a vizespoharat, miközben a harmadik mexikói hátán ülő Brüno interjút készít vele). Azt már csak utólag tudtuk meg, hogy La Toya Jackson is bedőlt ugyanennek a trükknek, de ezt a részt Michael Jackson halálára való tekintettel kivágták a filmből. Kár, hogy Sacha Baron Cohen és Larry Charles, a film rendezője ezeket a témákat nem vitték tovább.

Hogy hetero filmsztár lett-e Brünóból, megtudja az, aki végignézi a filmet. Akit megbotránkoztat, ami természetes (vagy legalábbis ami valamikor az volt): az emberi szexualitás és a mezítelen emberi test, annak nem ajánlatos a Brüno megtekintése. Mások jól fognak szórakozni, és nagyokat nevetni, saját magükon is.

Megjelent az Új Szó Szalon mellékletében.

2009-07-06T12:53:00.000-04:00

Egy emberi hang

2009-07-06T12:51:00.000-04:00

Hiába, én rádiós ember vagyok. Gyermekkoromban a konyhában mindig szólt a készülék. Hétvégén reggel mesét hallgattunk, délután rádiójátékot. Híreket reggel és délben, zenés összeállítást délután. Fejből fújtuk a csehszlovák, szlovák, magyar, osztrák meg mindenféle tiltott és zavart nyugati adó műsorainak közvetítési idejét, s teendőinket is úgy osztottuk be, hogy a kedvenc adásokat figyelemmel tudjuk kísérni. A televízió akkor még nem volt nagyon érdekes, most meg úgy tűnik, már nemigen az – de lehet, hogy ez csupán amiatt van, hogy mint ahogy vannak kutyás és cicás emberek, én rádiósnak tartom magam.

Emlékszem, amikor először léptem be a Magyar Rádió kapuján és át a Pagoda küszöbén, arra gondoltam, hogy egyszer itt szeretnék dolgozni. Szerencsémre teljesült a kívánságom. Roppant jó volt sok rádiós között végezni a munkámat.

New Yorkban is rádiós ember maradtam. Vasalás, fogmosás, takarítás vagy fürdés közben hallgatom a készüléket. Az itteni média világa kissé más, mint az otthonié, de van egy állomás, amelyet bármikor be lehet kapcsolni, mindig valami tanulságosat, humorosat, értékeset, elgondolkodtatót sugároz. Nagyrészt a hallgatók tartják fenn. Reklámok nincsenek, de néhány szponzor – mint például a magyar kulturális év pár érdekes eseménysorozata – üzenetét bemondja. Nem árul semmit, csak a saját kiváló műsorait.

Én évekig – amikor még gyermekek felügyeletével és más magánügyeinek az intézésével kerestem a kenyerem – a WNYC állomás adását füleltem napközben. Akkor nem volt annyi bevételem, hogy adakozhassak. Most, amikor a viszonylag jól fizetett munkaidőm alatt nincs módom hallgatni, küldök pénzt az adónak. Rendszeresen és örömmel. Mert reggelente, esténként és hétvégenként nálam még mindig szól a rádió.

A korral való haladás jegyében a WNYC műsorai ingyen letölthetők, és egy MP3-as lejátszóról, például a metrón vagy séta közben hallgathatók. A rádió weboldalán az élő adásokba kérdéseket lehet küldeni, kommentálni az elhangzottakat, így a telefonokon kívül a hallgatók hangtalanul, írásban is bekapcsolódhatnak a szerkesztésbe; s teszik is szép számban.

Persze nem volt ez mindig így. A National Public Radio (Nemzeti Nyilvános Rádió), e pénztelen és unalmas állomás a McDonald’s cég tulajdonosának özvegyétől kapott szép summából tudta kifejleszteni a nívós, modern és talán a BBC-hez is hasonlítható adót. De nagy különbség például a BBC-hez képest, hogy az NPR hálózathoz több száz USA-beli helyi állomás tartozik, amelyek fizetség ellenében sugározhatják egymás műsorait és az NPR-éit, amelyeket Washingtonban készítenek.

A WNYC a logójával ellátott ajándékokat ad azoknak, akik anyagilag támogatják. A metrón így gyakran összekacsintanak hallgatói, akiknél ugyanolyan sapka, táska vagy esernyő van.

De nemcsak a rádiós hangok fontosak az életben.

Ha sikerül elérnem a 7.16-os reggeli metrót, négymegállónyi szakaszon egy mély női orgánum hallható a hangszórókon keresztül. Évek óta ismerem és figyelem, hátha a vonatvezető-fülkék egyikéből meglátom kikukucskálni a hölgyet, aki ilyen korai órában is képes mosolyt varázsolni az álmos dolgozó ember arcára. Nyugodt tempóban közli a következő állomást, az átszállási lehetőségeket, figyelmezteti az utazókat, hogy ha elhagyják a szerelvényt, ne felejtsék magukkal vinni személyes holmijukat, aztán szép napot kíván. Semmi különös, és mégis. Ha majd – mint más vonalakon – itt is áttérnek az automata, gépi bemondásra, hiányozni fog, és nem csak nekem. Az élő emberi hangot, főleg ha ilyen megnyugtató és éteri, nem helyettesítheti semmi.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

A város emblémájával ellátott bicikliállvány

2009-06-26T10:20:00.002-04:00

Egy kis zöld Toronto

2009-06-26T10:19:00.000-04:00

Annak, aki ellátogat Kanada legnagyobb városába, bizonyára feltűnik, milyen sok biciklizőt lát az utcákon. Fiatalok, idősebbek, elegánsan és sportosan öltözöttek – minden korosztály és minden szociális réteg jelen van két keréken.

Engem a látvány gyermekkoromra emlékeztetett, hiszen a szoci világban csak keveseknek volt autójuk, és ha volt is, nem használták naponta, hiszen erre volt a kerékpár. Én is, a tanáraim is, a bolti eladók is, a szakács nénik is és az osztálytársaim is ezt használták. Nagymegyeren, a főtéri Centrum előtt valamikor növények virágoztak és bicikliállványok álltak, és rengeteg hozzájuk zárt bicikli. Ma a virágágyások helyett parkoló áll az üzletház előtt.

Nem így Torontóban.

A városközpontban, de azon kívül is, ahol sok ember megfordul (munka, bevásárlás vagy szórakozás végett), a város emblémájával ellátott bicikliállványok sorakoznak a járdán. A városi fejlesztési terv szerint 2012-re ezer kilométernyi bicikliút lesz Torontóban, azaz minden torontói lakos ötpercnyi távolságra fog lakni tőle. Már most több biciklikölcsönző működik a városban, és a kerékpártúrás térképek a könnyű, néhány órástól a több napos Ontario állambeli túrákig különböző nehézségi fokú kirándulásokat kínálnak.

De nem csak ettől remek „zöld” város Toronto. Azon az itt már természetesnek vett újrafelhasználói magatartáson kívül, hogy az üveget, a papírt és a fémhulladékot külön gyűjtik, 2005 óta a háztartásokat komposztgyűjtésre is ösztönözik. Ma félmillió háztartás vesz részt ebben a komposztálóprogramban. A háztartási hulladék egyharmada organikus, komposztálható, és ezt a „zöld szemetesládát” a város hetente üríti, míg a szeméttelepre szánt fel nem használható szemetet kéthetente. A városi hulladék egyharmadát tehát ingyen komposzttá változtatják, ezt aztán a városi parkokban használják fel.

Egy átlagos turistának is feltűnik, milyen sok park, fa és egyéb zöldterület van ebben a nagyvárosban. Azt viszont kevesen tudják, hogy e zöldterületek ráadásul 2004 óta permetmentesek. A város betiltotta a gyomirtók használatát a parkokban és gyepeken, mert arra a megállapításra jutottak, hogy ami megöli a bogarakat és növényeket, ráadásul rákkeltő, az árt a madaraknak és az embereknek is. Ha egy magánembert, golfpályamenedzsert vagy kertészt azon kapnak, hogy gyomirtó szert használ, ötezer dolláros büntetésnek néz elébe.

A turistának az is feltűnhet, hogy amikor a belvárosban el szeretné dobni az üres vizespalackját vagy a hot dogos papírtálcáját, egy háromrészes szemetesládával találja szembe magát. Komposztálható, újrafelhasználható, vagy szemétdobra való-e a kidobandó tárgy? A döntés meghozatala után az ember rálép a kis pedálra, mely felnyitja a láda tetejét, és civilizáltan, anélkül, hogy bepiszkolná a kezét, a megfelelő kukába helyezi a tárgyat.

Egyrészt tehát ösztönözni kell az embert arra, hogy szétválogassa a háztartási és irodai szemetet (például azzal, hogy a komposztálható, büdös szemétládákat hetente ürítik, míg a többit kéthetente), másrészt olyan feltételeket kell teremteni, hogy a hulladék szétválasztása könnyű legyen.

Budapesttel szemben, ahol mesterséges forgalmi dugókat terveznek a már létező, maguktól keletkező állandó forgalmi dugók mellé, Torontóban azt tervezik, hogy minél több biciklisúttal, évi tíz kilométernyi új járdával, valamint a gyalogosátkelők – visszaszámlálási kijelzőkkel és hangjelzéssel – biztonságosabbá tételével elősegítsék azt, hogy aki teheti, ne autóval járjon a városba. A tömegközlekedés kényelmes, tiszta, bárki számára megfizethető. A taxikat lassan hibridekre cserélik, és megjelentek az Eco Cabok, vagyis az ökológiai taxik, amelyeket egy erős lábú ember üzemeltet, kivéve ha dombnak felfelé kell menni, amikor is üzembe lép a feltölthető elem.

Természetesen Toronto sem tökéletes, hiszen itt is emberek laknak. Tavaly nyáron adták hírül a helyi újságok, hogy meglett a nagyarányú és egyre növekedő biciklilopás okozója. Egy Igor Kenk nevű szlovén állampolgárnál 2865 lopott kerékpárt találtak. A biciklibolt-tulajdonos Kenk egy biciklitolvaj bandát irányított, és amikor a rendőrök jól körülnéztek a város egyik legdrágább negyedében található lakásában, némi drogot is találtak. Hogy mit tervezett tenni a sok biciklivel? Arról nem szól a fáma. Lehet, hogy össze akarta gyűjteni és törmelékfémként leadni a városnak újrafelhasználásra.

Megjelent az Új Szó Szalon mellélketében.

Tegnap a tetőn

2009-06-20T20:29:00.001-04:00

Megszepült nagyváros

2009-05-18T11:01:00.000-04:00

A japán cseresznyefák észrevétlenül ugyan, de idejében virágoztak ki a brooklyni botanikus kertben – április végén végre rövid ujjúban lehetett sétálni az utcán. A rózsaszínű virágokban pompázó fák alatt hirtelen százak sétáltak gyerekestül, kézen fogva, újsággal vagy fényképezőgéppel a kezükben, fejüket tekergették felfelé, hogy megbizonyosodjanak: idén is megjött a tavasz.

A hangyaboly lakói egyik napról a másikra rövidnadrágra és ujjatlan pólóra vetkőztek, s váratlanul úgy tűnt, hogy minden második ember biciklitulajdonos lett, annyi bringázó süvített végig az utcákon és a parkokban, ahol a téli ruhadaraboktól megszabadult New York-iak tömegesen jelentek meg, meglepő mosollyal az arcukon.
Kora reggel már nem csak itt-ott látni kutyájukat boldogan sétáltató rövidnadrágos férfiakat – tucatjával fordulnak elő, és a kocogók ennél is kevesebb ruhát öltenek magukra, s még nagyobb vizespalackokat cipelnek.

A metropolisiak április elejétől cserepes virágokat, palántákat meg magokat vásároltak, nehogy elszalasszák a pillanatot, amikor feltúrhatják kis darab földjüket, kitehetik az ablakpárkányra a beültetett cserépedényeket, ládákat, kitakaríthatják az udvart, lakást, és amikor hétvégi délutánokon végre mindenki sétálni indul, a házak eleje megtelik felesleges holmival, amelyeket a tulajdonosok néhány dollár ellenében örömmel adnak át új gazdájuknak. Az itteniek ráérősen leállnak beszélgetni egymással, a ház eleji lépcsőkről figyelik, ahogy a szomszéd csemete járni vagy éppen biciklizni tanul, avagy kutyát fürdet.

A parkokba is kivonulnak a hangyatársak. Nagy a sürgés-forgás, nagytakarítás. A hét közben nagymenő menedzserek önkétes tiniket irányítanak, akik utcánként haladva szeméttelenítik a környéket. A rang, a vagyon vagy annak hiánya nem számít, a bőr színe sem, csak a közös cél, amelynek elérése után a kamaszok naponta látják munkájuk eredményét, s amellett, hogy kétszer is meggondolják a szemetelést, jövőre újra bekapcsolódnak, évek múlva, sikeres menedzserekként pedig majd ők felügyelik a tiniket.

A botanikus kertekben kisiskolás gyerekek ültetnek magokat meg palántákat. Egész nyáron gondozni fogják növényeiket, ősszel pedig betakarítják és elfogyasztják a terményeket. Ezek a kis emberek saját tapasztalatukból fogják tudni, hogy a krumpli a földben terem, hogy a kukoricát le kell morzsolni, és hogy az uborka, az bizony kúszik. Az ennivaló megbecsülését is tanulják, hiszen nem kis erőfeszítésbe kerül – az időjárás közreműködéséről nem is beszélve –, hogy aratáskor jutalom koronázza a befektetett pénzt, időt és munkát. Az ilyen élmények által formálódnak azok a városlakók, akik saját kertre vágynak, s akik minden alkalmat megragadnak majd, hogy egy kis földben legalább bazsalikomot és borsmentát termeljenek a konyhaablak párkányán.

A lakosok naponta újabb helyeken fedeznek fel a tulipánokon kívül nárciszokat, facsemetéket és örökzöld növényeket, valamint új kerékpárállványokat a metróbejáratoknál, mert a város vezetősége így is segíteni akarja azokat, akik nem a gépkocsit tekintik az egyetlen lehetséges közlekedési ezköznek.
A világ, a nagyvárosi is, kiszínesedett, megszépült.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Amikor ingyen lesz a gördeszka

2009-05-16T16:10:00.001-04:00

Amikor Said Sayrafiezadeh kisfiú volt, gördeszkára vágyott. A sportboltban, ahol a 11 dolláros gördeszkákat árulták, az anyja kézen fogta őt, és a boltból kifelé menet azt mondta neki, hogy majd ha a kommunista forradalom győz, neki is lesz gördeszkája, mert akkor minden ingyen lesz. Addig sajnos az ilyen luxuscikkekre nem költhetnek.

Said Brooklynban, majd Pittsburghban nőtt fel. Apja, Mahmoud iráni születésű matematikatanár volt, aki diákként jött az USA-ba, majd miután megismerte Marthát, Said leendő anyját, családot alapított. Első gyermekük születése után a házaspár egy parkban sétálva az amerikai kommunista párt aktivistáitól vett egy The Militant (A Militáns) című újságot (mely a párt orgánuma volt). Ezt követően Mahmoud és Martha egy életre elkötelezték magukat a szocialista és kommunista eszmének. Az apa olyannyira, hogy harmadik gyermeke, Said születése után kilenc hónappal elköltözik a családtól, hogy minden erejével a forradalomnak – és számtalan szeretőjének – élhessen. Mivel tartásdíjat nem fizetett, egy idő elteltével Martha az apjuk után küldi két idősebb gyermekét.

Said anyjával nagy szegénységben, a The Militant több száz példányával, állandó költözködések közepette élt rosszabbnál rosszabb körülmények között. Anyja titkárnőként tartotta fenn csonka családját, esténként pártgyűlésekre járt és ingyen dolgozott az éppen lakhelyükhöz közel eső pártcsoportban. Said sokat volt egyedül, tévét nem nézhetett (anyja magával vitte az áramzsinórt), barátai nemigen akadtak. Az elvtársi szolidaritás nevében anyja gyakran ajánlott szállást vidékről érkező elvtársaknak, majd amikor az egyik ilyen vendég elvtárs molesztálta fiát, a párt képviselői azzal nyugtatták, hogy a kapitalizmusban mindenkinek vannak problémái.

1981-ben anyja befizette a tizenéves Saidot egy kubai kirándulásra. Said nem értette, az elvtársaknak miért tetszenek a koszos helyiségek, vagy hogy a rossz körülmények között dolgozó gyári munkásokat mért kell isteníteni. Mikor a delegáció végre visszaérkezik a miami repülőtérre, Said nagyon örül, hogy a reptéri illemhelyen van vécépapír és hogy a kubai körülményekhez képest patyolattiszta reptér légkondicionált.

A magányban felnövő Said csak ritkán látta apját és két idősebb testvérét. Néha látogatóba ment hozzájuk, néha nyári kommunista táborokban voltak együtt, de kapcsolatuk sosem vált szorossá. Said anyja Mahmoudról távollétében is pozitív képet akart kialakítani, így a fiú egészen addig istenítette apját, amíg fiatal felnőttként rá nem jött, hogy az apja nem az a szent, a szegények és a dolgozó nép jogaiért küzdő ember, akinek vallja magát. Igaz, hogy egyszer indult az iráni elnökválasztáson, de családjával sosem törődött.

Az anya, miután az életét a pártnak szentelte, Said tizenhatodik születésnapja előtt végül kilép az elvtársak közül, és mint testvére, aki sikeres író, az írásnak szenteli esténkénti szabad idejét. De az írás nem ment nagyon jól. Said egy napon kénytelen elmegyógyintézetbe vinni édesanyját, aki akkor már napok óta nem bírt felkelni az ágyból és aki a kórházban zokogásban tört ki, mert a pszichoterapeutája elköltözni készült. Anyja idegösszeomlása váratlanul éri Saidot, majdnem olyan váratlanul, mint amikor a lány, akivel járt, és aki semmit sem tudott a szocialista vagy kommunista eszmékről, faggatni kezdte, és ő nem volt képes világos magyarázatot adni annak ellenére, hogy magát ez eszmék követőjének tartotta.

Said Sayrafiezadeh ma sikeres író, aki örömmel dolgozott a kapitalista életmód és értékek megtestesítőjének is mondható híres amerikai háziasszonyok nagyasszonya, Martha Steward cégében. Önéletrajzi könyve tele van érdekesebbnél érdekesebb történetekkel, anekdotákkal. Kár, hogy néhány szálat nem követ – például azt, hogyan érintette őt az a szexuális molesztálási epizód, vagy hogy miért és mióta jár anyja pszichoterapeutához, és hogy az ideg-összeroppanása összefügg-e a pártból való kilépésével avagy az idealista eszmék elveszítésével.

Közép-európai szemmel nehéz elhinni, hogy az USA-ban voltak olyanok, akik önként szenvedtek a kommunizmus eszméjéért, és hogy vannak olyanok, akik emiatt teljesen feleslegesen traumatikus gyerekkort éltek meg – szegénységben, arra várva, mikor jön a mindent megoldó, felszabadító forradalom. Amikor a szőlőbojkott idején a kis Said egyre csak kérdezgette anyját, hogy mikor jön már végre el a forradalom, hogy szőlőt ehessen, mint a többi gyerek, anyja végre beadta a derekát, és kijelentette, hogy majd ha Said 18 éves lesz. A szocialista forradalom azonban az Egyesült Államokban ma is épp olyan messze van, mint amilyennek a kis Saidnak akkor az ő 18 éves születésnapja tűnt.

(Said Sayrafiezadeh: When Skateboards Will Be Free. Dial Press Book, New York, 2009, 288 oldal)

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

2009-05-06T08:50:00.000-04:00

Tavaszodik

2009-05-06T08:44:00.003-04:00

A japán cseresznyefák észrevétlenül ugyan, de idejében virágoztak ki a brooklyni botanikus kertben – április végén végre rövid ujjúban lehetett sétálni az utcán. A rózsaszínű virágokban pompázó fák alatt hirtelen százak sétáltak gyerekestül, kézen fogva, újsággal vagy fényképezőgéppel a kezükben, fejüket tekergették felfelé, hogy megbizonyosodjanak: idén is megjött a tavasz.

A hangyaboly lakói egyik napról a másikra rövidnadrágra és ujjatlan pólóra vetkőztek, s váratlanul úgy tűnt, hogy minden második ember biciklitulajdonos lett, annyi bringázó süvített végig az utcákon és a parkokban, ahol a téli ruhadaraboktól megszabadult New York-iak tömegesen jelentek meg, meglepő mosollyal az arcukon.

Kora reggel már nem csak itt-ott látni kutyájukat boldogan sétáltató rövidnadrágos férfiakat – tucatjával fordulnak elő, és a kocogók ennél is kevesebb ruhát öltenek magukra, s még nagyobb vizespalackokat cipelnek.

A metropolisiak április elejétől cserepes virágokat, palántákat meg magokat vásároltak, nehogy elszalasszák a pillanatot, amikor feltúrhatják kis darab földjüket, kitehetik az ablakpárkányra a beültetett cserépedényeket, ládákat, kitakaríthatják az udvart, lakást, és amikor hétvégi délutánokon végre mindenki sétálni indul, a házak eleje megtelik felesleges holmival, amelyeket a tulajdonosok néhány dollár ellenében örömmel adnak át új gazdájuknak. Az itteniek ráérősen leállnak beszélgetni egymással, a ház eleji lépcsőkről figyelik, ahogy a szomszéd csemete járni vagy éppen biciklizni tanul, avagy kutyát fürdet.

A parkokba is kivonulnak a hangyatársak. Nagy a sürgés-forgás, nagytakarítás. A hét közben nagymenő menedzserek önkétes tiniket irányítanak, akik utcánként haladva szeméttelenítik a környéket. A rang, a vagyon vagy annak hiánya nem számít, a bőr színe sem, csak a közös cél, amelynek elérése után a kamaszok naponta látják munkájuk eredményét, s amellett, hogy kétszer is meggondolják a szemetelést, jövőre újra bekapcsolódnak, évek múlva, sikeres menedzserekként pedig majd ők felügyelik a tiniket.

A botanikus kertekben kisiskolás gyerekek ültetnek magokat meg palántákat. Egész nyáron gondozni fogják növényeiket, ősszel pedig betakarítják és elfogyasztják a terményeket. Ezek a kis emberek saját tapasztalatukból fogják tudni, hogy a krumpli a földben terem, hogy a kukoricát le kell morzsolni, és hogy az uborka, az bizony kúszik. Az ennivaló megbecsülését is tanulják, hiszen nem kis erőfeszítésbe kerül – az időjárás közreműködéséről nem is beszélve –, hogy aratáskor jutalom koronázza a befektetett pénzt, időt és munkát. Az ilyen élmények által formálódnak azok a városlakók, akik saját kertre vágynak, s akik minden alkalmat megragadnak majd, hogy egy kis földben legalább bazsalikomot és borsmentát termeljenek a konyhaablak párkányán.

A lakosok naponta újabb helyeken fedeznek fel a tulipánokon kívül nárciszokat, facsemetéket és örökzöld növényeket, valamint új kerékpárállványokat a metróbejáratoknál, mert a város vezetősége így is segíteni akarja azokat, akik nem a gépkocsit tekintik az egyetlen lehetséges közlekedési ezköznek.
A világ, a nagyvárosi is, kiszínesedett, megszépült.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

A tragédiák kicsi világa

2009-04-10T10:38:00.001-04:00

Az idős amerikaiak pontosan emlékeznek arra, hol tartózkodtak, mit csináltak, amikor John F. Kennedy meggyilkolásáról értesültek. 2001. szeptember 11-éről is bárkivel el lehet beszélgetni New Yorkban: az emberek megosztják egymással történeteiket, érzéseiket.

Egyik – már tizenöt éve a Világkereskedelmi Központ közvetlen közelében dolgozó – ismerősöm a terrortámadás óta minden szeptember 10-én elhagyja a metropolist néhány napra. Az emlékek még túl elevenek, mély a seb. Én brooklyni házunk tetejéről néztem a tornyok összeomlását. Becsuktam az ablakokat, amikor a fehér porfelhő átért a folyón. Az üveg előtt órákig égett fehér papírlapok szállingóztak. Elviselhetetlen szag terjengett.

Néha a tragédiák alkalmával derül ki, milyen kicsi a világ.

A barátnőm unokatestvérének harmadik férje tipikus emigráns volt. Takarítóként kezdte, kijárta a számítógépes iskolát, megházasodott, jól fizető munkát kapott, és valóra válhatott volna amerikai álma, ha cége nem a Világkereskedelmi Központba küldi ki 2001. szeptember 11-én. Mindig pontosan érkezett, így azon a reggelen sem késett. Az első gép találata után még felhívta a feleségét, hogy elhagyják az épületet, és ha kijutott, jelentkezik. A neje hónapokkal később, miután hajszálakat és egyéb személyes tárgyakat adott a hatóságoknak DNS-vizsgálatra, kapott értesítést arról, hogy maradványai tényleg a Ground Zerón találhatók. Addigra már jelképesen (titokban és illegálisan) „eltemette” egy hajnalon a Central Parkban.

Egyik kolléganőm kedvesének bátyja is az Ikreket ért támadáskor halt meg. Ő ugyancsak telefonált, sőt e-mailt is írt, hogy szalad felfelé a lépcsőn. A tetőre igyekezett, az ottani ajtó elől még megnyugtatta feleségét, de az épületből nem sikerült kijutnia. Özvegye bánatában nem hagyta annyiban a dolgokat: folyamatosan körmére nézett a terrorista merényletet vizsgáló kormánybizottságnak. Bárhol szívesen nyilatkozott, interjút adott, lobbizott, és nem szégyellte a könnyeit, sem a haragját. Férjével még a középiskolában, tizenhat évesen kezdtek el járni, és ötvenedik születésnapjukat utazással ünnepelték 2001-ben. 34 éves házasok voltak, amikor a tragédia történt. Neki sem jutott holttest, amelytől méltó búcsút vehetett volna. Férje emlékére ösztöndíjat alapított egykori középiskolájukban. Néhány hete még Obama elnökkel tárgyalt a Fehér Házban.

Amikor február 12-én este New Yorkból szülővárosába, Buffalóba repült, hogy részt vegyen elhunyt férje születésnapi megemlékezésén, a leszállás előtt néhány perccel gépe a repülőtér közelében egy házra zuhant. A fedélzeten mindenki, az épületben egy ember halt meg. A szerencsétlenség másnapján a döbbent összegyűltek azon tanakodtak, hogy ki fogja átvenni az özvegy helyét. Ki vezeti le az ünnepséget, és hogyan fog megbirkózni a család – amely őt ugyanúgy szerette, mint a férjét – még egy idő előtt véget ért élet elvesztésével?

Furcsának találom, hogy első kézből, nem pedig a médiából ismerem ezeket a történeteket. A világ – még az ilyen nagyvárosban is, mint New York – néha roppant kicsinek tűnik. Vannak családok, amelyeket hasonló csapások érnek sorozatban.
Hogy egyesek a nehéz percekben is meg tudják őrizni humorérzéküket, illusztrálja az a kérdés, amelyet a kolléganőm kedvesének munkatársa szegezett neki a gép lezuhanásának másnapján: „Mi vagy te, valami Kennedy?”

Mosoly ült az arcokra.

Tavaszodik

2009-03-26T09:43:00.002-04:00

Tegnap reggel Park Slope-ban

2009-03-11T09:41:00.001-04:00

Brooklyni Beszélgetés Németh Ilonával

2009-02-16T19:38:00.001-05:00

Milyen apropóból jöttél New Yorkba?

Kutatás céljából. Az itteni New York University vendége voltam, a Művészeti Tanszéken a saját programomra koncentráltam, ami a köztéri művészettel foglakozó doktori disszertációmat egészítette ki.

Hogy értékeled az itt eltöltött időszakot?

A kutatással kapcsolatban nagyon jók voltak a tapasztalataim, annál is inkább, mert amivel én otthon foglalkoztam, annak amerikai gyökerei vannak. Az installáció irodalma nálunk szinte hozzáférhetetlen. Ehhez hozzátartozik, hogy az itteni könyvtárakban fellelhető anyag máshol nem található, és csak a könyvtáron belül kutatható, tehát ez is nagyon fontos volt a munkám számára. Számos olyan könyvet fedeztem fel egyébként, amit nagyon jó lett volna, ha tizenöt évvel ezelőtt olvastam volna el. Mentségemre, ezek közül több akkor még meg sem jelent. Rengeteget jegyzeteltem, és a tanításnál ezt nagyon jól fogom tudni használni.

Úgy tudom, ittléted alatt Providence-ben is készítettél egy kiállítást.

A providence-i meghívás érdekes módon egy volt nagyszombati galériaigazgató barátnőm, Viera Levitt által sikeredett, aki Providence-be ment férjhez. Az ő ötlete alapján jött létre tavaly novemberben a 27 m című interaktív hanginstallációm. Az előző évek során többször is jártam Providence-ben, és ismertem az AS220 non-profit szervezetet, ahol az installáció otthonra talált. Maga az, hogy láttam, ahogy ez a művészeti intézmény működik – az önkéntesek, a galériájuk –, nagyon hasznos volt, de leginkább az a része, hogy a fiatal, iskolából kikerülő művészek az AS220-ban olcsón hozzájutnak műtermekhez annak fejében, hogy egy meghatározó óraszámot ledolgoznak az intézmény számára. A galéria, amelyben mindenki sorra kerül, ha hónapokat vagy éveket kell is várnia, cenzúramentes, mivel azt vallják, ami rossz, az ellen a közönség úgyis tiltakozik.

Milyen volt a providence-i tárlatod közönsége?

A közönséget nagyon nyitottnak tapasztaltam, sokan személyesen is érdeklődtek. Volt olyan, aki azt mondta: tegnap hallotta, hogy egy érdekes kiállítás van, ezért eljött megnézni. A közönségtalálkozón elhangzottak után úgy néz ki, hogy lesz egy táblakiállításom is Providence-ben, a dunaszerdahelyihez és a budapestihez hasonlóan.

A New York-i művészeti közösségbe mennyire volt egyszerű beleolvadni?

Elég nehéz volt ismerősöket szerezni, mivel nem tanítottam az egyetemen, és az a fajta struktúra nem állt rendelkezésemre. Kihasználtam minden lehetőséget, és végül sikerült értékes kapcsolatokat kiépítenem, de az öt hónap ebben a tekintetben nem volt túl hosszú. Egy brooklyni galériával, a Space on Dobbinnal például nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom, és biztos, hogy ide visszatérek kiállítani.

Itt volt januárban egy közönségtalálkozód, igaz?

Igen. Tizenkét projektemről tartottam egy rövid bemutatót és utána kérdésekre válaszoltam. Vagy ötven ember jött el. Egyrészt olyanok, akiket Közép-Európa valamiért érdekelte, de sok képzőművész is volt, akik szakkérdéseket tettek fel, főleg az alkotás folyamatáról. Az egyik kérdéskör például arról szólt, hogy a beltéri kiállításaim nagyban a magánszférába tartoznak, a köztériek pedig politikával foglalkoznak. Ebből adódott később az a nyilvánvaló téma, hogy van-e politika például a többfunkciós nő című installációban ugyanúgy, mint a táblákban. Szó esett a mai politikai helyzetről is és arról, az hogyan befolyásolja a kortárs művészetet.

Mint viszonylag kívülálló, az amerikai – pontosabban New York-i – társadalmat hogy élted meg magánemberként és mint művész?

Az esztelen fogyasztást és a művészeti élet elpiacosodását is megtapasztaltuk itt, de ez nálunk is jelen van már, sajnos. Itt azonban sokkal nagyobb az a réteg, amely művészetfogyasztó, amely hasonló a nyugat-európai fogyasztókhoz. Egyrészt a nagy tömegben az ember könnyebben megtalálja a közönségét, de érezhető, hogy az emberek máshogy vannak szocializálva arra, hogy a kultúra és a művészet milyen szerepet tölt be az életükben. A művészeti intézmények támogatási rendszere lenyűgöző – az emberek érdekeltté válnak, mert tagjai valaminek. Az is tag, aki húsz dollárt fizet és az is, aki ötezret, és az intézmény mindkettőt értékeli. Szerintem ez kiváló stratégia. Az átlag kultúrember néhány intézményt támogat, ez az élet része, ez sajnos nálunk még hiányzik.

Ha a New York-i életmódot kellene összehasonlítanod az otthonival, mi jut az eszedbe?

Viszonylag nehéz az összehasonlítás, mert öt hónapig éltem itt, ami elég ahhoz, hogy ne legyek turista, de itt nem volt más dolgom, mint hogy kutatóművész legyek, annak ellenére, hogy két fiam is velem volt. Sokkal inkább tudtam egyvalamire összpontosítani, mert távol voltam azoktól a dolgoktól, amelyekre otthon kénytelen az ember figyelni: például nem kellett tanítanom. Nagyon nagy szükségem volt rá, hogy úgy tudjak olvasni és gondolkodni és visszanézni, hogy nem kellett ezt a folyamatot állandóan megszakítani más tevékenységgel. Azt is tudtam, hogy New York annyi impulzust ad, amennyit semmilyen más város nem adhat. Abban a tekintetben is szerencsések voltunk, hogy pont a választási kampány és a választások alatt is itt voltunk, és végig tudtuk nézni mint kívülállók. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a gazdasági válság és az Obama által gerjesztett remény milyen módon fogják egymás irányítani. Az Obama-éra nagyon sokat segíthet az egész világon, nem csak az Egyesült Államokon. Tipikusan egyébként csak Obama-választókkal találkoztunk, így nem tudjuk, milyen a másik oldal. Magánemberként sokkal jobb volt, mint ahogy reméltem. Amire nem számítottam, az a mindennapi élet minősége, ami itt összehasonlíthatatlanul jobb és nagyon jól szervezett. A mindennapi konfliktusforrásokat az itteni emberek megtanulták kezelni. Az emberi kapcsolatoknak az a része, amely az életünket vagy gördülékennyé, vagy kínszenvedéssé tudja tenni – egy üzletben vagy egy hivatalban –, itt jobb, mert az utcán az emberek bocsánatot kérnek egymástól, ha rálépnek a lábadra, az eladó kedves, még akkor is, ha rosszkedve van. A napi élet itt konfliktusmentesebb, mint nálunk. Tudatában vagyok annak, hogy a tapasztalatom nem teljesen reális, mert például nem volt itt állásom, nem kellett pénzt keresnem, és nem kellett kollégákkal mindennapi interakcióba lépnem.

Kisebbik fiad középiskolába járt Brooklynban, méghozzá nem egy elit-, hanem egy városi iskolába. Ezt a tapasztalatot hogy értékeled?

Noha szidják az amerikai iskolarendszert , nekem Jonathán iskolájával kiváló tapasztalataim voltak, mert a mi elsődleges célunk az volt, hogy megtanuljon angolul és hogy megismerkedjen más kultúrákkal. De még az iskola-szülők közti kommunikáció is nagyon szimpatikus volt, mint az is, ahogy az itteni tanárok nyíltan beszélnek olyan dolgokról a gyerekekkel, amelyekről nálunk még nem. A kulturális, vallási, szexuális, étkezési és minden más különbözőségről szó van. A tanítás struktúrája is más, mivel öt tantárgykör van, amelyen belül több összefüggő tantárgyat tanítanak. A környezettanban például benne van a kémia, a fizika, a biológia és a földrajz. Ez globálisabb áttekintést ad az egyes problémakörről, és úgy érzem, hogy sokkal használhatóbb tudást ad a diákoknak.

És milyen volt Brooklynban élni?

New York nagyon jól működő város. A közlekedés és a kulturális lehetőségek szempontjából is. Így utólag nagyon örülök annak, hogy Brooklynban, nem pedig Manhattanben laktunk, mert így nem lettem Manhattan-soviniszta. A multikulturalitásnak ez a fajta megélése, ami nálunk egyáltalán nincsen, az, ahogy a város a kis környékekből épül fel – nagyon érdekes tapasztalat volt.

A gyerekek hogy élték meg ezt a merően másfajta kultúrát?

A sokat emlegetett kulturális sokkot nem tapasztaltuk meg, mert nem kellett hirtelen, rövid időbe besűrítve tapasztalnunk a várost. Természetes módon tudtunk belefiltrálódni az itteni struktúrákba azáltal, hogy hosszabb ideig voltunk itt. Szerencsénk volt abban is, hogy a Brooklyni Zeneakadémia közelében laktunk, és meg tudtunk nézni egy egész sorozat olyan remek előadást, amely a világ minden részéről jött Brooklynba. Unikum egyébként, ahogy ez az intézmény működik, nemcsak a közönsége, hanem a programok minősége is nagyon magas.

Az eltervezett munkáddal hogy haladtál?

Négy hónap után tudtam igazán elkezdeni dolgozni. Addig csak olvastam, de nem rajzoltam vagy terveztem. Azt hiszem, kell, hogy az ember otthon érezze magát valamennyire egy helyen ahhoz, hogy a kreatív energiái fel tudjanak szabadulni. Azt látom most egyébként, hogy erre otthon is jobban oda kell majd figyelnem, hogy a mindennapi élet kis problémái ne emésszék fel a kreatív energiámat. Az élet fontossági sorrendjét újra fel kell állítanom, újra kell gondolnom és annak megfelelően élni, mert különben el lehet veszni a részletekben.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

Víz

2009-01-24T19:14:00.001-05:00

Barátnőm anyukája átélt néhány nehéz gazdasági időszakot itt, az USA-ban, és soha nem vesz vizet. Vízért fizetni számára olyan, mintha a lélegzetvételért fizetne…

A hasonlatom sántít kissé, hiszen ahol jobban tud az ember lélegezni, ott sokkal drágábbak a lakások, házak, mint a szennyezett városrészekben. New Yorkban minden étteremben természetes, hogy a kedves vendég elé egy nagy pohár vizet tesznek. Csapvizet. Akinek ez nem elég jó, rendelhet olcsó amerikai vagy drága külföldi vizeket is. Van Perrier zöld üvegben, és Evian is műanyag palackban. Mint Európában, ahol az éttermek nem hagynak a vendégnek más lehetőséget, mint hogy ételéhez megvásárolja a vizet. Itt is sokan hajlandóak sok pénzt kiadni érte. Másnak miért természetes, hogy fi zet az ivóvízért, amely egyébként viszonylag olcsón folyik a konyhacsapból? A válasz elég egyszerű: marketing.

Üvegmánia

Elizabeth Royte Bottlemania (Üvegmánia) című könyvéből kiderül, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen vizet fogyasztunk. Annak, hogy mit iszunk, politikai, környezetvédelmi és nem utolsósorban egészségi következményei vannak. A brooklyni újságírónő előző könyvét arról írta, mi történik az emberiség által termelt tömérdek szeméttel. Ezért érthető, hogy amikor környezetében felfi gyelt az eldobált műanyag vizesfl akonokra, elkezdte őt érdekelni, hogy miért lett divatos a palackozott ivóvíz. A marketing az első, ami automatikusan helyes válaszként adható: hiszen mióta a sztárok a nyilvánosság előtt vizesüveggel mutatkoztak, és amióta a vizet palackozó társaságok elterjesztették azt a téves információt, hogy naponta legalább 8 pohár (kb. 2 liter) vizet kellene fogyasztanunk, az emberek mintha gondolkodás nélkül elfogadták volna azt a tényt, hogy jó minőségű ivóvízhez csak drágán lehet hozzájutni. Ezenfelül tapasztalatból elmondhatjuk, hogy van valami vonzó a tiszta, makulátlannak tetsző műanyag fl akon felbontásában.

Vízfetisizmus

A nyolcvanas évek során megszületett tehát a hiperindividualista vízfetisizmus: a sztárokat követve az emberek elkezdtek egyre több pénzt költeni olyan árucikkre, amely addig majdhogynem ingyen volt. Profi tot szimatolva beszálltak a nagyágyúk is: a Coca-Cola, a Pepsi, de a Nestlé is piacra dobta palackozott ivóvizét. Hirtelen nem a félliteres kólásüveg lett a menő a gyorséttermekben, hanem a saláta mellett a vizespalack.

Gyerekkoromban ha szomjasak voltunk, a csapból ittunk. Ma minden gyereknek kis műanyag fl akonja van (jobb esetben újratöltős), amelyben nem csapvíz, hanem általában drágán vett ásványvíz található. Minél tehetősebb, annál drágább vizet kezdett el vásárolni a fogyasztó: a Madonna által kedvelt Kabbalah víztől az oxigénnel dúsítotton keresztül a narancsízűig.

Ma az ivóvíz előállítása, palackozása, szállítása és árusítása sok-sok ember megélhetését biztosítja. Royle, aki az én lakhelyemtől nem messze lakik, vette a fáradságot, és száz dollárért egy laboratóriummal megvizsgáltatta a brooklyni csapvizet. Az eredmény több mint jó volt: az USA-ban található 89% városi ivóvízhez hasonlóan ez is megfelel az előírt egészségügyi követelményeknek.

New York városának ivóvize, Bécséhez hasonlóan, a közeli hegyekből érkezik. Royte megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy több palackozott víz rosszabb minőségű, mint ami otthonában a csapból folyik. A hatóságok ugyanis szigorúan szabályozzák a vezetékes víz minőségét, hiszen ezzel látják el a lakosságot. Másrészt azon is megdöbbent, hogy a zuhanyból vagy a vécétartályból folyó víz is ivóvíz-minőségű – micsoda pocsékolás!

Mit és mennyit?

2006-ban egy amerikai átlagban 96 liter palackozott vizet vásárolt, ötször annyit, mint 1997- ben. A legnépszerűbb márka, a Nestlé által forgalmazott Polland Spring műanyag palackjaiból évente 30–40 milliárdot dobnak a szemétbe.

A Polland Spring víz egy Maine állambeli falu, Freyburg mellől származik. Az ott élők már évek óta viaskodnak a Nestlével, a nagy multicéggel, amely a nap huszonnégy órájában szivattyúzza a vizet a város melletti kutakból nagy tartálykocsijaiba. „Kié a talajvíz? – kérdezik –, és ha egy városé vagy államé, az eladhatja-e egy cégnek, hogy a cég dollárok milliárdjait keresse rajta, miközben a térség kútjai kiszáradnak?”

Ezenkívül – jegyzi meg Royte – egy műanyag palack ivóvíz előállítása, szállítása és feldolgozása annyi nyersolajat követel, mintha az adott palackot negyedéig töltenénk olajjal. A könyv végére Royte kikutatja, hogy nem kell nyolc pohár vizet innunk naponta. Vizet inni akkor kell, amikor szomjasak vagyunk; a többit megkapjuk ételeinkből (ez csak az egészséges emberekre vonatkozik).

A tiszta, egyszerű kútvíz sokkal jobb az emberi szervezet számára, mint a cukrozott italok, a tej vagy más folyadékok, amelyeket a test az emésztés során egyébként is vízre és mindenféle más anyagra bont. A legjobb csapvizet inni – ajánlja Royte –, úgy, hogy átfolyatjuk egy szűrőrendszeren, vagy kancsóban hagyjuk, hogy a klór kipárologjon belőle. Az amerikai csapra szerelhető szűrőkhöz hasonlók Szlovákiában is kaphatók. Az ilyen egyszerű és olcsó rendszerrel – mondja Royte – a legolcsóbban jutunk jó minőségű ivóvízhez úgy, hogy közben nem támogatjuk a palackozott, márkás vizek pocsékoló divatját.

Megjelent a Vasárnap magazinban.

Második SZÜLETÉS

2009-01-24T19:09:00.001-05:00

Amikor a vele egyidős kolléga hirtelen meghalt, kezdett el az életéről töprengeni. Negyven felett egyedül lakott, messze a családjától – a többiek az Államok területén szétszóródtak –, viszonylag jól keresett, de napi tíz-tizenkét órát dolgozott. A hétvégeken barátaival sportot nézett a tévében vagy moziba járt, néha azonban szombaton is bement az irodájába. Ez töltötte ki a mindennapjait.

Mi volna, ha holnap ő is meghalna? A gondolat nem hagyta aludni. Hány hónapja nincs kapcsolata? Mióta nem nevetett olyan jót, hogy a könnye is kicsordult? Mit tart igazán fontosnak? Kik azok, akikkel a hétvégéit tölti? Mikor volt utoljára szerelmes, mint egy tizenéves? Mi hiányozna neki az életből, ha már nem volna? Melyik kollégája? A munkájának melyik része? A pénz, a megbecsülés?

Rájött, hogy semmi után sem vágyakozna. Ha nem ebben a városban lakna, sokkal kevesebb pénzből is megélne. Szép ruhái, elegáns otthona, benne a sok ketyere, nem tette boldoggá. Luxusra nem áhítozik. A cégen belül csak egy a robotolók közül, különösebben nem éreztették vele, hogy fontos volna. Vajon ő hiányozna-e valakinek, ha holnap eltűnne?

Beadta a felmondását, és egy hét alatt túladott bútorain, könyvein meg minden máson. Vett egy drága kerékpárt, felszerelte két nagy táskával, és útitervet készített. Ehatározta: hogy három hónap alatt végiglátogatja a legfontosabb embereket az életében, és úgy fog élni, mintha három hónap múlva meghalna. Esőben és hőségben kerekezett hosszú napokon át. Ahová nem ért volna el idejében, oda részben vonattal utazott. Csak azt csinálta, amihez éppen kedve volt. Néha beszédbe elegyedett ismeretlen útitársakkal, máskor a napja szótlanul telt el. Rokonai, barátai úgy vélték, hogy biztosan a középkor krízise jött ki rajta, azért határozott el ilyen hirtelen radikális változásokat. „Majd átvészeli, és keres magának jobb állást” – gondolták. Azért sokkal jobb, hogy hónapokig biciklizik, nem pedig egy piros Porschét vásárolt, vagy motorkerékpárt, esetleg egy húszévessel randizik, mint sok korabeli férfi teszi.

Amerre megfordult, örömmel fogadták. Hosszú, kényelmes hétvégéket töltött el rokonaival, jó ismerőseivel. Sok olyasmit megtudott róluk, amit az évek során, amikor csak telefonon és e-mailben érintkeztek, időhiány miatt nem tudtak megbeszélni. Köztük jót és rosszat is. Többször rácsodálkozott, milyen furcsa teremtmény az ember. Mint ő hetekkel ezelőtt, barátai is boldogtalanul, valamiféle kómában töltötték életük legjobb éveit. A rengeteg kompromisszummal szem elől veszítették, amit igazán akartak. Talán már nem is voltak tisztában azzal, hogy mire vágynak igazán.

Két héttel a saját maga által felállított határidő előtt megérkezett anyja házába, ahol felnőtt. Apja rég elköltözött, még szülei válása előtt, amikor a csemeték már nem laktak otthon. Végiglátogatta ifjúkora kedves helyeit. Fagylaltot evett, hamburgert vacsorázott, benézett régi iskolájába, kiment a stadionba egy meccsre. Nem érzett semmi különöset. Sem nosztalgiát, sem önsajnálatot. Talán másképp kellett volna döntenie felnőttkorában, talán nem.

Anyja konyhaasztalán szétterítette bankszámlakivonatait, és eladta az összes részvényét. Végiggondolta eddigi bicikliútját, és a feladó megjelölése nélkül szétküldte pénzét azoknak, akiknek megítélése szerint nálánál nagyobb szükségük lehet rá. Az egyiknek azt írta: „Ön egy névtelen adakozó ösztöndíjában részesül azzal a feltétellel, hogy két éven belül befejezi doktori disszertációját.” Másnak készpénzt küldött egy kézbesítőszolgálattal, mert tudta, hogy az illetőnek nincs bankszámlája.

Egy nappal a határidő előtt megszüntette a folyószámláját, és egy vastag borítékot adott át anyjának. „A szülinapodra” – mondta neki. Este nagy lélegzetet vett, hosszan átölelte anyját, és lefeküdt aludni. Másnap reggel ragyogó napsütésre ébredt. Nem mozdult fi atalkori paplana alatt, csukott szemmel hallgatózott. Amikor leért a konyhába, anyja feléje fordult a tűzhely mellől, és rámosolygott. „Kérsz szalonnát a rántottádhoz?” – kérdezte. Válaszolni nem tudott. Mint az elsőt, második születését is sírással kezdte.

Megjelent a Vasárnap magazinban.

Cseh Filmek Brooklynban

2009-01-04T16:58:00.000-05:00

Aki december elején vette a fáradságot és ellátogatott a BAM Rose Cinemába, nyolc remek cseh filmet láthatott. Annak ellenére, hogy a sorozat címe azt sugallta, ezek vadonatúj cseh filmek, volt köztük egy 2005-ös, három 2007-es és egy 1967-es film is. Ezt nem panaszként jegyezzük meg, ellenkezőleg – csak helyeselhető, hogy egy közép-európai film kétszer, esetleg késéssel jut el Brooklynba, főleg ha olyan színvonalas, mint az idei kínálat filmjei voltak.

Bohdan Sláma rendező két filmmel érkezett és néző-rendező találkozót is tartott. Az elsőnek, a Venkovský učitel címűnek (The Country Teacher; ’Vidéki tanító’) a története egyszerű, bár a vége felé kicsit kusza, kiszámítható és egyben rejtélyes akciók és reakciók sorozata. Főhősünk egy gimnáziumi tanár, aki vidékre költözik, hogy ott, egy elhagyatott falusi iskolában tanítson biológiát. Miért menne egy fővárosi gimnáziumi tanár önként az isten háta mögé, ahol még saját lakása sincs? Pavel Liška alakításából viszonylag könnyen kitalálható, a szofisztikáltabb New York-i közönség számára talán inkább nyilvánvaló, mint a cseh nézők számára. Ez nem vesz el semmit a film lírikus, lassú, de érzelmekkel és remekebbnél remekebb színészi teljesítményekkel hemzsegő hangulatából. Kicsit hollywoodi happy ending a vége, de nem baj – talán az életben is van ilyen.

Sláma második bemutatott filmje a Štěstí (Something Like Happiness; Valami boldogság). Itt is, mint a Vidéki tanítóban, Pavel Liška és Zuzana Kronerová együtt szerepel, a rendező nyilvánvalóan kedveli ezt a színészpárost, és a nézőtéren helyet foglaló szlovákiai látogatók örömmel nyugtázhatták, hogy szlovák színészeket is alkalmaznak manapság a cseh filmiparban. A Valami boldogságban vajmi kevés a boldogság, mivel a történet egy tragikusan alakuló mentális beteg kétgyermekes anya sorsát mutatja be. Igaz, nem egyetlen főhősre, hanem inkább több egyenrangú szereplő történetére épül a film, amely lemezteleníti a mentális beteg embert a maga alattomos tragédiájában. A közeli jó barátoknak, akik komoly személyes áldozatot hoznak barátnőjükért, nem jár köszönet, ellenben az, aki kihasználja a kiszolgáltatott helyzetét, az lesz a nap hőse.

Vladimír Michálek O rodičích a dětech (Of Parents and Children; ’Szülőkről és gyerekekről’) című filmjét inkább javasolnám USA-beli bemutatásra, mint a Vidéki tanítót. Sokkal inkább cseh film ez, amely egy nagysikerű cseh regény alapján készült, és nem követ sablonszerűen semmiféle elképzelhető történetszálat. Apa és fia sétálnak Prágában, olyan helyeken, ahol turista nem jár, beszélgetnek, sört iszogatnak és beszélgetnek, néha esznek és beszélgetnek, cigarettát szívnak és beszélgetnek, fasírtot készítenek és beszélgetnek. Az ember lényege, az emberi élet, pontosabban, a cseh kisemberi élet lényege mutatkozik meg a mozivásznon. Néha fáj, néha megnevettet, néha felbosszant, de magával ragadó.

Hasonló érzésekkel távoztunk Jan Svěráknak, a híres Kolja rendezőjének Vratné lahve (Empties; Csereüvegek) című remek tragikomédiája vetítéséről. A rendező apja, Zdeněk Svěrák írta a forgatókönyvet és ő játssza a főszerepet – egy idős tanárt, aki, miután egyik pimasz diákja fejére csavarja az osztályban használt törlőrongyot, nyugdíjba vonul. Semmittevéssel telnek a napjai, amíg be nem áll biciklifutárnak. A jeges prágai utakon elesik és eltöri a lábát. Ezután meglát egy hirdetést a helyi csemegében, ahol üvegvisszaváltó munkást keresnek félállásban. Tkaloun úr a kis ablakocska mögött örömmel végzi munkáját, és még nagyobb örömmel fantáziál a boltban megforduló szexis nőkről. A kegyes önirónia egyik fontos jellemzője a jó cseh történeteknek. A Csereüvegekben egy élet öröme és tragédiája látható, és a néző a végén bánja, hogy vége lett ennek a remekműnek, amelyben, nem mellékesen, idősebb cseh színészek krémje látható.

Kimondottan New York-i, és nem igazán cseh tónusokban zajlik a Medvídek (Teddy Bear; ’Mézesmackó’, ’Medvebocs’, ’Plüssmaci’) című film, amelyben hét barát érzelmi és szerelmi életének egy részét figyelhetjük. A világ bármelyik nagyvárosába beültethetnénk a történetet. A film könnyen emészthető, okosan nem kioktató, és a végén a legkevésbé szimpatikus figuráról derül ki, hogy a legmegértőbb. Jiří Menzel is feltűnik egy szeretőt tartó sármos nős férfi morcos apjaként. Anna Geislerová, mint a Valami boldogságban, itt is kiemelkedő színészi teljesítményt nyújt.

A mezőny gyengébb produkciói közé soroljuk a Děti noci (Night Owles; ’Az éjszaka gyermekei’) című játék- és a Ztracená dovolená (Lost Holiday; ’Az elvesztett vakáció’) című dokumentumfilmet. Mindkét alkotásra, bár érdekesek és tartalmasak, ráfért volna egy utólagos komoly vágási folyamat, amely legalább fél órával megrövidíthette volna őket. Míg Az éjszaka gyermekei klasszikus tinédzserkori szenvedésről számol be fájó részletekben, Az elveszett vakáció egy egészen új kihívás megoldásáról szól. Egy ázsiai férfiakból álló csoport csomagját ellopják. A koffert Svédországban megtalálja egy cseh fiatalember. A benne lévő 22 tekercs negatívot elviszi Prágába, és ott filmes diákok egy csoportja elhatározza, hogy kideríti, kik a fotókon látható férfiak. Végül a kínai televízió egyik csatornájának köszönhetően tényleg rátalálnak a fényképeken látható férfiakra, és megbizonyosodhatnak arról, igazak-e azok a találgatások, amelyeket Prágában eszközöltek róluk. A filmesek Kínába is eljutnak, és a dokumentumfilm e része a legérdekesebb, hiszen olyan, mintha időutazásban volna részünk: az emberek úgy élnek, öltözködnek és beszélnek ott, mint a mi szocialista társadalmainkban harminc évvel ezelőtt.

Időutazásról szólva: egy különleges bónusszal kedveskedett a cseh filmek kedvelőinek az idei fesztivál. Milos Forman Tűz van, babám! című, 1967-es remekművének felújított kópiáját vetítették egy héten át. Az egyik előadás után maga a híres rendező válaszolt a nézők kérdéseire, amelyekből kiderült, hogy a jelenlevők többsége először látta a filmet. A teremben cseh, szlovák és magyar nyelvet az angollal keverve lehetett hallani, és minden generáció képviseltette magát nemcsak itt, hanem a kevésbé látogatott kortárs filmeken is. A Tűz van, babám! (Firemen’s Ball) mai szemmel nézve is frissnek tűnik. A kor szellemén kívül, amely groteszknek és tragikusnak tűnik, az univerzális emberi butaság jelenik meg leggyakrabban a vásznon. A jóhiszemű, buta emberek tévedései, a balekok nevetséges viselkedése, a balekok feleségeinek kommandírozása és a sok sör és cigarettafüst svejkes, de a mondanivaló univerzális. A film után többekben felmerült, mennyire időszerű lenne egy Milos Forman retrospektív sorozat, a Hair, az Amadeus, a Ragtime, a Valmont, az Ember a Holdon, a Száll a kakukk fészkére vagy a Larry Flynt, a provokátor című alkotásokkal, illetve Forman régi, csehországi filmjeivel.

A sör, a cigarettafüst, a száguldó vonatok, a passzív életszemlélet és a kegyetlen önirónia alapeleme a cseh létnek. Brooklynban több mint egy hétig bárki részesülhetett benne...

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

2008-12-30T09:17:00.000-05:00

Karacsony New York City-ben

2008-12-30T09:05:00.001-05:00

Egy majdnem nyolcvanéves kedves ismerősöm mesélte, hogy zsidó származása ellenére gyermekkorában úgy érezte: karácsonykor ő is ünnepel.

Akkoriban, a harmincasnegyvenes években a karácsony lényege nem az ajándékozás volt. Utcájukban két betlehemet is felállítottak a szomszédok, és az egyik ablakban az új esztendő évszáma világított. December 25- én, amikor kevesen járnak kinn, családjával elsétált a Rockefeller Center karácsonyfájához, megnézték a szép áruházi kirakatokat, és sötétedés után apja Brooklyn olyan részein is végigkocsikáztatta a társasággal, ahol leginkább keresztények laktak, hogy megcsodálják a díszítést. Gyönyörködtek a villanykörtékkel ékesített fákban, a rénszarvasokban, hóemberekben, Santa Clausokban és szánkókban. Mint az én gyermekkoromban a Csallóközben, a brooklyni ablakokon át is kiszűrődnek az ünnepi fények.

Aki teheti, menekül

Karácsonykor a hangyaboly először kiürül. Így nagyon kellemes metrón utazni és várost nézni, ha ehhez van kedve a hangyatársaknak. Az idill összesen egy napig tart, az USA-ban ugyanis csak december 25-e ünnep. Másnap megérkeznek az idegen városokból, falvakból vagy országokból az átutazó, úgynevezett turista hangyák. Ez a furcsa, roppant kíváncsi típus meglehetősen irritálja a New York-iakat, mert az utcán lassan sétál és nézelődik, mosoly ül az arcán, mutogat, meg örömmel magyaráz valamit társainak, a boltokban válogat, cseveg az eladókkal – mindez teljes ellentétben áll a lehető leggyorsabban lépegető, mindig siető, mogorva, ellentmondást nem tűrő bennszülött hangyák viselkedésével, akik vagy munkába/-ból sietnek, vagy szórakozni mennek. 2007-ben New Yorknak 8 274 527 lakosa volt, ezen belül Brooklynnak 2 528 086. Hozzájuk számíthatunk még néhány ezer illegális hangyát, akik nemigen szeretnek hivatalos kimutatásokban szerepelni. Elég nagy hangyaboly tehát. A helyiek imádják városukat, de amikor tudják, hogy Manhattant ellepi a turistaözön, menekülnek. Aki teheti, szabadságot vesz ki, és elindul rokonaihoz melegebb éghajlatra, vagy barátaival a hegyekbe síelni. Akinek nincs módja rá, az megpróbálja kikerülni a leglátogatottabb turistaattrakciókat: a Rockefeller Center óriási karácsonyfáját, a Macy’s, Saks, Bloomingdales és más nagy áruházak kirakatait, a SoHo remek boltjait, az Empire State Building kilátóját, a múzeumokat meg a híres éttermeket. A metropolis lakosainak csupán negyven százaléka tartozik valamilyen keresztény valláshoz, így a többségnek december 24-e vagy 25-e nem ünnep. A kínai éttermek betévedőkre várnak, és örömmel szállítanak házhoz. A koreai tisztítók és sarki vegyesboltok szünet nélkül nyitva tartanak, a hindu vagy pakisztáni taxisok éjjel-nappal furikáznak sárga autójukban – ez a város, lakói származási sokféleségének köszönhetően, tényleg sosem áll le.

Ünnepi csillogás-villogás

A lényeget tekintve azonban igazából senki sem tudja magát kivonni az ünnepi hangulat alól, hiszen november közepétől az áruházak díszekben pompáznak, az éterben karácsonyi zene szól (a rádiót az üzletközpontokban, éttermekben és taxikban is hallgatják), megkezdődik a karácsonyi vásár, és a korai sötétedés után csillog-villog a város. Az irodákba naponta érkeznek képeslapok meg december közepétől ajándékkosarak, és sok helyen meglepetéssel kedveskednek egymásnak a munkatársak. Két nagy csoport létezik, amelynek külön haszna származik abból, hogy New Yorkban a sokféle származású lakos eltérően, más időpontokban ünnepel. Az egyik az autótulajdonosoké, mert minden keresztény, zsidó, muszlim, hindu stb. ünnepnapon felfüggesztik azt a szabályt, hogy az út szélén leparkolt gépjárműveket néhány órára el kell mozdítani (hetente egyszer ugyanis takarítógép tisztítja az utcákat). A másikat pedig azok a gyerekek képezik, akik vegyes családban nőnek fel – például az egyik szülő keresztény, a másik zsidó vallású, s így telente kétszer ünnepelnek (hanukakor és karácsonykor), kétszer kapnak ajándékot, menórát is gyújtanak, fát is díszítenek, és december 25-én reggel Santa is hoz nekik valamit. A családom és gyermek hiányában idén én is csatlakozom azokhoz a hangyatársaimhoz, akik december 24-én dolgoznak, 25-én kínai étterembe mennek ebédelni, és délután beülnek az ilyenkor valamivel kevesebb nézőt vonzó mozitermek egyikébe. 26-án reggel pedig újból munkába indulok, és az ebédszünet alatt talán elszaladok valamelyik kedvenc boltomba, hogy kihasználjam a karácsony utáni kiárusítást. Közben megpróbálom majd kikerülni a boldog turistaáradatot, és ha megkérnek, útbaigazítom az eltévedt idegeneket.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Lolita

2008-12-28T19:30:00.000-05:00

Egy kis havas csendelet ma delben

2008-12-19T13:10:00.000-05:00

Harom oraval kesobb meg mindig hulllllll a hoooo..

2008-12-19T12:57:00.002-05:00

Hull a ho es hozik, zik, zik....

2008-12-19T11:47:00.001-05:00

Ma reggel mar lathato.

2008-12-18T08:47:00.000-05:00

Manhattan eltunt a reggeli kodben - December 17,

2008-12-17T09:27:00.000-05:00

Sprió György a new yorki Magyar kulturális központban

2008-12-14T17:16:00.001-05:00

Beszélgetés Spiró György íroval

2008-12-14T17:07:00.002-05:00

Azt vallja, sikeres műveit azért nem fordítják le németre (és így angolra sem), mert a német kiadók között elterjedt: KGB-ügynök volt (az állítást tagadja).

Az írókat két csoportra osztja: akik mindig saját magukról írnak és a színésztípusú írók; magát ez utóbbi fajtának tartja. Egyébként magyar író, és kész. Spiró György a kortárs irodalom egyik legérdekesebb és legsokoldalúbb egyénisége: írt regényt, drámát, verset, irodalomtörténetet; volt színházigazgató, rádiós, dramaturg, műfordító; folyékonyan beszél többek között lengyelül, oroszul és angolul. Több neves díj és kitüntetés tulajdonosa. Hatvankét éves. Legolvasottabb művei közé tartozik Az Ikszek (regény), Álmodtam neked (elbeszélések) a nagy sikerű Fogság (regény) és a Messiások (regény). New York-i látogatása alkalmával szólítottuk meg. Mikor megtudta, hogy a szlovákiai Új Szó számára készül a beszélgetés, szlovákul megkérdezte, hogy beszélgetésünket ezen a nyelven kívánjuk-e lefolytatni. Maradtunk a számunkra közelebbi magyarnál.

Minek köszönhető, hogy december elején New Yorkba látogatott?

Az itteni Magyar Kulturális Intézettől kaptam egy meghívót, és ha az embert New Yorkba meghívják, akkor rohan. Az a helyzet, hogy én nagyon szeretem New Yorkot, már hetedszer vagyok itt. Először 1984-ben voltam öt hónapig a Columbia Egyetemen Soros-ösztöndíjjal. Nagyon sokat profitáltam a könyvtárakból. Ez az öt hónap elég volt arra, hogy ne turista legyek, hanem úgy éljek, mint az itteniek.

A Fogság című regényéhez az egyik alapihletet egy New York-i étteremben merítette, ugye?

A 72. utcán, Manhattan nyugati oldalán van egy kis vegyes spanyol–ázsiai vendéglő. A mai napig ott áll, mert az idén visszamentünk megnézni, le is fényképeztük. 2002-ben jártunk benne először, már ettünk, amikor a szomszéd asztalhoz beviharzott négy hatalmas termetű postás. Az egyik fehér, a többi színes bőrű volt. Nagyon jókedvűen egy nagy ív papírt terítettek ki az asztalukra, valószínűleg a beosztásukat, és étlap nélkül rendeltek. Ez az élmény döntő lökést adott ahhoz, hogy a Fogságot meg tudjam írni, mert addig nem tudtam, hogy mi lesz azzal tömérdek anyaggal, amit összegyűjtöttem, és ekkor jöttem rá, hogy a mindennapi élet lesz a regény közege. Nagyon hálás vagyok ennek a négy New York-i postásnak. Az is biztos, hogy a Fogság egyik fejezetét, Alexandriát, nem tudtam volna megírni, ha nem ismerem egy kicsikét New Yorkot. Tőlem függetlenül mások is leírták, hogy ez a város korunk Alexandriája. Minden ilyen nagyvárosban van valami megkapó. Az anyagokat részben itt gyűjtöttem össze, és innen kértem könyvtárközi kölcsönzésre is, amikor Budapesten dolgoztam a regényen.

Uri, a regény hőse egy igazi szemlélődő, akinek nincsenek közeli barátai, és szerelmei sem. Válhatott volna belőle is egy Krisztus-féle figura?

Nem, Urit nem olyannak írtam meg. Az irdatlan mennyiségű anyagot, amit a regényhez felhalmoztam, rendszerezni kellett, mert az ember hajlamos elveszni az anyagban. Egy szkeptikus főhőssel sikerült megoldanom ezt a feladatot. Uri ott áll két korszak határán. Az egyikre visszafelé néz, a másikra rálát, és egyikkel sem azonosul.

A Fogság angol fordítása készül-e már?

Nem. Sanders Iván lefordított harminc oldalt, de nem kellett senkinek. Sehol a világon nem kellett senkinek, és nem is fog kelleni. Az angol nyelvű kiadáshoz a döntő az, hogy először kiadják-e németül, nekem pedig soha egy soromat sem adták ki németül, tehát akkor angolul sem fognak kiadni soha. Esetleg majd egyszer írnak belőle egy forgatókönyvet, és iszonyú sok pénzért csinálnak belőle egy nagyon vacak hollywoodi kalandfilmet, de azt én már nem érem meg. Jó regényt egyébként is csak elrontani lehet filmen.

Magyarországról nézve Amerika most milyennek látszik?

Nem tudom. Én nem Magyarországról nézem a világot otthon sem. Magyarországot sem Magyarországról nézem. Részben alulról szagolom, részben messziről nézem, történelmi perspektívából: onnan pedig ugyanolyan, mint volt. Nyilván ha itt él az ember, és a bőrére megy a dolog, akkor mást érez, mint aki néha ide látogat és jól érzi magát. Nekem Magyarország megy a bőrömre, de ez más ügy. A látogatónak nem tűnik fel, hogy mekkora válság van Amerikában.

Azt mondta, hogy az emberek a nagyvárosokban egy idő után megőrülnek és igazán csak kis közösségekben érzik jól magukat. New York elég nagy város, mégsem tűnik úgy, mintha az emberek megőrülnének itt.

Az emberek az ilyen nagy városokban is próbálnak a saját kicsi közösségükben élni. Jól hangzó jelszó, hogy Amerika melting pot, olvasztótégely, de én azt tapasztalom, hogy nem az. Mindenki él a kicsi közegében, és nemigen lép ki belőle. Vannak olyan közösségek, ahova nem is lehet bekerülni, ha az ember nem születik bele. Ez minden korban, minden nagy városban így volt. Másrészt itt van erre a megoldás – a vallás. Egy nagyszerű amerikai vallásszociológus, Rodney Stark a 90-es években egy vallásszociológiai forradalmat hajtott végre, amelyről csak Magyarországon nem tudnak a mai napig. Stark, aki először a mormonokkal kezdett foglalkozni, később az új szektákkal, majd a kereszténység kezdeteivel, a belépésük évében megkérdezte az újonnan belépett tagokat, miért csatlakoztak a szektához. Olyasmiket válaszoltak, hogy magányosak voltak, társaságra vágytak, nem volt családjuk stb. Ugyanezeket az embereket tíz év múlva is megkérdezte, és akkor azt válaszolták, hogy Istenben való hitük miatt és vallási okokból csatlakoztak. Az emberek utólag átfestik vallási okra azt, ami eredendően egyéni vagy társadalmi ok. Ez valószínűleg mindig így volt. Többek között ez a vallások és a törzsi társadalmak funkciója. Szerintem semmilyen társadalmi formáció, amely eddig létezett, nem veszett el a világból. Minden megvan: az ősközösség, a rabszolgatartó, a törzsi nagy család, a feudalizmus, a kapitalizmus és a szocializmus. Ezek mind egyszerre vannak jelen a világban, időnként ugyanazon a városon belül. Például Budapest is ilyen. A modernitás mindenütt egyforma. Mi annak idején tévedtünk, amikor félig-meddig ellenállókként azt gondoltuk, hogy a szocializmusnak ilyen-olyan bűnei vannak. A szocializmus elmúlt, de a bűnök továbbra is velünk vannak. Ezek a modernitás bűnei, nem pedig a rendszerekéi. Kellemetlen tapasztalat, de mit csináljunk?

Születhet-e manapság a korai radikális kereszténységhez hasonló forradalmi vallás?

Fogalmam sincs; előre nem lehet megjósolni. A kereszténység volt a legforradalmibb vallás, amit az emberiség az elmúlt kétezer évben ismer. A mai emberek nincsenek tisztában azzal, micsoda hatalmas forradalom volt ez, mert ezen a paradigmán belül gondolkodnak és nem látnak rá. Ha mást nem, legalább a nők egyenjogúsítását említsük, hiszen a mai feminista mozgalmaknál sokkal radikálisabb volt a korai kereszténység. Nők is lehettek papok. Aztán az történt, ami a nagy vallásokkal szokott: minden és mindennek az ellentéte is beleszivárgott.

A Messiásra viszont továbbra is várunk.

Igen, a Messiás-várás Obamára ugyanúgy igaz, mint Magyarországon bizonyos körökben Orbán Viktorra, és igaz volt Miloševićre Jugoszláviában, Sztálinra a Szovjetunióban és Hitlerre Németországban. Nem mintha az előbbieket össze akarnám hasonlítani, de ez a Messiás-várás szintén hozzátartozik a modernitáshoz. Van, amikor jobban sül el, van, amikor nagyon rosszul. Nyilván a társadalom berendezkedésétől is nagyon sok függ. Ugyanaz a Messiás-várás egészen más következményekkel járt a fasiszta Olaszországban és a náci Németországban, mert a nép mentalitása más volt. Ezért gondolom, hogy Amerikában nem lehet diktatúra – igaz, hogy volt egy csúnya korszak az ötvenes évek elején, a McCarthy-korszak, amiről remek drámákat írtak, de mégiscsak átmeneti volt, és Amerikában a mindennapi élet szempontjából majdnem mindegy, hogy hívják az elnököt. Ez Európában nem így van, Kelet-Európában pedig különösen nem. A Messiás-várás közös, de a következményei nagyon eltérőek.

Nem titkolja azon véleményét, hogy a mai fiatalok és az emberek általában nem tudnak olvasni. Milyen egy jó olvasó az Ön szempontjából?

Az emberek ma nem élvezik úgy az olvasást, mint mi, akik már a felső tagozat elején nagyon könnyen olvastunk felnőtteknek írott regényeket. Középiskolában már nem lehet megtanítani az embereket olvasni, egyetemen pláne nem. Az általános iskola felső tagozata a döntő, és a felső tagozat katasztrofális, nemcsak Magyarországon, hanem valószínűleg az egész világon. Ma az olvasás nehézséget okoz az embereknek. Nem ők tehetnek erről, így vannak szocializálva. Ez összefügg a modern képi világgal és sok minden mással is, de nem lenne muszáj ennyire nehezen olvasni, mert meg lehet tanítani a gyerekeket, csak például meg kellene fizetni a tanárokat.

Rendkívül elfoglalt embernek tűnik, nem annak a fajtának, aki napi nyolc órát ül az íróasztala mellett és főállásban ír.

Világéletemben önfinanszírozó író voltam, írásra sosem kaptam ösztöndíjat. Amikor egy hosszabb regényre készültem, előtte összegyűjtöttem a pénzt, hogy írás közben ne kelljen annyi minden munkát vállalnom. Abból indultam ki, hogy nem szabad megélni az irodalomból, mert akkor az ember publikálási kényszerbe kerül, és az egészségtelen. Mindig volt két-három polgári foglalkozásom, és csak a szabad időmben írtam. Ez rengeteg időt és energiát felemésztett, de a szabadságom megmaradt.

Íróként mire törekszik?

Nekem az a szakmám, hogy az emberi hülyeséget ábrázoljam. Rájöttem, hogy minél bölcsebb egy író, annál mélyebben ismeri az emberi hülyeséget. Nekem mint írónak az okos emberben is a hülyét kell ábrázolnom, mert az a közös kincsünk, a közös nevezőnk. Annak szoktam örülni, ha magamban a nagy emberi idiotizmusig le tudok ásni. Nagyon jó okos emberek társaságában csevegni, én is ilyen közegben érzem kevésbé gátlásosnak magam, de hogy ők igazából többet tudnának-e bármiről, mint a leghülyébbek, azt kétlem. Az okosoknak jól működik az agyuk, szórakoztatóak, de ez nem jelenti azt, hogy jobban is értik a világot. Ipari tanuló korom óta meggyőződésem, hogy a segédmunkások között feltehetőleg ugyanolyan az értelmes emberek aránya, mint az akadémikusok között. Most így, érettebb fejjel azt mondom, lehet, hogy magasabb. Az intelligencia nem függ össze a műveltséggel meg az okossággal – vagy intelligensnek születik az ember, vagy nem. A hülyeség viszont közös kincsünk. A hülyeséget megérteni és a struktúráját felmutatni nagyon nagy dolog, igazi írói feladat. Az okosságot nem becsülöm sokra.

A karácsonyt hogyan fogja tölteni?

Utálom, hogy fát kell venni, mert vackokat adnak el az embereknek jó drágán, garantáltan hullatja a leveleit, amit aztán fel kell takarítani, rémes. De hát a gyerekek miatt muszáj. Így aztán minden évben megveszem, és belefarigcsálom a tartóba.

Az embernek ilyenkor több ideje jut az olvasásra is. Mit szokott olvasni?

Többnyire hülyeségeket. Az ember rendszeresen kap könyveket, általában rosszakat, de illik őket elolvasni. Nagy öröm, ha véletlenül mégis akad jó közöttük; szerencsére előfordul. Legszívesebben természettudományt olvasok, most például Csermely Péter könyvét olvasgatom a stresszfehérjékről. Szívesen olvasok a fizikáról is, egykor fizikus szerettem volna lenni, csak aztán másként alakult.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

SC

2008-12-02T14:04:00.001-05:00

A rózsaszínű BICIKLI

2008-11-25T08:32:00.001-05:00

Egy férfi beszélt a rádióban. Előrebocsátotta, hogy zavarban van, és nagyon szégyelli magát, de muszáj elmondania, mert úgy érzi, mások is tanulhatnának az esetéből. Van egy kisfia. Amikor ötéves lett, felvetette, hogy szeretne egy biciklit. A család Brooklynban él; a gyerekek itt sokat kerekeznek, főleg a parkban, így az apuka nagyon megörült, hogy a hétvégeken jókat kerékpározhatnak majd együtt. Megbeszélték, hogy tavasszal elmennek, és megveszik a járművet.

Apa és fia egész télen nézegették a bicikliket az utcán. Több tetszetőset találtak, de a kicsi mindig hozzátette, hogy bár neki tetszik, rózsaszínben sokkal szebb volna. Az édesapa először elengedte füle mellett e megjegyzéseket, később azonban felfigyelt rájuk, mert csemetéje továbbra is a rózsaszínű, lányok által hajtott kerékpárok látványától lett felettébb lelkes.

Lassan a tél is elmúlt, de az apuka azon kapta magát, hogy egyre csak halogatja a kerékpárboltbeli látogatást. Fia már többször is rákérdezett, mikor mennek már végre bringát venni, de ő mindig talált valami jó kifogást, hogy a vásárlást a következő hétvégére halassza, utána az azt követőre, aztán megint csak a következőre... Míg egy nap kénytelen volt szembenézni saját magával meg a feleségével, akit ugyancsak kíváncsivá tett, mi folyik itt. És végre nejének és önmagának is bevallotta az okot: elképzelte, ahogy együtt bicikliznek a környéken, és az emberek megszólják fia rózsaszínű járművét.

Azért nem akarta, hogy gyerekének „lányos” biciklije legyen, mert tudta, hogy szégyellni fogja ismerősei előtt. Kínos számára fia atipikus kívánsága, és kellemetlenül érezné magát, ha csemetéjét ilyen kerékpáron látnák, mert az rossz fényt vetne rá, az apára is. „Feminin kisfiú, hát az apja is biztosan feminin, nem is férfi igazán” – súgnának össze mögöttük. Azt óhajtotta, hogy kisfia fekete vagy kék biciklire vágyjon.

Később nagyon restellette, amiért ilyen gondolatai támadtak. Felesége megkérdezte: „Ha nem venné észre senki, téged zavarna fiunk rózsaszínű biciklije?” „Nem” – felelte a férj. „És ha a szomszéd kisfiának volna ugyanilyen?” „Az sem” – mondta. „Hát akkor miért izgat, hogy mások mit szólnának hozzá?” Erre a kérdésre az apa nem tudott válaszolni, mondatai üres frázisoknak hangzottak volna: Mert egy fiúnak nem való a rózsaszín! Miért nem való?

Apa és fia a következő hétvégén elmentek a bicikliboltba. A gyerek rámutatott az egyik rózsaszínű kerékpárra. Az apa, kompromisszumképpen, meg akarta győzni, hogy a piros sokkal jobb, könnyebb lesz hajtani, kényelmesebb az ülése, szebben szól a csengője. A kisfiúnak sírásra állt a szája, érezte, hogy édesapja nem olyan biciklit szeretne venni, amilyet ő elképzelt. „Barátaid ki fognak nevetni” – szólt az atyai tanács. „Jó – nyugodott bele a csemete –, vegyük meg a pirosat.” Szeme mégis szomorú volt.

Az apa így vett egy nagy lélegzetet, és kifizette a rózsaszínűnek az árát. Hazafelé menet az apuka leste a szembejövők tekintetét. Senkinek nem tűnt fel a rózsaszínű bringa. Másnap kimentek kerekezni, akkor sem bámulta meg őket senki. A kisfiú barátnői között a bicikli nagy érdeklődésre talált.

„Bolond voltam – ismerte be az édesapa a rádióban. – Saját előítéleteim, bizonytalanságom miatt meg akartam vonni gyerekemtől az örömöt. Attól, hogy a fiam rózsaszínű biciklin kerekezik mellettem, nem lettem kevésbé férfi. Imádja a bringáját, sokat járunk ki vele; ha kéket vettünk volna, talán nem töltenénk együtt ennyi boldog pillanatot. Ezennel minden apát és anyát figyelmeztetni szeretnék: ne hagyjátok, hogy előítéleteitekkel megfosszátok csemetéiteket a boldogságtól. Vegyetek fiatoknak rózsaszínű biciklit, és tegyétek túl magatokat saját korlátaitokon. Hihetetlen, hogy 2008-ban itt, a modern Brooklyn kellős közepén én, egy felvilágosult férfi ilyen érzelmi válságon kell, hogy átmenjek egy lényegtelen dolog miatt csak azért, mert belém nevelték, hogy a fiúknak nem való a rózsaszín. Remélem, gyerekeimnek ilyesmi eszükbe se jut majd, ha egyszer hasonló helyzetbe kerülnek.”

Megjelent a Vasarnap magazinban.

OBAMA, aki miatt végre nem kell szégyenkezniük az amerikaiaknak

2008-11-25T08:21:00.003-05:00

Egy budapesti vacsora alkalmával egy középkorú amerikai hölgy a kelet-európai politikai helyzetről faggatott 1998-ban. A Fidesz akkortájt vette a szélsőjobb felé az irányt, így volt miről beszélgetni. Vajon az USA-ban először egy fehér bőrű nőt vagy egy színes bőrű férfi t látunk majd az elnöki poszton? – kérdeztem. Tíz évvel később, sokkal előbb, mint ott akkor, a vacsoraasztalnál gondoltuk volna, az amerikai választópolgárok választ adtak a kérdésre.

A kenyai apától és szőke kansasi anyától származó negyvenhét éves, a világ egyik leghíresebb jogi egyetemén végzett, a világpolitikában tapasztalatlan férfi lett több mint 65 millió szavazattal az USA 44. elnöke. Ellenfele, a fehér bőrű vietnami veterán – több évtizedes politikai karrierrel a háta mögött –, a hetvenkét éves John McCain több mint 57 millió szavazatot kapott. Az amerikai választási rendszerben azonban az egyes államok elektori szavazatai a mérvadók. Itt sokkal inkább érezhető Obama győzelmének egyértelműsége, hiszen 365 voksot gyűjtött össze, miközben McCain csupán 162-t. A győzelemhez 270 elektor szavazata szükséges.

20 hónapos kampány

A pártok előválasztásával az idei kampány kerek húsz hónapon át tartott, és rekordmennyiségű dollárt költöttek rá: Obama 650 milliót, amely több mint hárommillió, nagyrészt internetes adományozótól származott; McCain – mivel az állami fi nanszírozást választotta – 85 milliót.

Mindezek ellenére még 2008. november 4-én este is csak kevesen merték biztosra mondani, hogy 2008-ban Obama lesz az Egyesült Államok első színes bőrű elnöke. A demokraták egy része a mai napig meg van győződve arról, hogy a 2000-es, valamint a 2004-es elnökválasztást a republikánusok csalással nyerték meg, így nagy részük szkeptikusan fi gyelte az eseményeket, és nem bízott a rendszerben.

Aggodalmuknak volt alapja, hiszen például a manhattani illetőségű Tim Robbins színész (Susan Sarandon férje), aki már tizenöt éve ugyanazon a helyen lakik és szavaz, november 4-én reggel kiállta a sort a szavazóhelyiség előtt, csak hogy azt hallja: neve nincs rajta a választópolgárok listáján. Öt óra elteltével, a rendőrség és egy bíró közbenjárásával Robbins és legalább harminc hasonlóan járt amerikai végül leadhatta szavazatát. (Manhattanben a voksok 85 százaléka lett Obamáé.)

Ha a fent említett eset történetesen olyan választóval fordul elő, aki nem tölthet el hat órát azzal, hogy a szavazatáért harcol (mert munkába kell mennie, nem ismeri jogait, stb.), szavazata elveszik. New York államban, amely rendszeresen nagy többséggel a demokrata elnökjelöltre szavaz, mint ahogy például Texas a republikánusra, néhány be nem számított szavazat nem sokat változtat az eredményen. Azokban az államokban viszont, ahol a végeredmény szoros, mindegyik fontos – nemcsak az elnök-, hanem a kongresszus két házába való és helyi választáson is. 2000-ben Floridában, ahol akkor George W. Bush bátyja volt a kormányzó, több rendkívül komoly rendellenességet jelentettek, és Bush a legfelsőbb bíróság határozatával lett elnök, amikor az megállíttatta a szavazatok újraszámlálását.

Hiába kapott tehát Al Gore összességében több mint félmillióval több voksot, Florida elektori szavazatainak köszönhetően, az érvényes szavazatok végleges összeszámlálása nélkül Bush lett az elnök.

El kell menni szavazni!

Már az idei választások előtt híre ment annak, hogy a többségében színes bőrűek, munkások (demokrata szavazók) lakta területeken téves információk keringenek a szavazók között. Több államban a republikánusok úgy próbálták megakadályozni az Obama-hívek részvételét, hogy új igazolványkövetelményeket állítottak fel. Az USA-ban nincs egységes személyi, így a személyazonosság igazolására leginkább a gépjármű-vezetői jogosítvány szolgál, amely azonban a szegényebb rétegben ritka, hiszen az ide tartozóknak nincs autójuk.

Ráadásul nem minden állampolgár választópolgár is automatikusan: a választások előtt regisztráltatnia kell magát a szavazókörzetében, és aki lekési a határidőt, nem szavazhat. Obama hívei hangoztatták, hogy csak úgy lehet ezt a választást egyértelműen megnyerni, ha nagyon sok ember megy el szavazni. Igaz, az 1960-as rekord nem dőlt meg, de így is a választók 61 százaléka vett részt, ráadásul Obama nagy számban mozgósította a fi atalokat, az először szavazókat.

A választás napján már a szavazóhelyiségek megnyitása előtt országszerte sorok kígyóztak. A presszók tálcákon vittek ki kávéval töltött papírpoharakat a sorban állóknak. Nagy kávéés jégkrémforgalmazó láncok ingyenkávét és -fagylaltot osztottak mindenkinek, aki azt mondta a pénztárnál, hogy szavazott. Egyik kolléganőm több mint másfél órát állt sorban reggel a szavazókör előtt, és majdnem egy órát késett munkahelyéről. Sokan biztos, ami biztos alapon szabadnapot vettek ki. Az egész napos ideges várakozás végén hatalmas örömujjongás tört ki, amikor éjfél előtt egyértelművé vált, hogy Obamaé a győzelem. New Yorktól Kaliforniáig feketék, fehérek, ázsiaiak és spanyol ajkúak ölelgették egymást, özönlöttek az utcákra, hogy együtt örömtáncot járjanak.

Másnap reggel is idegenek gratuláltak egymásnak, és a fehérek örömmel kérdezték a színes bőrűektől az utcán, metrón és éttermekben, hogy mint jelent számukra ez a történelmi pillanat. Győzelmének okai Az Obama-forradalmat vissza lehet vezetni néhány kulcsjelenségre. Sokat emlegetik a jelölt karizmatikus egyéniségét, továbbá George W. Bush katasztrofális nyolcéves kormányzásának vége felé azok az emberek is késztetést éreztek a szavazásra, akik egyébként nem sokat törődnek a politikával. A demokrata előválasztás alatt a sajtó nem győzte hangsúlyozni, hogy történelmi pillanatnak vagyunk tanúi, hiszen ha Hillary Clinton nyer, ő lesz az első női elnökjelölt, ha pedig Obama, akkor az első afroamerikai jelöltre szavazhatnak; a választók tehát tudták, hogy nagy a tét.

Az utóbbi fél évszázad legkomolyabb pénzügyi válsága egy hónappal az elnökválasztás előtt robbant ki, s még jobban rávilágított Bush kormányának melléfogásaira, McCain pedig nem határolta el magát kellőképpen a jelenlegi elnök gazdasági politikájától. A neokonzervatív, ultrajobboldali alaszkai kormányzónak, Sarah Palinnak az első női alelnökjelöltté való választása végeredményben rossz fényt vetett McCain ítélőképességére. A kampány utolsó hónapjának talán legérdekesebb fejleménye Sarah Palin kiválasztása volt. Palin eleinte briliáns húzásnak tűnt, hiszen nő, vonzó külsejű és fi atal. Később azonban kiderült, hogy műveletlen, tapasztalatlan, de annál magabiztosabb, és rendkívül ambiciózus.

Több alkalommal rajtakapták azon, hogy beszédeiben hazugságokat állít tényként Obamáról. A McCain-kampány tömeggyűlésein a tömegből jövő „Öljük meg!” (Obamát) és a hasonló kiáltásokat nem ítélte el, s nem kérte a tömeget, hogy tartózkodjon ilyenfajta megnyilvánulásoktól. Palin választásával megingott az emberek McCainbe vetett hite annak ellenére, hogy McCainről az előző évek során centrista politikája, a Bush-kormányzat bírálata folytán megbízható, igazi amerikai politikus imázsa alakult ki. Palint viszont senki sem akarhatta komolyan az elnöki székben, s tekintettel McCain korára és egészségi állapotára, helyettese könnyen az ovális irodában találhatta volna magát. (Az elnök elhalálozása esetén automatikusan az alelnök veszi át a posztját.) Az alaszkai kormányzó jelölését követően egyre több véleményformáló republikánus nyilatkozott úgy, hogy az ország érdekében inkább Obamára szavaz.

Nehéz négy év következik

Mindezek közrejátszásával egy fekete bőrű család fog január 20-án beköltözni abba a Fehér Házba, amelyet fekete rabszolgák is építettek, és ahová fekete bőrűek évszázadokig csak akkor tehették be a lábukat (a hátsó, szolgálati bejáraton át), ha a személyzet tagjaként dolgoztak ott. Barack Hussain Obama első neve arabul áldást jelent. Hasonlóan, mint amikor John Fitzgerald Kennedy lett az USA elnöke, ezt a fi atalembert is sokan áldásként kívánják az országnak, és ugyanúgy féltik attól, hogy valaki merényletet követ el ellene.

Obama nagyon nehéz négy év elé néz. Az a gazdasági válság, amely hozzásegítette az elnökséghez, januárig nem fog megszűnni. Az amerikaiak még nagyobb számban lesznek munka és egészségbiztosítás nélkül. A hitelválság következményeképpen még többen veszítik majd el a fedelet a fejük fölül. Az iraki és az afganisztáni háború s az izraeli–palesztin konfl iktus is megoldásra vár. Oroszország pedig már most újabb hidegháborúval fenyegetőzik. A progresszív választók mégis örülnek, hogy nyolc év után újra egy entellektüel házaspár lakik majd a Fehér Házban.

Olyan elnökük lesz ismét, aki miatt nem kell szégyenkezniük, akiben bízhatnak, és aki nemcsak szónokolni tud, hanem saját maga írja beszédeit. Az afroamerikai férfi ak 1869-től voltak jogosultak szavazni az Amerikai Egyesült Államokban. A nők (fehérek és színes bőrűek egyaránt) csak 1920-ban váltak teljes jogú polgárokká. Remélhetőleg most, hogy a faji korlát végre megtört, nem kell majd ötven évet várni arra, hogy – megfelelő jelölt esetén – az ország lakosai akár egy nőt bízzanak meg államuk vezetésével.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Michelle Obama

2008-11-20T10:31:00.000-05:00

Egy fekete nő a Fehér Házban: Michelle Obama.

A fénykép, amely megörökítette Michelle és Barack Obama első hivatalos látogatását a Fehér házba, ahová január 20-án költöznek majd, bejárta az egész világot. Egy idős házaspár és egy fiatal házaspár látható a képen; az egyik fehér, a másik fekete. Szemléletváltás Washingtonban – végre.

Hillary Clinton után Michelle Obama lesz egy olyan női lakója az USA leghíresebb épületének, aki egyenrangú partnere (esetleg annál több) férjének, az elnöknek.

Michelle Obama a Hardvard egyetemen végzett jogot. Egy jól menő chicagói ügyvédi irodánál lett ügyvéd, és karrierje nagy része alatt többet keresett férjénél. Amikor 1998-ban megszületett első lányuk, Michelle nem volt túl boldog, hogy az anyaság terhe egyedül rá nehezedik, hiszen férje akkor már állami szenátor volt, és nem kellhetett fel éjszaka a síró gyermekhez.

A sikeres, ambiciózus nők csapdája Michelle-t sem kerülte el – ő is minden szeretett volna: saját sikert, férje sikerét, boldog családot gyerekekkel, otthont és személyes fejlődést. Amikor Barack bejutott az állami szenátusba, Michelle tudta, hogy el kell döntenie, mit helyez előnybe: saját karrierjét vagy férjéjét. Ma már tudjuk, hogy döntött.

Atipikusan, Howard Dean felesége a 2004-es kampány alatt nem utazott férjével. Judith Steinberg orvos létére azt mondta, amikor férje kampányolni indult, hogy a betegei fontosabbak, mint hogy férje mellett pózoljon és mosolyogjon. Meg vagyok győződve arról, hogy Howard Dean (aki kitalálta és megvalósította azt a fajta internetes összeköttetés és adománygyűjtő rendszert, amit később Barack Obama saját kampányában felhasznált), ezért sem lehetett volna az USA elnöke.

Az USA elnökeinek hinniük kell Istenben, és mintás családi életet kell felmutatni. Elvált, esetleg „öreglegény” elnök megválasztása még mindig elképzelhetetlen. (Pedig egy agglegény ugyanolyan jó elnök lehetne, mint egy családos ember. Sőt, egy agglegénynek több ideje lenne a munkájára koncentrálni, hiszen senki sem várná a vacsoraasztalnál, és nem lehetne családjával zsarolni őt.) Az elnöki feleségnek pedig a konyhában, a gyereknevelésben kell sikereket elérnie, nem a szakmai életben.

Michelle Obama magasabb a férjénél és nem türtőzteti magát, amikor férjéről nyilatkozik, szabadon kritizálja. Biztos, hogy roppant büszke volt, amikor Bushék mellett pózoltak a Fehér ház lépcsőjén, hiszen nem kis dolog, amit Barack elért. Mégis úgy érzem – és ez lehet csak saját érzéseim kivetítése –, hogy valahol bánja is a nagy sikert. Mostantól kezdve ugyanis szimbolikusan a konyhában lesz a helye (igazából persze nem ő fog főzni, csak megbeszéli az étrendet a szakáccsal). Gyerekneveléssel, vacsorameghívásokkal és lakberendezéssel foglakozhat, illetve kiélheti magát jótékonysági tevékenységben. Olyan fontos és felelősségteljes munkát, mint amit Chicagóban végzett, a következő négy évben nem fog.

Milyen nagy kár...!

Megjelent a www.baratno.com oldalon.

A szépség nem ismer korhatárt

2008-11-17T22:32:00.002-05:00

A kamaszkorból már kinőtt rendszeres tévénézők jól emlékeznek Szily Nórára, Albert Györgyire, Endrei Juditra vagy Kertész Zsuzsára. Nem is olyan rég a tévé képernyője behozta őket otthonunkba, ismertük a hangjukat, a mosolyukat, az arcukat... Acél Anna kivételével, aki a mai napig a Magyar Televízió Híradójának műsorvezetője, nem nagyon látjuk, halljuk már őket. (Albert Györgyit pedig már csak a rögzített felvételek idézhetik meg, még meleg volt a recenzió a szerkesztőség postaládájában, amikor jött a megdöbbentő hír: vége fi atal életének – a szerk. megj.) Miért is? Nem akarnak dolgozni? Nem megy nekik a televíziózás? Dehogy! Egyszerűen azért, mert negyven felett nem olyan bájos már az arc, mint húszévesen.

A médiaszakemberek szerint ugyanis a néző s a magazinolvasó nem szívesen látja a negyedik iksznél idősebb nőket. Az esztendők alatt szerzett szakmai tapasztalat tehát nem ér annyit, mint az arc.

Szily Nóra, aki szintén sokáig dolgozott a magyar televízióban, volt a Reggel, az Ablak, a Mélyvíz műsorvezetője, 2005-től a Dove Pro- Age Valódi szépségért kampány szóvivőjeként elszántan küzd azért, hogy az idősödést nem elkendőzni kell, hanem élvezni minden előnyét.

Ennek jegyében huszonhét ismert és sikeres magyar nőt kérdezett arról, milyen „kiöregedni” abból, amit jól, eredményesen műveltek. Arról is vallatja őket, miféle érzés a ráncokkal szembesülni, milyen volt fi atalkori szépségideáljuk, miképp viszonyultak húszas, harmicas éveikben a testükhöz, és hogy érzik magukat ma a bőrükben. Hét férfi is megszólal, nem akármilyen férfi ak, akik úgy látják, hogy a gyengébb nem képviselői nem szolidárisak egymással, és egybehangzó véleményük, hogy a mai társadalom nem becsüli az okos, érett nőket.

A Keresem Debra Wingert című dokumentumfilmből kiderül, hogy a hollywoodi producerek elsődleges szempontja, amely szerint fő- és mellékszerepeket osztanak ki nők között, az – átköltéssel tudom csak leírni, mert az eredeti idézet a maga vulgaritásával nem nyomdaképes –, hogy erotikusan vonzóake számukra, a producerek számára, akik mind férfi ak. Ez az oka annak, hogy eleve nincs annyi jó női szerep (lásd piros ruhás csábító a Bondfi lmekben), ami meg van, azt egy sablon szerint mind olyanoknak osztják ki, akik egyformán néznek ki (most éppen az egyenes, hosszú haj, a nagyon sovány alkat, az enyhén barna bőr és a Barbie-arc a menő). Barbra Streisand ma nem lehetne sztár.

Idehaza ez nem annyira feltűnő, mint az USA-ban, ahol az izgalmas női szerepekkel is kalkuláló filmek szinte kizárólag alacsony költségvetésből, a nagy cégek megkerülésével készülnek. Debra Winger eltűnt a mozivászonról, mert nem volt hajlandó nívótlan produkciókban szerepelni. Meryl Streepen kívül hány ötven-hatvan éves sztár jut az eszünkbe, aki kiváló filmekben tűnt fel mostanában?

Az elferdült értékrendszer egyébként nemcsak az elektronikus médiában van jelen, ugyanúgy érvényes a nyomtatott sajtóra is. A neves külföldi divatmagazinok mintájára – gondolok itt a Vogue-ra és társaira – ma már minden magára valamit is adó lap digitálisfotó-szakembert alkalmaz, aki olyanra alakítja a lefényképezett alany bőrét, izomzatát, testének kontúrjait, amilyenre a szerkesztő rendeli. Ha azt hisszük, hogy Madonna és a modellek az életben is úgy néznek ki, mint a magazinokban, nagyot tévedünk. A derekak szűkebbek, a combok soványabbak, a bőr hibátlan, a has lapos, a mell nagy és az arc ránctalan lesz.

Ezzel persze „csak” az a baj, hogy az ezeket a lapokat vásárlók és olvasók azt hiszik, ilyenek a sikeres nők, és ha ők is elismertek akarnak lenni, rájuk kell hasonlítaniuk, pedig ez lehetetlen. A fiatal lányok ehhez az ideálhoz mérik magukat, így lesznek egy életre elégedetlenek küllemükkel, és jönnek a mellműtétek, a botox meg a zsírleszívások. Őszintén: a sznob presztízsszimbólumhajhászokon és a divatmagazinok szerkesztőin kívül kinek tetszenek a virtuális műnők, akik mind egyformák?

Szily Nóra azt írja, hogy ha ma a magyar képernyőre tekintünk, azt hihetjük, nincsenek is negyvenöt feletti nők Magyarországon. Pedig vannak, és sokan néznek tévét. A reklámipar napjainkban arra a gondolatra épül, hogy negyven után is úgy kell kinézniük, mintha huszonöt évesek volnának, és ennek következtében mindenféle krémet meg más fi atalító, félévente változó varázsszert megvesznek. A fiatalság megvásárolható és megvásárolandó – mondja a gyengébb nemen jól kereső szépségbiznisz.

Gurmai Zita politikus szerint az ötveneseknek nincs elég önbizalmuk, ő maga is Amerikában meg Nyugat- Európában tapasztalta először, hogy az ottani kortársak fi atalosak, mert ifjúként élnek és éreznek, úgy gondolják, életük új szakasza kezdődik.

Hámori Ildikó azt mondja: attól, hogy valaki hatvanéves, még nem kell megöregednie.

Malek Andrea nem érti, miért jobb a sok egyforma, mint az egyéni.

Tordai Teri ha ma volna negyven, dübörögve kezdene el dolgozni egy kereskedelmi televízióban, ahol sokféle embert megmutatna különféleképpen, hiszen ilyen a világ.

Tóth Enikő megrázná azokat a férfi akat, akiknek nagy elvárásaik vannak a hölgyek iránt, miközben ők ápolatlanok, és nagy a hasuk.

Csikós Ágnes pszichológus szerint a mai gondolkodás előterében a külsőségek, a csomagolás áll, miközben a belső érték – mely által élvezni tudnánk az életet – elmarad.

Virág Judit művészettörténész úgy érzi, mindenkinek egyéniségként kellene tekintenie magára, aki attól vonzó, hogy más, és felteszi a kérdést: „Nekem nincs semmi bajom önmagammal; baj, hogy nincs?”

Tolnay Klárit és Heller Ágnest említik a könyvben megszólaltatottak, mert gyönyörűnek tartották-tartják őket, ráncaikkal, időskorukkal együtt. Az Ők, a nőkben a leírt szavakból bölcsesség árad, az élet tapasztalatai, történetek és belőlük levont tanulságok. Az őszinteség is érezhető – a mondatokból és a természet adta arcokról egyaránt. A retusálatlan portrékon a nyilatkozók olyanoknak láthatók, amilyenek a valóságban: barázdákkal, májfoltokkal, ki mit örökölt s szerzett magának az évek során. A lényeg, hogy mind reálisak, gyönyörűek...

(Szily Nóra szerk.: Ők, a nők. A szépség nem ismer korhatárt. Parlando Kft. 2008.)

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Korhatár

2008-11-06T18:22:00.000-05:00

Az ember addig talán nem is gondolkodik el arról a tényről, amit angolul „ageism”-nek (diszkrimináció az életkor alapján) hívnak, amíg őt magát nem érinti. Amíg az ember fiatal, addig inkább idegesítik azok a megjegyzések, hogy: „majd te is meglátod, ha idősebb leszel!”, vagy: „majd tíz év múlva beszélgethetünk erről” és hasonlókat. Ma én mondok ilyeneket a fiatal kolléganőmnek, aki huszonhárom éves.

Most, hogy saját életem közepe felé járok (optimistán így gondolom) tudom, hogy minden kornak vannak előnyei és hátrányai. A világ régebben talán jobban megbecsülte az érett-idősebb embereket, a nőket is beleértve, most meg inkább a fiatalság bálványozásában éli ki halálfélelmét. Kicsit furcsa, amikor a negyvenes éveiben lévő színésznőket azért emeli ki a média, mert harmincnak sem néznek ki. Tényleg ez a legfontosabb egy nőben? Nem pedig az, hogy milyen színész (énekes, műsorvezető, stb.), milyen kolléga, milyen barát, milyen princípiumok szerint él?

Köztudott tény, hogy Hollywoodban a harmincon túli nők (Meryl Streepet kivéve) már nem kapnak normális szerepeket (a férfiak válogatják a főszereplőket). Nehéz nem észrevenni, hogy egyre több ötvenes férfi válik el és teremt kapcsolatot huszonéves nőkkel. Berlusconi olasz miniszterelnök csinos harmincas nőket ültet miniszteri székekbe – miért is...?

Az élet úgy hozta, hogy az elmúlt tizenkét hónapban kétszer is kerestem munkatársnőt/munkatársat. A rengeteg jelentkező közül kiválasztottam két tucatot, akik papíron – végzettségük és tapasztalatuk szerint – megfeleltek, és mindannyiukat meghívtam egy személyes találkozóra. Többségük nő volt, pontosabban egy férfi volt köztük. Mielőtt találkoztunk volna, nem nagyon volt fogalmam arról, ki hány éves, kivéve, ha az illető feltüntette, mikor szerzett diplomát. Vagy, ha gazdag munkatapasztalat szerepelt az önéletrajzban, mert így nem volt nehéz kitalálnom, körülbelül hány éves lehet az illető. Három kb. negyvenötön túli hölgyet interjúvoltam meg: az egyik azzal kezdte, hogy kritizálta volt munkáltatóját; a másik elmesélte, hogy fogja megváltoztatni az irodánkban a dolgok menetét; a harmadik nem válaszolt egyenesem a kérdéseimre.

Hiába pártolom az érett hölgyeket, végül egy fiatal nőt vettem fel, aki huszonhárom éves, s akinek ma néha úgy válaszolok, hogy „Majd, ha te is közeledsz a negyven felé...”. A kolléganőm néha komolyan veszi, amit ilymód közölni szeretnék vele, néha nem. Én az ő korában talán meg sem hallottam ezeket az intő, és kioktató mondatokat, és lám, sok közülük igaznak bizonyult! Néha viszont jó, hogy a fiatalság naivitással jár, mert az ember saját hibáinál semmiből sem tanul jobban. És e tekintetben teljesen mindegy, hány éves, vagy hány évesnek érzi magát.

Megjelent a www.baratno.com oldalon.

Egy étkező kiáltványa

2008-11-04T08:44:00.002-05:00

(folytatas)

Miért is lett a táplálkozás ilyen problematikus? Hogyan lehetséges az, hogy ami régen, még nagyanyáink idejében természetes és élvezetes volt, a ma embere számára
olyan gonddá vált, amelynek a megoldásához szakértők hadának tanácsa szükséges? Pollan szerint a hagyományos étrendek, mint az olasz, francia vagy görög, tökéletesen megfelelnek az embernek, a mára világszerte elterjedt nyugati viszont ártalmas az egészségre.

Nagyon érdekes az a Kerin O’Dea táplálkozáskutató által végzett kísérlet, mely 1982-ben folyt le Ausztráliában. Egy tíz főből álló bennszülöttcsoportot távolra helyeztek a civilizációtól, hogy ne legyen lehetősége étteremben vagy üzletben vásárolni.

Mind a tíz ember túlsúlyos volt, kettes típusú cukor- és más hasonló civilizációs betegségtől szenvedtek, miután több éve városba költöztek, és ott nyugatiasan táplálkoztak: nagy adag fi nomított szénhidrátot fogyasztottak nagyrészt ülő életmód mellett. Héthetes távollétük alatt, miközben a bennszülöttekre jellemző eledelen éltek (vadásztak, halásztak, és erdei gyümölcsöket szedtek), megszabadultak civilizációs betegségeiktől: lefogytak, vérnyomásuk visszasüllyedt a rendes értékre, és cukorbetegségük is nagyrészt enyhült.

Hétszer hét nap elég volt tehát ahhoz, hogy szervezetük visszanyerje eredeti egyensúlyát, amelynek fenntartására a vadász-gyűjtögető életmód tökéletesen alkalmas. A nyugati étrend viszont felborítja, és végeredményben idő előtt tönkreteszi az emberi testet.

Mit együnk, mit ne?

Pollan a következő alapelvek alapján választ a maga számára:

Ne egyél semmit, amit a dédanyád táplálékként nem ismerne fel. (Édesített, tartósított, műanyagokat tartalmazó, feldolgozott tápláléknak már nem is nagyon nevezhető árut, mint például a zsír nélküli tej, a margarin vagy az édességek.)

Ne együnk semmi olyat, ami ötnél több összetevőt tartalmaz, vagy összetevőinek egyikét nem ismerjük, esetleg a nevét nem tudjuk kiejteni. (Különféle feljavított kenyérféléket például, amelyekben több a mesterséges, mint a természetes alapanyag.)

Ne együnk olyasmit, ami azt állítja magáról, hogy nagyon egészséges. (A marketingkampányok mindig találnak olyan kutatást, mely ki fogja mutatni, hogy amit éppen el akarnak adni, nagyon egészséges; az almának vagy répának nem kell reklám.)

Ha lehet, ne szupermarketekben vásároljunk. (A piacon csak nagyon kevés feldolgozott táplálék található, az áru többsége friss, és látható vagy kideríthető, hogy ki termelte.)

Leginkább növényi eredetű ételt együnk, abból is a leveleseket. (A kutatók máig nem tudják, miért jó növényt fogyasztani, de abban mindenki egyetért, hogy a növényi eredetű táplálék az emberi test számára a legegészségesebb.)

Figyeljünk arra, hogy mit evett az, amit megeszünk. (A fűvel etetett, természetes körülmények között nevelt állatok húsa finomabb és egészségesebb.)

Ügyeljünk arra, hogy növényi alapanyagaink tiszta földből származzanak.

Vegyünk fagyasztóládát. (A piacról hazahozott alapanyagokat tároljuk benne.)

Együnk úgy, mint egy mindenevő. (Minél sokrétűbb az étrendünk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy testünknek megadunk minden szükséges tápanyagot.)

Fogyasszuk azt, amit a természetben találtunk. (Például a vadvizekben fogott halakban sokkal több az omega–3 zsírsav, mint a tenyésztettekben.)

Legyünk olyanok, mint azok az emberek, akik táplálékkiegészítőket fogyasztanak. (A vitaminok és ásványi anyagok tablettákban való bevételét Pollan nem ajánlja ötvenéves kor előtt. Viszont bizonyított, hogy azok az emberek, akik ilyen szerekkel élnek, jobb egészségnek örvendenek. A kutatók szerint ez azért van, mert az ilyen ember sokkal inkább odafigyel egészségére és arra, mit eszik. Nem kell, hogy mi is szedjük ezeket a szereket, de legyünk olyanok, mint ezek az emberek: fi gyeljünk oda egészségünkre.)

Együnk úgy, mint a franciák, olaszok, japánok, indiaiak, görögök. (Kis adagokat, lassan, élvezettel, társaságban, egy pohár bor kíséretében, és a fő étkezések között ne nassoljunk.)

Igaz, hogy Pollan könyvei az amerikai élelmiszer-ipari viszonyokat vizsgálják, amelyek kissé talán eltérnek a mieinktől, a fenti néhány tanácsot azonban érdemes megtartania mindenkinek, aki jót szeretne tenni saját maga és az anyaföld egészségének.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Feleséget akarok!

2008-10-30T11:22:00.000-04:00

Az ember legjobb házi segítője a feleség.

Én bizony nagyon szeretnék magamnak egy feleséget – egy olyan embert (lehet persze férfi is), aki főz, mos, vasal, takarít és mindezt úgy teszi, ahogy én szeretem. Továbbá lesi minden kívánságomat, csendben van, amikor nincs kedvem beszélgetni, és okosan társalog, amikor van. Ezt a férfiak már réges-rég kitalálták, és élnek is vele. Ők egyébként azért ismerik ezt, mert (szerencsés esetben persze) az ő anyukájuk pont így törődött velük és ezt a kényelmet és szeretetet akarják újra és újra megkapni. (Én is!)

Sajnos, még nem tartok ott, hogy feleséget tudjak fogadni a háztartásomba, de reménykedem benne, hogy talán még mielőtt vénségemre szenilis leszek és úgyis minden mindegy lesz, lesz még feleségem, akit majd házvezetőnek nevezek és jól megfizetem.

Ideális esetben egyébként egy feleség-párt tartanék – mert nagyon jó lenne valaki, aki a háztartás könnyebb dolgaival foglalkozik (főz, mos, vasal, növényeket öntöz) és egy másik, aki cipeli a bevásárlást, a kertet szépítgeti, felhasítja a kandallóba való fát, fúr, farag vagy akár barkácsol. Ami a feleségeim nemét illeti, tőlem lehetne két férfi, vagy két nő is, abszolút nem számít, csak jól dolgozzanak és szolid, szeretnivaló emberek legyenek!...

Ha viszont most leszállok a földre, akkor azt kell mondanom, hogy aminek a hétköznapjaimban nagyon-nagyon örülök, az a szárítógép!

Először is azért, mert nem kell vasalnom. Ha ugyanis okosan olyan ruhákat vásárolok, amelyeket meg lehet szárítani a szárítóban, nincs szükség vasalásra. A szebb blúzokat és nadrágokat inkább a sarki mosodára bízom, hiszen olyan szépen, mint a mosoda, nem tudok vasalni, és azért az aprópénzért, amiért megcsinálják, nekem nem is érdemes hozzákezdenem.

Másodszor pedig azért, mert ily módon elég, ha tíz napra elegendő öltözékem van, hiszen két órán belül (mosás 30-40 perc, szárítás 50 perc) szennyesből tiszta ruha lesz. Csak össze kell hajtogatni és eltenni a szekrénybe. Az ágyneműt és a törölközőket is azon nyomban, frissiben máris lehet újra használni. Persze, az ember szeret vásárolni, így nekem sokkal több ruhám van, mint amennyire igazán szükségem van.

Feleségem tehát nincs, szárítógépem viszont van, és már ez is haladás!

A MINDENEVŐ DILEMMÁJA

2008-10-28T10:31:00.001-04:00

A szerző kaliforniai újságírótanár, akit könyve megírására egy, a New York Times Magazin megbízásából írt cikksorozat ösztönzött. A több mint négyszáz oldalon nyomozásának élményeit és tanulságait osztja meg az olvasóval. Elsődleges célja, hogy megállapítsa: honnan jönnek azok az élelmiszerek, amelyeket a szupermarketekben veszünk, és ott milyen körülmények között állítják elő (nevelik, termesztik) őket, ha húsról van szó, hogyan bánnak a vágásra szánt állatokkal.

Így tudhatjuk meg, hogy vásárolt egy hízóbikát, és ellátogatunk vele abba a hizlaldába, ahol az állatot tartották. Eltöltünk vele hét napot egy biofarmon, ahol csirkéket is tisztított, meglátogatunk egy kukoricafarmot, és Kalifornia erdeibe is elkísérjük vadászni és gombászni.

A könyvből kiderül, hogy a nagy gabona- és húsfelvásárló gyárak nem engednek be munkacsarnokaikba újságírókat, így Pollan nem lehetett ott, amikor bikáját lemészárolták, és a farmer kukoricatermését sem tudta végigkövetni célállomásáig. Egy másik, sokak számára talán meglepő megállapítás, hogy a tehenek, noha a természet a fű emésztésére rendezte be őket, a nagyipari hízófarmokon kukoricát kapnak, amelyet nem tudnak megemészteni, viszont gyorsabban híznak tőle.

Csupa kukorica

Egy amerikai szupermarketen végigvezetve Pollan feltárja az olvasónak, hogy a gyümölcs és a zöldség kivételével mi minden tartalmaz kukoricát: az édesítő a kólában, az ízesítő a chipsekben, a különféle mártások, a húsok, amelyek kukoricán tartott állatoktól származnak, a tojás, tejtermékek, mustár, cukorka, lisztek, konzervek, fogkrém, tisztítószerek, a szemeteszsákok és a vitaminok is. Még a csomagolóanyagok is kukoricaszármazékokból készülnek, ugyanígy a magazinok fényes fedele. Egy átlagos amerikai üzletközpontban körülbelül negyvenötezer fajta árucikk található, és több mint negyedükben ott a kukorica.

Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a kukoricatúltermelés (a kormány támogatja az adófi zetők dollárjaival), rákényszeríti a nagyipart, hogy kitalálja, mit kezdjen a sok kukorica-alapanyaggal. A támogatás azonban, amely egy átlagos kukoricatermesztő bevételének a felét is kiteheti, nem a gazda zsebébe megy, hanem a kólagyártókéba, akik ezt az így roppant olcsó alapanyagot felhasználják. Így kerül a kukorica, a belőle készült édesítők és más anyagok sok olyan élelmiszerbe (és a tehenek gyomrába), ahová nem való, s teszi tönkre a túltermelést fi nanszírozó amerikai adófi zető egészségét.

Hús – igen vagy nem?

A szerző külön fejezetet szán annak a kérdésnek, egyen-e húst az ember, és ha igen, milyet. Ennek hiteles megválaszolása végett egy időre felfüggeszti a húsevést. Igaz, jól érzi magát új étrendjével, a vele járó társadalmi elszigeteltséget azonban sokkal nehezebben tűri. A fejezet végére Pollan meg is győzi magát, hogy a természet rendje úgy tartható csak fenn, ha az ember betölti húsevő szerepét.

Mi a bio?

A következő nagy kérdés a mai Amerikában egyre nagyobb teret kapó bioélelmiszer-iparág. Mivel szintén nagy üzlet, az élelmiszer-ipari cégeken kívül a kormány is beleavatkozik, s ahogy Pollan nyomozásából kiderül, ez a biotermék fogalmának infl álódásához vezet. Míg a zöldség és gyümölcs esetében még egyértelmű (vegyszer nélkül, szennyezetlen földben termesztett), a tojásnál és a húsnál már csak azt jelenti, hogy az állatok nem kaptak antibiotikumot, és tápjuk növényi eredetű volt. De például a tojásdobozokon és a bontott csirkéken levő feliratok, melyek szerint az áru kint, szabadon tartott szárnyastól származik, hamisnak bizonyultak, mert a hivatali előírások szerint csak az állatok kijárási lehetőségét kell fenntartani, és ezt a tömegtermelők úgy oldják meg, hogy vágnak egy nyílást az ajtón. Csakhogy az állatok megszokják a bezártságot, és nem igyekeznek kifelé; így rövid életük során nem is látnak füvet.

Ennek ellenére az ilyen szárnyasok tojása és húsa sokkal fi nomabb és egészségesebb is, mint a mára sajnos hagyományosnak mondható nagyfarmokon nevelteké, ahol megelőzésképpen antibiotikumokkal tömik őket, mert saját piszkukban állnak éjjel-nappal, s ez érthetően fertőzéshez vezet. Mozgásterük egyáltalán nincs, a friss levegőt nem ismerik, füvet sosem láttak, stb. Ez állatkínzásnak nevezendő, s a nyugati világban (ahová bizony már mi is tartozunk) az emberek nagy többsége ilyen kínzott állatok húsát fogyasztja.

Mit együnk hát?

Az idén Pollan új kötettel jelentkezett. Ahogy az előszavában írja, A mindenevő dilemmája után sokan kérdezték tőle: „Na jó, de akkor mit együnk?” Pollan tovább folytatta kutatását, így keletkezett az In Defense of Food: An Eater’s Manifesto (Az étel védelmében: Egy étkező kiáltványa). A kiáltvány három fő pontból áll: Ételt egyél; Ne sokat; Főleg növényeket. Az előzőnél már sokkal vékonyabb, kétszáz oldalas könyv ezeket a pontokat részletezi.

Jövő héten olvashatnak róla.....

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Pink Paprikák

2008-10-24T10:55:00.000-04:00

Pink Paprikák

2008-10-24T10:53:00.000-04:00

Vasárnap délután Mahattan nyugati oldalán, a pier 84 közelében rózsaszínű rengeteget láttak az arra járók vagy autózók. A sok rózsaszínű pólóban, rózsaszínű táskával és ugyanolyan színű sapkákban, sálakban feltűnő emberek mellett ott voltak a rózsaszínű lufik is. Egy nagy rózsaszínű kapun keresztül embrek ezrei értek ki a vízpart felé, a célba érőket az ott várakozók ünnepelték. Hogy miért? Mert megtették az Avon Walk for Breast Cancer (Avon mellrák elleni séta) maratoni távját, vagy annak másfélszeresét. Persze nem csak gyaloglásról volt szó. Minden résztvevőnek minimum 1800 dollárt kellett felmutatnia az Avon Foundation (Avon alapítvány) számára. Ezt a pénzt a mellrákban szenvedő rászorultak megsegítésére és a mellrák kutatására fordítják. A résztvevők nemhogy nem kaptak ebből a pénzből, hanem saját pénzből még egy 65 dolláros regisztrációs díjat is be kellett fizetniük.

Szívesen tették. Volt, aki saját maga harcolt meg a mellrákkal, volt akinek rokona, barátja volt érintett, és ezért gyűjtött pénzt, illetve ezért sétált. Volt olyan is, aki elhunyt családtagja tiszteletére tette meg a kétnapos maratoni távot. A beérkezők között ott volt hét magyar származású hölgy is, akik a Pink Paprika csapatnevet vették fel. Fáradtan, hólyagos lábakkal, de annál nagyobb örömmel és büszkeséggel hozták a célba a magyar zászlót.

– Mi motivált benneteket arra, hogy felvállaljátok ezt a nemes feladatot, hogy pénzt gyűjtötök és 39.3 mérföldet gyalogoltok a mellrák ellen?

Muhi Mária: – Én a csoportszellemért és azért vagyok itt, hogy segítsek a rászorulóknak. Szerencsés vagyok, mert személyes kapcsolatom nem volt a mellrákkal.

Umhauzer Mária: – Az én családom sem érintett, de mivel húsz éve szülésznőként dolgozom, tudom mit jelent a rák, és láttam fiatal nőket mellrákban is szenvedni. Segíteni szeretnék és ez a séta a segítség egy módja.

Mezei Mária: – Azért vállaltam fel ezt a projektet, mert úgy érzem, hogy a magyarság egyre inkább morzsolódik itt New Yorkban, és úgy gondoltam, hogy hét lány összefogása jó lehetőség arra, hogy valami maradandót alkossunk, és jobban megismerjük egymást, miközben egy nemes célért dolgozunk.

Kinzel Mária: – Sajnos idén a keresztanyám rákban veszítettem el, bár nem mellrákban, hanem tüdőrákban. Ezért tenni szerettem volna valamit a rákkutatás érdekében.

Petrucz Andrea: – Egészségügyi téren tanulok és nagyon tetszett az ötlet, hogy hét lány tenni tud valamit együtt egy olyan dologért, ami nagyon sok nőt érint. Sok páciens, akikkel tanulmányaim során találkozom, rákban szenved, és én örültem az alkalomnak, hogy tehetek valamit az ő ügyük érdekében is.

Kis Annamária: Én azért sétáltam, mert édesanyám, 2006-ban mellrákban halt meg. Mindenképpen úgy éreztem, hogy idén is tennem kell valamit és rettenetesen boldog vagyok, hogy a Pink Paprika csoport összejött. Eddig én egymagamban sétáltam és nem is gondoltam, hogy egyszer sikerül hét ilyen nagyszerű emberrel teljesíteni a távot. Számomra az is fontos volt, hogy tudassam minél több emberrel, hogy ez a betegség nemcsak idősebb nőket érint, hanem a fiatalabb korosztályt is, sőt férfiakat is. Másodsorban pedig, hogy az otthon, Magyarországon használt gyógyszerek nagy részét itt, Amerikában találták fel, így nagyon fontos, hogy minél több pénz álljon a kutatók rendelkezésére.

Vida Elvira: – Sajnos személyes tapasztalatból kifolyólag vagyok itt. Én is hangsúlyozni szeretném, mennyire fontos, hogy a nők már fiatalon rendszeresen végezzenek önvizsgálatot és ne hanyagolják el egészségüket. Mert ha korai stádiumban diagnosztizálják, nagy esély van a mellrák túlélésére, de később bizony tragikus véggel járhat.

– A sétát magát, ez a két napot, hogyan éltétek meg?

Muhi Mária: – Számomra nagyon megeröltető volt a séta maga, mert lázasan sétáltam. A végére viszont egészen jól lettem, és úgy érzem, hogy egy csapattá kovácsolódtunk. Hatalmas erőt adott, hogy az út mentén nagyon sokan bátorítottak minket. Hatalmas élmény volt az is, hogy a séta közben sok emberi sorsot ismertem meg. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetettem.

Umhauzer Mária: – Számomra a megnyitó is nagy élmény volt és a séta maga elég nagy kihívás. Először azt hittem, nem tudom majd végigcsinálni, de azok, akik az út mentén biztattak bennünket, olyan szívvel lélekkel csinálták, hogy erőt adott nekem is.

Mezei Mária: – Már hetekkel ezelőtt elkezdtünk készülni az eseményre és rendszeresen edzettünk. Húsz kilométeres sétákat tettünk és a maratoni távot is legyőztük egy hete, és tegnap, szombaton is. Ennek nagyon örültünk, mert így összesen a maratoni táv másfélszeresét tettük meg és ebben a csapatszellem is sokat segített. Pozitívumnak könyvelem el azt is, hogy a séta közben New York olyan arculatát is láttuk, amit eddig nem. Én már hét éve élek itt, mégis sok olyan helyen voltunk, ahol eddig sosem jártam.

Kinzel Mária: – Az igazság az, hogy ha erre az ember nem készül fel, akkor nem tudja végigcsinálni. Az út során megfigyeltem, hogy nagyon sok különböző korú ember tette meg a távot, és látszott rajtuk, hogy keményen edzettek erre az alkalomra.

Petrucz Andrea: – Ez számomra egy nagyon nagy élmény volt. Voltak pillanatok, amikor nagyon nehéz volt, és elbizonytalanodtam, hogy meg tudjuk-e csináni. Nagyon örülök, hogy része lehettem ennek az eseménynek, és boldoggá tesz, hogy bátorítottuk egymást és be tudtuk fejezni a tejles távot.

Kis Annamária: – A csoport többi tagjával együtt készültem erre az alkalomra és nagyon boldog vagyok, hogy végigcsináltuk. Kicsit izgultam, és bizony mindkét lábam be is van kötözve így a végére. Viharban, napsütésben, szakadó esőben négyezer emberrel együtt sétálni egy célért, ez egy életreszóló élmény volt.

Vida Elvira: – Amikor az ember belekezd egy ilyen nagyszabású dologba, nem is érti igazán, miért kell hatvan kilométert gyalogolni. Nem lehet szavakkal leírni, amit egy ember ezalatt a két nap alatt tapasztal – az ilyen fajta összetartozást csak azok értik, akik végigcsinálják.

– Olvasóink is tudják, hogy ezt a maratoni sétát nem kevés pénzgyűjtés előzte meg. Hogy sikerült a fundraising?

Vida Elvira: – A pénzgyűjtés nagy meglepetésekkel és csalódásokkal jár. Azt tapasztaltam, hogy akikre a legkevésbé számítottam, azok adakoztak, mint például a Baruch College-i professzorom, aki 500 dollárral járult hozzá. De volt munkaadóm is. Azok, akikre számítottam, de nem támogattak, talán nem is értik, mennyire fontos nekem ez az ügy, és milyen jól esett volna, ha csak egy emailt kapok, hogy legalább lelkiekben velem vannak. Bízom benne, azzal, hogy egy kis publicitást kapott a séta, a jövőben talán jobban kitárulnak a szívek és azok is adakoznak majd, akik az idén nem tették.

Muhi Mária: – Bizony voltak kellemes és kellemetlen meglepetések is. Az Amerikai Magyar Népszava Szabadságban előzőleg megjelent cikk alapján többen is felkerestek bennünket. Nagy örömünkre szolgált, hogy néhányan segítségüket ajánlották fel és pédául Konorot Edit két napig süteményeket sütött számunkra. A pénzgyűjtés maga sokkal nehezebbnek bizonyult, mint ahogy gondoltam, annak ellenére, hogy viszonylag sok itt az ismerősöm. Nagy nehezen össze tudtuk gyűjteni a pénzt, összesen 15 428 dollárt, de megkínlódtunk vele.

Umhauzer Mária: – Engem is meglepett, hogy olyanoktól, akikről tudtam, anyagilag jól állnak, nem kaptam hozzájárulást, a szerényebb körülmények között élők viszont azonnal utalták át a pénzt. Komoly élettapasztalat volt ez. Mindezzel együtt sokkal többet kaptunk ettől az élménytől, mint amit beleadtunk.

Mezei Mária: – A csapatmunka nagyszerű élmény volt, hiszen az elején kimondtuk, ha valakinek nem sikerül összegyűjteni az indulásig a kitűzött 1800 dollárt, a csapat kisegíti. És ez így is volt. Mindenki abban segített, ahol a legnagyobb volt a tapasztalata, vagy amihez a legjobban értett. A sok apró dologból állt össze a végeredmény. Nagyon köszönjük azoknak, akik adományoztak.

Kinzel Mária: – Számomra ez volt az első fundraising tapasztalat és ha a csapat nem segít, akkor én ma nem vagyok itt.

Petrucz Andrea: – Talán az időzítés sem volt a legjobb, hiszen pont komoly gazdasági válságot élünk. Úgy gondolom, hogy ez mentalitás kérdése is, mert míg itt az emberek úgy nőnek fel, hogy fiatal koruk óta adakoznak, köreinkben ez nem így van. Nehéz feladatnak bizonyult elmagyarázni a régiónkból érkezett embereknek, hogy mi ebből a pénzből egy pennyt sem kapunk, és nem rólunk szól a pénz összegyűjtése, hanem arról a többmillió emberről, akit ez a betegség érint. Ebből kifolyólag vegyes érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban.

Kis Annamária: – A személyes internetes oldalamra a világ sok pontjáról küldtek pénzt. európai uniós országokból és Afrikából is. Nemzetközi összefogás volt tehát.

A Golem Projekt

2008-10-23T08:30:00.005-04:00

Egy Brooklyn College-i professzorom mesélte, hogy egyetemista korában az egyik tanára a következő házi feladatot adta az osztálynak: mindenki írjon le egy nagyon egyszerű mondatot, amelyben megfogalmazza, mi a célja az életben. E célkitűzésnek világosnak és konkrétnak kell lennie, hiszen a homályos, komplikált, esetleg túl általános vagy nem reális terveket nagyon nehéz elérni. A boldogságnak viszont az egyik titka az, hogy tudjuk, mit akarunk, és ha már tisztában vagyunk vele, tegyünk is érte. A professzor ezt Golem-projektnek nevezte – a régi prágai zsidó legenda nyomán.

Kitűnő tanárom akkor – hallgatóként – a következőképpen fogalmazta meg saját Golem-projektjét: „Azt szeretném, ha az emberek figyelnének a szavamra, leírnák gondolataimat, aztán tovább töprengenének rajtuk.”

Tisztelt professzoromnak e célja maradéktalanul teljesült, hiszen hatvanéves is elmúlt már, mindig is nagyon szerette főiskolai oktatói hivatását, életében sokat és jó visszhanggal publikált, és mi, diákjai is roppant kedveltük előadásait, ittuk szavait, s ebből a kis jegyzetből is látszik, hogy továbbgondoltuk gondolatait. Az emberi létnek és problémáinak kitűnő szakértője, a kassai származású Márai Sándor azt írta ugyan, hogy az életnek semmiféle célja sincs, gyakorlatban mégis úgy tűnik, többségünk minduntalan arra törekszik, hogy boldog legyen.

Egy átfogó, az élet minden területére kiterjedő teljességhez persze kell egyfajta genetikai hajlam, gyermekkori kibontakozási tér, sok szeretet és támogatás, sikerélmények meg érzelmi nyugalom is. A felnőttek a párválasztáson, a családi állapotokon kívül leginkább a munkahelyi nehézségekre vezetik vissza boldogtalanságukat. Fordított esetben, a kiegyensúlyozott embereknél megfigyelhetjük, hogy amit csinálnak, örömmel tölti el őket, és szeretteikkel is jobb kapcsolatot ápolnak.

A fent említett előadás óta, amerre járok, barátaimtól, ismerőseimtől kérdezgetem, mi az ő Golem-projektjük, tudják-e, mi teszi őket professzionálisan boldoggá. A válaszokból kiderült, hogy tanáromnak igaza volt: azok, akik kapásból és egyszerűen rávágták, mi az, amit az életben a legjobban tenni szeretnek, boldognak tűntek. Azok viszont, akik összetett mondatokban kezdtek el beszélni, munkájukkal nem voltak elégedettek. A boldogsághoz, megelégedettséghez nem kell, hogy valaki jó nevű professzor vagy gazdag vállalkozó legyen, sőt ismerek boldogtalan hírességeket és szomorú milliomosokat. A sikerélmény az élet minden területén szükséges, ha nem is állandó jelleggel, de néhanapján biztosan.

Mai társadalmunkban a hivatásban elért elismerés – legyen az anyagi vagy erkölcsi – nagyon sokat számít. Ezért fontos, hogy tudjuk, mi az, amit mi magunk sikernek könyvelnénk el, ami bennünket, nem pedig a környezetünket tesz elégedetté. Csupán attól persze, hogy jól megfogalmazzuk Golemprojektünket, még nem leszünk kiegyensúlyozottak és sikeresek. A boldogságért meg kell dolgozni. Nem egyszer vagy néhányszor, mint mikor vizsgára készültünk, hanem apró feladatok sorával, naponta, sok hónapon és éven keresztül kell megállnunk a helyünket. Mint Golemnek a prágai gettóban.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Avon Walk for Breast Cancer

2008-10-05T21:07:00.001-04:00

„A szegény igen ritkán van csak egyedül...”

2008-09-29T10:59:00.001-04:00

„Kis művem hézagot óhajt pótolni. Mint gyakorló szegény, régen kutatok már olyan kézikönyv után, mely használati utasítást nyújtana a szegénységhez, megmagyarázná, hogyan lehet ezt az állapotot méltósággal és ideg-összeroppanás nélkül elviselni, s az élet válságos és kínos pillanataiban tanácsokkal látná el a mérsékelt jövedelmű embereket.” Írja Márai Sándor A szegények iskolája című rövid remeke bevezetőjében, amelyet maga kézikönyvnek nevez.

A kis mű a Helikon Kiadó jóvoltából szerencsére a XXI. században megjelent, hogy a mostani szegények, kikből bőven akad tájainkon is, végre egy kis útmutatást kapjanak. Kérdés persze, hogy az, aki igazán szegény, rászánna-e 1990 forintot. (Az még a XX. században megvette az első új kiadását 320-ért – a szerk. megj.)

A szegények iskolája humoros, önsanyargató, az entellektüel kényelemre és szépségre való hajlamát kigúnyoló remek olvasmány. Ha konkrét, kézzelfogható tanácsokat természetesen nem kapunk is Márai által a tekintetben, hogy mit csináljunk, ha nem jövünk ki havi jövedelmünkből, vagy hogy miként szerezzünk annyi pénzt, hogy azt munkával keresni ne kényszerüljünk, az emberi természetről, a világról és az életről annál többet tanulhatunk.

Megtudhatjuk például, hogy a szegénység és az élet maga sem jó, boldogító dolgok, de hiszen „már Rilke is megírta, hogy a boldogság nem tartozik a létezés céljai közé, hiszen a létezésnek semmilyen célja nincsen”. Valamint, hogy „a gyermekek, a nők és a költők nem tekinthetők szegényeknek; állandóan a gazdagok és a szegények között élnek, s egyik törzs életében sem vesznek bensőséges részt; a gazdagokkal mindössze eltartatják magukat, s a szegénységet megnemesítik a költészettel, mely lényükből árad”.

Továbbá, hogy a szegények tömegekben szeretnek élni, és „a nagy, híres szegények, akik a világot a magány állapotában viselik el, s a jelenségeket átköltik a valóságra, az illúziókat átköltik az igazságra, ritkán jelentkeznek, s mindig rendkívüli ellenszenvet váltanak ki kortársaikból, a tömegben tengődő szegényekből”. Schopenhauer, Kant és Nietzsche jól viselték a magányt, Szókratész, aki Márai szerint „komoly szegény volt”, nem viselte jól, és csúfos sorsra is jutott.

Hogyan tud a szegény ember utazni? Hát úgy, hogy beteg lesz. „A beteg, mint az utazó, társadalmon kívüli lény, nem tartozik felelősséggel a szűkebb közösségnek, melyet otthon hagyott, félig álomban, felfokozott és egyben kellemesen zsibbadt érzékekkel halad át az idegen légkörön, ahol semmiről nem tehet, semmire nem kötelezhetik, s még udvariasak is hozzá, mert a beteg a családban egyszerre az előkelő idegen szerepkörét tölti be.”

Márai azt is tudja, hogy a szegény igazából csak az evésben tudja kiélni magát, és nem is az számít, mit eszik, hanem örül, hogy egyáltalán ehet valamit. Csak az asztalnál igazán jó a szegény ember, mert egyébként, a társadalomban, sokkal nehezebb jónak lenni. „A szegény csak az étkezés pillanatában él igazán emberhez méltó életet. Aki ezt nem tudja, nem érdemli meg az életet, vagy rossz a gyomra.” Az író azt is megjegyzi, hogy a szegény ember is változtathat hozzáállásán néhány, a szegénységből adódóan eltűrt étellel kapcsolatban, hiszen ő maga gyermekkorában utálta a kelkáposztát, de miután egyik nagybátyja felvilágosította, hogy ez a kínai császár kedvenc, mindennapos csemegéje, ha nem is élvezettel, de bizonyos merengéssel nyúlt a kelkáposzta-főzelékhez. Ami a társas étkezést illeti, Márainak az a véleménye, hogy „étkezni csaknem olyan intim dolog, mint szeretkezni: egy ember kevés hozzá és három sok.”

A jó ételhez fogyasztott italról is van véleménye kedvenc írónknak. „Általában megállapíthatjuk – mondja –, hogy azok a népek, melyeknek szegény tömegei jelentős és nagy műveket alkottak a történelemben, állandóan és sokat ittak. (...) A franciák legfőként bort isznak, s jórészt jeles, egészséges hajlamuknak köszönhetjük, hogy végül is megajándékozták a világot az emberi jogokkal és a civilizációval; teljesen elképzelhetetlen, hogy egy nép, amely bor helyett évszázadokon át aludttejet vagy narancsszörpöt iszik, hasonló teljesítményekre legyen képes, mint a francia forradalom.”

A szegény minden apró vágyával Istenhez fordul, mert megtanulta, hogy e világban hiába fordul bárkihez is, állapítja meg Márai Sándor, mert szerinte a szegény embernek más úgysem segít. Mi, szegények tényleg megtanultuk ezt és tudjuk: akkor is szegények maradunk, ha van, aki kiszolgál bennünket, ha szép autóban utazunk, ha pénzünk van a bankban és tágas palotában lakunk. Mert a szegénységet nem lehet kinőni, csak elmaszkírozni. Szerencsére, Márai kolléga a szellemiek tekintetében nem volt szegény, és gazdagságát boldogan osztotta és osztja meg velünk, még most, halála után is.

Márai Sándor: A szegények iskolája. Budapest, Akadémiai Kiadó –Helikon Kiadó,1992, 132 old.

Megjelent az Uj Szó Szalon mellékletében.

Teljes csőd

2008-09-20T09:44:00.001-04:00

Íróember nem tehet egyebet: ír – ha jó történik vele, de még inkább, ha rossz. Tereza Boučkovával sok jó nem történt élete során, így volt miről írnia, és tehetséges író lévén a szerencsétlenségéből legalább jó irodalmat tudott kreálni.

A már első prózáival kitűnt és díjakkal kitüntetett szerző híres apjának árnyékában és annak hiányában nőtt fel, mert az elvált apa, Pavel Kohout író és disszidens nem tartotta régi családjával a kapcsolatot. Ez nem akadályozta meg Tereza Boučkovát abban, hogy húszéves korában aláírja a Charta ’77 című kiáltványt. Ennek következtében a titkosrendőrség kihallgatta, évekig figyelte, és az elvtársak arról is gondoskodtak, hogy csak takarítói állást sikerüljön találnia, annál jobbat sosem. (Talán emlékezünk még arra: a csodás kommunizmushoz vezető úton haladó szocialista hazánkban a teljes foglalkoztatottság volt az ideál, mi több, aki nem „tudott” munkát találni, az nyilvánvalóan munkakerülő volt, ezért büntetendő. A rendszer ellen nyíltan állást foglalókat úgy tudták csapdába csalni, hogy a feketelistán levőket senki sem merte foglalkoztatni, viszont ha munka nélkül voltak, törvénysértést követtek el. Így lett sok értelmiségiből fűtő, Boučkovából takarítónő, hiszen más választásuk nem volt.)

És hogy a baj csőstül szokott jönni, azt az is bizonyítja, hogy amikor Tereza Boučková anya szeretett volna lenni, az sem sikerült. Több elvetélés után ezért férjével úgy döntöttek, örökbe fogadnak két gyermeket. Az elszigetelt Prága melletti vidéki falu határában élő családról már Boučková előző prózáiban is olvashattunk, az idén kiadott könyve, A kakas éve az örökbefogadó szülők teljes csődjéről számol be.

A regény elején azonnal világossá válik, hogy az írónő beemelte a fikcióba életének fontos történéseit, hiszen leírja a Csehországban mára már legendává vált interjújának – amely után rasszistának s rosszabbnak is nevezték – visszhangját, valamint két örökbe fogadott roma fia elzüllését. Az idősebb fiú, Patrik ekkorra már elérte a nagykorúságot, így nem gátolhatta meg senki abban, hogy az utcán éljen. A fiatalabbik, Lukáš pedig tizenhét évesen nevelőintézetbe került, miután bátyja példáját követve ő is lopott, drogozott, és nem járt haza.

A regény narrátora, az anya, nem tudja, mit kezdjen kudarcával. Az írás nem megy neki, úgy érzi, szülőként kudarcot vallott, kapcsolata férjével hol megerősödik, hol gyengül, és állandó rettegésben él. Barátja tanácsára jegyzi napi történéseit, és próbál harmadik fiával foglalkozni, aki, mintha csak a sors rossz vicceként akkor született, amikor már letett arról, hogy szülni fog, és amikor mindkét roma fiút örökbe fogadta. Ezzel a kisfiúval, aki nem lop és jól tanul, anyjának nincs ideje foglalkozni, hiszen a két bátyja által okozott folyamatos rendőrségi és ügyészségi ügyeket kell intéznie.

Aki nem élte meg, nem tudja elképzelni, milyen az, amikor a szülő pénteken nem vásárolhat be élelmiszerből egy hétvégére sem, mert másnap reggelre a spájzból és a hűtőből minden eltűnik. Amikor nem sütheti meg előre a karácsonyi aprósüteményt, mert az is egy nap alatt eltűnik. Amikor zárni kell a szobák ajtaját, és dugdosni kell mindent, mert minden értékes tárgy azonnal eltűnik. Amikor a szülő a pénztárcájával a hóna alatt mozog a lakásban is, azzal megy vécére is, mert ha csak egy pillanatra is levenné róla a szemét, nem maradna benne egy fillér sem. Amikor a gyermek elviszi szülője vagy öccse cipőjét, születésnapi ajándékát és tönkretéve hozza vissza, vagy vissza se hozza. A következmény pedig düh, tehetetlenség és az újabb gaztettektől való rettegés.

Mindezt az a gyermek kényszeríti szüleire, akinek otthont, szeretetet és családi életre való esélyt adtak az adoptáló szülők. Ez a két gyerek, sajnos, nem tudta kihasználni a számukra kínálkozó esélyt, nem akartak tisztességes ember módjára élni, nem kértek a gondoskodó szeretetből sem, és nem érdekelte őket a szüleik által állított jó példa sem. A két fiú, annak ellenére, hogy nem vérbeli rokonok, egyforma életformát választ magának.

Boučková a fent említett interjúban őszintén beszél arról, mi történt családjával, és óva int mindenkit, aki romantikus elképzelések alapján akar gyermeket örökbe fogadni, mondván, jól gondolja meg, hiszen ami vele történt, másokkal is megtörtént már, és megtörténhet a jövőben is. Ugyanakkor azt is elmondja, hogy ha ma újra hasonló döntés előtt állna, újra az örökbefogadás mellett döntene. Figyelmeztet viszont arra, hogy a más etnikumból származó gyerekek, akik az árvaházakban csecsemőkorukban nem részesültek semmilyen szeretetben, később genetikai adottságaik és a szeretetnélküliség miatt nehezebben szocializálódnak a társadalom által elfogadott családmodellbe. (Egyébként ez a mondat keltett felhördülést a cseh sajtóban, és emiatt bélyegezték Boučkovát rasszistának, s őt okolják amiatt, hogy csökkent a csehországi roma gyerekek örökbefogadása.)

Az idén az egyik csehországi tévécsatorna félórás beszélgetést sugározott Tereza Boučkovával A kakas éve kapcsán. Az írónő újból elmesélte családja történetét, megválaszolva a legkellemetlenebb kérdéseket is. Két nevelt fiuk által nem akármilyen poklon ment át férjével.

A kakas éve remek irodalom, ezenfelül pedig pontos szociológiai esettanulmány, mert az író a saját tragédiája alatt is elsősorban megfigyelő. És Tereza Boučková remek megfigyelő, aki nem szégyelli leírni a kudarc, a kétségbeesés és a kilátástalanság érzéseit sem. Ha más nem, a világnak legalább ilyen haszna lett a szerző személyes tragédiájából.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

Nemeth Ilona

2008-09-08T16:19:00.000-04:00

„A naiv egyenlőség pártján állok”

2008-09-08T16:15:00.002-04:00

Augusztus 20-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tíz határon túli magyar közszereplőnek és szervezetnek adta át a 2008. évi Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozatának kitüntetéseit Budapesten. Két szlovákiai személyiség is volt köztük. Egyikük Németh Ilona dunaszerdahelyi képzőművész, illusztrátor.

􀂋 A kitüntetettek listáján szembetűnik a neved. Nemcsak azért, mert a tíz közül te vagy az egyetlen nő, hanem mert a legfi atalabb is.

Valóban. Ha nem én vagyok is a legifjabb, aki ezt az elismerést valaha megkapta, a fi atalabbak közé tartozom. Úgy látom, hogy ebből az alkalomból inkább életműdíjakat szoktak adni. A kitüntetettek zöme saját hazájában és Magyarországon is aktívan tevékenykedik, a két kultúrának az összekapcsolásával foglalkozik. Én egyébként javítottam a rólam szóló indokló-ismertető szövegen, mert nem szerettem volna, ha úgy jelenik meg, hogy a szlovákiai és a magyar kultúrában betöltött meghatározó szerepvállalásért kapom. A »meghatározó« szót aktívra változtattam, az indoklás mégis helytelenül került be a sajtóba.

􀂋 Milyen volt az első reakciód, amikor megtudtad, hogy díjat kapsz?

Az az igazság, hogy töprengtem rajta, átvegyem-e. Úgy éreztem, a tevékenységem másról szól. A kisebbségi létet én nem élem meg, a szlovák és a magyar kultúrában egyaránt dolgoztam. Attól, hogy valaki bizonyos csoportba tartozik egy országban, még nem kell hátrányosnak tekinteni a helyzetét. A kisebbségi lét egy kiindulási alap, mint ahogy az is, hogy valaki férfi nek vagy nőnek születik. Innen nézzük a többi dolgot is, amivel foglalkozunk. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem látom a nemzeti vagy más kisebbségi létből adódó problémákat.

􀂋 Végül is miért döntöttél az átvétel mellett?

Mert azt gondoltam, a hagyományhoz képest elmozdulás, hogy az én műfajomban aktív szereplő kap ilyen jellegű elismerést.

􀂋 Milyen élmény marad a díjátadás?

Az ünnepség számomra idegen elemekkel is társult. Egy lezárt utcán vonultunk be a Várszínházba, ahol a ceremóniát tartották, s befejeztével is elkülönített helyről fi gyelhettük a tűzijátékot, miközben csüngtek körülöttünk az emberek a korlátról. Szociális érzékenységem az ilyesmit nehezen viseli. Gyurcsány Ferenc beszédében megfogott egy fontos üzenet, mégpedig hogy a határon túliakat segíteni kell, de nem szabad Magyarországról tendenciózus befolyásokat bevinni a külhoni közösségi életbe.

􀂋 Késztet téged ez a kitüntetés mérlegelésre, visszatekintésre?

Nem igazán. Én inkább a jövőben élő ember vagyok. Az elismerésekkel – azzal együtt, hogy nagyon jólesnek – nem tudok mit kezdeni. Nincs hiányérzetem, lehet, hogy pont azért, mert fi atalkoromban kezdtem kapni őket. A Munkácsy-díjat is mint határon túli képzőművésznek elsőként nekem ítélték oda 2001-ben. Egyszerűen nem volt időm vágyakozni ilyenfajta kitüntetés után, mert korán értek.

􀂋 Pályakezdőként tudtad, merre szeretnél haladni? Volt konkrét elképzelésed arról, hogy mint képzőművész mit akarsz elérni?

Nem, nem volt. Inkább csak kitaláltam, hogy mihez szeretnék kezdeni, megvalósí tottam, és ez vitt előre. Egészen kicsi koromtól nagyon aktív voltam, éreztem magamban a késztetést arra, hogy kifejezzek valamit, véleményt mondjak. Ennek a módját találtam meg a képzőművészetben. Mostanában viszont húszéves koromhoz viszonyítva kevesebb a belső ösztönzés bennem, nincs már meg a régi hév. Lehet, hogy ez a korral is jár, vagy csak pihennem kellene.

􀂋 Sokan a feminizmussal és a posztfeminizmussal hoznak kapcsolatba. Te is az irányzathoz sorolod magad, s posztfeministának tartod műveidet?

Értelmezés kérdése. Sok esetben nem is tudom, mi a feminizmus igazából. Én alapvetően a naiv egyenlőség pártján állok, mert ha egy családon vagy társadalmon belül a férfi nak és a nőnek azonos jogai vannak – és miért ne volnának? –, akkor ugye minek a feminizmus. Nem kell. Tehát ha az egyformán járó jogok követelése engem és minden más nőt is feministává tesz, akkor az vagyok. Vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy normális. Szerintem egyszerűen egyenlő jogokat és a szabad választás lehetőségét kell adni az embereknek. Ha ezt megtesszük, az ilyenfajta kisebbségi vagy feminista megjelöléseknek nem lesz értelmük. Ami a műveket illeti, azok interpretálása természetesen lehet posztfeminista – művészettörténeti szempontból.

􀂋 A családodban – mivel van egy majdnem felnőtt és egy nagykorú fi ad – ez miképp vetítődik le?

A családom három férfi tagja gyakran szokott feministának nevezni, én pedig vissza szoktam kérdezni, hogy mitől vagyok számukra az. Talán genetikailag kódolva is lehet, hogy az erősebb neműek számára az a természetes, hogy ők az »egyenrangúbbak«. Én a fi aimat egyenjogúságra neveltem, a famíliában minden feladat azonosan oszlik meg, mégis előbukik ez a problémakör.

􀂋 Milyen a viszonyod a nőmozgalomhoz?

Nem igazán veszek részt a nőmozgalomban, nem éreztem eddig szükségét. A közéletben szerepet vállalok, kifejtem a véleményemet, de a politikában nem vagyok aktív, mert a klasszikus értelmiségi, kisebbségi beállítottságommal nem tudnám képviselni a többségi nézetet csupán azért, mert azt megszavazta a bizottság. Akkor lehetek önmagam, ha a saját álláspontomat közvetítem – még ha kisebbségben maradok is vele –, és ezért nem vagyok alkalmas a pártokban meg mozgalmakban való tevékenykedésre.

􀂋 Munkáiddal viszont többször váltottál ki heves politikai és társadalmi párbeszédet…

Természetesen fi gyelem, mi zajlik körülöttünk. Például az utóbbi budapesti melegfelvonulás szégyenteljes megtámadásáról több társaságban is vitatkoztunk. Rettentően felháborodtam a történteken, és kijelentettem, hogy jövőre én is kivonulok. Érdekes ilyenkor végighallgatni, ki miként nyilatkozik, mert hasonló témákról – mint például a homoszexuálisok jogai – egyébként nem szoktunk beszélgetni. Többen azzal kezdték mondandójukat, hogy: »Van meleg barátom, de...«. És a lehetőség, hogy ezek a nézetek szóba kerüljenek, kidolgozódjanak, jó. Ugyanez volt annak idején a feminizmussal is, mint most a melegek jogaival. Nagyon lényeges, hogy az álláspontok tisztázódjanak. A durvaság és a felfokozott érzelmi állapot természetesen nem a legmegfelelőbb módja ennek, de egyértelmű, hogy beszélni kell róla. Ami a munkáimat illeti, én például kifejezetten kerestem a párbeszéd lehetőségét, amikor ez ideig egyetlen dunaszerdahelyi kiállításomra magam szerveztem tárlatvezetéseket, és hihetetlen nagy volt az érdeklődés. A legjobban annak örültem, amikor a diák, aki az osztályával megnézte a kiállítást, hétvégén behozta a szüleit is. Ez igazi siker volt számomra.

􀂋 A képzőművész mit tanul az ilyen testközeli élményekből, amikor látja és hallja, hogyan reagálnak mások a műveire?

A kortárs képzőművészet is megérthető. Egy műalkotást mindenki a saját tapasztalata szerint fog fel, pontosabban annak egy részét értelmezi. Egy jó mű mindenképpen hat valahogy a nézőre, a tárlat látogatójára, ha az szabadon és nyitottan szemléli. Amikor pedig a befogadó a műről ennek a létrehozójával beszélget, lehetőség nyílik rá, hogy az alkotás több szegmensét is felismerjék, és átadják egymásnak észrevételeiket. 1997-ben például, mikor a nőgyógyászati asztalok installációját állítottam ki Budapesten, meglepődtem a férfi látogatók nyilatkozatain, akik még sosem láttak ilyet. Ez az aspektus eredendően fel sem merült bennem. Nem tudtam, hogy az akkori férfi ak többségének fogalma sincs, hogy a nőket milyen körülmények között vizsgálják, miközben általában ilyen asztalon jöttek a világra. Munkáim sosem a botránykeltés szándékával készülnek, mindig a dialógus létrehozására törekszem. 􀂄

Megjelent a Vasarnap magazinban.

A Becsi Allatkertben

2008-07-31T02:09:00.002-04:00

Tony Judt: Reappraisals

2008-07-30T17:14:00.000-04:00

Tony Judt, a neves angol történész, a New York University professzora, eredetileg modern francia történelemmel foglalkozott, de mint azt a 2005-ben megjelent Postwar: A History of Europe Since 1945 (Háború után: Európa története 1945 után) könyve jelezte, gondolkodása nem korlátozódik a franciákra.

Közép-európai szempontból nagyon kellemes, ha valaki olyan szinten ismeri Európa, és nemcsak Nyugat-, hanem Kelet- és Közép-Európa történelmét is, mint Judt. Ha ráadásul Amerikában gondolkodik és ír Európa történelméről, az még inkább szívmelengető. Míg a Postwar hatalmas, nehéz munka (a könyv maga több mint 800 oldal, apró betűkkel, jó minőségű papírra nyomtatva), és megérdemelten keltett nagy érdeklődést az USA-ban és Britanniában egyaránt, Judt új könyve, Reappraisals: Reflections on the Forgotten Twentieth Century (Újraértékelés: Az elfelejtett XX. századról) esszégyűjtemény. Ezek az esszék és könyvkritikák amerikai és brit hetilapokban és más, leginkább szűk intellektuális körökben olvasott folyóiratokban jelentek meg 1994 és 2006 között.

A szerző alaptézise, melyet a könyv bevezetőjében (A világ, amelyet elveszítettünk) fejt ki részletesen: nemcsak hogy nem ismerjük történelmünket, és nem tanultunk belőle, hanem azt állítjuk, hogy a múlt nem tanít bennünket semmi érdekesre és értékesre. A XX. század alig múlt el, panaszkodik Judt, máris feledésbe merültek mind ideáljai, mind félelmei, és nem értjük jelenlegi világunk dilemmáinak kontextusát, mert nem hallgatunk az elmúlt évszázadok bölcseire. Hogy kik ezek a kivételes „bölcsek”? Judt szerint többek között Arthur Koestler, Primo Levi, Manes Sperber és Hannah Arendt.

E fent említett gondolkodókat a mai közép-európai művelt olvasónak talán még nem kell bemutatni. Judt a magyar származású Koestlert „példás entellektüelnek” titulálja, Levi alapvető igazságairól szól, Sperber zsidóságáról elmélkedik, Arendtet pedig azért dicséri, mert a politikai gonoszról és a zsidók modern világbeli helyéről való elmélkedés tekintetében megelőzte korát és kortársait, bár ő sem volt tökéletes.

A könyv további fejezeteiben, amelyek aktuális új könyvek kritikáinak apropóján jöttek létre, Judt szól Albert Camus-ről („Franciaország legjobb embere”); Louis Althusserról, aki marxista volt, Eric Hobsbawm románcáról a kommunizmussal; a lengyel katolikus Leszek Kolakowskiról, aki a marxizmus történelmével foglalkozott; II. János Pál pápa modern világgal való kapcsolatáról és a gyökértelen kozmopolita Edward Saidról.

Az alapvető tények és a lényeg összefoglalása mellett Judt révén, aki komplex és komplikált fogalmakról is olvashatóan és érthetően ír (történészeknél ez nem éppen szokványos), megismerhetünk több érdekes és az egyes személyek gondolkodására mélyen kiható tényt, eseményt is. Kolakowski például írásba foglalta a nyugati marxisták egyértelmű megvetését, mert azok szerinte azért vonzódtak a marxista ideákhoz, mint azt Sartre is észrevette, mert egyszerűek, és a marxisták lusták: „A marxizmus az az eszköz, amellyel úgy lehet elsajátítani a történelem és a gazdaságtan alapjait, hogy egyiket sem kell tanulmányozni.” Judt később azt a következtetést vonja le, hogy mivel Közép-Európában a harmincöt éven aluliaknak nincs felnőtt emlékük a kommunizmus-szocializmusról, a marxizmus valamilyen formája újból érdekessé és vonzóvá válhat. Ezt némileg alátámasztja az is, hogy 2005-ben a BBC hallgatói Karl Marxot választották „minden idők legnagyobb filozófusának”, valamint, ha ilyen párhuzamot akarunk vonni, a mai közép-európai kormányokban is exkommunisták és neonácik ülnek (a nácizmusról sincs a kontinens lakossága többségének felnőtt emléke).

A történelmi személyek után Judt néhány történelmi eseményt is vizsgálat alá vesz, méghozzá Franciaország 1940-es elesését, az ország sokféle múltját, Tony Blair brit hagyatékát, Belgium jelentőségét, Románia két világháború közötti történelmét, Izrael hatnapos háborúját és annak következményeit.

Franciaország 1940-ben politikailag megosztott, katonailag felkészületlen volt, a Vichy-kormány pedig leginkább egy kommunista puccstól tartott, nem a németeket tartotta legnagyobb veszélynek. Nem csoda tehát, hogy az ország a németek könnyű prédája lett.

Románia nyugaton kevésbé ismert történelméről Judt az európai kontextus keretein belül néhány – a románok önmaguk számára létrehozott és életben tartott – mítoszt forgat ki, mint például, hogy Ion Antonescu katonai diktatúrája alatt a romániai zsidók nagy részének nem esett bántódásuk. Igaz, mondja Judt, hogy az 1942 áprilisában számlált 441 ezer zsidó nagy többsége életben maradt annak köszönhetően, hogy Antonescu rájött: Hitler el fogja veszíteni a háborút, és visszavonta a deportálási terveket. Amivel viszont a románok nem szoktak büszkélkedni: 1941 után a román és német fennhatóság alatt álló besszarábiai és bukovinai zsidókat terrorizálták és gyilkolták, és ebben a románok túltettek a németeken. Román katonák égettek el elevenen 19 ezer zsidót Odesszában 1941 októberében, majd további 16 ezret árkokba lőttek a közeli Dalnickban, és ugyanezek a román katonák olyan brutális módon bántak a transzportokban elhurcolt zsidókkal, hogy ez ellen a németek panaszt emeltek. A háború végéig a román fennhatóság alatti területen lévő zsidók fele életét vesztette vagy koncentrációs táborokban találta magát. Ez Antonescu részéről kinyilvánított politikai cél volt, ahogy 1943-ban elhangzott beszédében leszögezte: „El kell érnünk a teljes romanizálást. Mégpedig a háború végéig”.

Az USA-ban Judt kötetének Izraelről szóló része volt a könyvről írók számára a legérdekesebb. Az említett két cikk, Judt izraeli témájú többi írásával egyetemben, általában nagy port kavart, mert a szerző – két zsidó menekült, egy orosz és egy belga fia – cionistából Izrael kritikusává vált. Szerinte az 1967-es háborút Izrael megnyerte, de hosszú távon veszített vele. Judt olyan államnak tartja Izraelt, amely nem akar felnőni, és továbbra is függ az USA-tól.

A kötet vége Amerikával és Európával mint két különböző életfelfogással és életstílussal foglakozik. Judt szerint a különbséget könnyen be lehet mutatni a kávé példáján. Az amerikai kávé mindenhol hozzáférhető, olcsó, nagy csészékben, ingyen utántöltéssel árulják, íze viszont nincs. Az olasz eszpresszó előállítása jó gépet igényel, ám a végeredmény túl drága ahhoz képest, mennyi koffeint kínál egy pici csészében, így inkább mestermű, mint áru. A világ amerikanizálódását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ez a drága, elitnek számító ital, az olasz eszpresszó, átjut az Atlanti-óceán másik partjára, ott elit italból népszerű itallá válik, majd feljavított és átcsomagolt változatban egy amerikai multicég által megjelenik az európai piacon, ahol azonnali „újdonság” lesz.

Persze, az amerikaiaknak több koffeinre van szükségük, mint az európaiaknak, mert míg egy olasz 2000-ben átlagban 1562 órát dolgozott, egy amerikai 1877 órát. Ennek ellenére minden ötödik amerikai felnőtt a szegénység küszöbén él, ugyanakkor csak minden tizenötödik olasz.

Tony Judt szerint a történelmet, a történelemről gondolkodó kimagasló elmék írásait minden generációnak tanulmányoznia kellene. Elszomorítja őt, hogy ma nem ezt tesszük. Hisz abban, hogy a történelmet konkrét emberek konkrét döntései határozzák meg, mint Marshall (Marshall-terv), Gorbacsov vagy Milosevics egyes intézkedései. Ha ignoráns, a világtörténelmet és sajátjukat nem ismerő emberek kerülnek olyan helyzetbe, hogy egy nemzet, egy állam sorsáról döntenek, az, mint nagyon jól tudjuk, tragédiához vezethet. A hatvanéves Judt elvégzi a munka tőle telhető részét: gondolkodik történelmünkről, és gondolatait leírja, megosztja mindazokkal, akik hajlandóak elolvasni és együtt- meg tovább gondolkodni. Kérdés, hány ilyen ember akad a XXI. század elején.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

Gumiember 3

2008-07-03T21:54:00.001-04:00

Gumiember 2

2008-07-03T21:52:00.002-04:00

Gumiember 1

2008-07-03T21:51:00.001-04:00

Waterfalls

2008-07-03T21:50:00.002-04:00

Humiliation of a teenage nation

2008-06-20T09:53:00.001-04:00

REM a Madison Square Gardenban tegnap este

Csiripp-csiripppppp

2008-06-18T09:30:00.002-04:00

Hudson Square, Manhattan

2008-06-17T15:48:00.000-04:00

Ebedszunet TriBeCa-ban

2008-06-17T15:04:00.001-04:00

Canal Street

2008-06-17T15:03:00.002-04:00

A legujabb, Donald Trump nevet viselo rondasag - SoHo

2008-06-17T15:01:00.000-04:00

Michael Jackson – Thriller 25

2008-06-06T15:02:00.000-04:00

Aki a 80-as és 90-es években nőtt fel, ismeri Michael Jackson nevét, de legfőképpen zenéjét. Igaz, hogy a vasfüggönyön innen menő nyugati zenéhez jutni nem volt könnyű, hacsak nem rögzítettük a dalokat a magyar vagy osztrák rádióállomásokból.

Tini koromban – hogy, hogy nem – a birtokomba jutott egy gyönyörű vinillemez, rajta egy gyönyörű, a mama szerint őzikeszemű Michael Jacksonnal. A zene fantasztikus volt, tele energiával, tánccal és életörömmel, ami annak idején nem volt jellemző a szoci blokkra és a helyi sztárokra (Gott, Vondráčková, Edda, Vikidál). Emlékszem, hogy az egyik rokonomat, aki a család szerint „perfektül beszélt angolul”, azzal kínoztam egy szombati délutánon, hogy újra és újra leforgattam neki a Beat It című dalt, és kértem, hogy mondja meg, Jackson miről énekel. Nem tudta, nem értette. Most, hogy már én beszélem jól az amerikai angolt, nem csodálom, mert nem könnyű megérteni Jackson hadarását.

Bármennyire nehéz elhinni, hogy egy negyedszázad telt el közben, az év elején megjelent a Thriller 25 éves különkiadása az eredeti anyaggal, egy előtte nem megjelent dallal, és öt remixszel. Maga az album így, az én esetemben, több mint 20 év után is ugyanolyan jól szól, mint tinifüleimnek annak idején.

Húsz év alatt a zenehordozók elképesztő gyorsasággal változtak meg, hiszen a vinillemez után a kazettákon és a cédéken keresztül én most egy a magnókazettánál kisebb szerkezeten – amely a telefonom, az e-mail postaládám, internetkeresőm és alacsony felbontású fényképezőgépem – hallgatom Jackson leghíresebb albumát, nyolc gigabájtnyi más zenével egyetemben. A technika fejlődésének köszönhetően viszont sokkal inkább élvezhetőbb ez a „régi” popzene, mint a korong volt. Nemcsak a hangzás nagyszerű, hanem azok az apró részletek is, amelyeket csak sztereó hangzásban, fülhallgatón keresztül lehet hallani. Ki tudta, hogy a Wanna Be Startin’ Somethin’ elején Jackson a basszusgitárral dúdolja a ritmust?

Megérdemelten ez minden idők legnagyobb számban eladott albuma.

A remixekkel viszont bajban vagyok. Olyanoknak találom őket, mintha egy kétezer dolláros bordóit (Jackson eredeti dalai) fröccs készítésére használnánk. A remixeket azért szereti az ember, mert a jó feldolgozás elemeire szedi az eredeti, az ember által imádott nótát, majd úgy rakja össze, hogy közben játszadozva hol hozzáad, hol elvesz valamit, hogy tizenkét perccel később még jobban imádhassa az ember az adott zeneszámot. Előfordul, hogy egy remix új alapokra teszi a dal vokáljait vagy a refrént, esetleg csak egy-két sort használ az eredeti műből, és még így is remek lehet a végeredmény: lásd a Buddha Bar-lemezek world music mixeit, Madonna Ray of Light lemezének remek remix EP-it, vagy az Everything But The Girl csapat egyes remekeit.

A Thriller több dala egyenesen adja magát a world musichoz, ezt sajnos nem használta ki egyik remixelő sem.

A The Girl is Mine dalból will.i.am kivette Paul McCartneyt, hozzáadta saját rapelő anyagát, siralmas végeredménnyel. Amikor azt „énekli” hogy „she like the way I rock”, az egy amerikai fülnek úgy hangzik, mintha azt mondaná (hibás nyelvtannal), hogy „she like the way Iraq”, tehát mintha Irakot szeretné a lány… A P.Y.T. (Pretty Young Thing) alá ugyancsak will.i.am rakott néhány unalmas szintetizátorelemet, majd írt két rapsort, és a végén egy kis közönségénekeltetést szimulál. Akon a Wanna Be Startin’ Somethin’-gel próbálkozott – sajnos sem a hangja, sem az, hogy egy versszakot hozzáírt a nótához, nem változtat azon, hogy a végeredmény kevésbé élvezhető, mint az eredeti. Persze, egy ilyen fenomenális számot nehéz elrontani. A mostani Jackson hangja hallható ebben a remixben, de talán jobb lett volna nem megszólaltatni a popkirályt. A Beat It remixe egyszerűen hallgathatatlan – Fergie erőtlen énekhangja egyáltalán nem illik ehhez az erőteljes dalhoz, egyébként pedig az „átdolgozás” majdnem azonos az eredetivel. Kanye West sem járt jobban Billie Jeannel – a rapelők által kedvelt „oh, yeah” és hasonló „adalékok” zavaróak, butítják ezt az érzelmes számot. West erős basszusvonalat rakott a dal alá, amitől Jackson énekhangja gyengül, és ettől az egész remix összeomlik.

Az eddig meg nem jelent dal ezen a különkiadáson a For All Time, egy egyszerű, kellemes ballada. Emiatt viszont nem érdemes megvenni a különkiadást. A DVD-n található videók miatt viszont igen. Nehéz elhinni, hogy ezek voltak az első „videók”, amikor még ez a szó nem is létezett. Az MTV állomáson a Thriller volt az első színes bőrű énekest bemutató zenét kísérő videofilm. Jackson itt még színes bőrű szupersztár, kimagasló tehetséggel, fantasztikus tánc-, zenei és video?ötletekkel. Mára sajnos nemcsak a bőrszíne fakult ki, hanem magánéletével együtt zenei karrierje is. Az eredeti Thriller számait hallgatva: nagy kár.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

ESTERHÁZY PETER New Yorkban

2008-05-30T08:54:00.002-04:00

MM: Mi hozta mifelénk?

EP: Az amerikai PEN-fesztivál vendégeként érkeztem. Április 30-án este többek között Michael Ondaatje, Annie Proulx, Ian McEwan és Francine Prose társaságában felolvasóesten vettem részt a manhattani Town Hallban. Másnap a Joe’s Pubban író és állam kapcsolatáról beszélgettünk, majd május 4-én, vasárnap, a New York Public Libraryben Wayne Koestenbaum vezetett egy író-olvasó találkozót. Ezek mind, hogy úgy mondjam, magasan kvalifi kált rendezvények. Az már külön ráadás volt, hogy a nagy nyitófelolvasás rendkívül jól sikerült, szóval mindenki boldog volt tőle. Még én is. Készül-e valamelyik új könyvének angol fordítása, amerikai megjelenése? Nem, nem készül. A Harmonia Caelestis volt az utolsó, ami angolul megjelent. Majd ez az új, a Semmi művészet, esetleg. Konkrét tervek azonban még nincsenek.

MM: Az ön megítélése szerint milyen volt a Harmonia Caelestis tengerentúli fogadtatása?

EP: Hát, én ezt nem tudom pontosan. Kaptam egy csomag kritikát, amik elég jók voltak, de hát Amerika messze van Európától. Úgy gondolom, egy magyar könyv megjelenése itt nem okoz nagy izgalmakat, kisebb léptékben veszik észre. Ha az ember a tengerentúlon bemegy egy könyvesboltba, látja, hogy mások az arányok, mint Európában. Szerénységre intő áttételek ezek.

MM: Februárban Oroszországban járt. Moszkvában és Szentpétervárott tartott könyvbemutatókat. Milyen érzésekkel tért vissza?

EP: Oroszország fantasztikus volt. Különleges érzés egy magyar szerzőnek, hogy a könyve megjelenik azon a nyelven, amelyen a számára fontos nagy regények íródtak. Az orosz ebből a szempontból kiemelt, különleges helyzetben lévő nyelv.

MM: Oroszországi útjával kapcsolatban azt nyilatkozta: »Ha volna másik életem, orosz író szeretnék lenni.«

EP: Olyan nyelven alkotni, amelynek nagyon jelentős regényírói hagyományai vannak, egészen más. Ha megnézzük a magyar tradíciókat, azok nem túl erősek . Természetesen születtek a 19. századi magyar irodalomban is szép művek, amelyeket szerethetünk, mégsem hasonlíthatók össze a hatalmas orosz irodalmi hegyekkel. Érdekes kísérlet volna egy másik életben ilyen nagy hegyek között élni, ezeket kerülgetni, esetleg felmászni rájuk. A nagyság is számít, s itt most nem arra gondolok, hogy az írónak kapásból van kétszázmillió potenciális olvasója, hanem – ez az angolra is igaz – arra, hogy az alkotó ilyen nagy nyelvet birtokolva más viszonyban van a világgal is. Ha magyarul beszél, akkor egy másodperc alatt idegen nyelvi közegben találja magát: felülök egy vonatra, és bármilyen irányban indulok el, három órán belül egy nem fi nnugor nyelvkörnyezetben találom magam. Míg Oroszországban vagy Amerikában hosszan lehet utazni, sokféle irányban, mégis ugyanúgy szólnak hozzá. Ennek az a következménye, hogy az embernek a világhoz való viszonya más lesz. Ez érdekes kísérlet volna, igaz, de bennfentes információim szerint az embernek csak egy élete van.

MM: Bizonyára vannak pozitív oldalai is a viszonylag kis országbeli regényíróságnak.

EP: Persze. Nem sértett szerelmesként mondtam az előbbieket, csak leírólag. Én jól megvagyok a magyar nyelvvel. Sőt, kizárólag azzal vagyok meg. Egy kiterjedt országnak ugye igen fontosnak kell gondolnia magát, egy nagy államnak nincsen öniróniája – nem is lehet, mert tényleg fontos. Ez a kis országok sajátja. Azt például nagyon sajnálnám, ha az öniróniának nem volna tere az írásaimban.

MM: Jaroszlav Szudzilovszkij orosz zeneszerző külön komolyzenei művet komponált a Harmonia Caelestisnek...

EP: Ez különösen jó dolog, abban az értelemben, hogy valóságossá teszi a külföldi megjelenésemet. Azt jelenti, hogy a könyvem belépett az orosz kulturális térbe, annak mintegy elemévé vált, s hogy van ott egy fi atalember, aki a saját kultúrájából válogat, amelyhez immáron ez a könyv is hozzátartozik. A kultúra tulajdonképpen ilyen párbeszédekben működik, ezer és ezer dialógusban; emiatt aztán ennek a zenének, ennek a munkának nagyon örültem.

MM: A Putyin-féle – főleg a médiára és kultúrára gyakorolt – nyomás érzékelhető volt látogatása alatt?

EP: Hétnapos ottlét alatt az ilyesmit nem lehet érzékelni, azt viszont igen, hogy megváltozott az ország. 2001-ben jártam ott legutóbb, s most magabiztosabb, gazdagabb képet láttam. Hét évvel ezelőtt még voltak harmincéves Ladák, amik azért érdekes teremtményei az Istennek. Ma már hatalmas terepjárók vannak helyettük. A gazdasági fejlődés szemmel látható. Igaz, a demokráciának speciális formája alakult ki Oroszországban, de erről leginkább csak a nyugati újságokból lehet tudni – mert ha gazdaságilag jól megy egy országnak, akkor azzal ritkán szokott törődni, legfeljebb az értelmiségiek. Az értelmiségiekre viszont ilyenkor fütyülnek.

MM: Véleménye szerint mivel magyarázható a volt szovjet blokk országainak a diktatórikus elemek iránti lassú, de erős vonzódása?

EP: Azt nem lehet pontosan tudni, hogy az emberek mihez vonzódnak. Minden közép-európai országra érvényes, hogy kicsit súlyosabbak a diktatúra következményei, mint gondoltuk. Ennek feldolgozása államonként más, ugyanakkor mindenütt sok erőt igényelne, amelynek híján vagyunk. A politikai elit az átlagnál gyengébben teljesít, ezért nem jó, ami van, s akkor sem lesz kedvezőbb, ha új kormány jön, mert egy elitünk van. Nyilván akkor teljesítene eredményesebben, ha kényszerítve lenne rá, ehhez azonban az kellene, hogy a társadalom jobban artikulálja magát.

MM: Semmi művészet című új regénye a születésnapján, április 14-én jelent meg, s ezzel egy időben került piacra hangoskönyv-változata is. Figyelembe véve, hogy itt, az USAban nagy hagyományuk van a hangoskönyveknek, érdekelne a véleménye: olvasásnak tekinthető egy kötet CD-n való meghallgatása?

EP: Nem tekinthető olvasásnak. De szerintem ez nem úgy működik, hogy ha valaki megveszi a CD-t, akkor nem vásárolja meg a könyvet. Persze, ha csak a CD-re van szüksége, még az is jobb, mint ha egyik iránt sem érdeklődik. Azt gondolom, az kevésszer fordul elő, hogy valaki azért nem olvassa el a regényt, mert már meghallgatta. A kettő inkább együtt működik. Igazából nem tudom, hogy Magyarországon az emberek mikor hallgatnak hangoskönyveket, hogy Németországhoz hasonlóan hosszú autóutakon-e, vagy inkább más formában. Mindenesetre nagyon örülök, hogy megjelent így is, mert szívesen olvasok föl, s ez jó munka volt.

MM: Ön szokott hangoskönyveket hallgatni?

EP: Köztünk szólva, nem szoktam. Van egy-kettő, amiről elhatároztam, hogy meghallgatom, de hosszabb autóutakra nem nagyon indulok, és ha megyek, akkor nem egyedül, a hangoskönyvet pedig úgy jó hallgatni. Mi inkább Janis Joplint, mint Thomas Mannt viszünk magunkkal hosszabb utakra.

MM: Az új könyvét amolyan »anyakönyvként« kezeli a média, néhány »apakönyv« után.

EP: Nekem ezek nem sokat mondanak, hogy »anyakönyv« meg »apakönyv«. Bár ezek olyan stemplik, amelyekben van igazság, tehát nem véletlenül stemplizik így; engem azonban ez így nem érdekel. Én nem azért írok olyan könyveket, amelyekben az apa és az anya megjelenik, hogy saját viszonyomat tisztázzam apámmal és anyámmal. Én viszonylag kis jelentőséget tulajdonítok egy könyv témájának. Ebben ugyan nincs egészen igazam, de akkor is kis jelentőséget tulajdonítok neki.

MM: És milyen jelentőséget tulajdonít a vasárnapnak?

EP: Régebben kitüntetett szerepe volt a vasárnapnak. Például akkor voltak a futballmeccsek. Később, amikor jó foci már nem volt, futballozás viszont még igen, bár az Úr napját nem szenteltem meg, de vasárnap nem dolgoztam. Ma már ez nem igaz. A vasárnap is majdnem ugyanolyan nap, mint a többi. Majdnem, mert azért annyi megmaradt, hogy vagy szombaton, vagy vasárnap jönnek a gyerekeink, hiszen egyikük sem lakik már velünk. A gyerekekkel pedig mindenféle unokák is megjelennek, meg férjek és feleségek, és ha mind a négy gyerek jön, akkor az már sok ember, amolyan sáskajárás, de nagyon jó.

Megjelent a Vasarnap Magazinban

A Sitka Szövetségi Körzet: amikor az olvasó hangosan felnevet

2008-05-25T21:59:00.002-04:00

Hatvan évvel Izrael állam létrejötte után nem kevesen gondolkodnak el azon, vajon mi lett volna, ha a zsidó állam nem jön létre. Míg a történészek és politológusok erre vonatkozó eszmefuttatásait csak egy szűk körű olvasótábor tartja számon, Michael Chabon tavaly tavasszal megjelent regénye jelentős olvasóközönségre talált.

Az amerikai szerző, aki 2001-ben a The Amazing Adventures of Kavalier and Clay című opusáért megkapta a Pulitzer-díjat, egy detektívregény formájában gondolkodott el a második világháború utáni történelmi helyzeten. A The Yiddish Policemen’s Union (Jiddis rendőrök szervezete) kezdetén megtudjuk, hogy 1948-ban Izrael állam megszűnt létezni, és Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök javaslatára Alaszkában jött létre a hontalan zsidók számára létrehozott „Sitka Szövetségi Körzet”, amely ideiglenesen otthont adott minden odaköltöző zsidónak.

Hatvan évvel később, tehát 2008-ban, amikorra kétmillió zsidó él Alaszkában, a sitkai zsidók helyzete ismét függőben van, hiszen szerződésük az Egyesült Államokkal lejárt, és nem tudni, a nagy testvér mit szándékozik tenni ezzel a különleges státusú állammal. Lehet, hogy a zsidók újból hontalanok lesznek?

A kérdés főhősünket, Meyer Landsman nyomozót csak kis mértékben izgatja. Elég a baja a maga kis életével. Felesége, Bina, aki ugyancsak rendőr, tizenöt év után elhagyta, mert Landsman abortuszt javasolt, amikor magzatukról kiderült, értelmileg sérült lehet, bár egy normális gyermek születésének az esélyei is jók voltak. Szeretett nővére, Naomi, aki pilótaként dolgozott, gépével tisztázatlan körülmények között lezuhant és szörnyethalt. A hitetlen és pesszimista Meyer egyedül él egy piszkos, olcsó szállodában, ahol esténként túl sok alkoholt fogyaszt egymagában.

Egy éjszaka Landsman Hotel Zamenhofjában a 208-as szobában főbe lőnek egy magát Emanuel Laskernek kiadó fiatalembert. Meyer a holttest mellett néhány könyvet és egy sakktáblát talál, és innen indul a könyv komplikált története. Kiderül, hogy Lasker igazából a helyi, leginkább maffiafőnökre emlékeztető „fekete kalapos” rabbi híres és különleges képességekkel megáldott fia, akit Mendel Shpilmannak hívtak, és aki az esküvője napján, húsz éve tűnt el. Azóta különféle nevek alatt tengette életét, s drogfüggőként tefillinnel (az imádkozásnál használt szent Tóra darabját tartalmazó kis dobozka, melyet a karra kell kötni) szorítja le a karját, mielőtt heroint fecskendez magába.

Landsman úgy érzi, a gyilkosság megoldásával valamit saját életével kapcsolatban is megoldhat, így annak ellenére, hogy Bina és főnökei a nyomozást befejezettnek nyilvánítják, Landsman tovább szimatol. Kiderül, hogy Mendelt sokan az új Messiásnak tartották. Ahogy a könyvben a hatalmas rabbi magyarázza: A Baal Shem Tov tanítása szerint minden generációban megszületik egy potenciális Messiás; a trükk abban rejlik, hogy a zsidóknak demonstrálniuk kell, méltóak a Messiás eljövetelére, különben az nem mutatja meg magát, és minden marad a régiben.

Landsman nyomozó saját életét teszi kockára a gyilkos felkeresése érdekében, miután kiderül, nővére halálának is köze lehet az esethez.

A nyomozás közben feltűnik Bina, aki hirtelen Meyer főnöke lesz, és Berko, Landsman félig indián, félig zsidó nyomozótársa, aki Dávid-csillagos mandzsettagombokat hord. Megismerjük Landsman apját is, a néhai kitűnő sakkozót, aki ma a világtól elzárva, a vadon közepén él egyedül, valamint Berko terhes feleségét.

Egy fiktív zsidó állam szerkezete tárul fel előttünk, mert a két rendőr kénytelen a társadalom különféle rétegeivel kommunikálni, hogy minél több információt gyűjtsön. Lemerészkednek például a város alatti alagutakba, amelyeket a varsói gettóból menekültek építettek, akik egy percig sem hittek az amerikaiaknak.

A sitkai zsidók – mintegy imitálva a mai izraeli–palesztin konnfliktust – a helyi bennszülöttekkel keverednek területi vitákba. És amikor feltűnik az Egyesült Államok kormányának képviselője, Mister Cashdollar, az olvasó hangosan felnevet, és elhatározza, hogy ezt a regényt feltétlenül megveszi a történelmet, a politikát és a nívós szórakoztató irodalmat kedvelő barátainak. Talán karácsonyi ajándéknak, ha ugyan addig el nem jön a Messiás, ami, tekintve a világ mai állását, felettébb valószínűtlen.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

A pohar aljan...

2008-05-25T21:57:00.000-04:00

West Village

2008-05-19T10:27:00.002-04:00

Manhattani Kilátás

2008-05-19T10:25:00.001-04:00

Brooklyn Bridge ma délután

2008-05-11T19:43:00.001-04:00

Vasárnap délután

2008-05-11T19:41:00.002-04:00

Red Hook, Brooklyn

2008-05-10T22:25:00.000-04:00

Ma Brooklynban 2.

2008-05-10T22:21:00.000-04:00

Ma Brooklynban

2008-05-10T22:20:00.002-04:00

Red Rock

2008-04-22T11:44:00.000-04:00

Oxigén bár a Venetian szállodában

2008-04-22T11:42:00.000-04:00

A Strip

2008-04-22T11:41:00.001-04:00

Vegas varosa a Stratosphere tornyabol

2008-04-22T11:37:00.000-04:00

Las Vegas

2008-04-22T11:30:00.002-04:00

A filmekből ismerjük: a Keresztapában élethűen ábrázolták a város mai formájának kialakítását, miképp játszottak benne közre a New York-i maffiózók.

Nagy pénzmosás még húsz-huszonöt évvel ezelőtt is előfordult – meséli egyik ismerősöm, aki több mint huszonöt esztendeje érkezett először a városba, és az év nagy részét azóta is itt tölti. Akkoriban még gyakran megesett, hogy valaki besétált egy kaszinóba, és tíz perc múlva nagy összegre kiírt csekkel távozott – tudom meg tőle.

Az ötvenes években, amikor már virágzott a szerencsejátékok füstös világa, zsidókat és feketéket nem engedtek be a legelegánsabb szállodákba. „Sajnos, nincs üres szobánk” – utasították el a tehetős zsidó vendégeket, akiknek egyébként szabályos helyfoglalásuk volt. A színes bőrű, nagy bevételt hozó előadóművészeknek is csupán a hátsó, személyzeti ajtón volt szabad bemenniük. A hatvanas évek végére egyes jómódú, zsidó származású üzletemberek saját szállodákat építettek, s nagyon vigyáztak, hogy senkit se diszkrimináljanak hovatartozása vagy bőrszíne miatt.

A maffia ma is jelen van Las Vegasban, de kevésbé látványosan, mint ötven évvel ezelőtt. Amikor az alvilág beszállt a szerencsejáték-iparba, a város és környéke még meglehetősen eldugott helynek számított. Aztán ahogy épültek a játéktermek, s terjedt a jó üzleti lehetőségeknek és annak a híre, hogy a rendőrség szívesen szemet huny bizonyos dolgok felett, egyre több vállalkozó akart nagy profi tra szert tenni. A multicégek azonban nem engedhették meg maguknak a pénzmosást vagy könyvelésük meghamisítását, így ezek a törvényesen működő vállalatok lassan kiszorították a maffia acsaládokat: a jog helyett az üzleti világ vastörvénye tisztította meg Vegast.

Ahol a pénz az úr

A mai városnak több arca van: a gazdagok egyik kedvelt bevásárló- és szórakoztató-központja – ide járnak kikapcsolódni, kipróbálni a szerencséjüket és golfozni; az üzletemberek gyakran tartanak itt konferenciákat, kiállításokat, a kevésbé tehetős nyugdíjasok pedig a város régebbi, olcsóbb részét kedvelik (nem ritka, hogy egy buszra való idős ember vonul tolókocsin, oxigénpalackok társaságában a kaszinóba). Családok is örömmel jönnek ide. A gyerekeket rengeteg látni- és élveznivaló várja – például állatok, bűvészmutatványok. Néhány évvel ezelőtt a helyi idegenforgalmi szervezet nem véletlenül reklámozta a családok vakációközpontjaként Vegast, hogy újabb látogatókat csalogasson ide. Mára azonban kiderült, hogy nem ez az igazi üzlet, s inkább visszatért a régi, jól bevált „Sin City” (a bűn városa) és a „What Happens in Vegas, Stays in Vegas” (ami Vegasban történik, Vegasban marad) szlogenekhez. A legnagyobb csali még mindig a szerencsejáték, amely bár Államok-szerte nagyrészt tiltott, itt a helyi gazdaság alapját képezi. (Régebben a kaszinók annyi bevételt hoztak, hogy a hotelszobákat és az ételt-italt ingyen adták a vendégeknek.)

Egyetlen szálloda halljából sem hiányozhatnak a játéktermek, s bárhova megy is az ember, keresztül kell haladnia rajtuk. A játékautomata-sorokat rulettek és black jack asztalok váltják, majd újabb nyerőgépek következnek. Az örömlányok, a toplessbárok is rengeteg bevételt jelentenek. A városban ugyan illegális, de megtűrt a prostitúció.

Tovább (sz)épül

Las Vegas állandóan tovább szépül. A legújabb szállodák a központban, az úgynevezett Stripen épülnek. A hét kilométer hosszú szakaszt, amelyen csodálatos építészeti bravúrokat fedezhetünk fel, akár gyalog is bejárhatjuk, de több jutányos árú buszjárat is közlekedik rajta. A Stratosphere nevű szálló háromszázötven méteres tornyából pompás kilátás nyílik a környékre. A régebbi látványosságok, mint a Luxor és a Four Seasons a másik oldalon zárják a Stripet.

A Velencét idéző Venetian és a január végén Diana Ross által megnyitott Palazzo Las Vegas talán legpazarabb szállodája. A Venetianban minden kis részletre odafi gyeltek: a bejárat pompás szőnyegei, szobrai, a mennyezet freskói mind a régi Európa luxusát idézik. A Metro- Goldwyn-Mayer (MGM) Grand előtt ott trónol az arany oroszlán. A szálloda vastag üvegfallal elkerített részében igazi oroszlánokban gyönyörködhetnek az éppen nem szerencsejátékkal foglalkozó vendégek.

A Mirage Hotel trópusi kertjében fantasztikus orchideákat csodálhatnak meg a látogatók, Siegfried és Roy Titkos Kertjében pedig fehér oroszlánok, tigrisek, párducok, alpakák, hattyúk és delfi nek társaságában múlathatják az időt. Steve Wynn szállodája, a szerényen csak The Wynnnek nevezett hotel pazar berendezése is fi gyelmet érdemel. Egyébként minden helyi vendégfogadónak van színházterme, s az itteni előadások, koncertek, show-k is a turizmust szolgálják. Egyegy produkciót általában heti öt nap, esténként kétszer adnak elő.

Cadillackel az oltár elé

Ha Vegas, akkor esküvők. Egy kedves Joni nevű hölgy jóvoltából, aki rozoga Fordjával fuvarozott bennünket, öt házasságkötő intézményt is megnézhettünk. (Gondolom, Karel Gott úr nem ezek egyikében mondott igent feleségének, hanem valamelyik drága szálló ilyen célra kibérelhető helyiségében.)

Igazából csak két „wedding chapel” érdemel említést. Az egyikben a legfurcsább kéréseket is teljesítik: a vállalkozó szelleműek akár Batmanként is pózolhatnak, és egy Elvisnek öltözött férfi rózsaszínű Cadillacen szállítja be a házasodni vágyókat az „oltár” elé, majd énekel, s ő adja össze is a párt. A másik még készülőben van egy épületkomplexumban, s abban lesz különleges, hogy akár autóval is fel lehet majd hajtani egy kis ablakhoz, ahol anélkül esketik össze a menyasszonyt és a vőlegényt, hogy kiszállnának a kocsiból. Az okmány átvétele után pedig továbbgurulhatnak a nagy vegasi éjszakába…

Akinek minden csillogása ellenére elege van a városból és a bolondos, házasodni vágyó párokból, félórás autózással eljuthat a Red Rock-hegységhez. Valamikor ilyen volt Las Vegas (a spanyol név jelentése: mezők). Sivatag, kövezet, kaktuszok – meglepően sok a növény a felgyülemlő víznek köszönhetően. Innen hiányoznak a pálmafák, villogó neonfények, limuzinok és játéktermek. Csak a szél süvít a völgy felett változatlanul évszázadok óta.

2008-04-18T14:08:00.000-04:00

Szevasz tavasz!

2008-04-18T10:54:00.001-04:00

6th Avenue, Brooklyn

A kilenc... – aki megváltoztatta a világot

2008-03-07T16:26:00.002-05:00

Az alatt a hét év alatt, amíg Budapesten éltem, nem emélékszem, hogy egyenes, rejtetlen antiszemitizmussal találkoztam volna. (Volt viszont bőven szexizmus, rasszizmus és homofóbia.)

Hanem amikor 2001-ben egy New York-i magyartól kértem tanácsot, az idősebb úriember azt javasolta, hogy változtassam meg a nevem valami kevésbé zsidósra. Azóta fasisztoid félkatonai alakulatok masíroznak zavartalanul Budapest utcáin, ahol ismerőseimet lezsidózták fényes nappal, és ahol az antiszemitizmus újra szalonképesé vált. Ha bárki azt mondja nekem tíz évvel ezelőtt, hogy 2008-ban ez lesz a helyzet, nyugodt szívvel kinevetem.

Januárban magyarul is megjelent Kati Marton, egy miskolci magyar zsidó családba született, ma New Yorkban élő újságíró könyve: Kilenc magyar – aki világgá ment és megváltoztatta a világot. Az USA-ban 2006-ban kiadott könyv eredeti címe: The Great Escape: Nine Jews Who Fled Hitler and Changed the World (A nagy menekülés – Kilenc zsidó, aki megmenekült Hitlertől, és megváltoztatta a világot).

Az eredetiben tehát nem magyarok szerepelnek a címben: a szerző közlése szerint az amerikai kiadó ragaszkodott az angol nyelvű címhez, mondván, hogy az amerikai magyar piac kicsi. A magyar címből meg kimaradt a „zsidó” szó. Marton ezt egyrészt marketingokokra vezeti vissza, másrészt szerinte a könyvben szereplők magyarnak tekintették magukat, és nem volt „semmiféle zsidó vallási kapcsolódásuk.”

A fenti magyarázat több okból is problematikus: egyrészt a magyar náciknak-nyilasoknak nem számított, hogy valaki magyarnak, nem pedig zsidónak tartotta magát. Minden zsidó származású magyart, aki időben nem menekült el, magyarok kényszerítettek gettókba, lőtték a Dunába, vagy mint tették a hatszázezer magyar zsidóval, felrakták őket az Auschwitzba tartó marhavagonokra, ahonnan tudvalevőleg csak kevesen menekültek meg élve. Meghátrálni az elől, hogy ezt egy könyv címében nyíltan magyarul kimondjuk, csak tovább erősíti azt a kényelmes és hazug (magyar) felfogást, mely szerint „mi nem tehetünk semmiről, a németek kényszerítettek bennün?ket.” A híres kilenc magyar, több ezer társukkal együtt, nem „világgá ment” Magyarországról, hanem onnan magyarok üldözték el őket. A „hazájuk” előbb nem engedte őket be az egyetemekre, majd foglalkozásukat vonta meg tőlük, sárga csillagot tapasztott a ruhájukra, és ha nem menekültek el, meggyilkolta őket. Sajnos a magyarok (és szlovákok sem) a mai napig nem néztek szembe azokkal a bűnökkel, melyeket zsidó polgártársaikkal szemben követtek el. Ennyit a marketing?okokról.

A könyvben szereplő, a XX. század kultúrájában és tudományos életében kiemelkedő kilenc magyar: Friedmann Endre (Robert Capa), Kertész Andor (André Kertész), Kertész Mihály (Michael Curtiz), Teller Ede (Edward Teller), Korda Sándor (Alexander Korda), Kösztler Artúr (Arthur Koestler), Neumann János (John von Neumann), Szilárd Leó (Leo Szilard), Wigner Jenő (Eugen Wigner). Ezek a lángelmék azért nem kellettek a Horthy-féle nyilasuralmi Magyarországnak, mert zsidók voltak. Ezt nem megjelölni a könyv címében gyávaság, sőt meghunyászkodás a XXI. századi magyar antiszemitizmussal szemben.

Kati Marton könyve, és itt most az eredeti angol nyelvű kiadásról szólunk csak, minden szempontból remek olvasmány. A kötet nyilvánvalóan az amerikai piacra készült, és ezáltal érthetően, de csak kevés helyen leegyszerűsítve mutatja be Budapestet a XX. század elején, ahol a New York kávézó volt az értelmiségi élet központja, és amikor számos zsidó család érte el a középosztálybeli kényelmes életszínvonalat. Ambiciózus fiatalok költöztek a fővárosba, hogy tanuljanak, vagy ha azt nem engedhették meg maguknak, a kávéházak, a mozik és színházak környékén magukba szívják az új, a modern szellemet.

Marton kiemeli és megmagyarázza a magyar és európai politikai mozzanatokat, amelyeknek kulcsszerepük volt a későbbi Horthy-uralomban. Nem szépít és nem is takar el semmit – már ezért is minden magyar középiskolásnak meg kellene ismerkednie ezzel a könyvvel kötelező olvasmányként. Ezenkívül nagyon találóan varázsolja újra az első világháború előtti és a két világháború közötti Budapest hangulatát.

Amikor a helyzet romlott, a tehetséges és részben addigra már világot látott kilenc fiatalember tudta, hogy „haza” nem lehet menni. Megjárták Párizst, Londont, New Yorkot és Hollywoodot is. Az érzékeny és roppant éles szemű Kösztler Artúr a Szovjetunióban is járt, és első kézből közvetített az ott tapasztalt borzalmakról akkor, amikor még saját elvtársai sem hittek neki.

Mindnyájan tartozni akartak valahová. Koestler a cionizmusban, később pedig a kommunizmusban kereste az összetartozást-hovatartozást. Harminchárom éve?sen megírta a Sötétség délben című könyvét, amelyet Párizsban, több letartóztatás közben fejezett be. Az eredeti német kézirat eltűnt a francia rendőrök keze között, de szerencsére addigra már elkészült az angol fordítás, és ezt sikerült megmenteni. Az angol és az amerikai kiadások a világháború alatt kerültek a könyvesboltokba, és a könyv ismertetői túlnyomórészt kritizálták a szerzőjét. Rajta kívül csak kevesen láttak még át akkor a nácik, a fasiszták és a kommunisták rokonságán.

Kaminer, később Kertész Mihály Michael Curtiz néven 38 évesen érkezett Hollywoodba és lett ismert. Többek között a Casablanca filmmel és Doris Day felfedezésével járult hozzá az emberiség kulturális örökségéhez. Munkamániás volt: hajnalban ő volt az első filmje forgatási helyszínén, és éjszaka ő távozott utolsónak. Nem szerette a sztárokat, a színészeket csupán eszköznek tekintette, és többször életveszélynek tette ki őket, ha a forgatókönyv éppenséggel azt követelte meg. Otthonra talált a többi holly?woodi magyar között: Adolph Zukor, Peter Lotte, Paul Lukas, Bela Lu?gosi. Egy alkalommal azt mond?ta akkori barátnőjének, aki amerikai volt, hogy szívesen feleségül venné, de ő maga sajnos zsidó. „Tudom”, válaszolta a hölgy. „És nem baj?”, kérdezte az antiszemitizmust megtapasztalt rendező. Nem volt baj. Curtiz barátai mesélték, milyen művelt volt barátjuk az amerikai történelmet és politikai rendszert illetően.

Kellner Sándor László mindig éhes volt, nem járhatott jó iskolákba, és a sok olvasástól folyton kialvatlannak tűnt. Szegény anyagi háttere viszont nem gátolta meg abban, hogy Alexander Kordaként Angliában lovaggá üssék, és Winston Churchill, valamint Graham Greene barátja legyen. Első filmjét egy budapesti pályaudvaron forgatta, az ott masírozó katonákat és civileket statisztáknak használta. Miután Horthy csőcseléke Budapesten letartóztatta, és csak felesége fenyegetésére (hogy ugyanis nemzetközi botrányt okoz, ha nem engedik szabadon férjét) szabadult, Korda tudta, nem maradhat Magyarországon. Bécs és Berlin után Hollywoodba érkezik, de nem találja helyét, majd visszatér Bécsbe és Párizsba, hogy végül negyvenévesen letelepedjen Angliában. Korda ötlete alapján készítette Charlie Chaplin a The Great Dictator című filmjét, és ő forgatta a legismertebb háborús angol filmet is.

Kohn, később Kertész Andor édesanyjától kapta első fényképezőgépét. A mindig elegáns Kertész sosem tanult meg rendesen egyetlen idegen nyelven sem. 1921-ben Budapesten nem vették fel egy irodai állásba, mert zsidó volt. Párizsban talált otthonra, ahol találkozott Halász Gyulával, aki később Brassai néven vált híres fotóssá és Kertész versenytársává. André Kertész 1936-ban már francia állampolgárként került New Yorkba, ahol nem tudott megszokni. Negyvenkét éves volt.

Friedmann Endre, a Robert Capa néven híressé vált fotós még Budapesten megtanult ügyesen helyezkedni. Egy tüntetés alkalmával, tizenhét évesen, horthysták letartóztatták, és Friedmann azonnal tudta, hogy egy ilyen országban, ahol sem tanulni, sem dolgozni nem hagyják, nincs jövője. Párizsban barátnője, Gerda Taro javasolta, hogy fényképeit egy kitalált, amerikainak hangzó névvel írják alá, és úgy próbálják drágábban eladni. Az ötlet bevált. Huszonnégy évesen, 1938-ban, a spanyol polgárháborús képeinek köszönhetően Capa lett a világ legjobb háborús fotósa. 1945-ben találkozik Ingrid Bergmannal, akivel több éves szerelmi kapcsolatba bonyolódott. Bergman akkori férjét is elhagyta volna Capáért, de a fotós nem akart letelepedni, nem akart családot alapítani, mert akkor nem lehetett volna haditudósító. Egy taposóakna vetett véget életének Vietnamban, 1954-ben. Ő volt a vietnami háború első amerikai újságíró-áldozata.

A négy tudós – Neumann, Szilárd, Teller és Wigner – remek iskolákba járt Budapesten. Wigner Nobel-díjas lett.

Szilárd Leó, aki 21 évesen ment el Budapestről, és ötven évig igazán ki sem csomagolta akkori bőröndjét, 23 évesen szerzett doktorátust Berlinben, ahol Einstein elismerését is elnyerte. A két tudós gyakran gyalogolt bele az autósforgalomba, mert éppen valami fontos tudományos problémát vitattak meg séta közben. Az atombomba atyjaként ismert Szilárd később, de sokkal korábban, mint mások, az atomfegyverek korlátozásának heves szószólójává vált.

Neumann János és Wigner Jenő a budapesti evangélikus gimnáziumba jártak. Neumann már gyerekkorában kitűnt matematikai lángelmeként, és később Berlinben és Göttingenben is kimagaslott a többi nem kevésbé okos tudós között. Húszéves korában már ismert matematikusnak és fizikusnak számított Németországban, de a Magyar Tudományos Akadémia nem vette fel tagjai közé, mert zsidó volt. A napi négyórás alvással megelégedett Neumann nemcsak az atombomba, hanem a modern digitális számítógép felfedezésében is segédkezett. Teller Edével egyetemben az amerikai konzervatív establishment jeles képviselőivé váltak a háború után.

Teller tizenegy évesen szembesült azzal, hogy Budapesten édesapjának zsidó származása miatt többé nem volt szabad jogászként dolgoznia. Teller a Manhattan- pro?ject után a hidrogénbombán való tevékenykedése, Ronald Rea?gan elnökre való befolyása, a fegyverkezési verseny támogatása és Robert Oppenheimer patriotizmusának megkérdőjelezése által lett híres.

Kati Marton, aki sokáig maga sem tudta, hogy zsidó származású, mert szülei nem beszéltek letartóztatásukról és nagyszülei elgázosításáról, könyve utolsó fejezetében röviden néhány mai zsidó származású magyar hírességről emlékezik meg. Kertész Imrét a németek inkább elismerik, mint a magyarok. Andy Grove, aki az Intel alapítójaként 1997-ben a Times magazin Év embere lett, a nyilasok elől menekült az Egyesült Államokba, és több helyen elmondta, hogy nem szándékozik Magyarországra visszatérni. Soros György egyetemet alapított Budapesten, és nem kis vagyonával támogatta a közép-európai civil társadalom újjáéledését, nevét mégis gyűlölettel mondják ki Magyarországon.

A Madách Gimnázium faláról, ahol az iskola híres végzőseivel büszkélkedik, a mai napig hiányzik négy név: Alexander Korda, Robert Capa, Kertész Imre és Andy Grove. Véletlen?

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

Magyarok A NEW YORK TIMESBAN

2008-03-07T14:21:00.001-05:00

Két évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen nagy sárga táblák tettek fel kényes kérdéseket a meglepett helyieknek: Elfogadna-e házastársnak egy romát? Szomszédnak egy szlo vákot? Turistának egy magyart? Kollégának egy vietnamit? A kérdések négy nyelven üldözték a gyalogosok lelkiismeretét. Tavaly októberben Németh Ilona képzőművész és Németh Szilvia szociológus a Külhoni Magyarok Művészeti Fesztiváljának keretében, a Műcsarnok és az Ernst Múzeum szervezésében a budapesti Király utcai kandeláberekre helyeztek hasonló táblákat. Az emberek a Király utcában is, mint ahogy Dunaszerdahelyen, megálltak, és a táblák kapcsán ismeretlenül is beszélgetéseket kezdeményeztek. A budapesti táblákat azonban röviddel felhelyezésüket követően a helyi kerületi önkormányzat leszedette annak ellenére, hogy a kandeláberek nem képezik az önkormányzat tulajdonát.

Ezzel az incidenssel kapcsolatban nyilatkozott Németh Ilona a The New York Timesnak egy február 6-án megjelent cikkben. A cikk nagy vonalakban a magyarországi romák helyzetéről szól annak az apropóján, hogy az elmúlt hét végén fejeződött be a Budapesti Nemzeti Galériában egy kortárs roma műveket bemutató kiállítás. A kiállítás különösebb feltűnés nélkül nyitotta és zárta kapuit, írja a The New York Times, ami magában is esemény ma Magyarországon, ahol a Magyar Gárda éles romaellenes kijelentéseket hallat, és ahol a több százezer roma helyzete továbbra is lehangoló és megoldatlan.

A táblák leszedéséről bőven beszámolt a helyi média, de Németh Ilona szerint addigra már „médiamonológ és nem nyilvános párbeszéd” jött létre. „A romák nem szerves részei társadalmunknak – tette hozzá a képzőművész. – A társadalom nagy része úgy véli, ez nem a mi problémánk. Nem próbáljuk megérteni őket.” A Times munkatársa szerint Németh Ilona munkája egy réges-régi kérdést élesztett újjá, mégpedig a művészet politikára és közvéleményre való hatását, ebben az esetben a romák kérdésében. A tudósítás szerint a roma kiállítás kaotikus volt, inkább bolhapiacra emlékeztetett, mintsem egy Nemzeti Galériába való reprezentatív kiállításra.

A fogászati turizmus viszont egyáltalán nem kaotikus, nagyon is jól szervezett iparág – derül ki egy másik Times-cikkből. Jelenleg 75 olyan turistairoda van az USA-ban, amely kimondottan az orvosi turizmusra szakosodott, és számuk ez év végéig várhatóan megduplázódik. Akik ismerik az amerikai betegbiztosítás és -ellátás árait, azok számára nem meglepő, hogy az amerikaiak egyre nagyobb számban inkább külföldön próbálnak szerencsét.

Robert Mucci, az 55 éves New York állambeli családapa feleségét és két gyermekét is magával vitte Mosonmagyaróvárra, ahol több fogát húzták ki, és helyettük újakat ültettek be. A páciens magyarországi fogászati élményével teljes mértékben meg volt elégedve: a repülőjegyekkel együtt kiadása összesen csupán egyharmada volt annak, amit New Yorkban fi zetett volna, ráadásul a magyarországi kezelés kevesebb ideig tartott, mint amire eredetileg számított, így a Mucci család Pozsonyt, Bécset és Prágát is bejárta.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Beszelgetes a Cirque Du Soleil legtornaszaival

2008-02-25T11:03:00.004-05:00

Hogyan kerül három budapesti fiatalember egy Cirque du Soleilprodukcióba Las Vegasban?

Tokár József: – Zolival elküldtünk egy kazettát a montreali Cirque du Soleilközpontba. Én akkor még artistaiskolába jártam Pesten, s két évem volt hátra. Két hét múlva felhívtak bennünket, és intenzív tréningprogram keretében hat hónapot töltöttünk Montrealban. Ezután visszamentem Pestre, befejeztem a tanulmányaimat, és amikor visszahívtak, rögtön szerződést ajánlottak Vegasba. Immár öt éve itt vagyok.

Jobbágy Zoltán: – Én szintén az Állami Artistaképzőbe jártam Budapesten, de tíz évvel Józsi előtt.

Lengyel Imre: – Én pedig sportoló voltam. A 2000-es olimpián műugróként indultam; ott keresett meg egy artistákat foglalkoztató cég és ajánlotta fel ezt a lehetőséget. Mivel akkor Miamiban jártam egyetemre, visszautasítottam, de 2004-ben elfogadtam a felkérést. A műsorszámokat a többiekhez hasonlóan Montrealban tanultam be, s három éve vagyok ebben az amerikai városban.

Heti tíz előadásotok van – szerdától vasárnapig naponta kétszer álltok ki a színpadra. Hogyan készültök fel a szereplésekre?

L. I.: – Mivel én nem dolgozom partnerrel, különösebben nem készülök. Műugróként amúgy is tudom, mi a dolgom, nem kell sokat edzenem, így óvodákban és általános iskolákban tornatanítást is vállaltam.

T. J.: – Mivel a cirkusz volt az első munkahelyem, nem beszéltem a nyelvet, és senkit sem ismertem, a kezdet nehéz volt számomra. Most viszont heti kétszerháromszor egy óra és a napi két előadás elég gyakorlás.

J. Z.: – A produkció előtt egy órácskát melegítünk. Nemcsak az akrobatikai és színészi teljesítményt várják el magas szinten: fontosnak tartják azt is, hogy a kosztümök, a zene, a smink, a fények és minden egyéb tökéletes legyen. Egyébként nemcsak fizikailag kell fittnek lennünk, hanem mentálisan is. Ami fejben zajlik, az szintén számít.

Évek óta a tengerentúlon éltek. Milyen érzés most, ennyi idő után a Cirque du Soleil-hez tartoznotok?

J. Z.: – Tizenhét éves koromban ledobtam az iskolatáskát, felkaptam a bőröndöt, és elmentem otthonról. Ezt megelőzően tizenkét évig Európa-szerte hagyományos cirkuszban dolgoztam, így van összehasonlítási alapom: nagyon kényelmes itt dolgozni.

T. J.: – Nekem szerintem egy kicsit korán jött ez a megméretés, mert belekóstoltam volna a másik, a hagyományos oldalba is, amikor mindent neked kell csinálnod, és utazgatni. Fesztiválokra is szeretnék járni, más dolgokat kipróbálni.

L. I.:-Ez az állás stabilitást ad. Az amerikai átlaghoz viszonyítva is jól élünk. Viszont látom a végét: még pár év, s elég lesz ebből az életformából. Ha valaki tíz-tizenöt évet eltölt egy show-műsorban, és mindig ugyanazt csinálja, az idegölő tud lenni. Eljön az a pont, amikor úgy érzed, elég.

Nincs honvágyatok? Nem hiányzik az otthon melege?

J. Z.: – Tizenhét éves korom óta Las Vegasban töltöttem a leghosszabb időt, ezért ha ma már telefonon beszélek az otthoniakkal, nekem itt van »itthon«.

T. J.: – Számomra még mindig gond, hogy ilyen messze vagyok a családomtól. Az első itt töltött év rettentően nehéz volt, a második már valamennyivel könnyebben telt, s noha mindenki azzal biztatott, hogy a negyedik után megszokom, most, az ötödikben van a legnagyobb honvágyam. Minden percben hazarepülnék.

L. I.: – Tíz éve élek az Államokban, az egyetemet is beleszámítva, így már nincs honvágyam. Látogatók jönnek elég gyakran, szüleimmel hetente többször beszélek telefonon. Úgy gondolom, ha otthon élnék, sem látnám őket annyival gyakrabban. Ha Magyarországra nem is, de a jövőben mindenképpen Európába szeretnék költözni.

T. J.: – Az volt az álmom, hogy itt dolgozhassak a Cirque du Soleil-ben. Régen sokan kinevettek emiatt, senki sem hitt bennem. Amikor először láttam egy itteni show-t, a szakmáról való gondolkodásom, céljaim megváltoztak: ha így is lehet művelni – gondoltam, akkor én így szeretném. Ma ugyanúgy tisztelem a társulatot, de már rutinszerűen végzem a munkám. Sok minden át is alakult. Vannak táncos és erotikus előadások is, nem csak akrobatikusak, viszont ma sem egyszerű ide bekerülni.

L. I.: – Egy kicsit hírességeknek érezhetjük magunkat.

T. J.: – Az előadás után gyakran kérnek aláírást a rajongók, és lefényképezkednek velünk. Jó érzés, hogy az embereknek tetszik, amit csinálunk.

J. Z.: – Nekünk ez már mindennapi, bár igyekszünk nem elfelejteni, milyen különleges helyen dolgozunk. Előadóművészként már révbe értem, és valószínű, hogy erről a pályáról fogok visszavonulni. Még szeretnék egy-két dolgot kipróbálni, lehetőség szerint a Cirque du Soleil-nél.

T. J.: – Én még pezsgek. Álmom egy saját szám: partnerrel, koreográfi ával, zenével és trükkökkel, s eljárni vele különböző fesztiválokra Európába, például a Fővárosi Nagycirkuszba Budapestre. Ezért is próbálok vigyázni magamra.

J. Z.: – Józsinak felborult a sorrend. Neki ez az első igazi munkája.

L. I.: – Amióta itt dolgozom, reálisabban látom az életet. Úgy vettem észre, innen kétféleképpen távoznak az emberek: vagy kihullanak, vagy egy számukra jobb, főleg személyes dolgot részesítenek előnyben. A mérce azonban magas, ha valaki saját produkciót szeretne készíteni, az nagyon nehéz feladat. Talán pár év alatt én is beérek, s lesz annyi pénzem és tapasztalatom, hogy a saját utamat járjam, hasznosítva az itt tanultakat.

Milyen módon inspirálódtok ennyi év elteltével?

J. Z.: – Jó érzés, hogy a szakmában elértünk valamit. Még a színpadon is belebizsergek, amikor összenézek Józsival. Élvezem az előadást. Be se tenném a lábam, ha nem így volna.

L. I.: – Sok időt töltünk azzal a kétszáz emberrel, akik a produkciót létrehozzák. Annyira ismerjük egymást, hogy semmit sem lehet eltitkolni, megjátszani. Ha valaki rosszul dolgozik, az rögtön kiderül. És ez inspiráló, mert csak egy út van – őszintén meg kell mutatni, mit tud az ember.

T. J.: – Nekem is ez az életem. Munka közben nem érzem úgy, hogy dolgozom.

J. Z.: – Így könnyű mosolyogni.

T. J.: – Zoli mindig mosolyog meg énekel is »fogás« közben.

Mit jelent számotokra a vasárnap?

L. I.: – Ünnep. Vasárnap adjuk elő a legjobb show-műsort, mert számunkra ez a hét vége, a hétfő és kedd szabadnapok.

T. J.: – Vasárnap sokáig alszom, kezdem kipihenni a nehéz hetet.

J. Z.: – Én szeretem a vasárnap reggeli forgalmat, mert ilyenkor mindenki templomban van. Át lehet hasítani a városon.

Megjelent a Vasarnap magazinban.

Két élet, vagy egy – Stein és Toklas titkai

2008-02-15T15:39:00.000-05:00

Gertrude Stein és Alice B. Toklas közismert irodalmi figurák – még azok is hallották nevüket, akik nem olvasták mű?veiket. Annak ellenére, hogy sokan sok mindent leírtak már róluk, életüket és kapcsolatukat illetően rengeteg kérdés megválaszolatlan maradt, imigyen garantálva a Stein- és Toklas-témájú cikkek és könyvek nem szűnő fel-felbukkanását.

Janet Malcolm Two Lives: Gertrude and Alice (Két élet: Gertrude és Alice) című könyvében (a cím Stein Három élet című könyvére való utalás) leginkább azt a kérdést próbálja körbejárni, miként tudta Stein és Toklas elkerülni írásaikban, könyveikben és naplóikban azt a maguk létezésében és a huszadik század első felében sorsdöntő két tényt, hogy ugyanis zsidók és leszbikusok voltak. Hogyan menekült meg ez az idős leszbikus zsidó páros a nácik elől? Miért maradtak Franciaországban a német megszállás alatt, amikor az USA-ba menekülhettek volna?

Gertrude Stein és Alice B. Toklas: mindketten amerikai állampolgárok, jó körülmények között nőttek fel az Egyesült Államokban. Gertrude Stein 1903-ban költözött Párizsba, ahol fivérével, Leóval lakott. Itt ismerkedett meg Picassóval, Henri Matisse-szal, itt tett szert egyedi képgyűjteményére és indította útjára irodalmi szalonjait. Stein 1907-ben ismerte meg Toklast, aki 1910-ben költözött Gertrude és Leo lakásába. Leo nemsokára kiköltözött a Rue de Fleurusból, mert elege lett Gertrude egoizmusából és beképzeltségéből.

Az eredetileg orvosnak készülő Stein tanulmányainak utolsó évében hagyta ott a John Hopkins Egyetemet, mert úgy döntött, híres író lesz. Toklas tökéletes partnere volt Steinnek irodalmi ambícióiban, és Gertrude halála után is féltve őrizte hagyatékát és titkait.

Janet Malcolm mérlege szerint Alice volt az, aki dolgozott – főzött, takarított, irányította a háztartást, legépelte Gertrude előző éjjel kézzel írt oldalait, gondoskodott Gertrude minden óhajának teljesítéséről. Stein pedig cserében kizárta életéből azokat (így például Mabel Dodge Luhant), akikre Alice féltékeny volt, nőket és férfiakat egyaránt, még az Alice előtti szerelmeit is. (Csak egy példa a sok közül: Stein első szerelmét Maynek hívták, ezért Alice kérésére egyik szövegéből az összes „may” igét „can”-re javította.)

A két nő nagyban különbözött – Stein éjszaka alkotott, és délig aludt, Toklas korán reggelt kelt, és gyorsan elvégezte a háztartási feladatokat, mert Gertrude nem szerette, ha környezetében valaki „dolgozott”; Stein nyitott és barátságos volt mindenkivel (és bárkit rá tudott venni arra, hogy segítsen neki), Toklas ellenben hideg volt és tartózkodó; Stein volt az idealista, Toklas a gyakorlatias. De facto házasságuk mégis (vagy pont ezért) majdnem negyven évig tartott. A két nő szerelméről, összetartozásáról sok szemtanú írt és nyilatkozott, mégis Hemingway volt az, aki bosszúból (Stein rossz diáknak titulálta őt egyik könyvében) írásban tett tanúvallomást a két nő szexuális életét illetően a The Moveable Feast (Ván?dorünnep) című memoárjában.

Válaszok után kutatva Janet Malcolm megpróbálja elolvasni Stein összes művét, és rendszeresen találkozik három hivatásos Stein-kutatóval. A Making of the Americans (Az amerikaiak nevelése) című regényt Malcolm egy konyhakéssel hat darabra szabdalja, és csak így válik számára olvashatóvá. Erről az ezeroldalas könyvről írja egyik levelében Thornton Wilder, a korabeli Stein-támogató, hogy furcsának tart?ja, Gertrude miért nem említi, hogy a család, amelyet a könyvben boncolgat, egy zsidó család, ráadásul a sajátja.

A Wars I Have Seen (Háborúk, amelyeket látottam) című könyv kapcsán Malcolm Bernard Fayről ír hosszasan, mert ez a Vichy-kormánnyal és Gestapóval ápolt kapcsolatokkal rendelkező fiatalember volt valószínűleg az, aki közbenjárt Stein és Toklas érdekében a Vichy-kormánynál és a német megszállóknál is. Gertrude Stein levélben nyilatkozott a felszabadítás után a Fayt elítélő bíróságnak arról, hogy ő mentette meg értékes festménygyűj?teményét a nácik elől. Toklas a háború után segédkezett Fay börtönből való kimenekítésében. De egyikük sem említi, hogy Fay az életüket mentette volna meg. Fayt 1946-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de öt év után egy kórházból Svájcba szökött, majd 1968-ban Francois Mitterrand akkori igazságügyi miniszter kegyelmével visszatért Párizsba.

Gertrude Stein nem tesz említést saját és Toklas zsidó származásáról ebben a könyvben sem, ugyanakkor a Dreyfus-perről, az antiszemitizmusról és a zsidó menekültekről szót ejt, és Malcolm mindebből arra a következtetésre jut, hogy ezek közvetve Gertrude saját félelmeinek tükörképei.

Stein talán legnépszerűbb és legolvashatóbb művét, az Autobiography of Alice B. Toklas (Alice B. Toklas önéletrajza), amelyet párja, Toklas nevében írt. Stein itt írja le nyíltan, hogy Alice a „többi lángelme feleségekkel ül”. A könyv kontextusából nyilvánvaló, hogy a hangsúly nem azon van, hogy Toklas Stein felesége, hanem azon, hogy Stein lángelme, kimagasló zseni, aki más hasonló kiváló elmékkel társalgott naphosszat, amíg a feleségek (Toklast is beleértve) csendben ültek a szalon sarkában.

Toklas élete végéig ebben a szerepben maradt. A Stein-rokonság, Gertrude végrendelete ellenére, kisemmizte Toklast, aki szegénységben élt szeretett Párizsában haláláig. „Baby halála után nincs boldogság” – írta Toklas egyik legjobb barátjának 1946-ban, és annak ellenére, hogy sok barátja volt, akik kitartottak mellette, és akiknek gyönyörű leveleket írt, nem talált boldogságra Stein nélkül.

Alice B. Toklas egyetlen könyve, az Alice B. Toklas Cook Book (Alice B. Toklas szakácskönyve) 1954-ben jelent meg, és inkább memoár, mint szakácskönyv. Malcolm nagy élvezettel olvassa, és könyvében több receptet is idéz, miközben sok mindenre következtet. A közép-európai olvasó nagy bánatára az egyik ételt Szegely Goulash-nak írja le – persze nem biztos, hogy ez Malcolm vagy könyve kiadójának a hibája, lehet, hogy az eredetiben szerepel rosszul ennek a híres magyar ételnek a neve, véleményem szerint azonban akkor sem illik a Yale University Pressnek ilyen hibát ejtenie.

Janet Malcolm végül belátja, hogy minden igyekezete dacára neki sem sikerült megfejtenie Gertrude Stein és Alice B. Toklas titkát. Könyve tele van nagyon érdekes kérdésekkel, feltevésekkel és értékes anekdotákkal Gert?rudéről, Alice-ről és a körülöttük felbukkanó híres és kevésbé híres emberekről. A három Stein-kutatóval egyetemben Malcolm neheztel Leon Katzra, az egykor fiatal doktorandusra, akit Alice bizalmába fogadott és rendelkezésére bocsátotta Gertrude meg a saját leveleit, valamint válaszolt az addig megválaszolatlan kérdésekre. Katz ugyan befejezte doktori disszertációját a Toklastól kapott anyagok segítségével, viszont sosem jelentette meg a könyvet, amelyet állítólag disszertációja alapján írt, s a mai napig nem osztotta meg egyedülálló információit más kutatókkal.

„Mi a válasz?” – kérdezte Gert?rude Stein Toklastól a halála előtti pillanatokban. Mivel Alice nem válaszolt, a legenda szerint Gertrude újra kérdezett: „Akkor pedig: mi a kérdés?” Nekünk, kortárs Stein-olvasóknak kérdésből jut bőven, végleges válaszból annál kevesebb...

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

Kicsi Csoda Stevie

2008-02-02T15:59:00.000-05:00

Minden városnak vannak gyülekezőhelyei. Egy nyolc és fél milliós városnak több ilyen pontja is van, New Yorkban az egyik a Madison Square Garden, amely 1876-ban Gilmore’s Garden néven, nyitott tetejű arénaként épült. A jelenlegi már a harmadik MSG, de készülőben van a negyedik is.

Ahogy keletről, a Madison sugárútról Manhattan nyugati partja felé vándorolt „a Kert” (The Garden – ahogyan a helyiek nevezik), egyre nagyobb és kifi nomultabb lett. A mai MSG egy egész tévéállomásnak ad otthont, amely az itt megrendezett sport- és kulturális események közvetítéséből él. A Gardenben rendszeresen tartott jégkorong-, kosárlabda-, birkózó-, tenisz- és ökölvívó-mérkőzéseken kívül több híres koncertet is tartottak (néhányból később remek album készült).

Nemcsak Elvis Presley első és egyben utolsó New York-i fellépésének színhelye volt. John Lennon is itt lépett fel élőben utoljára, ennek az épületnek a falai között avatják évente a város frissen végzett rendőreit és tűzoltóit, továbbá néhány egyetem diplomaátadó ünnepélyének, valamint a politikai pártok gyűléseinek is otthont ad.

Múlt év novemberében a New Yorknak nevezett hangyaboly lakóinak egy része – akik olyan szerencsések voltak, hogy sikerült belépőt szerezniük, vagy olyan ügyesek, mint e sorok írója, aki az árusítás kezdete utáni első percben vásárolta jegyét az interneten – gyűlt össze a Madison Square Gardenben, és türelmetlenül várták tehetséges hangyatársuk, a Kicsi Csoda Stevie színpadra lépését.

A csarnok aznap húszezer nézőt fogadott be: özönlött a tömeg a boly nyílásaihoz hasonló bejáratoknál, sör- és pattogatottkukorica-árusok hangos kiabálása törte meg a sok mobiltelefonáló néző beszélgetését.

Kicsi Stevie a meghirdetett kezdés után fél órával felnőtt leánya, Aisha kíséretében jött ki az összegyűlt rajongók hangos örömujjongása közepette. Aisha, a gyermek, akinek Stevie az Isn’t She Lovely című nótát írta, nagyon jó hangú háttérénekesként szerepelt az előadás két és fél órája alatt. A szeptember 11-i áldozatok emlékére tartott egyperces csend után Wonder úr édesanyjáról beszélt, akit tavaly veszített el, s aki a túlvilágról ösztönözte őt, hogy újra koncertezésre adja a fejét. (Az augusztusban megkezdett turnét több mint tíz év szünet után rendezték meg.)

Stevie nemcsak fenomenális muzsikus, zeneszerző és énekes, hanem nagyon jó mimikus is. A dalok közben itt-ott elmesélt egy-egy történetet, és mindegyikben saját hangjukon szólaltatta meg a szereplőket. Amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy újra koncertezne, menedzsere ujjongásban tört ki: „Micsoda ragyogó ötlet! Februárra vagy márciusra össze tudunk hozni valamit.” Mire Stevie: „Én inkább a jövő hónapra gondoltam.” „Hát az lehetetlen” – fakadt ki a menedzser. „Semmi sem lehetetlen” – válaszolta Stevie határozottan, s egy hónap múlva már turnézott is.

A művész ugyanígy vélekedik a világ mostani állásáról. Előadása közben többször elmondta, hogy a gyűlölködésnek nincs helye a jó emberek között, s hogy lehetséges lenne egy békés és szeretettel teli világ. Tőle nem éppen megszokott módon a koncert vége felé kijelentette, hogy azok, akik nem tudnak mást, csak haragot szítani, menjenek a pokolba.

Azért voltak derűs pillanatok is. A My Cherie Amour című dalt Stevie kamaszkorában egy Marcia nevű lányhoz írta, aki az egyik fellépése után felkereste őt a színfalak mögött, s nagyon megtetszett a fi atal zenésznek. Mivel mindketten túlságosan fi atalok voltak, nem maradhattak egyedül. A muzsikus azonban egész éjszaka Marciára gondolt, s másnap elénekelte neki a szerzeményt. Sajnos, a dal nem nyerte el az ifjú hölgy tetszését... Bár szerintem Marcia azóta megváltoztatta a véleményét.

Az 1950-ben született Stevland Hardaway Judkins tizenkét évesen, akkori, első menedzserétől kapta a Little Stevie Wonder (Kicsi Stevie, a Csoda) nevet. Tizenhárom esztendősen szerezte a Fingertips című nótát. Első nagy slágere a mai napig megállja a helyét. Azóta bármibe fogott, mindenben sikeres, ezt igazolja a Csoda beceneve is.

A születésétől vak Stevie-t anyja ösztönzésére négy fi ú- és egy lánytestvére egészséges gyermekként kezelte. Detroitban nevelkedett, a helyi templomban zongorázott és énekelt, s itt látogatta a Michigani Vakok Zenei Intézetét, klasszikus zongorát tanult.

Mára Stevie „multiinstrumentalista” lett. A koncerten egy Frederic Yonnet nevű zenésszel tartott pazar harmonikapárbajt, s nemcsak zongora- és szintetizátorjátékát bámulhattuk, hanem azt is, ahogy a harmonika mellett a kezében életre kelt a talk box nevű hangszer (amely az emberi hangot váltja át zenére).

Az est folyamán meglepetésben sem volt hiány. Először Tony Bennett lépett fel a színpadra a For Once in My Life című dal közben (szó szerint). Bennett fantasztikusan néz ki korához képest (81 éves), és minden hangot – a legmagasabbakat is – tökéletes tisztasággal énekelt. Prince pedig, a maga makulátlan fehér ingében, simára borotválva, hosszú fekete zakóban a Superstition című dal közben sétált be a világot jelentő deszkákra, átvette a gitárostól a hangszerét, levágott néhány megismételhetetlen szólót, melyet a közönség üvöltésétől alig lehetett hallani, majd meghajolt, visszaszolgáltatta a gitárt, és még a dal befejezése előtt elvonult.

Sok sláger felcsendült. Az előttem ülő kopasz, szemüveges fi atalember a Golden Lady című dalt nem bírta ülve végighallgatni, táncra perdült, és a koncert alatt a zenei gyönyörtől elvarázsolva többször is tar fejéhez kapott. A tömeggel eggyé válás sajátos élménye volt ez azok számára, akik képesek ilyesmire. Amikor húszezer ember lesz libabőrös ugyanabban a pillanatban egyetlen férfi zenéjétől és hangjától, az nem mindennapi élmény.

Egy kisebb dráma szintén emlékezetes maradt számomra. Az előttem lévő sorban megüresedett két székre egy harmincas évei vége felé járó pár csüccsent le. A férfi füstfelhőket fújt az előtte ülőkre, s ettől azok mérges tekinteteket szórtak rá. Amikor a mellettem ülő ötvenes úriember ráeszmélt, hogy az illető marihuánát pöfékel, hirtelen felállt, és kisietett a teremből. Néhány perc múlva négy kidobóember kíséretében tért vissza. A fekete öltönyös férfi ak piros lézerfénnyel kiszúrták a kétes alakot. Az ennek „fényében” kénytelen volt észrevenni őket, és párjával kivonulni. Ha ez volt az első ilyen kihágása, a New York-i törvényeknek megfelelően százdolláros és néhány hónapos felfüggesztett büntetéssel megúszta a dolgot. Ha nem először fordult vele elő, hogy marihuána birtoklásáért vagy nyilvános helyen való használatáért vetették őrizetbe, akkor akár több hónapra is a rács mögé kerülhet.

Bármi lett is e furcsa intermezzo vége, a jelen lévő kis hangyák többségének nem volt szüksége drogra, csak Kicsi Stevie csodájára ahhoz, hogy jól érezze magát. S ahogy lassú menetben, hangyasorban vonultak kifelé a gyülekezőhelyről, hogy lemenjenek a föld alá, majd az alagút másik végén szétszéledjenek a metropolis sokaságában, mosoly ült az arcokon, a fejek még az utolsó dal ritmusára mozogtak...

Megjelent a Vasarnap Magazinban

A ketarcu emberek - Kinai rudak

2008-02-01T16:01:00.000-05:00

Kep: Al Seib

A ket eroember

2008-02-01T15:56:00.000-05:00

Kep: Al Seib

Tobb mint cirkusz

2008-02-01T15:53:00.000-05:00

Las Vegasban, ahol minden van, és abból is minden szinten és minden árkategóriában, a Cirque du Soleilnek öt különböző előadása fut telt házzal. Mindegyik előadás más – ami mégis összeköti őket, a varázslat, az emberi test képességeinek és a technika bravúrjának bemutatása, és a minőség, amelyben csak kevesen csalódnak.

Az egyik nagy kedvenc, az O, vagyis a francia eau fonetikus változata, a víz varázslatát mutatja be. Másfél órán át peregnek a jelenetek gyors egymásutánban, miközben a színpad egy nagy medencéből (56 ezer hektoliter) parksétánnyá változik, hogy később az akrobaták „vízen jár?janak”, majd elképesztő magasságból ugorjanak a mély vízbe. A színpad minden négyzetcentimétere állítható, vízszintesen és függőlegesen is mozog.

Az előadásban a klasszikus cirkusz minden alapeleme megtalálható. A kezdés előtt két bohóc egy nagy úszógumit cipel a nézők között, később, már az előadás részeként, a bohócok egy ház tetején úsznak be a színpadra és ügyetlenkednek egy sort. Két férfit a közönségből is bevonnak a darabba, bár hamar kiderül, hogy mindketten a csapat tagjai – egyébként szörnyethaltak volna a nagy esésektől.

Mozart kori piros ruhás férfiak futnak át a színpadon, később az „égből” körhintás paripákon szállnak le a vízbe és merülnek el benne, mint ahogy a zongorázó balerina is. A légtornászok egy a levegőben lévő hajón szállnak a színpad légterébe, hogy ott lélegzetelállító mutatványokat produkáljanak. A zsonglőrök a tűzzel játszanak, és egy ember égve olvassa újságját. Két légtornász hölgy a trapéz művészetét mutatja be. Egy közönséges hintát a légtornászok csapata csodafegyverré varázsol. Közben a vízből új és régi szereplők bújnak elő, mások pedig eltűnnek benne.

Az ember egy pillanatra sem tudja levenni a szemét a látványról. Meglepetésének a közönség többször hangosan adja jelét, elfelejti rágcsálni a pattogatott kukoricát, és a kóla is érintetlen marad.

Története nincs az előadásnak, és nem is hiányzik – az élő zene, a fények, a kosztümök és az elképesztően koreografált mozgás lefoglalja mindenki figyelmét. A nézőtér 1800 embert fogad be, heti tíz előadást tartanak, 1998 októberétől 7,5 millió néző látta az O-t, amelyben 85 előadó (köztük négy magyar) szerepel, és amelyet 150 technikus segít megvalósítani.

A Mystere egy kicsit más. Itt nincs víz, vannak viszont félelmetes gólyalábakon járó szörnyek, és egy kecskefejű óriás csiga. A kosztümök merészebbek, hiszen az artistáknak nem kell vízbe merülniük. A produkció előtt a bohóc itt is a nézőtéren rosszalkodik – pattogatott kukoricát szór a közönség fejére, később pedig az egyik nézőt bezárja egy fadobozba, hogy feleségével pezsgőzhessen. Egy másik szereplő is fel-feltűnik a mutatvány során: Anna, az óriás kisbaba, aki az elején egy nagy piros labdát gurít a közönség felé, majd mikor az egyik férfi néző visszagurítja, Papa! felkiáltással ráveti magát az illetőre, és később, amikor bajba kerül, mindig ettől a „papától” kér segítséget.

Itt is van elő zene, trapéz, vannak légtornászok, erőművészek, és minden egy fokkal meg van nehezítve. A show kezdetén egy légtornász egy vasrudakból álló kockában érkezik a színpad légterének közepébe, hogy ott elképesztő mutatványokkal sokkolja a közönséget. Két erő- és egyensúlyozó művész kivitelezhetetlennek tűnő pozíciókat vesz fel egy félgömbön.

Kiemelném a Kínai rudaknak nevezett mutatványt, amelyben négy magas rúdon másznak fel az artisták, majd fejjel lefelé, vízszintesen és minden elképzelhető és elképzelhetetlen pozícióban ugrálnak, másznak fel, ereszkednek le és vetődnek az egyik rúdról a másikra. Az artisták kétarcúak, így bármerre néznek, mintha állandóan a nézőket figyelnék.

És a Bungee sem akármi – a légtornászok kosztümje azt a benyomást kelti, mintha halakat látnánk lubickolni, közben pedig a közönség feje fölött is röpködnek az artista hölgyek és urak. A kosztümökön több ezer flitter csillog…

A darab 1993-ban indult, azóta a 15 országból származó 75 előadót nyolcmillió néző látta. A Cirque du Soleil társulat 1982-ben, Kanadában jött létre, egy eredetileg fesztiválnak indult cirkuszi rendezvénysorozatból. Állatok sosem szerepeltek a cirkusz mű?során. Miután a társulat Észak-Amerikában és Európában már nevet szerzett magának, az addig utazó produkciók közül elsőként a Mystere kapott saját otthont, méghozzá 1993-ban Las Vegasban, a Treasure Island Hotelben, egy kimondottan erre szabott, eszerint átépített színházban.

A társulat megállíthatatlannak látszó sikere talán annak is köszönhető, hogy minden új szám valami másnak a határait feszegeti – a Zumanity például az erotikáét –, ugyanakkor az előadások minősége változatlanul magas.

Minden felnőttben van egy kis gyermeki, és ez a részünk szeret játszani, boldogan hagyja magát elkápráztatni. A Cirque du Soleil kreatív csoportja nagyon jól ismeri ezt a játékos énünket, és produkcióival kétségtelenül sikeresen csábítja a bennünk lakozó gyermeket a misztérium, a cirkusz világába.

Van rulett is!

2008-01-29T13:58:00.000-05:00

Hugom szerint ez a legjobb kep Vegaszbol

2008-01-26T20:24:00.000-05:00

A szallodak elott meg a taxira varva sem kell fazni...

2008-01-26T20:23:00.000-05:00

Red Rock Las Vegas mellett

2008-01-26T20:21:00.000-05:00

Viva Las Vegas!

2008-01-22T19:30:00.000-05:00

I’m Not There – Hat Dylan egy filmben

2008-01-22T19:25:00.000-05:00

Ha az idei Oscar-díjak egyikét nem Cate Blanchett kapja az I’m Not There című filmben nyújtott alakításáért, akkor nincs igazság a földön.

De mivel tudjuk jól, hogy a világ igazságtalan, előfordulhat, hogy mégsem Cate Blanchett kapja az Oscart, ráadásul az sem eldönthető, vajon a legjobb férfi- vagy a legjobb női főszerepért kapná-e a díjat, mivel a filmben Bob Dylant alakítja.

Bevallom, csak azért mentem el megnézni a Dylan életéről szóló alkotást, mert a kritika azt írta, hogy filmművészetileg érdekes próbálkozás, és sikeres. Dylan zenéjét és főleg szövegeit csodálom, természetét, személyiségét viszont nem állhatom. Gőgös, kiállhatatlan embernek gondolom, és ebben a film is megerősít. Blanchett elképesztő alakításáért azonban érdemes volt elszenvedni az igazi Dylant is.

Todd Haynes rendező Bob Dylan nélkül csinált filmet Bob Dylan életéről. Dylan hatalmas személyiségét, életútját hét darabra szedte, és hat színésszel játszatta el. A figurák egyikét sem hívják Dylannek vagy Bobnak, mint ahogy Bob Dylant sem hívták így, mert Robert Allen Zimmermanként született 1941 májusában Minnesotában. A Bob a Robert becézése, a Dylant pedig Dylan Thomas költő tiszteletére vette fel a fiatal Zimmerman a hatvanas évek elején.

Marcus Carl Franklin, a 14 éves fekete bőrű fiatal ember játssza a tizenegy éves Dylant, amikor az énekes gitárjával magányosan utazgatott tehervonatokban Amerika-szerte, majd felnőttként meglátogatta egyik eszményképét, Woody Guthrie folkénekest a halálos ágyán egy New Jersey-i korházban.

Ben Whishaw fiatal költőt alakít, aki a költészettel kapcsolatos kérdésekre válaszol.

Christian Bale két Dylan-változatot testesít meg. Az egyik egy fiatal folkpoéta, aki a mezőkön egy szál gitárral énekel az igazságról, leginkább fekete bőrű és szegény közönségének. A másik egy egyházi próféta, mert Dylan egy evangélikus szakaszon is átesett élete során, az úgynevezett újra született keresztények egyik szektájához szegődött egy időre.

Heath Ledger Robbie-t alakítja, az ismert színészt, aki egy Dylan-féle alakot játszik egy nagy sikerű filmben, és akinek a fejébe szállt a hírnév. Robbie feleségül vesz egy francia származású festőművészt (Charlotte Gainsbourg), hogy később elváljon tőle.

Első felségével négy gyereke volt Dylannek, illetve öt, mert felesége első gyermekét örökbe fogadta. Második feleségével egy gyermeke volt. Robbie hímsoviniszta megjegyzéseinek és sztárallűrjeinek ábrázolása a hozzáértők szerint nagyban megfelel a valóságnak.

Richard Gere szerepe a legbizarrabb. A magányos, az erdő közepén lovával és kutyájával elő Billy the Kidet alakítja, aki a motorbalesete után a világtól elzárkózó Dylant próbálja a vászonra varázsolni. Ez a film talán legsikertelenebb mozzanata.

Cate Blanchett zoknit húzott az egyébként szoros nadrágszárába („Segített úgy menni, mint ahogy egy férfi megy.”), és pontosan lekopírozta nemcsak Dylan korai hajkoronáját, gesztikulációját, testtartását, a napszemüveg mögötti bujkálását, vagy a producerek egyre nagyobb nyomása alatt meghajló zenészt, hanem Dylan vékony, androgün lényét is. Blanchett hangja és hanghordozása is megdöbbentően hasonlít Dylanére, akit a film e részében fekete-fehérben látunk Londonban, egy koncertturné alatt.

Az egyik fellépés alatt Dylant Júdásnak titulálja az egyik rajongó, jelezve, mennyire fel voltak háborodva a hallgatók, amikor a zenész egy szál gitárról elektromos hangzásra váltott. A szállodai szobájában késsel támadja meg egy másik csalódott rajongó. Egy brit újságíró egy fekete londoni taxiban provokáló és kellemetlen kérdéseket tesz fel Dylannek, melyekre ő félvállról, agresszívan válaszol, illetve nem válaszol. Mindenki úgy érzi, joga van szólni, beleszólni Dylan életébe, és számon kérni tőle művészetét.

Közben Dylan a Beatles tagjaival hempereg a londoni park füvében, és a hajnal magányában dalszövegeket ír. Napokig nem alszik, állandóan emberekkel van körülvéve. Egy másik jelentben Allen Ginsberg költővel felmászik egy hegy tetejére, ahol egy Krisztus-szobortól Dylan azt kérdezi: „Miért nem a régi számaidat játszod?”

Blanchett Dylanje az a Dylan, akit mi is ismerünk – a zenész, akitől nehezen érteni, amit mond/énekel, a sztár, akit bárki felismer New Yorkban vagy Londonban. A többi Dylan leginkább ismeretlen a tömegek számára. Haynes igyekezett pontosan rekonstruálni egyes kulcseseményeket – ezek a jelenetek, mint a film más, elképzelt részei is, nagyon „igaziknak” tűnnek, mintha egy dokumentumfilmet néznénk, nem pedig játékfilmet.

Ennek ellenére attól tartok, a zenész rajongói számára ez a film nagyon kevés újat nyújt, azok számára viszont, akik nem ismernek minden Dylan-számot és nincsenek tisztában életének minden mozzanatával, kicsit rébusszerű a film, mert az életrajzi adatok ismerete nélkül érthetetlen.

Egyébként nemcsak Dylan nincs benne a filmben (az angol cím fordítása „Nem vagyok ott”), dalait is más előadók szolgáltatják, kivéve egyet, amelynek címe I’m not there (Nem vagyok ott). Haynes rendezőnek jó a humorérzéke.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellékletében.

2008-01-13T12:41:00.000-05:00

Philip Roth: Exit Ghost

2008-01-13T12:34:00.000-05:00

Minden jel arra mutat, hogy hosszú évtizedek után Philip Roth olvasói kénytelenek szembenézni egyik kedvenc hősük, Nathan Zuckerman halálával. Roth eddig utolsó, 2007 őszén megjelent vékonyka regénye ebben a sorozatban a kilencedik és egyben az utolsó Zuckerman-regény.

A regény címét Roth Shakespeare Macbeth drámájából kölcsönözte. Tavalyelőtt a Macbeth egyik amerikai produkciója megtekintésére készülve Roth újraolvasta a darabot, és amikor az egyik szellemjelenthez ért, ezt a színpadi instrukciót olvasta: „A szellem lemegy a színpadról” – és ez a mondat megihlette. Tekintve, hogy a Zuckerman-sorozat első részét The Ghost Writernek (A szellem árnyékában) titulálta, nem csoda, hogy a végét jelző könyv címe is ilyen „szellemesre” sikerült.

Majd harminc évvel ezelőtt egy fiatal, naiv és ambiciózus Nathannel ismerkedhettünk meg. Most 2004-ben járunk, New Yorkban. Zuckerman, az ismert író tizenegy éve nem járt a városban; a regényből kiderül, tizenegy évvel korábban fenyegető levelek sorozata után döntött úgy, egy időre elköltözik New Englandbe. Vett egy kis házat a semmi közepén, egy kis település környékén, ahol senki sem ismerte, és ahol nem is kereste őt senki. Itt naphoszszat olvasott és írt. Telefonja, számítógépe, de még tévéje sem volt, és tulajdonképpen csak a házát takarító, annak környékét rendben tartó házaspárral állt kapcsolatban. Sok napja úgy telt, hogy nem beszélt senkivel, és nem is hiányolt senkit. Itt, ebben a házban épült fel a prosztatarákból, mely kór nemcsak impotenssé, hanem inkontinenssé is tette az öregedő írót. Már a közeli egyetem medencéjében sem úszhatott, hanem csak saját kis kerti tavában lubickolt, amíg a levegő le nem hűlt, mert szégyellte a gumibugyit, amit inkontinenciája miatt hordiania kellett.

Zuckerman most azért tér vissza New Yorkba, mert egy olyan új orvosi eljárásról értesült, amely segíthet akaratlan vizeletveszésén. Roth kegyetlenül, minden részletében pontosan írja le, mivel jár egy inkontinens ember napja: a pelenkaszerű alsónemű beszerzésén túl, annak gyakori cseréjén át az állandó mosakodásig, a kellemetlen szagok kiváltotta szégyenéig. Ahogy azt Rothtól megszokhattuk, mindez nem gátolja meg hősét és alteregóját abban, hogy romantikus érzéseket tápláljon egy nála negyven évvel fiatalabb hölgy iránt, és hogy gyengébb pillanataiban ne gondolja komolyan úgy, hogy egy románc a valóságban is létrejöhet egy fiatal hölgy és egy hetvenéves férfi között.

A fiatal hölgyet Jamie-nek hívják. Jamie és férje, Billy egy hirdetést adtak fel a New York Review of Books nevű magazinban, mert egy évre el szeretnék cserélni manhattani lakásukat egy vidéki házra, ahol mindketten saját irodalmi tevékenységükre koncentrálnának. Zuckerman véletlenül meglátja a hirdetést, felhívja a megadott számot, és hirtelen Jamie és Billy lakásán találja magát, ahol rájön, hogy Jamie-vel találkozott már korábban, egy író-olvasó találkozón, és már akkor nagyon vonzónak találta.

Zuckerman és a házaspár megegyeznek a lakhelycserében, miután hősünk a szállodájába siet, ott tisztába teszi magát, lezuhanyozik, és elkezdi írni a He and She című drámát, amely igazából Jamie-vel való virtuális beszélgetése, flörtölése. A darabot a regény során részletekben olvashatjuk, ahogy Zuckerman többet és többet tud meg csodálata tárgyáról.

Közben Jamie által egy Harvard Egyetemet végzett fiatalember, Richard is megkeresi Zuckermant. Ő Zuckerman egyik írói ideáljáról és mesteréről, E. I. Lonoffról szeretne életrajzot írni, mert úgy gondolja, Lonoff élete legnagyobb titkának birtokába jutott. Zuckermanban a fiatalember utálatot és szánalmat vált ki, és elhatározza, hogy minden erejével megpróbálja meggátolni Richard könyvének kiadását.

Az egyik kórházi látogatását követően – mert rendszeresen eljár az orvosa által javasolt procedúrákra – Zuckerman egy közeli étteremben felfedezi Lonoff feleségét, Amyt. Először nem szólítja meg, de Richarddal való találkozása után felkeresi Amyt, aki agydaganattal küszködik. Zuckerman megpróbálja megtudni, igaz lehet-e Richard állítása Lonoffot illetően.

Zuckerman maga is súlyos szklerózisban szenved, és csak úgy tud a világban tájékozódni, hogy minden este egy füzetbe leírja, pontosan mi történt vele aznap, és listát készít magának a következő nap teendőiről. Amy viszont, akit már egyszer megoperáltak, még komolyabb emlékezési problémákkal küzd, és amikor Zuckerman elmegy otthonába, látja, hogy Amy rendszeresen kommunikál halott férjével, és gyakran előveszi annak volt lábbelijét, az egyetlen tárgyat, amit emlékül megőrzött. Vajon lehet-e hinni abban, amit Amy mond Lonoffról? Vagy inkább az az igazság, amit Richard, a siker- és szenzációhajhász állít?

Ráadásul az amerikai elnökválasztás is pont ekkor zajlik, és Zuckerman nem tud ellenállni Jamie meghívásának – jövőbeli lakhelyén tölti az éjszaka nagy részét, pedig fogalma sincs, ki John Kerry, és miért lesz, mint ahogy azt Jamie állítja, katasztrófa az, ha George Busht újraválasztják. (Mi már tudjuk a választ erre a kérdésre.)

De mi lett Zuckermannal és Jamie-vel? Mi lett Richard könyvével, és mi lehet Lonoff titka? Aki kíváncsi a válaszokra, olvassa el az Exit Ghostot, ezt a tipikus Roth-regényt, amely ugyan nem ér fel az American Pastoral vagy a Plot Against America nagyszerűségével, mégis szórakoztató és elgondolkoztató irodalmi mű.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.

2008-01-03T09:04:00.000-05:00

Szilveszter napjan a metron.

2007-12-28T14:48:00.000-05:00

Egy kis cseh rock and roll

Az igazság az, hogy az amerikaiak nemigen törődnek a világ többi részén történtekkel. (És valószínűleg a közép-európaiak sem nagyon törődnek azzal, mi történik Afrikában vagy Kansasban.) Mégis igaz, hogy 1968-ban a New York-iak nagy része odafigyelt arra, ami Prágában történt, mint ahogy 1956-ban odafigyeltek arra, ami Budapesten történt, és ezekre még mindig emlékeznek.

New Yorkban valamikor százezrével laktak magyarok, szlovákok és csehek, akik mára kiköltöztek a gazdag külvárosokba vagy nyugdíjasként a kellemes Floridába menekültek az itteni tél elől. Ezzel is magyarázható, hogy egy decemberi este rajtam kívül nem sokan voltak a nézők között, akiknek rosszul esett, hogy a színpadon elhangzott öt cseh szóból a színészek hármat helytelenül ejtettek ki. Tom Stoppard Rock ’n’ Roll című darabját néztük. A színházban telt ház volt, a mögöttem ülő hölgy, aki későn érkezett, az első tíz percben nagy igyekezettel keresett valamit a táskájában, majd olyan mély álomba zuhant, hogy a darab három óráját hangos horkolással végigaludta. Pedig a jelenetek közötti zene – a rock and roll – nagyon hangos volt! A fentiektől eltekintve Stoppard darabja teljesen magával ragadt gazdag érzelmi, történelmi, intellektuális és politikai anyagával.

A Rock ’n’ Roll a prágai tavaszról szól, de igazából inkább a marxizmus keleti és nyugati értelmezéséről, valamint a baloldali értékeket valló entellektüel életéről a vasfüggöny nyugati és keleti oldalán. A keletiek nagyon gyorsan és kényszerből, a nyugatiak lassan és kényelemből ábrándultak ki. Végül mindkét oldal ugyanarra a következtetésre jutott, de közben egészen más utat járt be.

Az egyik főszereplő Max, a cambridge-i professzor, aki még 1968-ban is védi a Szovjetuniót és ideáljait. A másik főszereplő Jan, a fiatal diák, aki Maxnál tanul 1968-ban, és a szovjet tankok bevonulása után vinillemezeivel visszaköltözik Prágába, hogy megpróbálja megmenteni országát. Sajnos, saját magát és lemezeit sem tudja megmenteni, emberileg az óvatos értelmiségi sorsára jut – az elkövetkező húsz év alatt, amelyet foszlányokban kísérhetünk végig a színpadon, idealistából disszidenssé válik. A rendszer nemcsak a lemezeit, hanem a hitét, az emberi méltóságát is összetöri, majd amikor Max, a nyugati marxista hős szót emel Jan mellett, kiengedik a börtönből és egy pékségbe szállítják, ahol az igazgató elvtársnak a titkos rendőr elvtárs azt mondja: „Ez az ember mától itt dolgozik!” Ugye, ismerős a történet?

A csökönyös pökhendi Max eközben megpróbál ellenállni brit elvtársai érveinek. Felesége hiába mondja neki az egyik kulcsjelenetben, hogy ő nem egyenlő a rák által megcsonkított testével, hogy az ember több, mint az agy, a matéria – Maxot nem lehet meggyőzni. Pedig a végén az emberi szellem, amelyben Max nem hisz, győzedelmeskedik.

A jelenetek között Bob Dylan, a Pink Floyd, a Rolling Stones és más neves 60-as évekbeli együttesek és rockénekesek zenéje csendül fel, a nézőt a fekete függönyön kivetített adatok tájékoztatják arról, hogy az adott dalt hol és mikor rögzítették. A darab egyik láthatatlan főszereplője a The Plastic People of the Universe nevű cseh rockegyüttes. Tagjait bevallásuk szerint egyáltalán nem érdekelte a politika, csak muzsikálni akartak, és nyugati társaikhoz hasonlóan híresekké válni. A rendszer viszont akkoriban nem tűrte a másság e formáját sem, a csapatot bíróság elé állították, vezetőjét börtönbe zárták. Havel, akit a darabban Ferdának hívnak, ekkor értette meg, hogy az apolitikus rockzenészek is lehetnek a politika katalizátorai, és ennek következtében jött létre a mára legendás Charta ’77.

Tom Stoppard Tomáš Strausslerként született 1937-ben Zlínben. 1939 márciusában családja Hitler elől Szingapúrba menekült, ahol apja 1941-ben egy japán fogolytáborban meghalt. Anyja Indiába menekült, itt egy Kenneth Stoppard nevű brit katonához ment feleségül, aki 1946-ban családjával Angliába költözött. Tom otthagyta a középiskolát, hogy újságíróként dolgozzon Bristolban, majd később Londonban írt színházi kritikákat. Drámát a hatvanas években kezdett írni, és első sikeres darabja, A Walk On The Water (Séta a vízen) után következett a Rosencrantz és Guildenstern halott, és Stoppard drámaíróként vált ismerté.

Jan, a darab főszereplője Stoppard alteregója is. Felmerül: mi lett volna, ha Stoppard 1968-ban Prágába költözik? Hogyan alakult volna az élete? A hipotetikus kérdésre a szerző ezzel a művel válaszol önmagának, és válasza meglepően kielégítő. Egy kulcsmozzanat mégis kimaradt a darabból, mégpedig az a szörnyű felismerés, amely egy generáció óriási csalódásához vezetett, hogy ugyanis ahogy 1956-ban a magyarokat, 1968-ban a cseheket és a szlovákokat is cserbenhagyta a nagybetűs Nyugat. Ha Tom Stoppard a hetvenes években Csehszlovákiában élt volna, történelmünk e fontos mozzanata biztosan nem maradt volna ki a Rock ’n’ Rollból.

Megjelent az Uj Szo Szalon mellekleteben.